A RÁOLVASÁSOK HASZNA

AZ EMBERI ÉLET

1. Amikor megpillantották az újholdat, ugrálva ezt mondták:

Ebbe a hónapba ilyen pirosak legyünk!

(Szeged környéke)

 

2. Keresztet vetettek, és a Holddal szemben állva mondták:

Új hód, új király,

neked legyen fényesség,

nekem öröm s egészség!

(Klézse, Moldva)

3.

Nó áldott hód, megjöttél!

Én köszöntlek tégedet.

Dicsírtessék, tiszteltessék,

áldoztassék új hód király.

Adjon Isten jó hónapot,

jó hónapba jó heteket,

jó hetekbe jó napokat,

jó napokba jó órákat,

jó órákba jó perceket,

jó percekbe jó szentpillanatokat.

Dicsírtessék, tiszteltessék,

áldoztassék az úr Jézus Krisztus neve. Ámen.

(Csík m.)

 

4. Ha valaki lópatkót talált az úton, bal kézzel hátrahajította, és ezt mondta:

A patkót elhajítom,

a szerencsét magammal hozom.

(Zagyvarékas, Pest m.)

 

5. A lányok gólyát megpillantva, kezükkel mosdást utánoztak, s közben így szóltak:

Gólyát látok,

szeplőt mosok,

phü, phü, phü,

arra ragadjon,

aki nem mondja.

(Tápé, Csongrád m.)

 

6. Első fecske megérkezésekor:

Fecskét látok,

szeplőt mosok,

két vállamra hányom.

Ide hányom, meg ide,

a két vállam hegyire.

Közben „mosták” az arcukat, és a mutatóujjukkal felváltva két vállukra mutattak.

(Furta, Bihar m.)

 

7. Amikor először ettek az új évben valamilyen ételt, ezt mondták, hogy egészségesek maradjanak:

Újság hasamba,

hideglelés az urakba!

(Tiszanána, Heves m.)

 

8. Hasonló alkalomból:

Újság hasamba,

hideglelés pokolba,

fejfájás a csipkebokorba!

(Galgahévíz, Pest m.)

1. Szent György napja (április 24.) előtt a lányok „görög inya” nevű futónövényt szedtek a mezőn, s közben ezt mondogatták:

Ahogyan én szedlek,

úgy jöjjenek utánam a legények.

(Domoszló, Heves m.)

 

2. A lány ásóval felszedte a legény lábnyomát, viaszba burkolta és bevetette a kemencébe, ezt mondva:

Úgy égjen a te szíved értem,

ahogy elolvad ez a viaszk itten.

(Torda, Aranyosszék és Torockó)

 

3. A lány a legény lábnyomát beletapasztotta a kemencébe, és így szólt:

Ezt a nyomot én veszem, a kemencébe tapasztom,

de nem azért vettem, hogy azt odatapasszam,

hanem hogy az, akinek a nyomát felvettem,

úgy égjen, mint az a nyom, amíg hozzám el nem jön.

(Borsa völgye, Kolozs m.)

 

4. Szent Márton (november 11.) hajnalán a hajadon lányok trágyát vittek a kertbe, ott leborították és ráálltak, miközben ezt kiabálták:

Alulról is, felülről is,

keletről is, nyugatról is

jöjjenek a kérők!

(Bucsuta, Zala m.)

 

5. A lány újév szombatján az erdőbe ment. Amelyik nyírfagallyra a legutolsó napsugár esett, azt levágta, hazavitte és koszorúba gömbölyítve a dunnába dugta, majd ezt mondta:

Hozd el az én vőlegényemet,

mert amíg el nem hozod, itt száradsz!

(Mátészalka, Szatmár m.)

 

6. Éjfélkor meztelenre vetkőzve átöleltek egy fát, és háromszor mondták a lányok:

Én rázom a fát,

fa rázza a földet,

föld rázza a vizet,

víz rázza az ördögöt,

az ördög meg a Kovács Jánost,

de rögtön hozza is!

(Bácska)

 

7. Amikor a lakodalom napján az új pár a konyhába ért, a gazdasszony mézbe mártott kézzel kente be a menyasszony száját, így szólva hozzájuk:

Aminő édes ez a méz,

olyan édes legyen a ti páros életetek is.

Szaporodjatok, mint a csicsóka!

(Galgahévíz, Pest m.)

 

8. Akit nem szeret az ura, sót, paprikát, vöröshagymát ásson a küszöb alá. Öt Miatyánk, öt Üdvözlégy és öt Hiszekegy elimádkozása után mondja ezt:

Olyan életöm lögyön,

hogy amint a ház nem löhet kinyér nélkül, só nélkül,

paprika nélkül, vöröshajma nélkül,

az én uram ne löhessön nálam nélkül.

(Szeged)

 

9. Férj megrontására:

Ahogy ez a kutya nem lát,

ne lásson az uram se!

Ahogy ez a kutya nem hall,

ne halljon az uram se!

(Kiszombor, Torontál m.)

 

10. Ha fiatal férfi felesége halt meg, az a lány, aki férjhez akart hozzá menni, a halottas ágy lábát rúgta, s halkan mondta:

Happ, engem vegyen el az özvegy!

(Göcsej, Zala m.)

1. Amikor az ifjú pár látogatóba ment, a menyecskét a háziak kenyérrel kínálták, miközben csinálták, amit mondtak:

Farából adok, hogy gyerek legyen,

meg is hámozom, hogy piros legyen,

meg is vagdalom, hogy bodor legyen.

(Hódmezővásárhely)

 

2. Ha a viselős asszony nagyon bámult valamit, így kellett szólnia, nehogy „jel” legyen a gyerekén:

Ketten nízzük,

ketten csodáljuk.

(Nagyszalonta, Bihar m.)

 

3. Az újszülött látogatói a pólyába pénzt csúsztattak, arcát pedig friss tojással dörzsölték meg, ezt mondva:

Ilyen kerek, ilyen szép,

ilyen egészséges légy.

(Mezőkeresztes, Borsod m.)

 

4. A szülés után hat hétre, a templomi „avatóból” hazatérve az anya tele vödör víz fölé hajolt. Miközben itta a vizet, így szólt:

Úgy iszom, mind a tehén,

annyi tejem legyen, mind a tehénnek.

(Háromfa, Somogy m.)

 

5. A koraszülött, sovány, szőrös gyerekről azt hitték, hogy „kicserélték”, nem az igazi gyereke az anyának. Meg kellett „sütni”: a lapátra tett gyereket háromszor benyújtották a hideg kemencébe, és ezt kiáltották:

Ördög, amit hoztál, vidd el.

Ezután éjjel az anya a kicsivel háromszor megkerülte a házat. Mindannyiszor megállt a ház sarkán, ezt mondva:

Boszorkányok, amit hoztatok, azt én kicserélem.

(Istensegíts, Bukovina)

 

6. A „váltott” („elcserélt”) gyereket a lapátra ültették, és úgy tettek, mintha háromszor be akarnák vetni a tüzes kemencébe:

Széip asszon, add vissza az enyimet,

mert ha nem, eléigetöm a tiedet!

(Somogy m.)

 

7. A fejletlen, szőrös, „öreg”-nek mondott csecsemőt „megfőzték”: kilenc kukoricaszár-darabot tettek az üst alá. Anélkül, hogy meggyújtották volna, az üst fölé tartották a gyereket. Az ablakon ekkor beszólt valaki, akinek az anya felelt:

– Mit főssz?

– Öreg húst, vén húst.

– Hát főzzed, főzzed, hogy éfiadjék.

Háromszor csinálták, utána megfürdették a gyereket.

(Somoska, Moldva)

 

8. Az „agg”-nak, „agos”-nak nevezett, rosszul fejlődő csecsemőt üstben „megfőzték”, a következő párbeszéd kíséretében:

– Mit főz komámasszony?

– Aggot komámasszony.

– Piros legyen, mint a rózsa,

kövér legyen, mint a háj.

(Andrásfalva, Bukovina)

 

9. A rosszul alvó csecsemő anyja elment kilenc kapuba, vigyázva, hogy ne vegyék észre. Mindegyik kapuból letört egy körömnyit, így szólva:

Álmot szödök a kislányomnak!

(Csongrád vagy Torontál m.)

 

10. A vézna gyereket a temetőn kellett körülhordozni háromszor, napkelte előtt. Minden kerülőnél – három Hiszekegy után – ezt mondták:

Ahogy a nap erősödik,

úgy erősödjön a gyermek.

(Hódság, Bács-Bodrog m.)

1. Ha egy kisgyereken anyajegy volt, háromszor „ráköszöntöttek” az újholdra, hogy eltüntessék az anyajegyet:

Új hold, új király,

te engem a lakodalmadba hívtál,

de én nem mehetek el,

mert Mári nevezetű gyermekemen anyajel van,

azt küldöm el.

(Dióskál, Zala m.)

 

2. Az anya, karján az anyajegyes gyerekkel ilyen párbeszédet folytat egy szövőszékben ülő lánnyal:

– Mit szősz?

– Kelengyét.

– Sződd be a gyerek jegyét!

(Mezőkeresztes, Borsod m.)

 

3. Ha a gyerek nem kezdett el idejében beszélni, a nagyanyja hátára vette, és minden házhoz beszólt:

Szóbeszédet vegyenek!

Szóbeszédet vegyenek!

Harmadnapra megszólalt a gyerek.

(Galgahévíz, Pest m.)

 

4. A nem beszélő kisgyereket zsákba kötve vitték hátukon, közben beszéltek a járókelőkkel:

– Mit viszel?

– Szót, beszédet.

(Hajdúszoboszló)

 

5. Ha a gyerek nem akart elindulni, ezt mondták, miközben nagykéssel keresztet vágtak a lába közt a levegőben:

Békót vágok,

gyerököt szabadítok.

(Tápé, Csongrád m.)

 

6. A nehezen járó kisgyerek lábát három pénteken sulyokkal megverik, és ezt mondják neki:

Ma van péntök,

hónap szombat,

szaladjá vasárnap!

(Szőreg, Torontál m.)

 

7. Az első tejfog kihullásakor ezt mondja a gyerek, miközben a fogat egérlyukba dobja:

Egérke,

adok neked csontfogat,

hozzál nekem vasfogat.

(Ond, Zemplén m.)

 

8. A gyerek kihullott „csikófogát” (tejfogát) kancsóba dobja, és háromszor mondja:

Cin-cin-cinegér,

adjál nekem vasfogat,

én is adok csontfogat.

(Pécsarányos, Baranya m.)

Haragosukra „ráböjtöltek”: meghatározott napokon nem ettek, nem ittak; ezzel halálát okozták. A böjt napján, szúette deszkán két égő gyertya között térdelve kellett mondani:

Úgy száradjon ki a világból,

mint ahogy e deszka kiszáradt.

Vagy:

Úgy apadjon ki a világból,

mint ahogy apad ez a gyertya.

(Borsa völgye, Kolozs m.)

BETEGSÉGEK GYÓGYÍTÁSA

1. Az árpás beteg olyan kútba néz, amibe azelőtt nem nézett. Háromszor beleköp, és ezt mondja:

Árpa, múlj el a szememről.

(Furta, Bihar m.)

 

2. A beteg többször ismétli magában:

Legyen ez az árpa a tied!

Így más kapja meg tőle az árpát.

(Bács-Bodrog m.)

 

3. Kilenc szem árpát a kútba dobva mondják:

Árpa a vízbe

s a víz a szemembe!

(Magyarfalu, Moldva)

 

4. A beteg, árpával a kezében, titokban egy kút mellé áll, és így szól:

Akkor lögyön árpa az én szömömön,

amikó én eztet innen kivöszöm.

Az árpát bedobja a kútba.

(Kunszentmiklós, Pest m.)

 

5. Kilenc szem árpát olyan kútba kell dobni, amibe még nem néztek bele, közben ez mondandó:

Akkor keljen ki a szememen az árpa,

majd ha ez a kilenc szem árpa kikel a kútból.

(Kőtelek, Szolnok m.)

 

6. Köpdöstek rá:

Kurva anyád árpája,

pthü, pthü, pthü.

Háromszor kellett mondani.

(Csitár, Nógrád m.)

 

7. Párbeszéd a beteg és egy másik személy között:

– Mi van a szemeden?

– Árpa.

– Szar az, nem árpa.

(Galgahévíz, Pest m.)

 

8. Hasonlóképpen:

– Árpa van a szemödön.

– Nem igaz, hazudsz.

(Sükösd, Pest m.)

 

9. A gyógyító begörbített ujját háromszor elhúzta a beteg szem előtt, mintha aratna. Háromszor mondta:

– Árpát aratok!

(Kölked, Baranya m.)

 

10. Kinyitott bicskával a szem előtt köröznek, így beszélve a beteggel:

– Árpát aratok!

– Szart aratsz!

(Csákánydoroszló, Vas m.)

 

11. Ha egy idegen látja meg a beteget, a szeme előtt háromszor kést húz el, és így szól:

Árpa, árpa látjuk,

késsel learatjuk.

(Vasegerszeg, Vas m.)

 

12. Az árpás szem előtt kanál megmelegített végét húzták el háromszor:

Árpát aratok,

árpát vetek,

árpát aratok,

árpát vetek,

árpát aratok,

árpát vetek.

(Gajcsána, Moldva)

 

13. Olyan személy, aki akkor látta először a beteget, szalmaszálat vett fel és háromszor kerítette vele a szemét, ezt mondva:

Árpát aratok,

kévét nem kötök!

Ezután a feje fölött hátradobta a szalmaszálat.

(Drávaszentes, Baranya m.)

 

14.

Árpát aratok,

markot nem rakok!

(Kőszegszerdahely, Vas m.)

 

15. Aki először meglátta árpáját, ollóval nyomkodta, és magában mondta:

Szaladj árpa, mert learatlak.

Utána a feje fölött, hátrafelé tette le a földre az ollót.

(Foktő, Pest m.)

 

16. A beteg kilenc szem árpával a kezében kilencszer megkerülte a kutat. Minden menetnél bal kézzel kilencszer megkerítette a szemét, majd bedobott egy árpaszemet, és közben ezt mondta:

Árpa, árpa lekaszállak,

fehír lú seggibe hánylak.

(Tiszaszöllős, Heves m.)

 

17. Bal kézzel hétszer vagy kilencszer hessentettek a beteg szeme előtt, így szólva:

Árpa, árpa lekaszállak,

hazaviszlek,

elnyomtatlak,

búbos tyúkomnak adlak.

(Tiszaderzs, Szolnok m.)

 

18. Az árpás szem előtt sarlóval húzogatnak:

Árpa, árpa,

learatlak,

kévébe kötlek,

kalangyába raklak,

szekérre teszlek,

hazaviszlek,

kicsépellek,

felszórlak,

megrostállak,

zsákba töltlek,

malomba viszlek,

megőröllek,

megszitállak,

megdagasztlak,

kemencébe vetlek,

megsütlek

és megeszlek.

Harmadnapra eltakarodj a szemről!

(Vajasd, Alsó-Fehér m.)

 

19.

Na te árpa, én felszántom ezt a fődet.

Én téged belévetlek ide,

elboronállak,

kinőssz,

learatlak,

megszárosztlak,

kévébe kötlek,

összekalongyállak,

onnét a gépre viszlek,

kicsépeltetlek,

megrostállak,

a malomba viszlek,

megőrletlek,

hazahozlak,

megszitállak,

megdagasztlak,

megsütlek,

megeszlek

s kiemésztlek.

Földből lettél,

földdé vállassz.

(Gyimesfelsőlok, Csík m.)

 

20.

Béfogom az ökröket,

eléveszem az ekét,

elmenyek a fődre,

leszántom,

akkor az árpát kiveszem,

elboronálom,

elvetem.

Beboronálom

s ha megnő, learatom.

Kévébe rakom,

kalangyába rakom,

akkor a szekervel béviszem a csűrbe

s kicsépelem,

kiszórom,

elviszem a malomba,

ott megőrletem

s hazaviszem,

megsütöm

s megegyük.

Semmivé válik,

kiszarjuk,

s a tyúkok megeszik, elvájják.

(Gyimesfelsőlok, Csík m.)

 

21. Arató mozdulatokat végezve mondták:

Ha itt érlek, leszarlak!

(Bolhás, Somogy m.)

 

22. Ujjal kerítették a szemet, majd az árpát megnyomták:

Árpát aratok,

ha mégegyszer itt érlek,

akkor rád szarok.

(Cun, Baranya m.)

 

23. Háromszor kellett mondani:

Kaszálom, kaszálom,

holnap itt találom,

lecsinálom.

(Som, Somogy m.)

1. A gyógyító „megmérte” a beteget: a földön hasára fektetett személynek a feje tetejétől a sarkáig, valamint a két szétterpesztett keze közé madzagot feszített. (Ha beteg volt az illető, a két távolság nem egyezett.) Közben ezt suttogta:

Fájdalmas szűzanyám, Máriám,

hegyen-völgyön jártál,

kezeidben arany könyvet hordtál,

írtál-olvastál.

Én is úgy olvasok

ezt a fájdalmakat,

ezt a betegséget,

ezt a nyavalyákat,

mindent széthajtok.

Nem az én erőmből,

Krisztus Jézus erejével.

Segíts Atyaisten,

segíts Fiúisten,

segíts Szentlélek Úristen.

Oszlassa szét a teljes Szentháromság Egyisten ezt a betegséget.

(Pest-környék)

 

2. A beteg saját maga mondja:

Errül is gyüttem,

arrul is gyüttem,

de sehol föl nem találtalak.

Addig mentem,

míg a gecsemánéi kertbe föl nem értem.

Láttam a napot felkelni, lemenni,

láttam a holdat újulni, elmúlni,

de hiába mentem akárhová,

míg téged föl nem kerestelek,

nem tudtam tőle megszabadulni.

Azért kérlek drága jó Jézuskám,

ahogy te megszabadultál a magos keresztfáról,

engem is úgy szabadíjj meg az én kínjaimtól.

(Zagyvarékas, Pest m.)

1.

Mikor Krisztus Urunk Szent Péterrel a fődön járt,

bemöntek egy szögén embörhön, szállást kértek.

A gazda ajánlta, hogy ad, de az asszony ajánlta is, nem is.

Az asszon gyékényt terítött, és küvet tött a feje alá.

Jézus azé szépen nyugodott, Szent Pétör is.

Ezután éjszaka elkezdött az asszonynak a mejje fájni.

Főkeltek korán, Jézus Pétörrel elmöntek.

Mikó möntek egy darabon, aszonta Pétör:

„Uram, teremtőm! Gyógyítsd mög annak az asszonnak a mejjit!

Látod, hogy egész éjszaka jajgatott!”

„Nem Pétör, hogy szenvedjön!”

Mögén elmöntek egy darabon aszongya Pétör:

„Uram teremtőm! Gyógyítsd mög annak az asszonynak a mejjit!

Látod, hogy egész éjszaka jajgatott!”

Akkor aszonta Jézus:

„Pétör, eredj vissza. Mondjad néki:

Engödelmes gazda,

engedetlen gazdasszon.

Gyékénágy,

kűpárna,

Isten mondta szó.”

Azonnal mögtért a fájdalom.

Utána el kellett imádkozni három Miatyánkot és három Üdvözlégyet.

(Egyházaskér, Torontál m.)

 

2. Az asszony jobb kezével fájós mellét simogatja, miközben háromszor mondja:

Erős asszony,

engödelmes embör,

a Jézusnak gyékény ágya,

kű párnája,

ez a csöcsfájóknak

legnagyobb orvossága!

(Szőreg, Torontál m.)

A gyógyító a tenyere élével „keresztezte” a dagadt kezet:

Megdagad,

elszakad,

ha a fene megeszi,

mégis meg kell neki gyógyulni.

(Sarkad, Bihar m.)

1. Mutatóujját húzogatva szája előtt háromszor mondta a beteg:

Ebfing nyőtt a nyelvemen,

ma kelt,

hónap elvesszen.

(Csempeszkopács, Vas m.)

 

2. Párbeszéd a beteg és anyja közt:

– Pintyő nőtt a nyelvemen,

– Ha kőtt?

– Ma kőtt.

– Ma elvesszen,

holnap olyan legyen,

mint a Burdán segge.

Egy kövér ember nevét mondták.

(Alattyán, Szolnok m.)

 

3.

Finkő nőtt a nyelvemen,

ha kőtt, ma kőtt,

holnapra olyan legyen, mint a te feneked.

Finkő nőtt a nyelvemen,

ha kőtt, ma kőtt,

holnapra olyan legyen, mint egy dézsa.

Finkő nőtt a nyelvemen,

ha kőtt, ma kőtt,

holnapra olyan legyen, mint a szülésznő feneke.

(Szöllősardó, Abaúj m.)

 

4. A beteg nyelvet a falhoz érinti, majd mondja:

Falat lett a nyelvemre

s ragadjon a papné seggire.

Phü, phü, phü.

(Vargyas, Udvarhely m.)

 

1. A fájós helyet nyálas ujjával dörzsölve ezt mondja a gyógyító:

Krisztus Jézus földön jártában,

gyékény ágya,

kő párnája

sótalan, főtelen kásája,

avvót este vacsorája.

Egy rossz asszon

s egy jó ember adta vót.

Fu, fu, fu!

A végén fújja és újra nyálazza. Háromszor mondja el.

(Gyimesközéplok, Csík m.)

 

2.

Elindula boldogságos szép Szűz Mária,

az ő áldott szent fiával,

bémene szent templomába,

béüle arany karszékébe.

Mondja az úr Jézus:

„Erejsz ki, erejsz ki boldogságos szent anyám,

szent pókámból szent kezemet,

vegyek le három szál gyertyát,

olvassak ennek az Erzsinek

a fejére és az egész testjire,

hetvenhét fajta szentantaltüzitől,

hetvenhétféle pokol eredettől,

hetvenhétféle tüzes orbáncoktól.

Eszi nagy fájdalma szálkás húsát,

issza piros vérit.”

„Merre mész, merre mész,

te hetvenhétféle szentantaltűz,

hetvenhétféle pokol eredet,

hetvenhétféle tüzes orbáncok?”

„Menyek, mennék ennek az Erzsinek szépsége látogatására,

csontja hasogatására.”

„Térj vissza, térj vissza,

hetvenhétféle szentantaltűz,

hetvenhétféle pokol eredet,

hetvenhétféle tüzes orbáncok!

Kérlek a Mária hét fájdalmáért,

kérlek a Jézus öt mélységes sebeiért,

menj el, menj el

hegyeknek, völgyeknek,

kőszikláknak háta mellé!

Hol fekete kutyák nem ugatnak,

hol kovászos kenyérvel nem élnek,

hol fekete kakasszó nem hallszik.

Esti harangszókor meg ne találtassál,

vagy déli harangszókor,

abba a csontba,

azokba az ízekbe,

ahova leszálltál,

mert ha megtaláltatlak,

elvágom késvel a nyakadot,

s agyonütlek a Jézus feszületjével, ámen.”

(Gyimesbükk, Csík m.)

1. A fogfájósnak újholdkor a Hold felé kell „huhukolni” és ezt mondania:

Isten hozott új királyunk,

adjad, hogy az én fogaim oly erősek legyenek

s oly egészségesek,

mint te vagy, amíg élek.

(Zemplén vagy Borsod m.)

 

2. Újholdkor mondták:

Új hold, új király,

látom két szép szarvadot.

Akkor fájjék az én fogam,

mikor a harmadikat meglátom!

(Andrásfalva, Bukovina)

1.

Uram Jézus, segíts meg!

Naca ement napkeletnek a Paradicsomba,

az aranyamafáro fötekintett,

a galamb a fáro szállott,

nyálo a szemibe szakadt.

„Asszonyom, szűz Máriám,

nem látok ién szemeimekke!”

„Ne fiéll fiam, ne fiéll,

meguódom ién kezemme,

megiélem én lölkömmel!”

Ugy oszlik,

mint Krisztus napján az iégen a fölhü,

ami muódon oszlik.

A szöveg elmondása után a gyógyító belefúj a szembe. Többször ismétlik.

(Szilvágy, Zala m.)

 

2. A beteg „nevetlen” (negyedik) ujjával keresztet vet magára, majd a fájós szemre, s ezt mondja:

Mikor a Jézus Krisztus Szent Pétörre a fődön járt,

möntek egy erdőségbe,

mögcsapta a fenyű ága az ű szent szömit,

Aszongya Pétörnek:

„Pétör, eridj el Ágnis doktorhon,

kérjé tűle háromféle virágot:

Vérrű vöröset,

hályogrú fehéret,

termésrű termöttet!”

Valamint ahogy Krisztus urunk szöminek használt a háromféle virág,

úgy használjon a te szömödnek az én imádságom!

„Nevetlen” ujjával körülkeríti a beteg szemét. Az egészet háromszor ismétli, majd elmond egy Miatyánkot.

(Szeged)

1. A betegen lévő fehérneműt, e szavakkal kísérve a tettet, a Dunába dobták:

Isten veled, hideglelés!

(Pest m.)

 

2. Bekiáltották a szomszéd ablakon:

Nincs itthon, akit a hideg lel.

Így a szomszédra ragadt a láz.

(Nagyiván, Heves m.)

 

3. Mikor újult a Hold, kimentek az udvarra, és a Holdra nézve mondták:

Új hód, új király!

A hód újuljon,

a hideglelés elmúljon!

(Hódegyháza, Torontál m.)

 

4. A beteg kilenc levágott körmét és néhány hajszálát elvágott hagymába dugva rongyba kötötte. Ezután a kertbe futott s a kis batyut „parlagrózsafára” akasztotta, így szólva:

Róuzsafa, róuzsafa!

Éngem híjnak az ördögök a lakodalomba.

De én nem megyek,

hanem a hidegemet kűdöm helyettem.

A kert másik szélén futott vissza.

(Szamoshát)

 

5. Újholdkor a beteget az utcára vezették, és kiabáltak:

Szégyeljétek magatokat, alsó-felső szomszédok,

hogy a fiam hideglelős!

Ha ez nem használt, következő újholdkor a beteg így kiáltott a Holdhoz:

Új hold, új király,

ne vígy a lakodalmadba,

vidd el a rázó hidegemet!

Ezt három holdújuláskor kellett ismételni.

(Balaton-mellék)

 

6. Háromszor egy héten mondta el a beteg:

Ég földem,

ég az ingem,

ég a szemfödelem.

Krisztus Jézus fegyverem,

semmiféle ellenségem

ne árthasson énnekem!

Jézus, Mária, Szent József, légy velem!

Ne hagyj el engem,

mer van, aki bűnömet,

vígasztalja lelkemet.

Három bíztat engemet,

az Atyának érdeme,

Fiúnak kegyelme,

Szentléleknek ereje.

Jézus áment mondott erre.

(Mindszent, Csongrád m.)

 

7. Hosszú cédulára írták:

AKADA U DALFE

Betűnként letépték; amikor csak az A maradt, összegyűrve a beteg nyakába akasztották.

(Apátfalva, Csongrád m.)

1. Pohárba vizet öntenek, és háromszor számolnak:

9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1.

Közben tojást törnek, és a beteg feje fölött vízbe eresztik. Megitatják a tojásos vízből, majd a vizet az eresz „csepegőjébe” öntik.

(Szöllősgyula, Ugocsa m.)

 

2.

Ne félj, ne rettegj,

Jézus Krisztus sem rettegett a kereszt alatt.

(Porcsalma, Szatmár m.)

 

3. „Ónt öntöttek”: olvasztott ólmot csurgattak hideg vízbe. Míg az ólom olvadt, a Miatyánk és Üdvözlégy után ezt is elmondták:

Vígasztaló Szentlélek Úristen

s a boldogságos Szűz Mária

vígasztalja meg ezt a beteget,

vegye ki a szüviből,

a karjaiból,

a bábuiból,

az egész csontocskábul,

adjon neki egészséget,

vígasztalja meg Júzsit.

(Pusztina, Moldva)

 

4. Az ólomöntéssel foglalkozó gyógyítóasszony egy tányér vízbe öntötte a forró ólmot, amire előzőleg két szál seprűcirkot tett keresztbe. Háromszor imádkozott rá, miközben háromszor öntött:

Istenem, atyám,

uram Jézus Krisztuskám,

boldogságos Szűz Mária

adjatok szerencsés órát kezdeni,

szerencsésebbet végezni,

ennek, aki meg van szentelve, Bözsinek

jó hasznára lenni.

Nem csinálom ezt a magam erejéből,

hanem az uram Jézus Krisztusom segítségével,

kihajtom ennek, aki meg van szentelve és keresztelve, Bözsinek

fejéből, szívéből, lábából

hetven ijedtséget,

hetven nyovolyát,

hetven fenét,

hetven nehézséget

szent Szalvatorral és szent Valentéval.

Fölajánlom ezen imádságot

szent Szalvatornak, szent Valenténak hét fájdalma,

megijedt anyának, boldogságos Szűz Máriának,

hatodik szent sebére uram Jézus Krisztusnak,

melyek az ő drága vállain voltak.

Több napon át ismételhető, mialatt más-más testrészek fölött végzik az öntést.

(Galgamácsa, Pest m.)

 

5. Valaki a megijedt gyerek fejére tette a kezét, hogy magára vegye a bajt. Utána mondta:

Elindulván Krisztus urunk

megyen maltikumokkal,

ötven angyalával,

megtalált egy zsidó lányt,

tőle megijede,

tőle megrettene.

„Eridj Keresztelő János a Jordán vizére,

hozz tüzet,

hozz vizet,

hogy öntsünk ónját erre a Lajos fiúra,

hogy ennek a szivibe,

sem szive gyökerébe

semmiféle ijedtség

meg ne találtassék.”

Ezután „ónt öntöttek” a gyerek arcát beterítve, szíve fölé egy szitát téve, abba tányér vizet: ebbe csurgatták a forró ólmot. Az ólom kihűlt alakja megmutatta, mitől ijedt meg a gyerek.

(Hajdúnánás, Hajdú m.)

 

6. A beteg – feje alatt fokhagymával – háromszor mondta el este:

Eindult e nagy Sátán hetvenhét fiával,

hetvenhét lányával.

hetvenhét onokájával.

S akkó menyen bé ennek a fejin

s menyen ki talpán

a csontja-bontját issza,

piros vérit hervassza.

„Tér meg, tér meg te nagy Sátán,

hetvenhét fiadval,

hetvenhét leányodval,

hetvenhét onokádval,

menj el kűsziklákba,

kűsziklába vannak tündérlányok,

menj bé fejiken,

s menj ki talpikon,

a csontja-bontját hányjad,

piros vérit igyad,

színyit hervaszd.

S ezt a Rózsát hagyjad tisztán,

mind az anyja szülte e világra,

boldogságos Szűz Mária hagyta.”

(Moldva)

1. Halkan mormolták a javasasszonyok:

Eszteredi, ostoródi, teremora,

alje, ámen.

(Szárazberek, Szatmár)

 

2. Hétszer elmondták, közben vízbe mártott csalánszárral kerítették a marás helyét:

Kibútt a kégyó a földbül.

A földbül a fűbe,

a fűbül a szőrbe,

a szőrből a bőrbe,

a bőrből a húsba,

a húsból a csontba.

Ulyan semmivé váljon,

mind a só a vízbe,

s a viasz a tűzbe.

(Gyimesközéplok, Csík m.)

 

3.

Elindula szíp Szűz Mária

az ű áldott szent fiával.

Meggyűle kilenc fekete ökörvel.

Kérdé boldogságos asszonyunk Mária:

„Merre mensz kilenc fekete ökör?”

„Elindultam nagy fehír kövek közí só-nyalni.”

„Ne menj te nagy fehír kövek közí só-nyalni,

menjetek el,

nyaljátok ki Antinak a marását

és maradjon tisztán,

mint Krisztus urunk adta

anyaszült ez világra!”

(Klézse, Moldva)

Virágos kenderből készült madzagra hátratett kézzel, a hátuk mögött három bogot csomóztak, közben mondogatták:

Elmentem virágos kendert vetni,

a virágos kendert elvettem,

virágos kender kinőtt, megért.

Akkó kiszedtük a virágos kendert,

megszáradott,

kirágtottuk,

leszépítettük,

lehéheltük,

megfontuk,

megszőttük,

a vásznat megvarrtuk,

mind egy szálig elszaggattuk.

Még kétszer elmondták, mindig három-három csomót kötve. Ezután „vizet vetettek”: a tűzhelyre keresztet vetettek, majd arra a helyre tették a „csiprot” (bögrét), vízzel, arra is keresztet vetettek, s közben ezt mondták:

Elindula Krisztus urunk Szent Péterrel,

megtalálkoztak három fehér asszonval.

Három fehér asszon megnezte,

szűbül megszerette.

Vígasztaló Szentlélek Úristen

vígasztald meg Jánost.

Háromszor ismételték, a vízből három cseppet a tűzhelyre cseppentettek, majd kendermadzagot és kilenc szem parazsat tettek a vízbe, közben mondták:

Úgy használjon az én vízvetésem,

mint a Szent Péter vízvetése

Krisztus urunknak.

Térjetek meg,

s menjetek el

fekete tengernek fenekibe,

magas kőszikláknak tetejibe,

ott legyen helyik, nyugodalma

annak a betegségnek.

Keresztvetés.

Én ajánlom ezt a kedves imádságomat

páduai Szent Antal tiszteletire,

és a boldogságos Szűz Máriának,

hogy ők vígasztalják meg a beteget.

A beteg kilencszer ivott a vízből, a madzagot pedig a nyakába akasztotta. Minden testrészét megmosta a vízből.

(Lábnik, Moldva)

1. Ha valakinek egy náthás ember náthája felől panaszkodik, ezt kell felelnie, nehogy megkapja:

A mi kemencénk is attól repedezett meg!

(Kiskunfélegyháza)

 

2. A náthás ember – hogy másra menjen át a nátha – írja a falra:

Nátha van eladó,

ingyen kapható.

(Gáttája, Temes m.)

 

3. Vagy:

Három nátha eladó,

öt nátha eladó!

(Jászjákóhalma, Szolnok m.)

 

4. Egymásnak mondták:

Náthám Pali, náthám Pál,

ragadjon rád a náthám!

(Méra, Abaúj m.)

A vizet, amiben a sebeket lemosták, napkelte előtt kellett kiönteni, miközben így szóltak:

Ahogy jön a nap felfelé,

úgy múljék az ótvar lefelé.

(Szakoly, Szabolcs m.)

1. A beteg pénzdarabbal „húzogatta” meg a beteg helyet, majd éjfélkor a keresztúton az érmét e szavakkal „visszakézből” hátradobta:

Akkor legyen rajtam ilyen fekély,

ha én ezt a pénzdarabot felveszem!

(Kiskunfélegyháza)

 

2. Fokhagymával „kerítették”:

Pokolbú gyüttél,

pokolba küldelek.

A fokhagymát utána elásták az „ereszcsurgásba”.

(Sándorfalva, Csongrád m.)

 

3. A gyógyítóasszony ráolvasott, „keresztezgetve” a sebet:

Mária szaggassa,

Szent József meg oszlassa.

(Nagykörü, Szolnok m.)

 

4. Elmondták a Miatyánkot; az azonképpen itt a földön is résznél leguggolva a földre böktek, hogy oda távozzék a betegség. Utána:

Atyaisten oszlassa,

Fiúisten oszlassa,

Szentlélek semmivé tegye.

Szent asszonynak szent gyereke

a nagy fájást vegye ki belüle.

(Tápé, Csongrád m.)

 

5. A gyógyító először három ízben kancsóval „kerítette” a „gancsót” (kelést), majd külön-külön három szál tollal, közben mindig a Miatyánkot mondta, ámen nélkül, valamint az Üdvözlégyet; majd:

Az Atya teremtsön!

A Fiúisten gyűlöljön!

A Szentlélök Úristen tisztítson,

hogy sömmi tetemödbe sömmi fájdalom ne maradjon mög!

Minden sor végén keresztet vetett a kancsóra, ezután bekente sárral kereszt alakban, közben pedig ezt mondta:

Az Atyának, Fiúnak, Szentlélök Istennek neviben múljon el!

Kezét a földhöz dörzsölte, hogy a fájdalom a föld alá menjen.

(Szőreg, Torontál m.)

 

6. Háromszor olvastak rá a betegre:

Oszlasson el az Atya,

oszlasson el a Fiú,

oszlasson el a Szentlélek.

Környékezzen meg az Atya,

környékezzen meg a Fiú,

környékezzen meg a Szentlélek.

A Jézusnak vót egy fája,

annak vót hetvenhét ága,

egynek se vót nyugodalma.

Ennek a nyavalyának

se legyen nyugodalma,

menjen le a fődnek

a hét csínjára.

(Zagyvarékas, Pest m.)

 

7. Háromszor mondták, közben korommal „kerekítve” a beteg testrészt, majd keresztet húztak rá, és a földre is rajzoltak egy keresztet a jobb kéz élével:

Sílejjen el az Atya,

sílejjen el a Fiú,

sílejjen el a Szentháromság Egyisten

a főd hét csínjába.

(Zagyvarékas, Pest m.)

 

8. A kelést a kéz hátával és tenyérrel érintették, utána ezt mondták:

Tenger szögegyibe ződ fa szűtte ágot,

ága szűtte levelit,

levele szűtte virágját,

virágja szűtte szent Annát,

szent Anna szűtte Máriát,

Mária szűtte szent fiát,

az ő szent fia Jánosnak és Zakariásnak neveztessen.

Szája kúcsolódjon,

körme kapcsolódjon,

hogy ez a fájdalom se testyinek, se lelkinek ne ártson.

Oszlassa el az Atya,

oszlassa el a Fiú,

oszlassa el a Szentlélek.

Az utolsó három sornál háromszor keresztet vetettek.

(Erk, Heves m.)

 

9. A gyógyító fokhagymát vagy pénzérmét forgatott a beteg szeme előtt, miközben kilencszer elmondta:

Úristen, én Istenem!

Kérlek tégedet, hogy használjon ennek a betegnek

az én szám s nyelvem után,

hogy az a pokolvar,

ha rájött fáradtságból, vagy szomjúságból, vagy étlenségből,

arra kérlek Úristen, menjen ki belőle.

Azt mondom neked pokolvar,

hogy menj ki a fejből, a feje velejéből,

s a karjaiból s a lábaiból s a fogaiból,

mert ha ki nem mégy, megfoglak,

s éppeg a havasba viszlek.

Ott vannak a pakulárok a juhokkal,

a kutyák ugatnak,

a farkasok ordítnak,

tégedet szerte-széjjel tépnek.

Ott van egy lány,

aki soha a haját bé nem fonta,

soha kenyeret nem kezdett,

piros bort nem ivott.

Olyan tisztán maradjon tőled ez a beteg

és mint az ezüst s az arany.

A gyógyító a betegre ráfújt, majd hagymát dugott az orra alá és a fülébe. A beteg háromszor a földre köpött.

(Alsó-Fehér m.)

 

10.

Mikor Krisztus a földön járt,

szállást sehol nem talált,

talált egy kőpárnát és azon nem találta nyugtát,

ez a kelés is úgy ne találja nyugtát a te szolgádba.

(Csorvás, Békés m.)

 

11.

A király csinála egy nagy asztalt,

mindegyiket meghívta,

csak a pokolszökést nem hívta meg.

A pokolszökés bánatos lett,

reament erre az emberre.

Térj meg, térj meg,

menj bé a pokolba,

ahol harangszó nem hallik,

s ott legyen nyugodalmad!

(Lábnik, Moldva)

1. A gyógyító keresztet vet magára és a kificamodott testrészre. Ezután zsíros és szappanos kézzel húzogatja azt, és ötször elimádkozza:

Mikor Krisztus urunk a földön járt,

szamár hátán főment a kűhídra.

Szamara lába kificamodott,

szent Fice Máté odafutamodott.

Szent kezeivel megnyomkodta,

szent szájával megfútta,

ín az ínnel,

vér a vérrel,

csont csontjához forrjon.

Oly ép legyön ez a test,

mint azelőtt vót.

(Tápé, Csongrád m.)

 

2.

Uton mén a szent asszony,

szent asszonnak szent gyermök a kezibe,

szent gyeröknek szent köröszt a kezibe.

Icemödés, ficemödés,

inaknak, csontoknak

hellyibű kimönetele.

Kűdöm Máriáhon,

Mária kűdi szent Fiáhon,

kűdi hellyire.

(Szeged)

 

3. Bal kézzel a kificamodott végtagot fogta a gyógyító, közben jobb keze élével keresztezgette:

Ér helyre,

bőr helyre,

Jézus, Mária, húzd helyre.

(Zagyvarékas, Pest m.)

1. Bodzafánál mondják:

Eljöttem tehozzád bodzafa,

rádhagyom a sápadtságom, sárgaságom.

(Doroszló, Bács-Bodrog m.)

 

2. Kilenc napon át mindig éjjel tizenkét órakor kell egy bodzafánál elmondani:

Üdvözöllek és tisztöllek, bodzafa!

az eeső madár, aki rajtad keresztülröpül,

vigye magával Anna sárgaságát!

Segíts Atyaisten!

Segíts Atyaisten!

Segíts Atyaisten!

Utána kilenc Miatyánk, kilenc Üdvözlégy és egy Hiszekegy, majd a „szent asszony” tiszteletére három Miatyánk és három Üdvözlégy mondandó el.

(Szebény, Baranya m.)

A beteg ráköp a sömörre és „nevetlen” (negyedik) ujjával a porban visszafelé kanyargat:

Sohase láttalak,

sohase lássalak,

mert ha mégegyszer meglátlak,

akkor végig leszarlak.

Nyálat ken a sebekre, azokat is visszafelé keríti, majd köpköd.

(Lészped, Moldva)

1. A gyógyító háromszor mondja, az első három sornál a fekélyt, a végén pedig a földet keresztezve „nevetlen” (negyedik) ujjával:

Atya elrontson,

Fiú szétbontson,

Szentlélök Isten semmivé teremtsön!

Hetvenhétféle sű,

fődbű gyütt,

fődbe mönjön!

(Hosszúhát, Csongrád m.)

 

2. Holdfogytán kell imádkozni:

Suly, suly, suly,

ágas-bogas suly!

Hetvenhétféle suly,

nyavaláknak sulya!

Nem én gyógyítlak,

hanem a Szentlélek Úristen gyógyítson tégedet, nem én,

az által teszem kezemet rád.

Én tégödet gyógyítlak

öt ujjamma,

öt angyalla,

a Szentlélek az Úrjézussa.

A teljes Szentháromság Egyisten eloszlasson,

hetvenhétféle fűszál gyógyítson,

a Szentlélek Isten itt többet ne találhasson!

(Szebény, Baranya m.)

1. Kilenc napig vagy kilenc hétig jártak ki egy bodzafához. A fát háromszor megrázván mondták:

Neked ajánlom a betegségem,

te száradj ki, ne én.

(Doroszló, Bács-Bodrog m.)

 

2. Kocsiúton vitték át a beteget, majd visszahozták, út közben az alábbi szöveget és a Miatyánkot mondták:

Ezen az úton vitték el az én kisfiamnak a húsát, vérit, egészségit.

Ezen az úton hozzák vissza az én kisfiamnak a húsát, vérit, egészségit!

(Doroszló, Bács-Bodrog m.)

 

3. A beteg gyereket három egymás utáni este a templomhoz vitték, és bekiáltottak:

Istenem, hoztam neked száraz csontot,

adjál nekem nedves húst!

(Abaújszántó, Abaúj m.)

A szempillát fogva háromszor mondták:

Giz-gaz, giz-gaz esött a szemömbe,

Boldogasszony teje

mossa ki belőle.

(Tápé, Csongrád m.)

A beteg szemet naponta háromszor mosták három-három marék, folyóból merített vízzel és szenteltvízzel, jobbról bal felé, ezt mondva:

Napfelkeltével kaptam,

Napnyugtával küldöm.

(Hódság, Bács-Bodrog m.)

1. Akinek szemölcs volt a kezén, újhold péntekjén keresztútra ment, és a Hold felé fordulva seprűvel kerítette körbe a szemölcsöt, s ezt mondta:

Amit nízek, nőjjík,

amit kerekítek, muljík.

A seprűt ezután a feje fölött hátradobta, hogy aki felveszi, arra ragadjon a szemölcs.

(Nagyszalonta, Bihar m.)

 

2. Az először megjelenő újholdra nézve mondták:

Új hold, új király,

engem hívnak vendégségbe,

én nem mehetek el,

elküldöm a szömölcsömet.

Még két este el kellett mondani. Ha a szemölcs nem múlt el, következő újholdkor megismételték a ráolvasást.

(Dunaszentbenedek, Pest m.)

 

3. Újholdkor mondták az udvaron:

Dicsértessék a Jézus Krisztus.

Új hold, új király,

szép Szűz Mária

hívnak engem vendégségbe,

de én nem mögyök,

ekűdöm a szemőcsömet.

Én kűdöm Máriának,

Mária kűdje szent fiának,

szent fia kűdje Jeruzsálem kapujába.

Mer boldog az a nap,

az az óra,

akibe Krisztus Jézus születik.

(Tápé, Csongrád m.)

 

4. Ahány szemölcsük volt, annyit számoltak visszafelé:

Sem tíz,

sem kilenc,

sem nyolc…

és így tovább, egyig.

(Viss, Szabolcs m.)

1. Újszülött látogatásakor – hogy ne ártsanak neki – így szóltak:

Csúnya, ronda vagy,

meg ne verjelek szemmel.

(Szentes környéke)

 

2. Köpködtek az újszülöttre:

Seggibe a szemed,

meg a két első fogad.

(Szakoly, Szabolcs m.)

 

3. Ha kivitték a házból a csecsemőt, nyálas ujjukra port vettek talpukról. Ezt a gyerek homlokára kenték, mondva:

Akkor igízzík meg,

mikor a talpamat.

Vagy üst fenekéről vett piszokkal:

Akkor igízzík meg,

mikor az üst fenekít.

(Lészped, Moldva)

 

4. A szemmel vert, sírós csecsemőnek „szenesvizet” készítettek: kilenc parazsat dobtak a vízbe, számolva:

Se nem egy,

se nem kettő,

se nem három…

és így tovább kilencig. Ha a parázs leszállt a víz fenekére, valóban szemverés volt a baj. A csecsemőt háromszor mosdatták ebben a vízben, majd megtörülték az ing fonákjával.

(Viss, Szabolcs m.)

 

5.

Egy igen,

kettő nem,

három igen,

négy nem,

öt igen,

hat nem,

hét igen,

nyolc nem,

kilenc igen,

tíz nem.

Az igízet honnan jött

oda menjen.

Senkinek se ártson,

csak a kutyáknak.

(Gyimesfelsőlok, Csík m.)

 

6. Seprűből vett kilenc ág égő darabkáit vízbe tették, miután mindegyiket valakiről elnevezték. Közben ezt mondták:

Szent Péter, Szent Pál,

mondd meg, ki igézte meg a gyereket!

Az volt az okozó, akinek a szene lesüllyedt. Megmosdatták a vízből a gyereket, majd a vizet az ajtó sarkára öntötték.

(Verpelét, Heves m.)

 

7. Vízbe parazsakat tettek, ilyen szöveg kíséretében:

Férfi,

nő,

gyerek,

lány.

Amelyiknek a parazsa „leült”, az verte meg szemmel. A vízzel megmosdatták a beteget.

(Karancskeszi, Nógrád m.)

 

8. „Szemvizet” készítettek a fenti módon, így szólva:

Ha fekete szem igézte,

szálljon a feketére,

ha kék,

szálljon a kékre,

ha sárga,

szálljon a sárgára.

(Bárdudvarnok, Somogy m.)

 

9. Hasonló cselekmény, a következő szöveggel:

Ha lány igézte,

szálljon a varkocsa alá,

ha ember igézte,

szálljon a kalapja alá,

ha asszony igézte,

szálljon a kontya alá.

Járatlan út,

keresztút.

(Hatvan, Heves m.)

 

10. „Szenesvizet” készítettek kilenc szem parázzsal, közben ezt mondták:

Kalap alól jöttél,

kalap alá menj vissza.

Kendő alól jöttél,

kendő alá menj vissza.

Arra szálljon a nehézség,

aki téged megvert.

A beteget a vízzel kereszt alakban kenték:

Atyának, Fiúnak, Szentléleknek.

A maradék vizet az ajtó sarkára öntötték.

(Badacsonytördemic, Zala m.)

 

11. Három szem parázzsal „szenesvizet” készítettek. A beteget megitatták a vízből, majd homlokára keresztet rajzoltak vele, és megmosták az arcát. Közben magukban ismételgették:

Ember verte, kalap alá,

asszony verte, kontya alá,

lány verte, párta alá.

Ha kalap alól jött,

menjen kalap alá,

konty alól jött,

menjen konty alá,

párta alól jött,

menjen párta alá,

menjen el a fekete zúgás alá,

ott forogjon,

s mindörökre ott maradjon.

(Beleg, Somogy m.)

 

12. Az előbbi cselekmény kíséretében:

Szem meglátta,

szív megverte,

annak ártson,

aki megverte.

(Vanyola, Veszprém m.)

 

13.

Ha férfi nézte meg,

kő alá menjen,

ha nő nézte meg,

víz alá merüljön.

(Méra, Abaúj m.)

 

14. „Szenesvízzel” próbálják ki, hogy igézet volt-e a baj. Ha igen, háromszor mondják:

Ha lány igézett meg,

hasadjon meg a csicse,

ha fiú,

hasadjon meg a töke.

(Borsa völgye, Kolozs m.)

 

15.

Szív szeretett,

szem megvert,

Jézus Krisztus

töröld el.

(Zebecke, Zala m.)

 

16. A vízbe parazsat vetnek, és közben ezt mondják:

Szem látta,

szív verte,

Isten vedd le rúla.

Ha lesüllyedtek a szénszemek, megitatják a beteget, majd vízzel kenik arcát, talpát, feje lágyát, hasát. A maradékot az ajtófélfára öntik.

(Salánk, Ugocsa m.)

 

17.

Szív szerette,

szem megverte.

Nagyobb az Úrjézus ereje,

mint az ember szeretete.

Oszlassa el az Atya,

oszlassa el a Fiúisten,

oszlassa el a Szentlélek Isten.

Semmibű lett,

semmivé váljon.

(Apátfalva, Csongrád m.)

 

18. A beteg fejét fogva, keresztvetések kíséretében háromszor mondják:

Szem megnézte,

szű megszerette,

vígasztaló Szentlélek

vígasztald meg Pétert.

Utána fújnak és félreköpnek.

(Lészped, Moldva)

 

19.

Szem megnezte,

megigízte.

Valahányszor megigízte,

annyi ezer angyal megőrijze.

(Gyimesfelsőlok, Csík m.)

 

20. Háromszor fújtak a beteg fejére, majd háromszor megköpködték, így szólva:

Szem megnezte,

szű megszereti,

bódogságos Szűz Mária

vígasztalja meg ezt a Katalint.

Kék szem,

ződ szem,

fekete szem megnezte,

Bódogságos Szűz Mária

vígasztalja meg Katalint.

(Pusztina, Moldva)

 

21. Háromszor mondták el, miközben keresztet vetettek, és a betegre fújtak:

Szem megnezte,

szű megszerette,

vígasztaló Szentlélek Úristen

vígasztald meg ezt az Ilonát.

Mosd le a testjirül,

fejirül

a betegséget

Jordán vizibül.

Olyan szép tisztán maradjon az ő teste,

az ő feje,

mint a tiszta ezüst.

(Pusztina, Moldva)

 

22. Háromszor mondták, fújva és köpködve:

Kék szem,

ződ szem,

tarka szem,

mindenfajta szem igízte.

Szem megtekinté,

szű megszereté,

pokolszem aki átaljárta.

Mennyi erdőnek ága-boga,

annyifelé oszoljék el.

(Gyimesfelsőlok, Csík m.)

 

23. Három vagy öt szem parázzsal „vizet vetettek”. Ha mindegyik fennmaradt, vagy minden darab leszállt, a beteg „meg volt igézve”. A parázs vízbedobása közben ezt mondták:

Rossz szem nézte,

megigézte,

Jézus szeme lássa,

gyógyítsa meg!

Kiloccsantottak a vízből, majd itatták és mosdatták vele a beteget.

(Vargyas, Udvarhely m.)

 

24. „Vízvetés” kíséretében mondták:

Erdő látá,

mező látá,

ember látá,

megigézé,

Mária látá,

meggyógyítá.

S Kati maradjon tisztán,

mind Krisztus urunk az anyja méhébe,

az anyja szülte erre a világra.

(Klézse, Moldva)

 

25.

Kék szem látá,

megigézé,

zöld szem látá,

megigézé,

sárga szem látá,

megigézé,

fekete szem látá

megigézé,

kecskeszemű látá,

megigézé,

Mária látá,

meggyógyítá.

Úgy gyógyítsa mint az anyja szülte a világra,

s boldogságos Szűz Mária hagyta.

(Lészped, Moldva)

 

26. Háromszor mondták el, eközben háromszor „vetettek vizet” parázzsal:

Őz nyalja fiát szeplőtől,

s én Jánoskát az igízettől.

Kék szem megnezte,

ződ szem megnezte,

szű megszerette.

Jöjj el Mária, vígasztald meg!

A maradék vizet napnyugat felé öntötték a kertbe, így szólva:

Akkor igézzenek meg,

mikor ezt a kertet.

(Gyimesközéplok, Csík m.)

 

27. „Kezdetlen” vízbe három szem parazsat dobtak, háromszor ismételve:

Szem megnezte,

szű megszerette,

boldogságos Szűz Mária,

vigasztald meg!

A vízre keresztet vetettek:

Boldogságos Szűz Mária,

hozd meg Margit fejit.

Vidd el ezt a fájdalmat

a kősziklák hegyibe,

ahol kutyák ugatása nincs,

madárcsirikolás,

emberszózat nincs,

semmi a világon.

Olyan szép tiszta legyen a feje,

mint a szép tiszta víz!

Három cseppet itattak a beteggel, majd megmosták vele szemét, szívét, fülét. A vizet tiszta helyre kellett kiönteni.

(Pusztina, Moldva)

 

28. Az „öntőasszony” keresztbe tett cirokszálakon keresztül melegített viaszt öntött vízbe. A viasz alakjából állapították meg, hogy igézet okozta-e a bajt. Ha igen, elmondta:

Úton megy az Igézet,

szembe találi az Úristent.

Azt kérdi tűle:

„Hová mész te Igézet?”

„Elmegyek ehhez a Pistához,

a testit marcingolni,

a szivét hervasztani.”

„Menj vissza, te Igézet,

a fa tetejére,

a nád tüjére,

madarak tollára,

és tenger vizibe.”

Boldogságos Szűz Mária, édesanyám,

gyere, segíts, hogy meggyógyítsuk ezt a nagy

beteget.

(Somogyudvarhely, Somogy m.)

 

29. A „szenesvíz” készítése közben így beszélt a gyógyító:

Elindult az Atyaisten az igaz úton,

előtalálta az Igézetet.

Kérdi tűle:

„Há mész, te Igézet?”

„Elmenek az István fiadat meglátogatni.”

„Ne menj el te az én István fiamat meglátogatni,

gyere te énvelem!

Hetvenhét szekérút,

hetvenhét gyalogút,

menj el te azon!

Szedd össze vadaknak

szőreit-szálait,

nyomának porait!

Vidd föl a vadon-vad erdőbe,

vidd föl a fa tetejébe,

hintsd el a sík mezőre,

hogy ne árthasson a te igézeted

ennek a kisfiúnak,

miként a zsidók,

legények és lányok

szive szeretete

nem árthatott a Jézus Krisztusnak.”

Kalap alól jött,

kalap alá menjen!

Keszkenő alól jött,

Keszkenő alá menjen!

Tünjék el a homlokába,

menjen oda vissza,

ahonnan jött!

(Balatonszentgyörgy, Zala m.)

 

30. „Vízvetés” kíséretében; az ehhez való vizet folyóvízből folyásiránnyal szemben kell meríteni:

Elindult a boldogságos Szűz Mária,

az ő áldott szent fiával.

Találkozott hetvenhétféle gonosz Igízetvel.

„Hová méssz, te gonosz Igízet?”

„Én menyek ennek az Erzsinek

piross vérit megiszom,

szálkás husát hasogatni.”

„Nem engedem, hogy a piross vérit megigyad,

szálkás husát hasogajjad,

hanem menj el oda,

ahol a fekete kutyák nem ugatnak,

a fekete lovak nem nyerítnek,

a szent harangok nem szollnak,

kovászos kenyérvel nem élnek.

Menj el fekete fődnek szinnyire,

kősziklák gyomrába.”

Én ezt a szenet azzal vetem belé,

ezer angyal járjon vígasztalására.

(Gyimesközéplok, Csík m.)

 

31. Vízvetés: a gyógyító háromszor három szenet tesz egy kanna vízbe. Háromszor keresztet vet rá, és mondja:

Elindula bódogságos Szűz Mária

elindula ’z ő áldott szent fiával

az aranyos templomba.

Megtalálkozék a zsidó legényvel s a zsidó leányval,

s megcsudálák az ő áldott szent fiát.

Onnét visszatére bódogságos Szűz Mária,

elmene Jordán vizihez.

Három szikrát beleszikrála,

nevetlen ujjával három cseppet béereszte

az ő áldott szent fiának szájába,

s az ő áldott szent fia megvígasztalódék.

Kérlek bódogságos Szűz Mária,

adj vigasztalást ennek Erzsinek

igézetből kapott betegsége miatt,

hátfájástul, mindenféle fájdalmainak.

A beteg iszik a vízből, majd a gyógyító megdörgöli vele. A maradék vizet tűzbe öntik.

(Lészped, Moldva)

 

32. „Vizet vetnek”; mind a három szem parázs bedobásakor mondják:

Elindult a boldogságos Szűz Mária

szerelmes fiával a Gecemáni kertbe.

Út közben találkozott az Igízettel,

hetvenhét fiával és leányával.

Kitakarták, megnézték

és halálra igézték.

Mondá: „Menj el, menj el szent Ilona asszony a Jordán vizébe,

és vess három szenet a vízbe

és hozd az én szerelmes fiamnak”

és én is vetek Ilonának az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében.

Három cseppet iszik a beteg; a maradék vizet az ajtó sarkára öntik.

(Korond, Udvarhely m.)

 

33. A beteget fújva és köpködve így olvastak rá:

Kék szem,

ződ szem,

tarka szem,

sárga szem megnezte,

szű megszerette.

Azokval az igékvel vetek vizet,

kivel Jézusnak vettek vót,

mikor Jézust megnezték vót.

Elküldte Mária édesanyánk szent Ilona asszont,

a Jordán viziből hozzon három csepp vizet.

Elment szent Ilona asszon,

hozott három csepp vizet.

Jézust avval megmosták,

abba a helybe jobban leve.

Úgy használjon Annának es,

mint Jézuskának ahogy használt vót.

(Gyimesközéplok, Csík m.)

 

34. „Vízvetés” kíséretében ezt mondták:

Úgy használjon az én vízvetésem,

mind bódogságos Szűz Mária vetett vót szent Marcellának.

Belévetek három szenet,

a bódogságos Szűz Mária tiszteletésire.

Kék szem nezte,

ződ szem nezte,

férfiú nezte,

fehérnép nezte,

ezernyi angyal, jertek vígasztalására, ámen.

(Gyimesfelsőlok, Csík m.)

 

35. A anya mondja a beteg gyerekére:

Elindult az Úrjézus Krisztus

szűz anyjával, Máriával.

Előtanátak az útba három zsidó lányt.

A három zsidó lány a kis Jézuskát megigízte.

Az első azt mondja:

„De szép a szép Jézus, mint a szép csillag!”

A másik azt mondja:

„De szép a szép Jézus, mint a szép nap!”

A harmadik azt mondja:

„De szép a szép Jézus, mint a szép teli holdvilág!”

A kis Jézuskának a lányok szeme megártott.

Ennek a kislánynak is szem ártott.

De a boldogságos szép Szűz Mária hazatérvén

a kis Jézuskát szótalan vízbe megfürösztötte,

vizit piros márványkűre öntötte.

A piros márványkűrül lefolyt a fürdővíz a fődbe,

hét mély fődre.

Úgy menjen le errül a kislányrul is a fájdalom,

a fődnek hét mélységibe,

hogy a fájdalom ne hasigassa

se eszit,

se fejit,

se csontját,

se húsát,

semminemű porcikájának ne ártson!

Ezután még elmondott három Miatyánkot és három Üdvözlégyet.

(Apátfalva, Csanád m.)

 

36. A gyógyító először így szólt:

Atyának, Fiúnak, Szentlélöknek.

Ezután a Miatyánkot mondja el, majd a következő szöveget:

Ahol jön a szűzanyám, Máriám

sötét zöld erdőből.

Előtalál három szép zsidó lányt.

Kérdezik tőle:

„Hol voltál, szűzanyám, Máriám?”

„A Jordán vizénél,

ott körösztölték az Úrjézust a Jordán vizébe.”

Ennek a kis Józsikának

se a szíve gyükerének

az átkozottak ne ártsanak.

Keresztvetéssel:

Atyaisten múlaszd el,

Fiúisten oszlasd el,

Szentlélök Úristen semmivé tögye.

(Kiszombor, Torontál m.)

1.

Oszlassa el az Atya,

oszlassa el a Fiú,

oszlassa el a teljes Szentháromság.

Vigye a szerencsétlenrül

a földnek a hét csínjába.

(Zagyvarékas, Pest m.)

 

2.

Elindult Szent Antal

hét fiával,

hét leányával,

fene farkasával,

vad oroszlánjával,

hetvenhétféle tüzes orbáncos sebeivel.

Megtalálkozott boldogságos Szűz Mária.

„Hová ménsz, Szent Antal

hét fiadval,

hét leányodval,

fene farkasával,

vad oroszlánjával,

hetvenhétféle tüzes orbáncos sebeidvel?”

„Megyek Máriához,

piros vérit kiszívom,

gyenge szivit elszorítom.”

„Térj meg, szent Antal,

menj el az erdőre,

Ott vannak a vad leányok,

piros vérüket szívd ki,

gyenge szívüket szorítsd el!

Térj meg szent Antal.”

Közben elmondanak egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet, majd egy Hiszekegyet Szent Ilona tiszteletére. Utána:

Szent Ilona, térítsd meg ezt a sebet!

Ezután egy Hiszekegy a Szentlélek tiszteletére, utána:

Vigasztaló Szentlélek Úristen, vígasztald meg,

vedd le ezt a fájdalmat,

gyógyítsd meg. Ámen.

(Istensegíts, Bukovina)

 

3. Hétszer mondták el, közben szentelt gyertyával füstölték a beteget:

Elindula szép Szűz Márja Gecemáné kertbe imádkozni.

Megtalála hetvenhétféle futkosó, szökdöső Szentantaltüzit.

„Hová méssz, hová méssz,

te hetvenhétféle futkosó, szökdöső Szentantaltüze?”

„Megyek Annának piros vére italára,

csontjai és húsai hasogatására.”

„Térj meg, térj meg,

te hetvenhétféle futkosó, szökdöső Szentantaltüze!

Eredj a kősziklákra,

ahol a vad leányok laknak,

ahol a fekete kutyák nem ugatnak,

ahol a fekete lovak nem nyerítnek,

a fekete kókisok nem szollnak.”

Térj meg, térj meg,

te hetvenhétféle futkosó, szökdöső Szentantaltüze,

azoknak csontjikat, húsikat hasogasd,

s Annából térítlek a boldogságos szép Szűz Mária erejével.

(Gyimesközéplok, Csík m.)

Háromszor mondták a „nevetlen” (negyedik) ujjal visszafelé kerítve a hasat:

Tályogos asszonyok hetvenheten járnak.

A hétből maradjon hatra,

a hatból ötre,

az ötből négyre,

a négyből háromra,

a háromból kettőre,

a kettőből egyre,

s az egyből semmire.

(Gyimesközéplok, Csík m.)

A gyógyító keresztet vet magára és a betegre, majd váltogatva elmond három Miatyánkot és három Üdvözlégyet. Az utóbbi szövegébe mindig beszúrja (a „… gyümölcse, Jézus” rész után):

„Hová mész te szúrás, nyilamlás?”

„Elmögyök egy asszonyba.”

„Ne menj te asszonyba,

hanem eredj a tüsökbokorba.”

Magára és a földre keresztet vet:

Kísérd ki Jézus ezt a nyavalyát belűle.

(Szaján, Torontál m.)

1. Aki Szent György napja (április 24.) előtt gyíkot talál, két „nevetlen” (negyedik) ujja hegyét megköpködve megdörgöli a gyík torkát, beleköp a gyík szájába, és ezt mondja neki háromszor:

Édös kis gyíkocskám,

vidd el a torokfájást.

A fentieket elvégző személy két ujja jó lesz fájós torkúak gyógyítására.

(Szeged környéke)

 

2. A Szent György-nap előtt fogott gyík torkát az emberi torokhoz kell dörzsölni, így szólva:

Az én torkom akkor fájjon,

amikor a kis gyíké.

(Atkár, Heves m.)

 

3. A torokfájós háromszor megcsókolta a kemencét, és háromszor mondta:

Fődédesanyám,

torkom fáj,

senkinek se mondom,

csak neked panaszolom,

gyógyítsd meg.

(Alattyán, Szolnok m.)

 

4. A gyógyító „nevetlen” ujjával kívülről simogatta a mandulákat, közben mondta:

Egy nem egy,

kettő nem kettő,

három nem három…

És így tovább, kilencig. Majd háromszor köpve hozzátette:

Menjen a pusztákra!

(Gajcsána, Moldva)

 

5.

Krisztus Jézus teremtötte,

Szűz Mária oszlassa,

megváltó Isten segítse!

Torokgyógyító Szent Balázs,

könyörögj érette!

(Kiskundorozsma, Pest m.)  

 

6. Ezzel a szöveggel az anya olvasott rá gyermekére:

Én elolvasom Annának a nyakátó

hetvenhétféle gilkát,

hetvenhétféle torokgyéket,

brenkát,

szokát,

csumát,

hollerát,

dagadást,

ángyinát.

Tik hetvenheten vattok,

hétről maradjon hatra,

hatról ötre,

ötről négyre,

négyről háromra,

háromról kettőre,

kettőről, egyről semmire.

Mer Krisztus urunk mikor a féden járt,

talát egy jó emberre s egy rossz asszonra.

Az asszon nekik vetett gyékén ágyat,

tett kő párnát,

adott főtelen kását,

sítelen pogácsát.

Krisztustól mondáso,

legyen gelka elmuláso.

(Lészped, Moldva)

 

7.

Krisztusnak kőpárnája,

sűtelen pogácsája,

főtelen galuskája,

Legyen a gilkának elmúlása,

met a Krisztus hagyománya.

(Lészped, Moldva)

1. Újholdkor levizelték a tyúkszemet, s ezt mondták:

Tyúksegg, most újholdkor lepisállak,

de ha még a másik újholdkor itt talállak,

leszarlak.

(Mogyoróska, Abaúj m.)

 

2. Holdtöltekor titokban kimentek az udvarra, és a tyúkszem érintése közben háromszor mondták:

Ahogy te fogysz, holdacska,

úgy múljon el a tyúkszem rajta.

(Csávoly, Bács-Bodrog m.)

 

3. Hasonló cselekmény kíséretében:

Újság, új világ!

Amit látok, megteljék,

amit nem látok, elfogyjék.

(Tard, Borsod m.)

 

4. A Holdnak mondták újholdkor:

Új hold, új király,

engem hívnak lakodalmadba,

de én nem mehetek el,

hanem a tyúkszememet küldöm el.

(Somlóvásárhely, Veszprém m.)

1 A gyógyító asszony napkelte előtt a ganéjdombhoz vitte a gyereket. Sarlóval keresztet rajzolt a földre, majd a sarlót a ganéjba szúrva a gyerek szájához érintette. Napkelet felé térdelve meghajtotta magát, és mondta:

Mire a nap felkel,

és mire a nap lenyugszik,

addigra gyógyuljon meg a szád.

Három nap egymás után csinálták.

(Felsőzsolca, Borsod m.)

 

2. A szilvafa kérgét napnyugtakor megvagdosták, és kilencszer mondták:

Napocska nyugodóba,

zsébre szilvafába!

(Csitár, Nógrád m.)

 

3. Kis vesszőkre rongyot tekertek. Tizenkét így készített „babát” forgattak meg a gyerek szájában, estefelé, amikor jött a legelőről haza a csürhe. Utána egyenként hátrafelé dobták a babákat, ezt mondva:

Zsébre múljon,

csürhe gyüjjön,

zsébre múljon,

csürhe gyüjjön!

(Ferencszállás, Torontál m.)

ÁLLATTENYÉSZTÉS, FÖLDMŰVELÉS

1. Ha új jószág került a házhoz, szenteltvízzel hintették meg, és ezt mondták:

Az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében.

Tartson meg az Atyaisten,

tartson meg a Fiúisten,

tartson meg a Szentlélek Úristen,

Őrizzen meg az Atyaisten, aki megtartott,

őrizzen meg a Fiúisten, aki megváltott,

őrizzen meg a Szentlélek Isten, aki idevezetett a házhoz.

(Zagyvarékas, Pest m.)

 

2. Megsántult állat gyógyítására:

Mikor az úr Jézus a földön járt,

ment a szamarával,

szamarának lába megficamodott,

az Úr Jézus szamara megsántult.

Akkor azt mondta:

„Bűr bűrhön álljon,

csont csonthon álljon,

mint ahogy az úr Jézus megterömtötte.”

(Apátfalva, Csanád m.)

 

3. Nehezen vizelő, vagy székrekedésben szenvedő állat hasa alatt „eleven bütök” nevű, egy húzásra kibomló csomót kötnek meg és oldanak ki többször egymás után. Ugyanennyiszer mondják:

Uram Jézus, segíts meg!

Orbán vize mellett három szűz lány vala.

Egyik ódi,

másik köti,

a harmadik hugyát (szarát) eregeti

ennek a lónak (tehénnek).

(Őcsény, Tolna m.)

 

4. Ha nyű esett az állat sebébe, a gazdája földi bodza egyik ágát hajnalban a földre hajlította, így szólva:

Én téged földi bodza addig fel nem engedlek,

míg a jószágomból a féreg ki nem hull.

(Nyírbátor, Szabolcs m.)

 

5. Elveszett állatot úgy lehetett hazacsalogatni, hogy pénteken vagy kedden a kéménybe kiáltottak:

Se ne igyék,

se ne szarjék,

se ne aludjék,

amíg ide nem jön!

(Szucsák, Kolozs m.)

1. Ha új tehenet hoztak a házhoz, az istállóban vízzel öntözték, és ezt mondták:

Amit eddig ettél feledd,

nálunk jobb lesz ám a helyed!

(Nyitra m.)

 

2. Tavasszal, amikor először hajtotta legelőre a gazda állatait, a kapuban láncot kötött keresztben a földre, és ezt mondta a marháknak:

Egész nyáron úgy összetartsatok,

mint ennek a láncnak a szemei. Értitek?

(Szucsák, Kolozs m.)

 

3. Ugyanezen alkalomból minden gazda tojást tett a kapuba, e szavakkal:

Illen tele és gömbölüen jöjjenek haza az állatok,

mint ez a tojás!

A tojásokat a csordás szedte össze saját magának.

(Pécsarányos, Baranya m.)

 

4. A beteg tehéntőgyre így olvastak rá hétszer, miközben vizes ujjal húzogatták:

Tályognak van hét lyánya,

hét lyányának hat lánya,

hat lyányának öt lyánya,

öt lyányának négy lyánya,

négy lyányának három lyánya.

három lyányának két lyánya,

két lyányának egy lyánya,

egy lyányának egy se legyen

s Cifra maradjon tisztán,

mint az anyja szülte erre a világra.

(Klézse, Moldva)

 

5. Ha nehezen eresztett a tehén, az alsószoknya fonákjával e szavak kíséretében törölték meg háromszor a tőgyét:

Nem egy,

nem kettő,

nem három.

(Szirénfalva, Ung m.)

 

6. Ha „véres” tejet fejtek, bodzabokorról törtek egy kis gallyat. Kelet felé fordulva beásták egy kis gödörbe, és ezt mondták:

Te bodzafagally, addig innen ki ne jer,

míg az én Záli tehenem véres tejet ád.

(Rakamaz, Szabolcs m.)

1. Ellés után az első tejet felforralva „fösztejet” főztek. Vittek belőle a szomszédoknak, akik e szavakkal vették át:

Annyi teje legyen a tehénnek,

mint a kútban amennyi víz van.

(Rétfalu, Verőce m.)

 

2. Hasonló alkalomból itattak gyerekekkel „gurásztát” (felforralt, összetúrósodott tejet). A gyerekek fejére vizet öntve így szóltak:

Úgy csurogjon a tehénből a tej,

ahogy csorog a gyerek fejéről a víz.

(Borsa völgye, Kolozs m.)

 

3. Ugyanilyen alkalomból a szomszéd ezt mondta:

Többet tejet, mint vajat,

Többet tejet, mint vajat!

(Tiszaszöllős, Heves m.)

 

4. Szent György-nap (április 24.) hajnalban az asszonyok lepedőt húzogattak a búzaföldön és kilenc marok harmatos búzát szedtek össze, közben ezt mondogatva:

Komámasszony, hagyok is, viszek is.

Otthon a búzát megetették a tehénnel, a harmatos lepedőt pedig tiszta edénybe csavarták. Fejéskor egy-egy cseppet csöppentettek a harmatból a markukba.

(Szentistván, Borsod m.)

 

5. Szent György napján ilyen mondókával szedték a harmatot:

Vaját viszem, tejét nem,

vaját viszem, tejét nem.

(Zagyvarékas, Pest m.)

 

6. Csordahajtáskor a boszorkány kiállt a kapuba, és vesszővel ütött az előtte elhaladó tehenekre, így szólva:

Ettől egy litert,

ettől két litert,

ettől három litert…

Ezzel saját magának szerezte meg mindegyiknek a tejét.

(Kide, Kolozs m.)

 

7. Aki meg akarta szerezni mások tehenének a hasznát, köpüléskor a köpülő oldalát veregette kívülről, miközben mondta:

A vaj Bálványosról,

a vaj Barátosról,

a vaj Bükkhavasról…

mind ide jöjjön,

s a vajat nekem,

s az írót neked.

Százszínű vajjal lett tele a köpülője: ahány anyaállat csak volt, mindegyiknek benne volt a vaja.

(Gyimesközéplok, Csík m.)

1. Szent György-nap (április 24.) hajnalán kölest szórtak a ház elé, s hogy be ne jöjjön a boszorkány, ezt mondogatták:

Addig ezen a kapun senki be ne gyüjjík,

míg ezt a kását össze nem szedi.

(Kunmadaras, Szolnok m.)

 

2. Ha a tehén nem adott tejet, két vasvillával szurkálták a vályúba öntött tejet, és ezt mondták:

Addig szúrom, vágom,

míg ide nem jön, aki a tehenemet megrontotta.

(Tiszajenő, Szolnok m.)

 

3. Hasonló alkalomból tömjénnel füstölték a tehén tőgyét, majd kést szúrtak a köpülő abroncsába, ezt mondva:

Na te gonosz lélek, most megszúrlak!

(Tiszapolgár, Szolnok m.)

 

4. A rontással gyanúsított boszorkány tehenének trágyájából a saját kéményükbe akasztottak füstölődni, miközben így szóltak:

Így füstölődjön meg,

aki a tehenemet megrontotta.

(Tiszajenő, Szolnok m.)

 

5. A „megigézett” tehénnek parázs vízbe dobásával „vizet vetettek,” ezzel a szöveggel kísérve a műveletet:

Vetem ezt a vizet, Manci nevű piross és fehér szőrű tehénnek.

Szent Ilona vizet vetett az úr Jézusnak a Jordán viziből.

Úgy használjon ennek az állatnak es, mind az úr Jézusnak.

Menj el te gonosz Igízet a tehen fejének vérontásáról,

csontja hasogatásáról,

a tengeren is túl,

kősziklákról-kősziklákra,

hol a vad leányok laknak,

szentséget nem használnak,

kovászos kenyérvel nem élnek,

fekete kutyák nem ugatnak,

fekete lovak nem nyerítnek,

fekete disznyók nem vicsognak.

Kék szem,

ződ szem,

fekete szem,

sárig szem,

farkas szem,

férfiú szem,

fehérnép szem, ami megnezte.

A vígasztaló Isten vígasztalja meg,

hogy harangszó itt ne érje,

kakasszó itt ne találja.

(Gyimesfelsőlok, Csík m.)

 

6. „Vízvetéssel” gyógyítják a megrontott tehenet: keresztet vetnek a tűzhelyre, és a vízzel teli csészére. A vízbe három szem parazsat dobnak, ezt mondva:

Kék szem látta,

barna szem látta,

mindenféle szem látta.

Boldogságos Szűz Mária, jöjj el vígasztalásul.

Vedd ki ezen igízeteket,

és mindenféle szellemet, ördögöt,

ezen tehén fejéből,

testéből,

minden íze, csontjai közül.

Vidd el a magas hegyekre,

fáknak ága-bogaira,

taszítsd az örök kárhozatra.

Dicsőség az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek.

A vízzel megmossák a tehenet, majd a kialudt parazsat visszadobják a tűzbe.

(Kászonaltíz, Csík m.)

 

7. „Vízvetés” kíséretében:

Hetvenhétféle boszorkányos asszonyok,

hetvenheten vagytok.

Úgy elfogyjatok,

mint ahogy elfogy az árvízben a szárazság,

kiapajsza az árvizet.

Úgy elfogyjatok,

mint ahogy elfogy a nagy hópehely,

mely omlik, s a legnagyobb hegyeket letakarja,

és egyszer hát sohut semmi nincs belőle.

Ne lásson meg tégedet es se az ájer,

se az őrzőangyal,

se a szellem.

Úgy eltakarodjál,

mint az ég és a föld amilyen tiszta,

mindenféle burjántul.

Olyan tiszta legyen az az ártatlan… (a tehén neve)

Olyan tiszta legyen ez az ártatlan es tőlled,

s az a forrás,

az a gyöngyforrás,

az a tejforrás szálljon vissza,

áradjon meg neki az a forrás,

ami megáradott ennek az állatnak,

s elrabolta ez a boszorkány.

Úgy eltakarodjál!

Mert ha el nem takarodol,

agyonütlek a Jézus keresztjével,

elváglak késvel,

s agyonütlek a szent feszületvel!

(Gyimesbükk, Csík m.)

1. Hogy a „szépasszonyok” össze ne bogozhassák Szent György (április 24.) éjszakáján a lovak sörényét, előző este szentelt mákot kell az istálló köré hinteni, ezt mondva:

Szépasszony, akkor fond be a lovam sörényit,

ha ezt a mákot megolvastad!

(Déva, Hunyad m.)

 

2. Volt egy ember, aki ezt énekelte egy lónak, hogy az megdögöljön:

Pemetefű, folyondár, maradhatsz már ettű,

fakószekér, kendörhám, pihenhetsz mán ettű,

kilenc nagy juhászkutya, jóllakhatsz mán ebbű,

ördög nevibe ajállak, dögöljé mög mingyá!

(Torontáltorda, Torontál m.)

 

3. Ló gyógyítására:

Sárkerék, pörjefű, emaradhatsz ettű,

száraz malom kerületje, mögállhatsz mán ettű!

Négy kutya négy lábára, derekára mönnyi ráfér

(Szőreg, Torontál m.)

 

4. Ló ficamának gyógyítására:

Midőn Márja Szent Józseppel szamárháton járt,

a szamarának lecsúszott a lába a hídrú,

osztán kificamodott.

Józsep mondta Márjának,

Márja mondta szent fiának,

szent fia mondta ficamodásnak,

mönjön helyre.

Kimönést kűtte szent Anna Márjának,

Márja kűtte szent fiának,

szent fia kűtte helyre.

Ezután elmondták a Miatyánkot és az Üdvözlégyet; utána:

Uram Jézus, vödd fő az én imádságomat a te szentségös szent atyád elébe,

hogy lögyön hasznos, valamint hasznos vót a te anyád Máriának keresése.

(Szeged)

1. Ha „pondrós” volt a juh sebe, a juhász napkelte előtt háromszor visszafelé számolt, minden „olvasás” végeztekor egy marék port szórva a nyüves jószág után:

9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1.

(Békés m.)

 

2. Hasonló céllal:

Kilenc nem kilenc, de nyolc,

nem nyolc, de hét,

nem hét, de hat,

nem hat, de öt…

és így tovább; a végén:

nem egy, de semmi.

(Hadház, Hajdú m.)

1. A gazdasszony etetéskor ráköpdös a malacra, így szólva:

Mindig ilyen jó étvággyal egyetek!

(Jászladány, Szolnok m.)

 

2. A beteg disznóra – ha azt hitték, hogy „szemmel verték” – így olvastak rá:

Megindult a gonosz Igízet

hetvenhétféle szárnyával.

Rászállott ennek a malacnak a testjére,

száraz húsát hasogatni,

piross vérit szárasztani.

Menj el gonosz Igízet,

Ki a kősziklák tetejire,

ahol a fekete lovak nem nyerítnek,

a fekete kutyák nem ugatnak,

s a fekete kókis nem kikiril.

(Gyimesfelsőlok, Csík m.)

1. Tyúkültetés alkalmával, a tojások eligazításakor mondta a gazdaasszony:

Mind kakas legyen!

(Kuncsorda, Szolnok m.)

 

2. Tyúkültetéskor e szavakkal rakták a fészekbe a tojásokat:

Keljen, mint a rozs,

pattogjon, mint a kukorica!

(Tiszainoka, Szolnok m.)

 

3. A kiscsirkéket kikelés után rostára tették, majd megfüstölték és egyenként fejszére rakták, miközben ezt mondták:

Ilyen erősek legyetek, mint a vas!

(Vasas, Baranya m.)

 

4. Hogy a kártékony szárnyasok el ne vigyék az első ízben kieresztett csibéket, húshagyókor főtt disznófej lyukas csontján keresztül néztek rájuk, és mondták:

Csóka, kánya, varjú, szarka

mind vakok legyetek,

csak az én csibéim

legyenek szemesek.

(Nagylengyel, Zala m.)

 

5. Ha döglött valahol a baromfi, és erről panaszkodtak egymásnak, felelni kellett rá, nehogy tovább terjedjen a baj:

– Nálunk úgy döglenek a baromfiak!

– Nálunk is az egerek!

(Bács-Bodrog m.)

1. Búzavetés végeztével e szavakkal dobták magasra az üres vetőzsákot:

Ilyen magasra nőjjön!

(Zagyvarékas, Pest m.)

 

2. Vetés bevégezésekor:

Nagyra nőjjön, bokrosodjon,

ezerszerte többet hozzon!

(Csanádpalota, Csanád m.)

 

3. Hogy ki ne egyék a madarak a vetést, a vető először jobb lábbal lép a barázdába és e szavak kíséretében vet el három marékkal:

Ezt vetem a madaraknak,

ezt vetem az állatoknak,

ezt vetem a rossz esőnek,

s a többit magamnak.

(Klézse, Moldva)

 

4. Hogy ne legyen gazos a búza, a vető így szólva félredob egy marék földet:

Itt nőjjön a burján!

(Székkutas, Csongrád m.)

 

5. A vetés kártevői ellen a gazda húshagyókeddi vacsora előtt gúzst kötött fűzfavesszőből, miközben a fia kérdezgette a kamrából. Ő kintről felelt:

– Mit kötsz, mit kötsz?

– Kígyunak, békának a száját,

verebekét, egerekét, patkányokét,

minden kártevőét.

(Szalafő, Vas m.)

 

6. Hogy a veréb ne egye a búzát, napkelte előtt csóréra vetkőzve háromszor megkerülték a búzaföldet, folyvást mondogatva:

Egy nem egy,

kettő nem kettő,

három nem három…

és így tovább, kilencig.

(Szucsák, Kolozs m.)

1. Tökvetés után az asszonyok lekuporodtak, és így szóltak:

Ilyen nagyok legyenek e!

(Azaz, mint a hátsó felük.)

(Karancskeszi, Nógrád m.)

 

2. Kukoricavetés után egymáshoz tették a kapákat:

Akkora csövek legyenek,

mint a kapa nyele!

(Pokolpatak, Moldva)

 

3. Kendervetés után nagyot ugrottak, és ezt mondták:

Nagy legyen a kenderem,

lábát féreg ne pusztítsa,

fejét madár meg ne tépje!

(Bánokszentgyörgy, Zala m.)

 

4. Ha valaki azt akarja, hogy vetés nélkül is sok kaporja teremjen, Szent György-nap (április 24.) előtt rázza meg a kerítést, és mondja:

Kapor ide,

kapor oda,

kapor az én kertembe!

(Bakony-vidék)