CÍMLAP
|
TARTALOM,BEVEZETÉS |
Tartalom
Bevezetés
I. NEMZETKÖZI AJÁNLÁSOK
1. Nemzetközi gyakorlat
2. A fejlesztés iránya
II. AZ ÁRSTATISZTIKA MÓDSZERTANI ALAPJAI
1. Jogszabályi háttér
2. Módszertani alapok
3. A módszertan értékelése
III. RÉSZLETES MÓDSZERTAN
1. A sokaság
2. Az árstatisztika megfigyelés köre
3. Az árindex jellege, adatforrások
4. Adat-előkészítés az egységérték alapú számításhoz
4.1. Mintavétel
4.2. Egységértékek képzése
4.3. Az adatok ellenőrzése
5. Adatgyűjtés, adat-előkészítés a vállalati ármegfigyelésen alapuló számításhoz
5.1. Az ármegfigyelés módszere
5.1.1. A reprezentáns termék
5.1.2. A megfigyelt ár tartalma
5.2. A minta kiválasztása
5.2.1. A mintavétel módszere
5.2.2. Rétegzés
5.2.3. A termékcsoportok és partnerországok kiválasztása
5.2.4. Az adatszolgáltatók kiválasztása
5.2.5. A reprezentánsok kiválasztása
5.2.6. A minőségi változások kezelése
5.2.7. A minta évközi karbantartása
5.2.8. A kérdőív
5.3 Az adatok ellenőrzése
6. Indexszámítás
6.1. Általános elvek
6.1.1. Bázisválasztás
6.1.2. Indexformula kiválasztása
6.1.3. Súlyozás, teljeskörűsítés
6.2. Előző évi bázisú havi indexsorok képzése
6.2.1 A számítás kiinduló adatai
6.2.2. A legkisebb rétegek havi bázisindexeinek képzése
6.2.3. A magasabb aggregátumok havi bázisindexeinek képzése
6.3. Indexek képzése különböző időviszonyokra
6.3.1. Előző év azonos időszakának bázisán számított indexek
6.3.2. Havi láncindexek képzése
7. Tájékoztatás
7.1. A tájékoztatás rendje
7.2. Revíziós politika
7.3. Adatvédelem
7.4. Adatbázisok
Függelék
Kérdőív
Kitöltési utasítás
A SITC-nómenklatúra alapján képzett árufőcsoportok, árucsoportok és árufejezetek
Lefedettségi mutatók
Felhasznált irodalom
A KSH módszertani kiadványsorozataiban eddig megjelent kötetek
Bevezetés
A Központi Statisztikai Hivatal a külkereskedelmi termékforgalom
árszintváltozásának mérését szolgáló árindexek számítását, és rendszeres
publikálását 1958-ban kezdte meg. 1990-ig az árindexek alapvetően vállalati
adatgyűjtésből származó árinformációk alapján készültek - ekkor még a
külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok száma csak néhány száz
volt. A külkereskedelem liberalizálásával azonban ugrásszerűen megnőtt az
exportőrök, importőrök száma. Többek között adatszolgáltatási problémák
miatt 1991-ben a KSH áttért a forgalomstatisztikai adatokból történő
egységértékindex-számításra, amihez az akkor bevezetett VÁM'91, majd
ezt követően az Egységes Vámokmány adatainak feldolgozása jó alapokat
biztosított. Ezt követően elkezdődött a vállalati adatszolgáltatáson
alapuló külkereskedelmiár-statisztika újraszervezése is. Az egységérték
alapú árindex számításaiba az indexek minőségének javítása céljából a
magasabb feldolgozottsági fokkal rendelkező termékeknek egy szűk körére
vonatkozóan - mivel ezek árszintváltozása a vámstatisztikai adatok alapján
nehezen becsülhető - vállalati adatgyűjtésből származó adatok kerültek
beépítésre. Ez, az indexminőség javítására irányuló folyamatosan
megvalósított többféle fejlesztés ellenére is alapvetően átlagárakon
alapuló számítási rendszer 2002 végéig működött.
2003-tól az EU harmonizációs fejlesztési munkák keretében a KSH áttért a
jellemzően tényleges piaci árak megfigyelésén alapuló árindexek
számítására. Az új módszertan szerint számított árindex másfajta
árváltozási mértéket mutat, mint a korábbi. A 2002-ben elvégzett párhozamos
vizsgálatok mintegy másfél százalékos eltérést jeleztek a két index között.
A vizsgálatok azt mutatták, hogy az eltérést a megfigyelési módszer
különbsége magyarázza. Az új indexek ugyanis - szemben az
egységértékindexekkel - a forgalom összetétele és a termékhez kapcsolódó
szolgáltatások változásának hatását kiszűrik, és ezáltal azokat a
statisztika a naturális mennyiségi változásokkal együtt volumenváltozásként
kezeli.
A KSH az árindexeket minden szükséges felhasználási területen,
konjunktúramutatóként, a termékforgalom volumenváltozásainak becsléséhez,
valamint a GDP változatlan áras külkereskedelmi adatainak kiszámításához
alkalmazza.