Utószó

Krúdy Gyula élete 1926-tal kezdődően egyre nehezebbé válik. Lappangó betegsége újból kiújul, szanatóriumba, kórházba kerül. Szívbaja gyógyíthatatlan. Anyagi helyzete romlik. Ez nem csupán életmódjának, de publikálási lehetőségei beszűkülésének is betudható. Életmű-sorozatának az Athenaeumnál tervezett kiadása meghiúsul, s bár politikai és felekezeti különbségtétel nélkül, bármely napi- vagy hetilapban közölteti írásait, bevételei egyre csökkennek. Családjával együtt szűkös körülmények között él a Margitszigeten, majd Óbudán. 1930-ban - Babits Mihály ajánlására - Baumgarten-díjat, 1932-ben - Kosztolányi Dezső közbenjárására - Rothermere-díjat kap. Ez utóbbit csak megjelent, új könyvre adják, s hogy Krúdy felvehesse az angol lord által felajánlott összeget, 1931-ben saját költségén kiadja válogatott novelláit Az élet álom címen. (A kötet valamennyi írása megtalálható válogatásunkban.)

Utolsó korszaka novelláinak többsége evésről szól, vendéglőben vagy mulatóhelyen játszódik. Bennük azonban az Élet és a Halál alapkérdéseivel foglalkozik az író, többnyire kedélyes keretek között szembesülve az elmúlással. A sorok között bujkáló humor, a szelíd irónia és a minden drámait, sőt tragikust legyőző életszeretet és derű jellemzik e művek hangnemét.

...