|
STROOM, a civilizátor
ISTVÁN bácsi, falusi gazda
JANÓ, tót, cseléd
UROS, rác, cseléd
MITRULE, oláh, cseléd
CARLO, olasz, cseléd
MISKA, magyar, cseléd
MÜRZL, német, cseléd
|
A kart svábbogarak képezik.
Ősbemutató: Budapest, Független Színpad, 1938. december 2. (A Zeneakadémián)
István
| Becsűlettel bevégzők a napot. |
| A baj miénk, az áldás Istené. |
| Mind helytállátok híven, gyermekim, |
| Csak Uros érdemelhet megrovást, |
| Ki jó szándéku intésemre se |
| Fogadt szót, sőt gorombán válaszolt. |
| Ti tudjátok, mi büntetést szabott |
| Ily tettre rég megszentelt házirend. |
Janó
| Kizáratást közasztalunktól. |
István
| Úgy van. |
| Ím, hallod, Uros, ez lesz büntetésed. |
Cselédek
| Megérdemelte. Éljen jó urunk! |
Uros
| Kiszenvedem. Nem fog történni máskor. |
István
| Hiszen, fiam, nincs is harag közöttünk. – |
| Leány, teríts asztalt e hárs alatt, |
| Az egyszerű szűk estebédben amit |
| Hibát tett a szakácsné, helyrehozza |
| A jó kedv s jó gyomor. |
Cselédek
| Igaz biz az. |
István
| De nézzetek csak, nézzetek, barátim, |
| Minő istencsodája jő amott. |
Janó
| Komédiás talán, vagy köszörűs. |
Mitrule
| Garaboncás az, ördögcimbora, |
| Ha mint komédiás jövend közénk, |
| Meglátjátok, hogy minket tesz bolonddá, |
| Ha köszörűsként – még meg is beretvál. |
István
| Ily babonától ment vagyok, de mégis |
| Akármi az, sajátos tünemény, |
| Szintúgy szégyellem, s bé kell vallanom: |
| Aggódva nézem, amint erre tart. |
| Nevetnem kéne őt a pukkadásig, |
| Ha valami nem borzongatna végig, |
| S elsápadnék a rettegés miatt, |
| Ha valami kacajra nem késztetne. |
Miska
| Akármi, nemsokára kiderül, |
| Mert mindjárt itt lesz. |
Mürzl
(ételt hozva)| Tessék, emberek! |
(Leülnek egy asztal körül, Uros oldalt eszik egy fa alatt. Stroom* kutya által vont taligán, roppant halom irományon ülve megjelen, a színpad közepén megáll, s leszáll.)
Stroom
| Ördöngös útak e vad tartományban. |
István
| Lovakra számitottak, nem kutyákra. |
| De szólj, ki légy, és mondd el, merre útad. |
Stroom
| Én Stroom vagyok, a nagy civilizátor, |
| A végzet az, mely engem útamon visz. |
István
| Ebnek hívjuk mi azt a végzetet. |
| Tiéd lehet, de a miénk nem az. |
Stroom
| Tietek is lesz, íme, elhozám. |
| Keletre hordom áldását nyugotnak. |
István
| Ez a papíros áldás ez talán. |
Stroom
| Igen, ez az a nagy misztérium, |
| Mely megvált mindenféle régi lomtól. |
István
| Szokatlanabb terhével új lomoknak? |
| Hiába, lom nélkül nincs régi ház, |
| Iparlovagnak új csak mindene. |
Stroom
| Több tisztelet árumnak, hogyha tetszik, |
| Ez az egyetlenegy panácea*, |
| Mely gyökeres gyógyítást eszközöl. |
István
| De hát ki itt közöttünk a beteg, |
| Magam s cselédim jó színben vagyunk. |
Stroom
| Annál veszélyesb a baj, ha nem érzzük. |
István
| Ha orvost hívunk, a betegség eljő. |
| De mondjad hát el, e szolgálatért |
| Minő dijat vársz? |
Stroom
| Óh, nem várok én. |
István
| Ugyé? Erővel véssz hát. Biztosabb. |
Stroom
| Csak a kellő adót fogadom el. |
| Ekként tesz az erődús öntudat. |
| Az alaposság elvem mindenütt. |
István
| Ah, Mürzl! Ez, mint látom, honfitársad. |
Mürzl
| Volt, már nem az, mostan házad hazám, |
| Te lányodul fogadtál, így atyám vagy. |
Stroom
(halkan a lányhoz)| Csitt, húgom, hisz ha engemet fiúl vesz, |
| Szintúgy hazám lesz, ahol jól lakom. (Fennszóval.) |
| Igen, a nagy német haza honom! |
István
| És hol van az, ha kérdni merhetem. |
Stroom
| Mi bárgyuság. – A Rajna- és Dunánál. |
István
| Hát ama híres Katzenellenbogen, |
| A Bückeburg, Hechingen, Sigmaringen, |
| Schwerin, Strelitz, Reis-Schleis*, s más számtalan |
| Hitványság mind kiment már Áfrikába? |
| Vagy mint a szoknya-, ujj-, korc- és derékból |
| Ruhát fércelt-e valami szabó; |
| Mert a korc, a ránc s ujj még nem ruha. – |
Stroom
| A szellemegység fűzi mindezt össze. |
István
| Ah, úgy, tehát a németnek hazája |
| Az, ahol egykor puskaport csináltak, |
| S ma is mindenki büszkén azt hiszi, |
| Hogy ő vala az egyik munkatárs. |
Stroom
| Nagy hívatás van a német előtt. |
István
| Már azt betölté, a sört feltalálta, |
| Romantikát, nadrágot, ulmerkopfot.* |
| De tessék kissé asztalomhoz ülni. |
Mürzl
| Szivesen lát el, hidd meg, házigazdám, |
| Jól tartott ő már nem csak egy csavargót. |
István
| Te meg szűz, szállásold be ízibe |
| Istállóinkba végzetes lovát. |
Stroom
| Alig vagyok még kissé e helyen, |
| S pirulnom kell a durvaság felett, |
| Mely itt szokásos, e barbár vidéken, |
| Csak az imént is nadrágról beszéltél, |
| Most meg szüzet nem átallsz mondani, |
| Mindkettő trágár eszmékhez vezet. |
István
| Mi nem vagyunk még úgy civilizálva. |
Stroom
| Majd lesztek, hogyha isten megsegít. |
| De nem vesz-é el kincsem a szekérről? |
István
| Itt ollyanon ki sem kap. |
Stroom
| Fájdalom! |
István
| Mi haszna hát azon rakás fojtásnak? |
Stroom
| Hagyj csak most békét, aki kettőt boncol, |
| Az alaposan egynek sem felel meg. |
| És innen jő a félszeg* művelődés. |
| Aki csizsmát varr, az csiríz legyen |
| Utósó ízeig, mi gondja másra. |
| Ki a holdat kutatja, e világra |
| Ne légyen gondja, és aki tanít, |
| Őrizkedjék akármit is tanulni. |
| Csak egy van, mit mindennek tudni kell, |
| Adót fizetni engedelmesen. |
| Így készül a derék sok szaktudós. |
István
| Nem szaktudós, de túdós szag talán. |
| No, csak fejezzed hát be azt a sódart; |
| Látom, hogy értesz alapos dologhoz, |
| Aztán beszéljed el nagy terveid. |
| Az ily miszőrű munkás, egyszerű nép, |
| Bár rá nem ér, hogy alapos legyen, |
| Mert mindenik percét száz gond igényli, |
| És jobbra-balra foltoz, tatarol, |
| Hol éppen feslik, ahol dőlni készűl, |
| Elveszne éhen, hogyha mindég varrna, |
| Rongyokban járna, hogyha mindég főzne, |
| Elveszne lelke szellemtáp hijában, |
| Elnyomorodnék, hogyha nem mulatna, |
| S önemberségéből így csak megél. |
| De terveid, ha lelkesítni nem, |
| Mulatni mégis okvetetlen fognak. |
István
| Nem én. |
Stroom
| Hogy érted hát meg tervemet, |
| Csak azt a szubjektív- és objektivet, |
| A pozitív- és negatívot tudnád. |
| Teszem, ha az ember a pozitív, |
| Mi kívüle van, negatív – nem ember. |
| Értetted-é? |
István
| Igen. – Ember vagyok, |
| Te kívülem – nem ember, vagy gazember. |
Stroom
| Szofizma* volt, szofizma, istenemre! |
| Hol a morális, a közérzet benned? |
| Ez nem germán-keresztény eszmelánc! |
István
| Hát hagyjuk abba. |
István
(botot suhogtatva)| Ah, ebben már erősebb is vagyok. – |
Stroom
| Megint csak félreértesz, hagyjad el; |
| De mondd meg, ott távol miért eszik |
| Magányosan az az egyén? |
István
| Hibát tett, |
| S ez büntetése. |
Stroom
| Mily törvény szerént? |
István
| Bevett szokás. |
Stroom
| Hallatlan! Zsarnoki. |
| Hogy volna így biztos személy s vagyon, |
| Hogy tudja meg: mi a szabad, mi nem? |
István
| Igen kevés van, ami nem szabad, |
| A többiben tesz, aki mint akar. |
Stroom
| Hamis, hamis tan, aztat kell megírni, |
| Hogy mit szabad, a többi tiltva van. |
| Ha én intézném e ház dolgait, |
| Kitárnám a törvényt, mely mint a nap, |
| Világos s jóltevő, majd lenne rend. |
Uros
| Bölcsen beszél – tán mártir is vagyok. |
Stroom
| Hát itt a többi milly állásban él? |
István
| Ezek cselédim, munkálnak velem |
| A ház javára, és én díjazom, |
| Amint mindenki érdemelni tud. |
| Az tót, ez rác, amaz oláh, olasz, |
| E lányka német, én magyar vagyok. |
Stroom
| S e sok derék nemzet megtűri-e, |
| Hogy a magyar parancsol mindnyájoknak? |
István
| Nem a magyar, de a gazda parancsol. |
Stroom
| Ha én intézném e ház dolgait, |
| Majd másképp lenne mindez, minden nemzet |
| Egyenlően van jogosítva élni. |
Cselédek
| Ez nem bolond – mondott ám valamit. |
István
| Hisz tőlem élhet, hogyha otthon él, |
| De házamban csak én parancsolok. |
Stroom
| Mindenkinek az háza, ahol él. |
Cselédek
| Szépen beszélsz, az isten tartson érte. |
Stroom
| S mért van csizsmában az, bocskorban ez? |
| Ha én intézném e ház dolgait, |
| Egyenjogúság lenne mindenütt, |
| Ha meztelláb is kéne járnia. |
Cselédek
| Miért is tűrjük, prófétánk, ne hagyj el! |
István
(gyürekezve)| Hálátlanok – kitudtok-e lakomból? |
| Nem voltam-é mindég igaz apátok! |
| De hogyha úgy van, jőjön, aki mer, |
| Ökölre hát, házamból mind kihánylak. |
| Prófétátokkal. – Nos, elő, legények. |
Stroom
(közbelépve)| Megálljatok – nem jöttem én ide, |
| Hogy nyílt erőszakkal kivánjak élni. |
István
| Csak mézes méreg-, gyáva cselszövénnyel. |
Stroom
| Eszmét hoztam, civilizációt |
| Rendezni jöttem. Paradicsomot |
| Állítani, melyben nyer mindenik, |
| És senki nem veszt. |
István
| Különös dolog. |
| De mondhatom, paradicsomodról |
| Nem nagy fogalmam. Hátha abban is |
| Oly paradicsom-almák termenek, |
| Melyektől a fog elvásul, s csodáljuk, |
| Ádám apánk mért adta értök üdvét. |
| De elmegyek, hogy mérgemet kifújjam. (El.) |
Uros
| Most szólhatunk, hogy elment az öreg. |
| Mondd, mit nyerünk mi, hogyha hozzád állunk? |
Janó
| De jól igérj, másképp nem alkuszunk, |
| Nem rossz dolgunk volt, azt elhiheted, |
| A te kegyedre éppen nem szorultunk. |
Stroom
| Hagyjátok a ház gondjait reám, |
| S várjátok békén a nagy dolgokat. |
| Ím, mindeniknek hoztam egy ereklyét. |
| Ez amulett az üdvnek záloga, |
| Nyakon hordjátok, és megjő gyümölcse. |
| (Az amuletteket szétosztja.) |
Cselédek
| Az alku áll. |
Stroom
| Fogjunk tehát dologhoz. |
| Jerünk a házba, nézzük a leltárat. |
István
| Folytassuk most az értekezletet. – |
| Itt senki sincs, jerünk tehát utánuk. |
| Mi az, bezárva? Hej! Eresszetek be! |
Stroom
(az ablakon)| Ki háborít házunkban? |
István
| Hát a gazda. |
| Alkudni jöttem. |
Cselédek
| Későn, megvagyon már. |
István
| Hirem nélkül. – Felgyújtom ezt a házat, |
| Ördög, pokol – ki itt az úr kivűlem? |
Cselédek
| Add meg magad. Hisz minden jókat ígér. |
| Magadnak téssz kárt, s minket is megölsz, |
| Várj türelemmel. |
Stroom
| És bízzál szavamban, |
| Te léssz az úr ezentúl is, barátom, |
| Csak azt ne bánd, hogy én parancsolok. |
István
| Ha úgy van, lássuk hát, mit tudsz mutatni. |
| Sokat igérsz civilizációddal, |
| Meglátjuk, jóllakunk-e mind belőle, |
| Avagy csak úgy, miként a kócevő.* – |
| Légy hát intézőnk, istenem segítsen, |
| Ha jól megy, én csak gondomról tevék le. |
Kar
| Strófa |
| Dicsérünk, mester, aki nékünk |
| Ma ismét új házat szereztél. |
| Hiven járunk el ügyeidben, |
| Befurakozva minden zugba, |
| Mi, a civilizációnak |
| Ellentállhatlan hordozói. |
| Antistrófa |
| Mi csak erény a házi körben, |
| Mind a mi művünk. Éberségre |
| Szoktatjuk a hanyag gazdasszonyt, |
| És tisztaságra kényszerítjük, |
| Nem hagyjuk, hogy megavasodjék |
| A készlet, híven felfaljuk mind. |
| Második strófa |
| Hiában üldöz, pusztít a sors, |
| Százezren kelnek fel utánunk, |
| A végzet szentelt eszközéül |
| Napszámunkat betöltve híven. |
| Dicsérünk, mester, aki nékünk |
| Ma ismét új házat szereztél. |
| Második antistrófa |
| Óh, háladatlan az emberfaj! |
| Pusztít és útál, ahová csak |
| A civilizációt vittük. |
| De mi, hajh, szent szemtelenséggel |
| Megyünk, mert tudjuk, új világrészt |
| Csak féreg alkot, nem oroszlány. |
István
| Mi fajzat ez? – Gonosz lelkek talán, |
| De nem, a lélek bár elkárhozott, |
| Nemességének hordja bélyegét. |
| Csatázhatunk vele, s ha elbukunk, |
| Csak szenvedés érhet, gyalázat nem. |
| E hitvány fajjal, mely sárból terem, |
| Utálatosan hemzseg, s oly büdös, |
| Mely küzdni gyöngeségében nem ért, |
| S csak a tömegnek szemtelenségével |
| Foglal tért, s hint cudar dögleletet, |
| Csatázni sem lehet. Mi lesz mindebből? |
Cselédek
(az ablakon)| Ez már nekünk is kezd nem tetszeni. |
Stroom
| A leltár megvan. Most aktáimat |
| Hozzátok. Aztán mindenekelőtt |
| Itélek Urosnak nevezetes |
| És bonyolult ügyében, hogy lássátok, |
| Mi az igazság, mit nem ismerétek. |
Uros
| Az én ügyem se nem nevezetes, |
| Se bonyolult, s már régtől vége is van. |
Stroom
| Addig nincs vége, míg nem akarom. |
István
| Hisz büntetését is kiállta már. |
Stroom
| Azon barbár eljárás mit se számít. – |
| De oly sok a teendőm, hogy ezúttal |
| Szóbélileg végzek csak, röviden. |
| Imé, készen van a protokol* is, |
| Még csak nehány csekélyebb pont hibázik, |
| Mit most kipótlunk. Az egész csekélység, |
| Tizenhat ív – meg is van bélyegezve. |
István
| Megbélyegezve – mint gonosztevők! |
Stroom
| A kétfejű sas van mindenik íven, |
| Uros fizet tizenhat jó huszast. |
Uros
| Nincsen szükségem a képes papírra. |
Stroom
| De nékem a huszasra annál több van. |
Kar
(az ablakon)| De nékünk a huszasra annál több van. |
Uros
| De hát miért sas, és mért kétfejű. |
| Hol dög van, a sas, mondják, ott gyülekszik, |
| S nem tetszik nékem az olyan igazság, |
| Mely mind előre, mind hátra tekint. |
Stroom
| Haszontalan okoskodol, fizess! – |
Uros
| Ha már éppen kell. |
Stroom
| Nem kell, de muszáj. |
| Lám, mily hiányos nyelv az a magyar – |
| Hogy lenne képes kulturális nyelvnek, |
| Muszája sincs. – Kell – mintha kérdené, |
| Kell-é? Ki kérdi, ha mondom: muszáj. |
| E szót: muszáj, jól meg kell ám tanulni. |
| S úgy értsétek, ha mindjárt kérdem is, |
| Kell-é, az is mindég muszájt jelent, |
| Konkrét példája az önkénytes kölcsön. |
István
| Mi ördög az? |
Stroom
| Az a jövő zenéje |
| Preludiumából* egy kis akkord.* |
| De visszatérve barbár nyelvetekre, |
| Hogy értené meg Hegelt az a nép, |
| Mely így beszél: Embernek és nem nek Ember. |
| Hisz annak észjárása mind hibás. |
| Előbb való a birtok, mint az ember, |
| Ezért nem lesz, lám, semmi a magyarból. |
| De hát, dologra. Halljuk a tanúkat. |
| Az első Mürzl. |
Mürzl
| Én mit sem tudok. |
Stroom
| Azt akkor mondjad, hogyha kérdezem. |
| Hogyan hívnak hát? |
Mürzl
| Most mondtad magad. |
Stroom
| Ha mondtam is, mindegy, most kérdezem. |
| Így rendeli a törvény tizedik |
| Könyvének hatvanhatodik cikkében |
| A hatvanharmadik paragrafus. |
Kar
| Mi óriási törvénytudomány! |
Stroom
| Hogyan hívnak hát? |
Mürzl
| Mürzl. |
Stroom
| Más neven? |
Mürzl
| Zielarsch.* |
Stroom
| Ah, régi jó család, örűlök. |
| Kaptál-e már vagy huszonöt botot? |
Mürzl
| Uram, mit gondolsz, nálunk hölgyeket |
| Nem szoktak verni. |
Stroom
| Ez előitélet. |
| Legjobb sikerrel én régtől gyakorlom. |
| Hát nem kaptál. – Voltál-e katona? |
Mürzl
| Mit gondolsz, ah, mi kérdés! |
Stroom
| Voltál, vagy nem? |
Mürzl
| Leány vagyok. |
Mürzl
| Nem voltam. |
Stroom
| Így, most kérdem, hogy miket tudsz. |
Mürzl
| Semmit sem. |
Stroom
| Ez gyanús válasz nagyon. |
| Meglátjuk később, cinkos nem vagy-é. |
| Janó, te lépj elő most, hogy neveznek. |
Janó
| Rityitma. |
Stroom
| Jó hangzású név ez is. |
| Hát tégedet? |
István
| Magyar. |
Stroom
| Mi parvenű* név! |
| Vad származás, no mindegy, megjavítjuk. |
| Máder leszesz. Így – még csak ez hibázott, |
| Most már kimondom az itéletet. |
| (Könyveket forgat.) |
| A nyolcadik kötet harmincadik |
| Cikkében harmadik paragrafus |
| Az engedetlenség bünéről szól. |
| S akasztófát mond a gonosztevőre. |
Kar
| Halált rá – annál több marad nekünk. |
Stroom
| Igaz, hogy azt a hatvanhatodik |
| Cikk ipszilon pontjában korlátozza, |
| S csak a felségsértési bűnre szól. |
| Valóban vagy szerencse gyermeke, |
| E pont dicsőn megvédi életed. |
| De rád reccsent már a következő könyv, |
| Im, itt van a cselédség viszonya |
| Urához, mely nyíltan hivatkozik |
| Az első könyv pótutasítására, |
| Hol is tisztán szabott a büntetés: |
| Tiz évi fogságtól hat botcsapásig. |
Stroom
| De itt könnyítő környülmények vannak, |
| Például: nem vélem ellenkezél, |
| Csak gazdáddal. Húsz botot fogsz kapni, |
| E lánynak meg amnesztiát* adok. (Félre.) |
| Köszönd, galambom, ragyogó szemednek. |
Mürzl
| Ezért szememnek kár is volt ragyogni. |
| Gazdám másképpen tudta azt felszítni. |
Mitrule
| Eben gubát cseréltünk, úgy hiszem. |
Stroom
| Máder, neked még fennmarad jogod |
| A kártérítést rajta követelni, |
| De ez külön polgári pört igényel, |
| Ha díjait előre leteszed. |
István
| Elállok tőle. |
Stroom
| Szép nagylelküség. |
István
| Nem volt nagy károm. |
Stroom
| Hát a napmulasztás, |
| A fáradság, a járás és kelés, |
| A vádbeszéd, viszonbeszéd, ellátás |
| Szép összegecskét tenne, mondhatom. |
István
| Ingyenbe megy. Ha a pört nem gyülölném, |
| Inkább keresném a szomszédomat, |
| Kukoricámat aki megrabolta. |
Stroom
| Te Urossal tehát kiegyezél, |
| Pöregyeséged díja tíz huszas. |
| Tessék letenni. A kukoricát |
| Mi illeti, – (Könyvekben keres.) csodálatos dolog, |
| Ez egy eset még nincs a törvénykönyvben, |
| No, majd csinálok róla egy fapátenst.* – |
| Tehát, uram, elsőbb is kérdezem – |
| Hogy alaposan járjak el e tárgyban, |
| Nem hebehurgyán, mint itten szokás volt – |
| Csak a gyümölcs, vagy a szár is szenvedt kárt? |
István
| Természetes, csak a kukorica. |
Stroom
| No, látod-e, még ez nem nagy dolog, |
| Mert itten mondja a paragrafus, |
| Hogy ültetményben tett hibát könyíti, |
| Ha csak gyümölcse sértetett, nem a törzs. |
István
| Mennykő üssön meg – hagyjuk ezt, uram. |
| Nem szóltam semmit, itt van a tíz húszas. |
| Isten velünk. |
Stroom
| Nem úgy, fel van már adva |
| Az ügy, s kell folynia, ha valamennyi |
| Papírgyár készítménye elfogy is, |
| Ha az utósó inged megy bélyegre, |
| Ha a hámból kidőlök, mint szamár, |
| S székemre tízedik utódom ül, |
| Ki mostan még csak hallgatni tanul, |
| De néked igazat kell kapnod, és |
| Testálhatsz e pörről mint vagyonodról, |
| Ha közbe nem jő a végső itélet |
| Amnesztiája. |
István
| Rettentő öröm! |
Kar
| Strófa |
| Óh, mester! Kérlek mindenekre, |
| Mi szent előtted, sérthetetlen:* |
| A császárnak fogadására* |
| És az oktrojált alkotmányra,* |
| A német egység jóvoltára, |
| Spenátra és sárgarépára. |
| Antistrófa |
| Ne kezdj, ne kezdj polgári pört el, |
| Tudod, az a pedáns görög kor, |
| Pogányos klasszicitásával, |
| Időt s tért mi szűkre szabott ki, |
| Melyben komédiája játszik, |
| S milyen nagyot helyez a szépben. |
| Második Strófa |
| Hogy fér belé két emberélet, |
| Hogy járjuk Ponciust, Pilátust,* |
| Midőn még fel sem is találtuk |
| A civilrechtet* – romantizmust, |
| A puskaport és az ásítást, |
| Népünk későbbi hívatását. |
| Második antistrófa |
| Kérünk hát, mester, hadd el, hadd el, |
| Ki jőne komédiát nézni, |
| Hogy végét unokája lássa, |
| Kit még otthon nem is csinált meg, |
| Vagy hogy csináljon a darab közt, |
| Butára sülne el, óh, félek. – |
Stroom
| Legyen buta, csak jó polgár legyen. |
| Ki mondja azt, hogy a lángész szükséges? |
| Az államban eszünk nekünk elég van, |
| S gondoskodunk eléggé a tömegről. |
| Annak nem is kell a fej, csak azért, |
| Hogy sógorom, a kalapos megéljen. |
| Aztán ne hidd, hogy úgy lesz csak buta, |
| Ha a színházban készül. Gondoskodtunk |
| Már oly rendszerről és oly eszközökről, |
| Hogy készüljön bár a Sion hegyén, |
| Butává nemesül. Hidd el nekem. – |
Kar
| Hát a jó ízlés, a klasszicitás |
| Nevében kérlek, hadd el azt a pört. |
Stroom
| Fitymálom a jó ízlést, klasszicizmust. |
| Törik-szakad, a pörnek folyni kell. |
Kar
| Jaj nékünk, ámde néktek még jajabb. |
István
| Nincs. |
Stroom
| Vajh mi szörnyüség. |
| De legalább, reménylem, el vagy látva |
| Tartózkodási jeggyel. |
István
| Nem vagyok. |
Stroom
| Nem útazol hát, s nem tartózkodol. |
| Mi vagy te hát? – Hol a keresztlevél? |
István
| Nincs. |
Stroom
| Úgy, tehát még tán születve sem vagy, |
| S szomszédaiddal már pörölni mersz, |
| A rendetlenség itten végtelen, |
| Szörnyű rossz a politikus kormányzat, |
| Pedig mindennél ez elébb való. |
| De jótállok, hogy talpra állítom. – |
| Hallgasson addig a magánypanasz |
| És -sérelem, számára nincs fülem. |
| Az egyes veszhet, hogyha nyér a köz. |
István
| S ki az a köz, ha mind vesztünk miatta? |
Stroom
| A köz azon nagy eszme és kapocs, |
| Mely egyesít, s mit én képviselek. |
Kar
| S mi véled, mester. Nélkülünk mi sem vagy. |
Stroom
| Szerencse, hogy gyanítva e hiányt, |
| Hoztam magammal mindenik egyénre |
| Vagy ötven ív rubrikázott papírost, |
| Előlegesen, úgy hiszem, elég lesz. |
| Itt néktek az igazolási jegy, |
| A marhapasszus, fegyverengedély – |
| Névösszeírás, birtokív, adókönyv, |
| Keresztlevél, oltási bizonyítvány. |
István
| De nem vagyunk beoltva. |
Stroom
| Mit se tesz, |
| Csak a rubrika jól legyen betöltve. |
| De halljátok tovább, s örvendjetek: |
| Katonaságtól felmentő levél, |
| Pótlék-adó, dohányra engedély |
| És borboléta.* Ím, itt a cselédkönyv. |
| Községi bizonyítvány. Később jőnek |
| Tájékozásul a kormánylapok, |
| Hetenként egy szekérrel. – |
Kar
| Óh, pihenj meg. |
| Elég áldás ez egy lélegzetedre, |
| Megfúlsz belé. – |
Cselédek
| Félek, hogy mink fulunk meg. |
István
| Hová teendjük e tenger papírost? |
Stroom
| Egy részét mindenik magával hordja. |
| S elég nagy e ház hívatalszobának. |
István
| S mi hol lakunk? |
Stroom
| E kis, kedélyes ólban. |
| De folytassuk csak. E pótutasítás |
| Szükséges mindeniknek; nélküle |
| Létezni sem lehet. |
Stroom
| Kegyelmesen megengedi új adónem: |
| Személykereset. Mindenekre szóló. |
Mürzl
| Bomolj meg, rám ugyancsak mit se szól, |
| Hazádba tán való ily kereset, |
| Itt a személy nem hoz be. |
Stroom
| Hát ingyen megy? |
| Tessék elhinni, még jobb kedvelem. – |
| De most a taksákat fizessétek le, |
| Aztán a többit. |
István
| Honnan győzzük ezt? |
| Szegénységünktől ennyi nem telik. |
| Inkább kérnénk kevesb kormányzatot, |
| Hogy nékünk is maradjon valami. – |
Stroom
| Nincs ám, mivel henyék vagytok nagyon, |
| Csak úgy dolgoztok, hogy megéljetek; |
| De én mindenre jó adót vetek, |
| Mentől nagyobbat, s hogy megéljetek |
| Még orrotokkal is kell túrnotok |
| A földet. Így virul fel az ipar. |
István
| S mi hasznunk, hogyha többünk nem marad, |
| A munka nem nagyon kedves mulatság. |
Stroom
| Nekem lesz hasznom, s néktek károtok sem, |
| Önzsírotokban fuldokoltok úgyis, |
| De én hoztam civilizációt, |
| S egy érvágás egészséges leend. |
| Imé, minek e fityegő ruha? (Leveszi a mentét.) |
| Esernyő is tesz ily szolgálatot. |
| Mi haszna e szárnyaknak itt, le vélek. (Levágja az atilla végeit.) |
| E paszománt – pénzül fog kamatozni. |
| Lám, mennyi van csak itt meggazdálkodva. |
| Minek sarkantyú? |
István
| Nem járunk kutyán. |
Stroom
| Gyalog jár, aki bír, ki nem bír, fekszik. |
| Vagy mért a csizsma is, nagy fényüzés. |
| Im, a civilizáció nevében |
| Megajándékozlak e fapapuccsal, |
| Ez olcsó, és örök időkre tart. |
| Meg, amint hallom, tik gatyát is hordtok |
| Mire való az – én nélkűlözöm, |
| S mi úr vagyok mégis – le a gatyával. |
Janó
| Úgy látszik, a paradicsom kezdődik, |
| Mezítelen fogunk maradni benne. |
István
| Jaj nékem, holnap István napja van, |
| Házunknak ünnepe, így menjek-é |
| Templomba? |
Stroom
| István? Hát mi ember az? |
Stroom
| Ah, el vele, |
| E dekrétummal ím, kasszírozom. |
| Ezentúl Zsófia* lesz ünnepünk, |
| Kendervetések védőszente ez, |
| S a kender minden rendnek talpköve. |
| Kormányoz, mert papírt szolgáltat nékünk, |
| Igazságot tesz a kötél képében, |
| S pénzül forog, ha bankóvá silányul. |
István
| Mi az a bankó? Vagy mankó talán, |
| Olyannak támasz, aki járni nem tud. |
| De nékünk jó ám konstitúciónk.* |
Stroom
| Megint e lázongó szót mondod el. |
| Miért nem mondod, jó az octroink*? |
| Többé ne halljam. Íme, itt a bankó. |
| Jobb pénz, mint amit eddig bírtatok. |
| A húszas mától kezdve mit sem ér, |
| Csak én veendem még el kegyelemből |
| Adóba, s tikteket ezzel fizetlek. |
István
| Csodálatos – de mégis pénz, ha mondja. |
Mitrule
| Ki tudja, mit rejt, ámde pénznek látszik. |
Uros
| Talán csak pénzünk párticédulája.* |
Carlo
| Beszélhet nékem, a rongy rongy marad. |
Stroom
| No, lássátok, mi sok dicső reform, |
| De még koránt sincs vége. |
Cselédek
| Jaj nekünk! |
Stroom
| Mi célra e fehér buzakenyér, |
| Midőn haszontalan dobjátok el |
| Szemétre a kukorica csutakját. |
| Én gépet hoztam azt megőrleni, |
| Jóllaktok véle, s a buzát adóba |
| Adjátok. Lám, mi egyszerű eszközlés. |
István
| Hát hogyha a csutak menne adóba? |
Kar
| Jaj, el ne vállald. |
Stroom
| Szörnyü butaság. |
| Hisz abbul áll éppen financiális* |
| Munkám előnye, hogy értéktelen |
| Lomot értékesítsz, ha megeszed, |
| S az értékes tárgy nékem megmarad. |
| De ezt oly könnyen fel nem foghatod, |
| Olvasd el e tárgyról e szakmüvet, |
| Ámbár rövid, de jól ki van merítve. (Egy fóliánst* ad át.) |
István
| Inkább csak elhiszem, hisz jól tudom, |
| Zsebemből, millyen jól ki tudsz merítni. – |
| De engedelmet kérek elvonulni, |
| Szégyenlek még tovább e lány előtt |
| Úgy állni, mint zilált madárijesztő. (Elvonul a kutyaólba.) |
Mitrule
| Hát a bankó igazán pénz, uram? |
Stroom
| Pénz, hogyha mondom, s jaj, ki kétkedik. |
Janó
| S hát az adó kinek zsebébe megy? |
Uros
| Mondd, mit kapunk belőle? |
Stroom
| Nyugtatót.* |
Uros
| S a pénzt? |
Stroom
| Segédeim a kormányzatban. |
Mitrule
| Leszünk segédeid. |
Stroom
| És ki dolgozik? |
| Tán én? Nekem hivatásom nagyobb, |
| Te szánts, te vess, vannak nekem segédim. |
| Elő – elő! (Nehányan a karból lejőnek.) |
| Ezek birák leendnek, |
| Méltóságos, megfontolt férfiak, |
| Büdösek bár, de még ez mit se tesz. |
| E fürge nép lesz a polícia, |
| Mely béfuródik száz rekesz* dacára, |
| S kevéssel több piszkot hagy hátra, mint |
| Ételt. – Finánc meg e szemérmetes |
| Piaci légy lesz. Ez a kis bogár, |
| Melynek hátulja fénylik,* fogja a |
| Pátenseket kiadni s magyarázni. |
| Im, a tanítónk itt ez éji had, |
| Sötétséget keresve, meg penészt. |
| E nagybajúszú, nagyszájú gyerek, |
| Ki úgy csörtet, hogy szinte félelem, |
| Ez lesz házamnak véde, támasza. |
| Mindnyájatoknak itt a pápaszem, |
| A gravitást* megadja néktek az, |
| S ki dolgotokba fúrakodni mer, |
| Közös boszúnk választott célja lesz. |
Uros
| Nézzétek, ott a hídról most esett |
| A sárba egy ökör – jerünk kihúzni. |
Stroom
| Avagy te lettél-é polícia? |
| Ki engedé meg az avatkozást? |
| Mikor fog egyszer a rend már bejőni? |
| Maradj. – Barátim, menjetek oda, |
| A protokollt vigyétek magatokkal, |
| Rendesen járjatok el ügyetekben, |
| Hogy lássa e nép, hogy mi a kormányzat. (A kar el.) |
Janó
| S mi lesz az ígéretből, szép uram: |
| Hogy sorsunkat javítani fogod. |
| Hogy egyiránt urak leszünk mindnyájan? |
Stroom
| S nem vagytok-é? Ki több a többinél? |
| Tán pénze van, ide vele, nem tudtam. |
Janó
| Amint látom, csizmadiát fogánk. |
Uros
| Pogányt fogánk, és most visz a pogány. |
Stroom
| Csitt, lázadó, vagy egy paragrafust |
| Rád olvasok, hogy meg nem köszönöd. |
| Tartsátok a szent amuletteket |
| Hiven őrizve, s várjatok nyugodtan, |
| Nagy terveim már érni kezdenek. |
Janó
| Lám, itt is hoznak egy érett gyümölcsöt. |
Stroom
| Amint látom, már későn jöttetek. |
| No, semmi sem. Csakhogy a protokoll |
| Rendben van, és aztán elég csinos: |
| Nyolc ív. Hiába, megnyugvást szerezhet, |
| Hogy rendes eljárás mellett döglött el. |
| Most el, nyugodni ennyi fáradságra. (Bemegy a házba a karral.) |
Uros
| Hogyan tetszik, barátim, e dolog? |
Mitrule
| Maradtunk volna bár a réginél, |
| Sajnálni kezdem régi uramat. |
Janó
| Vizsgáljuk át ez amuletteket, |
| Nincsen bizalmam már most semmihez, |
| Hát hogyha lóvá lettünk ebben is. |
Mürzl
| Nézzük meg, rég kiváncsin forgatom, |
| Im, itt az olló, fejtsd fel, Carlo, te. |
Carlo
| Egy lap papír beírva, olvassuk meg: |
| (Olvas.) „Óh, macskaevő, |
| A te szép rendeltetésed |
| Őrizni a civilizációt, |
| S a civilizáció én vagyok.” |
| Corpo di Bacco,* ez ajándokod hát? |
| Maledetto tedesco,* no, megállj! |
| Jó, hogy kitudtam idejekorán. |
| Bucsút veszek, im, a kapufélfától, |
| Velem csak német többé nem beszél. (El.) |
Uros
| Enyémben meg mily rejtélyes felírás, |
| Ebben talán mégiscsak van erő. |
| (Olvas.) „Cár dava, mi pak trazsimo.”* |
Mürzl
(nevetve)| Ah, szép erő, olvasd csak megfordítva. |
Uros
| Ó, mi szart kap, ím, a vadrác. |
| Akasztófát kiszolgált vakmerő, |
| Kerékbe törni régtől érdemes. |
| Ez-é, miért gazdámat elhagyám, |
| Megállj, ha élek, jóvá is teszem. |
| Hej, gazda, gazda! |
Mitrule
| Hát nekem mit írt? |
| (Olvas.) „Ah, úgy szeretlek, |
| Hogy majd megeszlek.” |
| Megállj, farodra forrjon ez a mondat. |
| Tudod-e, mit tesz az, hogy cinye mintye!* |
| Hej, gazda, gazda! |
Janó
| Lássuk most enyémet: |
| (Olvas.) „Cso zse szi bol, dotyat Jano? |
| Mizer szlovák vecser, rano. |
| Teraz bugyes szlavni Rakuz. – |
| Do rityi mi zakúz.”* |
| Zatraceni szvinyár, ördög, pokol, |
| Uhor szom,* és az is leszek, míg élek. |
| Hej, gazda, gazda, nincsen-é füled? |
Miska
| Hát ez: (Olvas.) „Segíts magad tensorsodon, |
| Mert el van hagyva, aki másra vár. |
| Erőm nem bennem – marhaságtokban van.” – |
| No jó, segítek, csak te meg ne bánd. |
| Hej, gazda, gazda, jőj ki az odúból! |
Mürzl
| Lássuk már az enyémet is. Im, itt van: |
| (Olvas.) „Willst du dich gut unterhalten, |
| Werde ich gut aufgelegt sein.”* |
| Jőj, kérlek, gazdám, végünk van különben. |
Uros
| Hogy is tűrhettük e földönfutót |
| Idáig is. Hogy félheténk egymástól. |
| De érdemeltük ezt a bűnhödést. |
István
(félig kibújva)| Mi zajt csináltok? Majd is ád a sógor, |
| Ha meg találja hallani. |
Janó
| Mi hívunk. |
| Megbántuk, amit véténk ellened, |
| Óh, jaj, bocsásd meg, és fogadj kegyedbe! |
István
| Ez ólba? Jőjön, aki belefér. |
| Csak halkan, halkan, nem leszek oka, |
| Ha rátok olvas egy paragrafust. |
Uros
| Paragrafussal mink verjük agyon, |
| Mit az udvarnak árnyain szedünk fel. |
Miska
| Vezess te, és kiverjük a világból. |
István
| Az istenért, mi lázadó beszéd! |
| Látjátok, hisz ki tudja, mit akar még; |
| Csak nem lehet feltenni, hogyha ember |
| Istennek mása, jót ne is akarjon, |
| Eddig még semmi jót nem leltünk benne, |
| Bizonnyal hát a jó mind hátra van még. |
Uros
| Ki még tovább vár, gyáva vagy bolond. |
István
| Az istenért, csak tűrelem, barátim, |
| Fohászkodjunk inkább a szent Istenhez, |
| Hogy a szivét világosítsa meg; |
| S végezzük így, mondjátok el utánam: |
| Isten, ne nézzed benne, hogy ő sváb, |
| Igaz, hogy az nem szép, de mégse bűn, |
| Aztán meg ő is a te teremtésed, |
| Mivégből – azt te legjobban tudod. – |
| Jó éjszakát – nem hallok semmit is, |
| Éppen most álmodom, hogy jóra fordult. (Behúzódik.) |
Janó
| Te vagy közöttünk első, légy vezér. |
| Hiszen már horkol. Óh, mit is tegyünk? |
Miska
| Segítsünk hát magunkon, mint maga |
| Tanított a sógor. Fel, jőjetek, |
| Rejtekben fontoljuk meg a hogyant, |
| Aztán cselekszünk fényes napvilágnál. (Mind el, kivéve Mürzlt.) |
Mürzl
| Szegény gazdám! Mondhatlan fáj, hogy így |
| Ellágyult minden férfiereje. – |
| Estende itt szoktunk volt összejönni |
| Néhány édes szó- s még édesebb csókra, |
| S most ahhelyett a kutyalyukba bújt. (Sír.) |
| Kihívom őt és addig biztatom, |
| Míg végre tán még megkeményedik. |
Stroom
(sompolyogva kijő)| Óh, hölgy! Örűlök, hogy találkozánk, |
| Epedtem néhány édes szó után. |
| A sok fáradság és sok gond miatt, |
| Mint megterhelt villámtelep vagyok, |
| Melynek pozitív pólusán a láng ég. |
| Öledben lelnék negatív helyet, |
| Hol átürülve megnyugodnék keblem. |
Mürzl
| Kikérem én az ily trágár beszédet. |
| Ott szólj így, hol személykereseti |
| Adót fizetnek. |
Stroom
| Óh, te félreértesz, |
| Pedig reményem abban pontosult, |
| Hogy engem, aki Hegelt megtanultam, |
| E barbár házban, a nem én-világból, |
| Te, eszméim konkrét szubjektuma, |
| Ki vágyam kézzelfoghatóvá tetted, |
| Te egyedül fogsz engemet felfogni. |
| Óh, hagyjad lelkem átolvadni benned, |
| Ne tarts el így, merő negációval, |
| S én véled az üdv minden mélyeit |
| Kifürkészendem. |
Mürzl
| Menj el a pokolba, |
| Egy szót se értek e handabandából. |
Stroom
| Nem értsz? Meg fogsz majd később érteni. |
| Fogom használni az indukciót,* |
| És úgy hiszem, hamar kapacitállak.* |
Mürzl
| Kapacitáld, tudod, a lovadat, |
| Engem csak nem fogsz. Lássa meg az ember! (El.) |
Stroom
| E lány goromba. S rám sem hederít. |
| Bizonnyal tett már szeretőre szert, |
| Másképp magától nem taszítna így el. |
| No, semmi, majd segítek én azon, |
| Kihirdetek egy pátenst márma még. |
| Rövid lesz, vagy kétszáz paragrafus, |
| Lakatra jő minden lány országszerte, |
| A kulcsok nálam lesznek őrizetben, |
| S csak taksa* mellett adjuk ki naponta. – |
| Felséges gondolat! – Hogy ily késő jött. |
| Mi szép adó és mennyi hivatal, |
| Hát még a sok mellékes sportula.* |
| No lány, meglágyulsz majd egy hét alatt. |
István
| Mit hallok? Hát még e kis jótul is |
| Eltiltanál! No sógor, úgy akartad, |
| Hát rajtad töltöm mérgemet ezentúl. |
| Megállj. Lakolsz, ha villámháritómat |
| Már nem birom, kétségbeesve vívok. |
| Fel, fel, cselédim! Harcra, jőjetek; |
| Veszedelembe jött a hon s szabadság, |
| Fel, Mürzl, zászlóul szoknyádat add, |
| Hozz piszkafát, te villát, légycsapót |
| És békanyúzót. Fogjon mindenik |
| Isten nevében, amit kapni tud. |
Janó
| Szívből megyünk. Vezess a győzelemre! |
| Nincs oly vitéz több, mint a hős magyar, |
| Ha egy kicsit későcskén ébred is. |
István
| No hát, utánam, jó barátaim, |
| Fegyverre minden, harcra, győzelemre. |
Stroom
(az ablakon)| Mi ez, mi zajgás kint a csendes éjben! |
István
| Még kérded-é, csufos honáruló? |
Stroom
| Honáruló? Miért, hogy a pinát |
| Lakatra tettem? Vajh mi különös. |
István
| Sokat tűrtünk, tovább már nem lehet. |
Janó
| Bolondul-e vagy gúnyol a vén kópé? |
| Mi balgaságot mond? |
István
| Ne bánd, Janó, |
| Az az én dolgom, fogjad fegyvered; |
| E vén gazembert mogyoróbotokkal |
| Mángoljátok* meg, míg a többire |
| A légycsapó legalkalmasb eszköz lesz. |
Stroom
| De mit vétettem hát mást, szóljatok. |
Janó
| Elmondjam-é oltott gazságaid? |
Stroom
| Az oltott gazság már politika, |
| Mint oltott vackoralma. Érted-é, |
| Politikát választok, amilyen kell, |
| Van nagyszerű, van síma, kétszinű, |
| De ollyan nincs, mely nem volna szabad. |
Kar
| Strófa |
| Óh, mester, látod, millyen hitvány, |
| Mi nyomorult a büszke ember, |
| Ki kebelében az egeknek |
| Elorzott lángjával dicsekszik. |
| Lenyúzhatod hátáról a bőrt, |
| És nyugton fogja elviselni, |
| Csak gyermekjátékát ne sértsd meg, |
| Mert mint titán zúdúl az égre. |
| Antistrófa |
| Fel, társak, új csatára bátran, |
| Írjunk zászlónkra minden szépet, |
| Hazát, erényt és szabadságot, |
| S harcoljunk bőrünkért s a koncért. |
| Hivatkozzunk igaz ügyünkre, |
| S készítsük az akasztófákat. |
| A nyertes igazságot is nyer, |
| Igy az igazság mindég nyertes. |
István
| Fel, fel, mellettünk az Isten s igazság! |
Stroom
(a házban)| Ne féljetek, barátim, hát nem-e volt |
| Mindég mulatságunk a katonásdi, |
| Nem tudjuk-e Atilla, Scípió, |
| Napóleon minden stratégiáját. |
| Még azt is tudjuk, hol győztek hibából. |
| Aratni fogjuk a dicső babért. |
Kar
| Babért mi is szeretjük becsináltban, |
| Bizunk stratégiádban, csak vezess. |
István
| Ki hátrál, gyáva, társaim előre! |
Stroom
| Csak az ajtókhoz mind, hogy bé ne törjék, |
| Így rendeli ezt a stratégia. |
István
| Hagyjátok az ajtót – az ablakokra. |
Stroom
| Gyalázat – óh, hisz a stratégiáról |
| Ezeknek nincs még csak fogalmuk is. |
| Az ablakon jőnek, s az ajtón várjuk. |
| Kivertek, ámde a stratégia |
| Szép tudománya ellen nem hibáztunk. |
Kar
| Csinálunk mi a te stratégiádra. |
| Ments meg, vagy kamra, pince odavan. |
István
| Csak forgassátok azt a légycsapókat. |
Stroom
| E fegyver nincsen a traktátusokban.* |
István
| E fajzat sincsen, mit nyakunkra hoztál. |
Kar
| Strófa |
| Jaj néked, föld, kesergj, jajdulj fel, |
| Elesett Svábia, a szent vár, |
| És Európa, mellyet mink oly |
| Szépen germán-keresztényeztünk, |
| Ismét csak vad pogánnyá süllyed. |
| Ledobja válláról az ökröt, |
| Amellyet szépen ráültettünk, |
| S megint ő ül fel az ökörre. |
| Antistrófa |
| Erdő nő a szép síma állon, |
| Mint elhagyott kultúrán* a gaz, |
| S csak erről ösmer rá az ember, |
| Hogy a földön most más világ van. |
| A gazság, szenvedés, szegénység |
| Örökké megmarad a régi. |
| Befejezés |
| Jaj néked, szép halványra éhült, |
| Aszkétikus* képed leöltöd, |
| Le azt az ékes salavárit,* |
| S nadrágtalan, pozsgás pogány léssz. |
| Mi lesz ebből a sok szép cikkből |
| Szépen felosztva paragráfra. |
| Mi abból a szép társas rendből, |
| Mely testhez illett, mint a járom, |
| És mint a katonakravátli,* |
| Hogy szinte a szem dülledt tőle. |
| Tudom, eszményed mentől több zaj |
| És annál kevesebb kormányzás. |
| Óh, tisztviselők szent Mekkája, |
| Szerencsétlen flótások vágya, |
| Arany gallérok Kánaánja, |
| Szent Svábia, ledűlsz örökre. |
| Miért tartád a sok tanácsost, |
| Ha most tanácsot mégsem adnak! |
Stroom
| No, gyermekim, stratégikus szempontból |
| Mindenki fusson, aki merre tud. |
István
| Itt vagytok mégis? |
Kar
| Nem vagyunk, uram. (Elfut.) |
Stroom
| Kössünk hát békét. Én önkénytesen |
| Lemondok minden címem- és jogomról, |
| Csak hagyjatok, hogy kenyerem keressem. |
István
| Legyen, tegyük le, gyermekim, a fegyvert, |
| Nagylelküség a győztest illeti. |
Stroom
| Igaz. (Félre.) Jó, hogy még nem civilizáltam, |
| Másképp most drága lenne a kötél. |
István
| Mit fogsz tehát már most elkezdeni? |
Stroom
| E klasszikus pogány komédia, |
| Látom, nem az én tettkörömbe vág, |
| Az államalkotás nem kenyerem. |
| Eszmém dicső volt, büszke, nagyszerű; |
| Az egységes, erős monarchia, |
| De a praxisban az enyv gyenge szer, |
| Csunyául szétment, amint ráütöttél. |
| Romantizmushoz térek vissza hát, |
| Keresztény művelődés tudományom, |
| Kozmopolitizmus* a mesterségem. |
| Jó, hogy megőrzém aktáim között |
| A sípládát. Elő, te régi társ! |
István
| Ez jó[l] van, húzz hát egyet rajta, sógor, |
| Bukfencet is hányhatsz, mi mulatunk, |
| S gondunk lesz rá, hogy úgy-ahogy megélj, |
| Mert kettőt nyertünk mégis általad: |
| Egy szót, mi eddig nyelvünkből hiányzott, |
| A huncutot* neked köszönjük, és |
| A drágább vívmány egy szakadhatlan pánt, |
| Az egyetértés, mely most összefűz. |
| Nem úgy, barátim? |
Cselédek
| Óh, igen, örökre. |
| Mi benned élünk, és te meg erős |
| Bennünk vagy. |
István
| Most e második szerződést* |
| Pecsételjük meg, nem miként az elsőt, |
| Vérrel, de borral. Mürzl, hozz kupákat, |
| Te meg játsszál romantikus danát. |
Stroom
(kintorna mellett énekel)| Mikor én katona fót, |
| Oh, her Jézisz, majd meghót, |
| Nem fólt nékem egy tál kása, |
| Csak egész nap íres hása. |
| Nincs van nékem jó leni. |
| Itthagyom én Mátyarorszak, |
| Elmenem én Némedorszak, |
| Oh, én szegény némedi, |
| Nincs van nékem szeredi. |
| Ott lesz nékem jobb leni. |