A parasztság ma egy óriási felbomló osztály… – Veres Péter egyfelől nagyon pontosan látja és elemzi a parasztság „bomlását”: „Egyben azt is meg kell jegyeznem, hogy amíg a többi rétegek elemzésében általános, bármely népre érvényes szempontokat kerestem, itt kifejezetten csak a magyar parasztsággal foglalkozhatok. A parasztság ugyanis minden országban más és más az illető ország gazdasági és történelmi fejlődése szerint. Az egyik országban nemcsak politikailag és gazdaságilag, hanem lelkileg is polgár már, a másikban gazdaságilag jórészt polgár, lelkileg átmeneti lény az őstermelő természeti ember és a polgár között, a harmadikban – a nagybirtokok hazájában – osztályokra, birtokosokra és proletárokra oszlik (Magyar-, Lengyel-, Spanyolország), a negyedikben még teljesen az őstermelő gazdasági és lelki állapotában él és így tovább: a felbomlás mindenütt más-más fokán áll a parasztság.” (Veres Péter: Szocializmus – Nacionalizmus. Bp. 1939. 46.) Másfelől épp ez idő tájt poétikus és elfogult művészi rajzban – a Magyar Csillagban megjelent tanulmány néhány mondatával szövegszerűen is összecsengőn – örökíti meg a magyar kisbirtokos parasztember földhöz-munkához-természethez kötődő magatartásának szépségét és tragikumát. (Szűk esztendő. 1942. in: Veres Péter válogatott művei. Bp. 1973. 881–975.)