(27)

Pest, március 21. 1848.

Öcsém, Jankó! Megvallom, nagyon kár volt azzal fárasztanod magad, hogy más ember levelét lemásold s azt nekem elküldd. Ha azt gondolod, hogy én a pletykákban gyönyörködöm, titánilag csalatkozol. Azért semel pro semper*, hagyjuk el a pletykákat. Kivált ily időkben! forradalomban! Forradalom van, barátom, s így képzelheted, mennyire vagyok elememben! ...Sokan el akarják mozgalmainktól e nevet disputálni*, és miért? mert vér nem folyt. Ez csak dicsősége a dolognak, de a dolgot nem változtatja meg. Én forradalomnak tartok minden erőszakos átalakulást; márpedig mi erőszakkal vívtuk ki a sajtószabadságot és Stancsics kibocsáttatását. Hogy ellenszegülés nem történt, ez csak azt mutatja, hogy az ellen vagy teljesen átlátta tehetetlen gyöngeségét, vagy gyáva volt megtámadni bennünket. Hah, ha láttad volna, midőn a comité du salut publicből * a deputáció* megjelent ezrek és ezrek kíséretében a követeléseivel, milyen halvány volt s mint reszketett a nagyméltóságú helytartótanács! ...

De én most nem érek rá hosszan írni, csak azt adom tudtodra, hogy „Coriolán”-omat már nyomtatják, s ott az első cím ez: „Shakespeare összes színművei, fordítják Arany, Petőfi és Vörösmarty”, hát ehhez tarts magad. Készítsd el vagy „János király”-t, vagy a „Windsori Víg Nők”-et, hogy annak idején, ha szükség lesz rá, elküldhesd. A mutatványt mért nem küldted „János Király”-ból? s általában mért nem írsz, he? - a későbbi fordítandó művekről majd később beszéljünk. Tisztelünk-csókolunk benneteket. Isten ójon, kedves barátom, minden veszedelemtől ott a kemence mögött. Írj minél elébb! Igaz barátod:

 

Petőfi Sándor


A levél szélén: Az idemellékelt verset nyomta ki legelőször a magyar szabad sajtó. Tedd el emlékül e példányt belőle.


Arany János jegyzete: „Más ember levelét”. Tompának egy hozzám írt levelét, melyben Petőfi iránt, ki vele már feszült viszonyban volt, a legmelegebb indulattal s érdemei teljes méltánylásával nyilatkozik. Ezáltal akartam Petőfit kibékíteni, mert fájt nekem, hogy oly semmiségen összezördültek, fájtak Petőfi nyilatkozatai Tompáról. De nem értem célt, Petőfi még zordabb lett Tompa iránt, s engem is lehord. Tompa nem tudta meg, hogy levelét elolvasta Petőfi; ily eredmény után azt vele tudatni, annyi lett volna, mint őt is magamra haragítani. Talán gyöngeség, amit elkövettem, de legjobb szándékból eredt: abból, hogy két jó barátomat, kiket egyformán szerettem, összebékítsek. 1858. jan. 2.

Későbbi jegyzete: A mellékelt nyomtatványt Petőfi Zoltánnak adtam 1863. karácsonyra.

A. J.

Boríték: Arany Jánosnak. Szarvas. Orosháza. Szalontán. Bihar megyében.

Jegyzet: Aranynak azon levele, melynek kíséretében Tompa levelének másolatát Petőfinek megküldötte, nem maradt fenn.




Hátra Kezdőlap Előre