Kovács Géza

Philadelphius levele
a Psyché-fennsíkon lakókhoz

a jelen nem lévő macska mosolyát keverik
mint valami kártyalapot
a Könyvön túli Könyv lapjaival

a macska régen Cirmi volt
most inkább Topika

a menyasszony genetikai kódját keverik
mint valami kártyalapot
a jelen nem lévő macska mosolyával

a könyv prokrusztész-ágyon
véletlenül és készakarva
leporolták helyezték arra
nyúlt és szakadt az álom

a fonal kínzóeszköz
ez lett az analógiából
a macska mint képi eszköz
csak mosolyog meg nyivákol

oroszlánok járnak az utcán
mézbe kevert eszméket esznek
pergetek mézet bőrük alól
szájaik vermek
a fátyolon innen én van ott
a fátyolon túl ott a bűn
vörös sárga lófarok-vonó
játszik egy hegedűn
fehér vonóval járok-kelek
táncom a repp a blúz a szamba
hegedűm húrjairól méz csorog le
másra magamra

Édes az erősből

oroszlánok járnak a falak között
megkerülik a szobrokat
időnként egy-egy testbe
belemarnak
időnként lélekig
hatolnak fogaik

ujjaid átnyúlnak
az oroszlánok testén
egy-egy adag mézbe
belemarkolsz
szádhoz emeled
Rhémává válik nyelved alatt

méhek rajzanak körülötted
oroszlánok járnak a falak között
megkerülik a szobrokat

és az épület alatt az Eufrátesz
habjai zúgnak

a Tigris és az Eufrátesz
mióta itt folyik Európában
azóta itt folyik Európában

a nyelvek között falakat húztak
a kőművesek
a zűrzavar keltő falak
az egység jelképei

latinos fekete nyelv nyalogatja
a folyók partjait

időnként leúszik egy-egy szó
a habokon

tüzekről álmodom
a két folyó száraz medreiről
és hogy az élő vizekben
Rhémák nyüzsögnek

                                    fekete és fekete
hasonló hasonlót
                                    vonz hasonló
hasonlót taszít
                                    nézem a mágnes
sarkait eltűnődöm
                                    azon a furcsa vonzó-
dáson mikor a
                                    romantikus hölgy
utazik
                                    seprűjén keletre
hogy újra és újra
                                    napnyugtát lásson

Hálója lelkeknek tőrt vet
a király palotáiban:
ez a Fekete Özvegy.

Nyelvének kardjába dőltek
a Thiatirabeliek:
ez a Fekete Özvegy.

A Hinnom völgyébe löknek,
s szenvedsz örökkön örökké
gonosz Fekete Özvegy.

a ház ahová
                                    a sokak jártak
elkezdett mézes-
                                    kalácsházzá alakulni
tekeregtek a mondatok
                                    furcsán a téglák
csokivá növekedtek
                                    lecsordult rajtuk
mint tejszínhab
                                    a mész néha
felnyögött a vas-
                                    orrú bába hol
a kéménybe hol
                                    a padlóba be-
építve megszólalt
                                    az egyik időnként
a másik lakó
                                    száján azt mondta
ez egy-ház
                                    de a tükör előtt
kettőnek látszik

tevének nyerge
a kupola fölött

asszony ül
a tevének nyergén

a hét domb fölött

a sziámi ikrek
                                                   közül az egyik
míg a másik
                                                   galata három
szindrómában szenvedett
                                                   postázni kéne a tükröt
égő mécsessel
                                                   hölgyek sétálnak
körben az ajtón
                                                   kimenni nem lehet

saskeselyűket tenyészt

gubbasztanak a ketrecekben

házak, autók, tyúklétra
öltöny, diplomatatáska

aztán a saskeselyűt felszívja az ég
felszívja a második ég

üresek a ketrecek

egy bankár meghívott egy
üzletembert lakomázni az
üzletember szenvedélyesen
szerette a kenyeret a szél-
malmot a szelet

lakoma közben az üz-
letembernek feltűnt hogy
a közeli fennsíkon fur-
csán hajladoznak a fák
az arra járók köpönye-
güket magukhoz szorítják
s hosszan lebegtetik
egy irányba

az üzletember izga-
lomba jött megveszem
a fennsíkot nem ela-
dó óriási összegért a
fennsík mégis elkelt

egy hónap múlva a
fennsíkon szélmalmok
sorakoztak várták a
szelet hogy őrölni tud-
janak és készüljön a
kenyér

vártak egy napot egy he-
tet egy hónapot a szél
nem jött

arra járt valaki
s a szélmalmokat lát-
va megjegyezte de hi-
szen itt ember emléke-
zet óta nem fújt szél

a bankár megrendezte
a szelet

az Analógia
ez az óriás
időnként egyeduralomra tör

készít
időnként
farkasnak bárányruhát
időnként
báránynak farkasruhát

időnként
mindenkit álomba ringat

időnként mindenkit Könyvre fektet

időnként
a Könyvet prokrusztész-ággyá alakítja

időnként gumiként nyújtja a Könyvet

a Birodalom utcáin egy négylábú
állat eloson
a Birodalom utcáin megriadnak
a járókelők
a négylábú állat tulajdonképpen egy
kerekasztal a Birodalom utcáin

a szél fúj
s hozza az asztalokat messzi vidékről

a színpadon az Analógia Együttes
a műsor látványos
mi az oka hogy a Könyv elvesztette tartását
hajladoztak a lapok
pedig a szél nem is fújta őket
igazi gumikönyvvé változott
a lapjait úgy nyújtom ahogy akarom
az Analógia Együttes zenéjének a hatása
azok a kérdőjelek
amik csak az Analógia Együttes zenéjében oldódnak
nem eltűnnek hanem meghatványozódnak
ugyanabba csomagolom a Könyvet
amibe a Code pénalt csomagolták
ez a csomagolás megakadályozza
a negatív irányba történő hajlításokat
hirtelen óriási szél kerekedik
s az Analógia Együttest lesöpri a színpadról
a Könyv lapjai ismét a régi törvényszerűségek
szerint mozognak

itatnak velünk egy tegnapi mesét
dolgoznak éjjel is a szellemi vesék
váljon most ketté a schwarz és a bella
e versnek tárgya vagy te Izabella
belül lencse fő, kint bárányhusi
minden gesztusod antikrisztusi
a blúzodra tűzve egy fakó szivárvány
azt hitted kihalt az utolsó bárány
mit érdekel hova tűnik egy rassz el
csak múltad és jövőd bontsa a "rásszel"
a birtokaidról sosem adsz számot
a szőlőszemeken ez a név: Nábot
szúrós szavad a szájon, mint kis sün
jön ki a méz helyett- ez "szájen fiksün"
a mézfolyamot a kis sün elitta
hajótörés, kész, az ott Melita
csökkönyös, lázadó, igazi orpa
a búza körül leszel te korpa
érted száz férfi a máját elissza
erről szól éppen egy Másál-Melica
a csontig hatoló erkölcsi él
többet ér néha mint száz e-mail
"mér¢ a mézet válasszátok mér¢ a jót"
-sikoltod mint legnagyobb Mérajót
a végső szó nem egy céda humoré
vissza tér még a ben szorér umoré
lakóhelyed lett egy újabb Babilon
porrá leszel egy végső radíron
lejárnak éveid nem kell soká számolj
leszel a menyasszony lába alatt zsámoly
benned a varjú károgva repdes
a zenéd szomorú, nem ilyen reppes
a neginóthra járd a seminith szerint
nem bírja a lábad, próbáld meg megint
ideges vagy, szívsz egy románcot
retteged ezt a dávidi táncot
dolgoznak éjjel is a szellemi vesék
kiköpik az új és a tegnapi mesét

rejtett utakról jött
alamizsnát osztott
a disznó kinyújtja lábát
testét ügyesen eltakarja

A térképek néha furcsák:
az Eufrátesz a Földközi-tengert
északkal köti össze,
s időnként leúszik egy-egy jéghegy.

"Nem minden bogár rovar, mert
nem minden rovar rovar!"
- ez állt a hajó tatján,
melyen utaztunk egy darabig.

Akár egy felfordult bogár hasán,
ringatózott a sok-sok zoológus.

A kapitány lengyel volt,
s vitrinbe tették néha,
üvegfalakon keresztül nézegették.

Időnként nagy volt a hullámverés,
röpködtek a láthatatlan rovarok,
s a parton napozó politikusok
jól vették az impulzusokat.
A hajó stabilan állt,
akár egy templom,
aztán összeomlott
mert itt az idő.

Később a kutatók összegyűltek,
keresték, mint az elsüllyedt várost,
valahol Európa alatt.

a rókaszimbólumhoz most kilincsek a nincsek
vetítették előre azok a régi filmek
micsoda filmek peregtek a kárpitok mögött
a nincsen helyére ült rókának öltözött
a vizek nem pezsdülnek csak pohárban a szóda
ha fejekre és szívbe száll a róka és paróka
a külső fal stabilan áll majd lélekbe bedől
a róka előoldalog a romkertek felől
számlálja bolháit ez az utolsó mustra
szőlőre must kerül majd szőlő kerül a mustra
kacsaival a síkból a harmadik égig fölnő
kőtömbre kőtömb kerül az épület szőlő

repdeső árnyék
város-fészek a falon
madár a kéz

a szarvas szemben ül
a föld királyaival
és legelőt keres

kőszikla hull az olajfák hegyére

Sion lánya táncra perdül

A régészek szerint a szerző egyetlen lapra írta a regényét. Amikor a lap aljára ért, újra kezdte a lap tetején. Egyetlen lapra írta a regényét. Több ezer oldal. Mellékeltek egy számítógépes programot. Fölfejthetők a regény rétegei. Rekonstruálhatók több évezred után. A Birodalom spiclijei ugyanakkor nem tudták elolvasni. A képernyőn előtűnnek a szerző szavai:
"A regény így olvasás nélkül is elementáris hatású. A szellemvilág teljesen megváltozott írása közben. Angyali fejedelmek buktak meg, és újak emelkedtek a helyükre. A kimondott, a leírt szó ereje. Valaki áll a hátam mögött és diktál. Szinte izzanak a mondatok a tekercsen. Végig égetik az egész Birodalmat. A regény végére leszúrtam a pontot. Kegyelemdöfés. A Birodalom összeomlott."

A szőnyeg elkészült. Izmok közül lépett elő. Egy bogár ráfúj. Szétrongyolódik. Új szőnyeg készül. A szél előrajzolja a mintázatokat. A bogarak hiába fújtatnak.

H. és M. vadászat közben eltévedt a Meotisz mocsarai között. És találkoztak a szarvassal. Ami tulajdonképpen nem is szarvas volt, hanem egy hasonlat. A hasonlat egy lelkiállapotot jelölt éppen. Aztán a szarvas elindult. Kitágult orrcimpái érzékeltek élő vizeket. A szomjas szarvas elindult, elérte az élő vizeket. H. és M. vadászat közben eltévedt a Meotisz mocsarai között. És követték a szarvast. Saját belső szarvasukat követték. És elérték az élő vizeket.

A lovas hallott a szárazságról, hogy ezer éve nem esett. Az ország közepén húzódó árokról, amit D.-nek neveznek a helybéliek. Elküldte a követet, hogy a földet szemlélje meg. Amikor a követ az országba jött, sétált egyet a D. nevű árokban. Látta, hogy a föld száraz, körös-körül tövisek és bogáncskórók. Aztán elment a miniszterelnökhöz. Megkötöttek egy nemzetközi szerződést, amit később az Országgyűlés is jóváhagyott. A szerződés szerint a lovas egy fehér lovat ad az országnak ajándékba, amit négy lovász gondozott eddig. Az ország adja száraz rögeit, víztelenségét, gyümölcstelenségét. És eljött a fehér ló. És rajta ült a fehér lovas. És a lovasnak korona volt a fején. És esett az eső. A kései eső. A fák az égig értek. Rájuk ültek az égi madarak. A szél fújt. Labda nagyságú szőlőszemeket görgetett a szél. A D. nevű árok megtelt musttal. A miniszterelnök megbánta a cserét. Szerette volna a lovat megfékezni, agyonütni. Vagy legalább visszacsinálni a cserét. De egy nemzetközi szerződéssel nem tudott mit kezdeni. És vágtatott a fehér ló. És a lovasnak korona volt a fején. Esett az eső. A kései eső. A szél fújt. Labda nagyságú szőlőszemeket görgetett a szél.

A fehér ló belsejében rejtőzik az oroszlán, az ökör, a sas és az ember. A fehér lovat szobornak nézik a rómaiak. Lerombolják a kapukat, hogy a Birodalom belsejébe vigyék. A négy személy bevette Rómát.

A. leszállt a lováról és elindult az ellenkező irányba. Ettől a naptól kezdve a turulmadár helyét egy galamb foglalta el pajzsán. Ez a pajzs eloltott miden tüzes nyilat. A. szájába vette a szellem kardját. Reszketett a két római birodalom A. kardjától, a keleti császár éppen úgy félt tőle, mint a nyugatrómai uralkodó. A. bevette Rómát.

Volt két gyermek: R. és R. Hogy meg ne haljanak, a bárány fiává fogadta őket. Táplálta hamisítatlan tejjel. Aztán a bárány elment, hogy helyet készítsen nekik. Megalapította J. városát. A várost a bárány gyermekei fogják benépesíteni.

Szamárfülekről suttog a nád. A kilencedik paragrafus, mint éles diszkosz forog közöttük.

I. felcsatolta szárnyait és odalépett a ládához. Megolvadt a teste, mint a viasz.

Keleti filozófiát tanított. Keleti filozófiát tanult és tanított. Aztán megfordult. Elfelejtett mindent, amit tanított. Elfelejtett mindent, amit tanult és tanított. Vizeket árult azután.

Labirintus. A könyv fonallá alakul. A fonal vége az ajtóhoz van rögzítve. Haladunk kifelé.

A könyv furcsán működött: Egy régész mintát vett. A laboratóriumi vizsgálatok szerint a könyv lapjai ösztrogénnel vannak átitatva. Egy szájból nyilak röppennek ki. A kutyák éhesen készülődnek.

Sokan báránynak nézték, de farkas volt. Az igazi neve talán Szkirón lehetett. Persze közönséges polgári neveket hordott. Kirabolt mindenkit, aki útjába akadt. Azután arra kényszerítette a kiraboltakat, hogy a lábát mossák meg. Mikor azok lehajoltak előtte, lelökte őket a tenger fölött meredező kőszikláról. De a kétélű kard őt is utolérte.

Nem közönséges oroszlán volt, amilyenek ma is élnek a földön. Nem fogta fegyver a testét. Az égből hullott alá. Egy bárány mégis széttépte. El kell lopni testéből a könyvet. A könyv lapjai mézzel vannak átitatva. És űzni kell a méheket messzi vidékre.

A kezei eltévesztették. Véletlenül nem az oroszlánt tépte ketté, csak az oroszlán hangját. Az oroszlán láthatatlan, de ott jár közöttük. Megkerüli a szobrokat. A mézet nem lehet kinyerni a kettétépett hangból. Az oroszlán teste jól rejti a mézet. De a méhek és darazsak hangja előhívja a filmet. A filmen ismét épnek tűnik az oroszlán hangja.

A vasmadaraknak szárnyuk és csőrük vasból van, de vasból vannak karmaik is. Tollaikkal nyilazni tudnak. Süvöltve száll a tolluk, és mint mérgezett nyíl sebzi halálra a zsákmányt. Eljött a galamb. Elűzte a vasmadarakat víztelen helyekre.

Volt egyszer egy pásztor, aki juhok helyett kecskéket legeltetett. Meglátogatta a király és kérte, hogy legeltesse inkább az ő juhait. A pásztor megtagadta a kérést. Később a földből élő vizek törtek elő. A pásztort és a kecskenyájat elnyelték a hullámok. Így keletkezett a tó, melynek iszapjában még ma is megtaláljátok az elnyelt kecskék körmét.

Az óriás ágyhoz tessékel minden vendéget. Az ágy logoszból van kifaragva. Kínzóeszközökkel a vendéget az ágyhoz nyújtja, zsugorítja. Egy másik ágyra rászállt a galamb. A másik ágyat rhémának nevezik mostanában. Ehhez a vendégek hozzá alakulnak. Épek maradnak tagjaik.

Aki rejtett tüzeket lop, az legfeljebb a kőszikla oldaláig jut. Feneketlen mélység tátong alatta. Láncok borítják testét. Láthatatlan sasok táncolnak körülötte. Időnként a lelkébe csőrükkel belemarnak. Aki a kősziklára áll, átfújja a szél. Leszállnak a kettős tüzes nyelvek. Felszívódnak a láncok. A sasok eltakarodnak. Begyógyulnak a sebek. A kősziklán virágzó oázis.

Kétféle láng van. Az egyik láng meggyújtja a fát. Elszenesíti törzsét, gyümölcseit, levelét. Aztán a láng kialszik. A másik láng lobog. És a levelek, gyümölcsök, gallyak épen maradnak. Virágzik a csipkebokor, virágzik. A láng lobog és lobog.

És tüzes nyelv ereszkedett alá. És M. S. a lángba tartotta a kezét. A fa nem ég el, a kéz nem ég el, a csipkebokor sem ég el ettől a lángtól. A másik lángot csak a syringomyeliás viseli el. De senkinek nincs fájdalma ettől a lángtól.

A tó elé fogta a fogatot. De a keskeny úton a tó nem fért át. Leszálltak a tüzes nyelvek. A tó elpárolgott. A léghajó átlibbent a keskeny út fölött.

tüzes nyelvek
forró levegő
repülő léghajó
Dávid sátora

És összebogozódott a filozófia, az országhatár és annyi más dolog. Egyetlen g. csomó a világ. És J. M. a kétélű karddal szétvágja a g. csomót.

Aki nem fordul vissza az úton, annak a kétélű kard, egyélű kard: D. kardja. Egy könyv függ pókhálón feje fölött.

P. fölvette a szellem pajzsát. Egy könyvet tartott pajzsként maga előtt. A könyv lapjai olyanok voltak, mint egy tükör. A tükörben pontosan látta azokat a láthatatlan lényeket, amik ellen harcol. Jól tudta használni ellenük a szellem kardját. De a tükör hatástalanította is e lények nyilait.

Narkisszosz belenézett a könyvbe, ami tükörként funkcionált éppen. Mikor meglátta a képmását rögtön kiábrándult belőle, viszont megszerette a tükröt.

Van egy arannyal, drágakövekkel díszítet öv. Fényes szekerce függ rajta. Körös-körül háborúság és amazonok. Ez Hippolütté öve. Le kell csatolni és felvenni egy másik övet. Ez egy fehér öv. A vibráció megszűnik. Patyolattiszták a kötelékek.

T. minden követ fel tudott emelni. Aztán találkozott azzal a kősziklával, amit megmozdítani sem tudott. Kivette üregéből a sarut és a kétélű kardot. Ráállt a kősziklára és elkezdett harcolni a láthatatlan ellenség ellen.

Az almának kinyílt a fedele. Tulajdonképpen nem is alma ez, hanem szelence. P. szelencéje. Tartalma ezerszer megkerülte a földet. Aztán a vér a szelence tartalmát magához vonzotta. És lezárult a fedél. Az alma ismét kerek.

A sovány tehén meg akarja enni a könyvet. Meg akarja enni a kakas hangját. Ne törjön el a bot! A sovány tehén ne egye meg a könyvet! Ne egye meg a kakas hangját!

Az egyik város fölött megszólal a kakas. Egy fekete kéz követ dob felé. A másik város fölött megszólal a kakas. Egy fekete kéz követ dob felé. A harmadik város fölött megszólal a kakas. Egy fekete kéz követ dob felé. Mégis mindhárom városban felébrednek.

ez egy másik történet
ez egy másik
a Zsák utcától kergettem
a Szív utcáig
a mondat az egyik
kapualjból lépett elő
valamit kérdezett
aztán elrohant
mint egy másik
a Zsák utcától kergettem
a Szív utcáig

Látok egy repülő könyvet
parázsként hull az Úr szava,
párává lett az éjszaka.

E könyv magzatburkába zárva
mondta a világegyetem:
leszek, csak szólíts nevemen.

Mikor átszögelték lapjait,
híd lett az ég s a föld között:
a könyv embernek öltözött.

rókák a szőlőben
az épületek között

kutatnak felröppenő
lelkek után

a szájukból szavak hullanak
mint kavicsok

levelek szakadnak
ablakok törnek

rókák a romok között

egy nyelv alakú kés
csapódik be

hol a lábunk mellett
hol a fejünk felett

tövis és bogáncskóró
időnként skorpió mászik elő

láthatatlan pajzs körülöttünk

A kutatók ismeretlen eredetű magnótekercsekre bukkantak, melyeknek keletkezése Jeroboám és Roboám uralkodásának idejére tehető. A tekercsek több ezer év után ismét megszólaltak: "Ha éppen felénk jársz, és látsz egy juhnyájat jobb felől és bal felől, és amikor az egyik juhnyájat nézed, csaholó farkascsapatot látsz a másik oldalon, és amikor a csaholó farkascsapatot nézed, rájössz, hogy juhnyájat nézel, és hirtelen csaholó farkascsapatot látsz az előbbi oldalon, s ezek a megtapasztalások túl gyakran ismétlődnének nálad: feltétlenül végeztesd el az immunológiai reakciókat! Ha az immunológiai reakciók mind a két oldalon a bárányok jelenlétét bizonyítanák, akkor feltétlenül gondolj a hologram lehetőségére! Ha a terepen sehol nem bukkannál (még különböző nyomozók felfogadásának árán sem) a hologramot előállító rafinált technikai eszközök jelenlétére, akkor lehetséges, hogy egy kettészakadt juhnyáj két oldalának beszélgetését hallgatod."

az íjasok ha felsorakoznak
szemben

szavaimat visszateszem
tegzembe

a lernai hidrára gondolok
ami akció után
hatványozódott

borostás a könyv
gyomok fedik betűit
kaszál a szemem

szavak, mondatok
vesznek körül

a Könyv mondatai, szavai

a kések fönnakadnak
a betűkön
a tőrök fönnakadnak

tenyeremen mondatok,
                       szavak

"az é. és a h. a nyelv hatalmában"

Még fizikából megtanultuk, hogy különböző tükrök léteznek. Vannak sík, homorú, domború tükrök. (Szásztükör, franktükör, némettükör, svábtükör stb.) Ebben a történetben a tükrök úgy összekeveredtek, mint a jól megkevert kártyalapok.

Először a könyvtárosnőt okoltam az egészért. Talán amikor az apró cetlik között kotorásztam, akkor ejthette le. Az apró hajszálrepedéseket kerestem, amin keresztül a történetek kijutottak. Aztán egy napon több ezer éves leletekre bukkantam, és rájöttem, hogy már mások is jártak előttem.

Az apró cetlik között kotorásztam: "...ott esne el ő...", "...mellézuhanna, átfordulna...", "...a vonat elé" "... tükre közepébe...", "az é. és a h. a nyelv 6...".
Aztán félrelöktem az egészet.

Eljött a szünidő. Az istálló eresze alá galambházat építettem. Egész nap gyönyörködtem a különböző fajtájú galambokban. Egyik délután új galamb érkezett. Csak lehunyt szemhéjak mögül látható. (A mellkas tájékán rakott fészket.) Az állatok hosszú sorokban vonultak a túlsó faluvég irányába, a disznók röfögése egyre távolabbról hallatszott.

Mikor a 0. születésnapomat ünnepeltem, zsoltártöredéket szórtam a tortára csokoládétörmelék helyett. Olyasminek tűnt, mint egy hologram. Egyetlen töredékben benne éreztem az egészet.

A templomtól a nyolcadik házban Jéza Béla özvegye lakik. Második férje Aggh Ábel kisiparos ősztől az alpolgármesteri teendőket is ellátja.

A templomtól a nyolcadik házban más is lakik. Talán ugyanaz, aki a templomban. Az ajtó helyett a falon keresztül közlekedik.

Az apró hajszálrepedéseket kerestem. Igazán rájöhettem volna, hogy ennyi mozzanatnak egészen máshonnan kellett előkerülni.

Csak lehunyt szemhéjak mögül látható. A templomtól a nyolcadik házban a szemhéjak limesként funkcionálnak a Birodalom körül. A szemhéjakat időnként áttörik ismeretlen fegyveresek.

A faluban három templom van. A zsinagóga előbb magtárként, raktárként, majd asztalosműhelyként funkcionált. Javasoltam, hogy a gazdasági tevékenységet terjesszük ki a másik két épületre is.

Béla bácsi unokájával egy kődobálás során ismerkedtem meg. Félóráig hajigáltuk egymást, amíg a kövek olyan puhák nem lettek, mint a kenyerek. Akkor kezdődött a barátságunk. Később szobatársak lettünk egy kollégiumban.

Órákig néztem a juhnyáj mellett a két pulikutyát, ahogy hancúroztak az árokparton. Egyiket úgy hívják M., a másikat M.+et. A jelentésüket sajnos nem sikerült megfejtenem. Egy biztos, a pásztor valódi, különben a juhok nem reagálnak.

A pásztor valódi, ahogy a galamb is az, talán csak ketten tudjuk a patikusnővel. Meg azt is, hogy a gyógyszerek nem valódiak, mivelhogy az almát leszüretelték.

A gyógyszerek nem valódiak, időnként némelyik méreg. A pásztor ígéretet tett, hogy megfékezi a romboló erőt. Honnét ez a romboló erő? Talán a nyelv 6 almából szabadult ki.

A jelentésüket nem sikerült megfejtenem, ahogy játszottak az árokparton. De a "bölcsek" sokat tanultak a pulik étkezési szokásaiból, állítólag megduplázták "bölcsességüket".

A szőlőt valamilyen állat megdézsmálta. Úgy döntöttem, hogy éjszakára kikötöm a pulikat. Reggelre piros szőrdarabokat találtam. Mikor megnéztem a mikroszkóp alatt, feltettem a kérdést: ilyen szimbólum valóban létezik?

Ma rájöttem, hogy a piros színű szőrdarab tulajdonképpen vörös. Ma rájöttem, hogy a vörös színű szőrdarab tulajdonosát a pulik is vonzhatják a szőlőbe. Ma rájöttem, hogy a két puli tulajdonképpen egy, csak az egyik a tükör mögött van. A másik harap is. Csak azt nem tudom, hogy melyik az egyik és melyik a másik. A biztonság kedvéért mind a kettőt beoltattam az állatorvossal.

Az egyiket be is oltotta, a másik irodalom. Remélem nem önállósítja magát.

Az egyik pulit a másik építette szavakból. Az egyik puli néhány évszázadon is keresztülharap. Az egyik puliról azt gondoltam, hogy nem tud harapni. Ha megvadulnak benne a szavak meg is ölheti a másikat az egyik puli.

Remélem nem önállósítja magát. A betűk alatt vakondtúrások keletkezhetnek elvileg, mint valami vulkán. Amióta a pecsétgyűrű lezuhant, a papírlapok átszakadtak és furcsán kezdtek el működni. Szeretném ha visszanyernék eredeti funkciójukat. Ezekkel a pulikkal mindenesetre szakítok.

Az eredeti funkciójukat csak a pásztor tudja pontosan, ha legközelebb találkozunk, feltétlenül megkérdezem.

Vannak akik poháralátétként használják a papírlapokat. Számszerint hetet. A poharak bármelyik pillanatban működésbe léphetnek, s a dominóelv szerint megindulhatnak a láncreakciók.

Tulajdonképpen nem is poharak ezek, hanem felfelé fordított trombiták. Egy filmjelenet kellékei. Olvasom az egyetlen forgatókönyvet, aminek igazán jó a befejezése. A rendező a kamerák előterébe kerül, hirtelen felismerem benne a pásztort.

Régen nem találkoztunk, már több perc eltelt azóta. Mindenkinek jólesik a kötetlen csevegés. Lángol egy csipkebokor, a limesek zsugorodnak. A másik puli csak most ismeri meg a pásztort, hirtelen átváltozik csecsemővé. Az aszimmetrikus csaholás megszűnik, az egyik puli helyét elfoglalja a gügyögés tökéletes harmóniája. Felismerem a 0. születésnapom tortáját díszítő részleteket. A papírjaimon a betűk e szavak után kezdenek elrendeződni.

Amikor a pecsétgyűrű lezuhant megtörtént a tükör mögötti terület privatizációja. Túlságosan sok szennyvíz kezdett el folyni odaátról. A tükröm mögötti területet visszaadtam az eredeti tulajdonosnak, aki el is végezte a lomtalanítást.

Az eredeti tulajdonos el is végzi a lomtalanítást, máshol meg csak gyűlik az iroda-lom.

A tükör előtti és tükör mögötti másoknál úgy összenőtt, mint egy kentaur keringése. A nesszuszi nedű mindenhová behatol. (A kentaur egyébként leválik erről a hasonlatról, útnak indul, hogy egyszer majd egy másik hasonlatban részt vegyen.)

Ma észrevettem, hogy a kentaurok összekeveredtek a juhokkal. Ma észrevettem, hogy a kentaurokat juhoknak, a juhokat kentauroknak nevezik általában. Általában kézenállva közlekednek a gondolatok.

A kentaur eleje olyan, mint egy kormány. A kentaur hátulja olyan, mint egy templom. Valahogy összefonódott az anyagcseréjük. (A kentaur egy másik hasonlatból érkezett.)

A kentaur hátsó lábával rugdosni próbálta a juhokat, de aztán odasózott neki a pásztor, és úgy látszik picit elment a kedve. A lószőr mögött helyenként sejthetővé váltak az épület kövei.

Egyik kentaur szónoklatot tartott a világbékéről, meg arról, hogy ők és a bárányok olyan szépen növekednek egymás mellett, mint a konkoly és a búza.

Ma a kentaur eleje elvált a hátuljától pont 1%-nyit. Ma a kentaur hátulja durván előreszólt: "Hová, hová Kenta Uram!"

Általában kézenállva közlekednek a gondolatok. Akkor jöttem rá, amikor először jártam a tónak a tükrén. A szavak visszanyerték eredeti jelentésüket.

Mikor először jártam a tónak a tükrén, tulajdonképpen könyvlapokon sétáltam. Szigorúan a mondatokat követték lábnyomaim. A mondatok megelevenedtek. Köréjük rakódott a jövőm, mint a levelek a fa ágai közé.

Mint a levelek a fa ágai közé, úgy rendeződnek az események. Most éppen március és július van (mint mindig), a virágok és gyümölcsök egymás mellett sorakoznak.

A virágok és a gyümölcsök egymás mellett sorakoznak. Honnét ez a folyamatosság? A gyökérzet a tó tükrébe mélyed.

Megfogom a tó tükrét és továbblapozok. Újabb tükörtermekbe érkezem.

Újabb tükörtermekbe érkezem. Ezek a tükrök nem torzítanak.

(Azok a tükrök torzítanak a békeszerződések mögött.)

Ezek a tükrök olyanok, mint a kardlapok. Ezek a kardok megosztást hoznak. Ezek a kardok gyógyítanak.

(Azok a tükrök torzítanak a békeszerződések mögött.)

Az asszony (aki elhagyta a vőlegényt) ott ül a tükör előtt. A tükör előtt fogadja az államfők hódolatát, a tükör előtt fellép egy magasabbrendű erkölcsiség nevében, a tükör előtt oktat és "kultúrát teremt". A tükör mögött asszony trónol a királyok fölött, a tükör mögött vérrel telt kupák, a tükör mögött asszony áll a hét domb fölött. Az asszony (aki elhagyta a vőlegényt) ott ül a tükör előtt. A tükör kódja J 19.

Szavainkat a pásztor hívja elő, akárcsak a készülő filmet, ami tulajdonképpen nem film, csak hasonlat.

A kiindulási pont a szőlő környékén található. De senki ne gondoljon egy matematikai pontra, mert több szinten zajlanak az események. Az események természetesen összefüggnek, ahogy a valósággal a reggel megtalált piros színű szőrdarab. De ne feledkezzünk meg a fügefáról.

A fügefa egy kollégium ablakában áll. Szobatársammal jót vitatkoztunk az Ali Baba eszpresszóban. Több ezer kilométerre tőlünk a negyven rabló akcióba kezdett. A szomszéd asztalnál ülő vendég újságjának címoldalán láttam meg őket. A két egyenlőszárú háromszögből szerkesztett matricát a táskám belsejében hordom.

A Starling-féle szív-tüdő készítményt mentünk megnézni. A gyakorlat után az udvaron leültünk a fűzfa alá, s megettük a vajaskenyeremet. Ügyeltem, hogy a kenyér vissza ne találjon változni.

Régen megfigyeltem, hogy a tóba hajított kőtől koncentrikus körök indulnak. A koncentrikus köröket előbb láttam egy újság címoldalán. Megpróbáltak hatást gyakorolni a vajaskenyeremre.

Elhatároztam, hogy elviszem a fügefát a kollégium ablakából, s elültetem a szőlőbe. Tudom, hogy a mezőgazdasági szakkönyvek egészen másról szólnak, de engem nem érdekel, mégis megteszem. Ezt tanácsolta a pásztor.

A csaholás sokáig aszimmetrikus volt, ahogy a csomagolás is. A patakot követem ezután. A korlátok nem korlátok többé, pajzsnak nevezem őket. Megnézem nőttek-e a juhok. Az ajtófélfámon bejelölt rovátkák egyenletesnek tűnnek. Saruimat (tornacsukáimat) levetve megindulok fölfelé a domboldalon.

nyüzsög akár egy hangyavár
a szőlőbe rejti lábnyomait
a róka mindenkit dal bazár

azazhogy nem mindenkit mégsem
a zsebemben lapul egy könyv is
és ez a könyv talán a késem

idegen dalok idegen burka
fölhasad és talán egy mondat
a róka mellébe szúrva

A piros festék minden lemurt papírtigrissé változtat.

Aki járja a dávidi táncot, nem fog többet Canossát járni.

Ha a galamb elszáll, a betűk prokrusztész-ággyá alakulnak.

Ami a tükör előttinek tűnik: az biztos, hogy a tükör mögött van!

Szamaraktól is lehet öszvér: ha Buridán szamara párosul Bálám szamarával.

A betűkkel túltömött liba lassabban totyog az ösvényen, de a szél bármilyen messzire elrepít.

A nulla dioptriás mondatot fecsegésnek nevezik általában.

Kéz kezet sárral mos, de a piros festék két kezet is megtisztít.

A történelem rádöbben, hogy sohasem volt tanítómester,
mikor szálai egy kézben összefutnak.

A kocka el van vetve, de a kicsírázó növény előre meg van írva.

Folyékony vörös ruhában jár az igazság, míg a valódi borban sziszeg az ellenkező előjel.

A zebra azért vonul a tradíciók rácsa mögé, hogy fehér lónak látsszon.
Terítsd ki a hit takaróját, és addig nyújtózkodj ameddig a takaród ér.

Aki Ajtóstul ront a házba, sosem ront ajtóstul a házba.

Aki ajtót mutat: kiutasít. Aki Ajtót mutat: betessékel.

Aki tűzben megpróbált aranyat ad, sosem vesz rezet.

A gyümölcsök nedveit elszívják a bankszámlák, a bank neve Fáraó-Nékó.

A hamis tejre bementek. Beültek a kalitkába és madárrá változtak.

Nincs a bagolynak sólyomfia, de a piros festékben megfürdött bagolynak tojásából kel ki a sólyom. A rejtett utakon járó sólyom tojásaiból kelnek ki a baglyok.

Van egy fél férfi a kirakatban. Meg egy másfél nő, hogy ketten legyenek.
És van az izabella-effektus.

Az alma nem esik messze a fájától, de a szél bármilyen messze guríthatja.

Szálkát látni a sötétben is lehet, de ahhoz, hogy lásd a gerendát, meg kell gyújtanod a lámpást.

A Sátán szereti a varázslást az engedelmesség díszes dobozába csomagolni.

Ha berepülőpilótaként próbálgatod vélt szolgálati ajándékodat, ne nézd a másik ember lelkét repülőtérnek!

Ha gyümölcsként kínálod leveleidet, elszáradsz: meddőség és harag terem ágaidon.
Van aki beszédével barokk erődítményt épít a fejedre.

Amit eddig vészkijáratnak hittél, lék a hit vitorlásán.

A vallás nem a tömegből születik, hanem a szikla közé vegyülő homokból.

Ha idegen növény magja hull a papírra, gyomláld ki, mert a keresztezés megmérgezi minden sorodat!

Ha egy másik dimenzióban cserebogár pajorok rágják gyökereidet, ne a másik fát hibáztasd, mert eltakarja a napot.

Ha a galamb megérkezik, a szecskő, a cserebogár a templomból elvándorol és a pusztában lakik.

Ha ujjaid pókhálót szőnek, árnyéka arcodra vetül. Ha gyümölcsként viperatojást árulsz, egy napon te is eszel belőle.

A nyáj nem avat pásztorrá, csak az Úr, a nyáj csak vezérkossá avathat.

A megvallásból szőtt háló foglyul ejt minden gladiátort az elme küzdőterén.

Átmész a hangjegyek ligetén, megfürdesz a dicséretnek tavában, észrevesznek a mennyei fotocellák.

ajtók nyitódnak és csukódnak
akár egy másik történetben
ajtók nyitódnak és csukódnak
nem nyílott ajtó soha szebben
ajtók nyitódnak és csukódnak
régen az ajtót nem ismertem
ajtók nyitódnak és nyitódnak
és most belépek
most nyitva az ajtó

Szamarat kerestem könyvlapok között.
Véltem, hangjából lesz az ember hite.
Szamaram hátán szembejött
a testté lett Ige.

Elindultam, fordított Saul,
Endorból Sámuelhez menet,
szakállamon, mint Áronén, alul
folyik a kenet.

Néhány pénzérméért kísérőt kapunk. Egy bozótkéssel a kezében vezet bennünket. Lépésről lépésre haladunk az ösvényen. Liánok, szúrós növényzet, madarak, sakálok körülöttünk. Egy terembe érünk, amit szintén elborított az őserdő növényzete. Lassan haladunk az emelvény felé. A szószék körül lesöpörjük a pókhálót, néhány kígyót ártalmatlanná teszünk. A mikrofon. Kíséretünk egyik tagja felkapja a mikrofont. És a szószéken lévő könyvből prédikálni kezd. Az őserdő hirtelen eltűnik. Tapsoló, táncoló tömeg vesz körül bennünket.

A kertben gyönyörű paradicsom és tulipán díszelgett. Egy növényt nem lehetett azonosítani. Évek óta próbált tulipánszirmokat növeszteni, paradicsomot teremni, de nem ment. Mindenki sajnálkozott, tanácsokat osztogatott. Egyszer csak megjelentek ágain a gyümölcsök. Hasonló körtét nem termett egyetlen fa sem a vidéken.

a barázdákban betűk élnek
egy térkép rohan a szél után
habzsol a tenger izzó mézet
egy ország is talán ki tudja

a könyvből csurgó méz néha mag
a tenger néha szántóföld is
a szél után kullog az anyag
mint a kutya gazdája után

habzsol a tenger izzó mézet
több ország is talán ki tudja
a barázdákban betűk élnek
egy földgömb gurul a szél után

a szél után kullog az anyag
mint a kutya gazdája után
a könyvből csurgó méz néha mag
a tenger néha szántóföld is

a könyvből csurgó méz néha mag
mint a kutya gazdája után
a szél után kullog az anyag
a szél után gurul egy földgömb

lábam alatt egy szó és a tajga.
Gazos könyvlapok fölött sétálok:
Ruah városának alaprajza.

Kívül fölpumpált napkorong és sztráda,
a sorok másként rohannak bennem.
Betűket rejt egy hörcsög pofazsákja.

Altató ébresztő, Altató
a Kockajátékos már átkelt a folyón,
ébresztő Altató, ébresztő!

Csipkerózsikát ébredni láttam,

s a betűk kockacukorra festve
oldódtak a harmóniában.

ha visszajöttél már térjél vissza
ha visszatérsz akkor is térjél vissza
ha nem mész el akkor is térjél vissza

térjenek meg hogy térjél vissza
hogy megtérjen térjenek vissza
hogy térjél vissza visszatérjen
visszatérjek hogy térjenek vissza

a képernyő fölül is visszatérjen
visszatérjél az olló mögül
a szavak alól is visszatérjetek

telefonzsinóron is visszatérjen
lovak nélküli lovascsapattal
visszatérnek hogy visszatérjetek

ha visszajöttél már térjél vissza
ha visszatérsz akkor is térjél vissza
ha nem mész el akkor is térjél vissza
térjél vissza               térjél vissza

szavakon pecsét
szakállas bölcsek
vakon kutatnak

gyerekfejek
a szél titkot
beszél átfúj

kutatnak vakon
szakállas bölcsek
szavakon pecsét

átfúj beszél
a szél titkot
gyerekfejek

gyerekfejek
átfúj beszél
titkot a szél

szakállas bölcsek
kutatnak vakon
pecsét szavakon

a verseken ott a pecsét
csak a galamb csőre törheti fel
és csak a lámpa fénye mellett

és ha meggondolja
magát a törökzászlót
hagyja kitűzni a csatát
akkor is a magyarok
nyerik és ha nem
Nádorfehérvár később
elesett és ha
meggondolja
magát szántóvető
lesz családot
alapít igazi hős
lett volna akiről
nem szólnak
mondák nem szólnak
versek így hős
lett hány
embert rántott
magával a
mélybe a későbbi
évszázadokból s a
többiek hány újabb
embert rántottak
magukkal kipróbálván
a vonatsínek utcanévvé
formáló
hatását az igazi
hősök pedig mentek
tovább névtelenül

csőrében érték
lapos tálat adna de
szellemi róka

elmegy nem vörös
étel hosszú üvegben
közöttünk leszáll

homokszem, pólyás
homokszemek és csillagok
pólyában, csillag

szellemünk érzékennyé te tedd
akik a szennyes versre hánynak
pusztítsd ki belőlünk kérlek
az edomitákat, az edomitákat

Ősi magyar meséken élve
a mormota-nép látta:
mozog a turul szárnya.

S mint kisebbrendűségi érzés,
e tisztátalan állat
űzte a mormotákat.

Az üldözőt pusztában hagyva
a kősziklát elérték:
talpra állt minden érték.

a szőlőnek indái beszövik Magyarországot
beszövik a tavakat, városokat
átjutnak a szellemi falakon
betörnek az emberi szívbe
az emberi húsba
virágoznak a csontok üregében
szőlőszemeket terem az ember nyelve
egyetlen virágzó szőlő ez az ország

szél fúj
a papír lángrakap
a mondatok izzanak
lángolnak

izzanak ajkak körül

behatolnak az időbe

láthatatlan ujjak dolgoznak

fehéren izzik az idő
formálódik

márványban medúza reszket
megérkezett a herceg
a csiga nyolc álmát kidugta
a nem dél nem alszik újra

fehér és fehér percek
megérkezett a herceg

üss rá engem ment jegyet az te szüvedre
mint a pecsétgyűrűt az te karadon
tégy engemet pecsétül mellyedbe
ment jegyet te karodra
mert a szeretet ollyan erős ment há
kedvelés kemény kemény mint pé
erős az szerelem miképpen há
kemény az szeretet ment pé
annak szénei tüzesek mint Isten lángja
az ő szeme tüzes tűznek és lángaknak lámpási
annak szénei tüzesek mint Isten lángja
úgy lobog mint a lángoló tűz és az ÚRnak lánga
az ő szeme tüzes tűznek és lángaknak lámpási
parazsa tűz parázsa és mint az sebes láng
úgy lobog mint a lángoló tűz és az ÚRnak lánga
ü neki lámpási Istennek lángja
parazsa tűz parázsa és mint az sebes láng
hevei tűznek hevei Isten lángolása
ü neki lámpási Istennek lángja
hevei tűznek hevei és mint az sebes láng
annyéra hogy sok víz sem olthatja meg a szeretötet
és folyamok nem sodorják el
oly nagy árvíz nincsen ki azt megoltsa
és folyó vizek sem borejthattyák el űtet
sok vizek nem olthattyák meg az szerelmet
az folyóvizek is nem boríthatnák azt el
ha ember mind házabéli vagyát adnája szeretetért
az szerelem az mind semminek tartja
ha az ember minden házabeli marháját adná is ez szeretetért
is ugyan megútállya az vagyot miként semmit
hevei tűznek hevei és mint az sebes láng
ü neki lámpási Istennek lángja
hevei tűznek hevei Isten lángolása
parazsa tűz parázsa és mint az sebes láng
ü neki lámpási Istennek lángja
úgy lobog mint a lángoló tűz és az ÚRnak lánga
parazsa tűz parázsa és mint az sebes láng
az ő szeme tüzes tűznek és lángaknak lámpási
úgy lobog mint a lángoló tűz és az ÚRnak lánga
annak szénei tüzesek mint Isten lángja
az ő szeme tüzes tűznek és lángaknak lámpási
annak szénei tüzesek és mint az sebes láng

Burattino, rajzolt tűzhely előtt:
ez a tolsztoji álom
rossz, mint a betűkből főtt tea
egy könyvlapon tett kiránduláson.

A rajzot elfújja a szél:
a mesének vége.
A titkos ajtó mögül föltűnik
az igazi tűzhely fénye.

Tivadar a kisfiú a Dohány utca járdáján üldögél, és térképeket rajzol. Lassanként kirajzolódnak egy nem létező ország körvonalai. A szél fúj.

A felszálló krétapor formál egy női alakot.

"Nem vagy te olyan, mint a többi nemzet, kapsz tőlem cifra ruhát."

Mindenki a cifra ruhát akarja. Izzó ruhában asszony táncol, átéli újból ünnepeit.

A páskabárányt római katonának öltözött bűneink veszik le Mózes asztaláról, s felszögezik a keresztre. Vére egy évezredet visszafolyik, s lecsorog az egyiptomi ajtókon, átszivárog egy másik dimenzió könyvlapjaira, eltörölvén a jegyzőkönyveket.

A napba öltözött asszony eltiprására bikaháton asszony érkezik. Szoknyája alól XIII. Leó kikukucskál, s a tévedhetetlenség bizonyosságával formálgatja a gettókat. A paták útjába helyezett kérdőjelek kígyóként tekeregnek, s megfojtják a belsőkben mozgolódó Laokoónt. Eb ura faló! A lovat eszmékből kifaragják, s átviszik a szív alakú kapukon.

A Föld gyomrában dülledt szemű lények próbálnak egy kenyér kovászában megkapaszkodni, de az kicsúszva karmaikból kalásszá alakul, s áttöri a sírkamra fedelét.

Valaki beszédet mond a parlamentben, majd tulipános ládába zárja nézeteit. Az évek múltán a tulipánok lassan felkúsznak a zászlókra.

A parázna asszony szárnyakra ülteti a háborús bűnösöket. Magtárrá alakítja a tinnyei zsinagógát. A szél befúj az ablakain, átformálja emberi testté, magokat fúj a mezőkre.

A vadszamár államfő csapatai eljárják a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljanak el. Néhány minaret Scud rakéta formájában robban Tel-Aviv utcáin. Az olaj ég, a Nap elsötétül, a füstből sáskák jönnek elő. Az egyik itt alszik spirituszban az íróasztalomon.

A béke Nobel-díjas tenorista egy zöld legyet hessent el tányérja széléről.

A svéd tartományfőnök egy nyomtatókövet próbál fölemelni, melyre ez van írva: Jerusalaim.

Később egy markos legény csatlakozik hozzá, akit "Ensznek" becéznek a haverok. Hát ti mitől lihegtek úgy fiúk? - kérdez vissza több évezred távolából Zakariás.

Eljött az engesztelés napja. Nabukodonozor szobor-álmának lábujjaiból kiformálódik az Európai Gazdasági Közösség. Góg megírja a maga Mein Kampfját, majd Róst, a medvét madzagon levezeti délre. Az Európai Egyesült Államok elnökének a szobra életre kel a jeruzsálemi templomban.

A világűrben óriási köldökzsinór tekereg, s lassan eléri a Föld köldökét. Fehér lovon katonák érkeznek egy másik dimenzióból.

Gallyakból készült sátrakban táncol a bárány, táncol az oroszlán, az ökör, a sas és az ember.

A magtár-zsinagógából csírázott növény ágain ülnek az égi madarak.

Hirtelen a naptárra pillantok, most vagyunk a kürtzengés ünnepe előtt.

A Kárpátok fészkében kígyó-béka lényeket kelepel az eszterág. Elkészült a Hámán-tanulmány. Mégis egyre csinosabb a napba öltözött asszony.

Vajon megtérül-e
az Uzza-mozdulat?
Ez Kidon szérüje.

Mivé is lennék nélküle?
A cséplőhenger hogy forog.
Ez Kidon szérüje.

Pelyvából Bábel épül-e?
Elég minden, mi emberi.
Ez Kidon szérüje.

Szájról szájra
száll az ének,
bűnre szállnak
furcsa méhek.

Polipként mozdul
az ember szíve,
múltra szögezi
egy tőr: az Ige.

Elszállnak a
furcsa méhek,
szájról szájra
száll az ének.

És jött a farkas. A farkas leborotválja a szőrét és hófehér báránybőrt aggat magára. Fogai Mária-szobrok, lehelete templomi zene. "Én vagyok a szent, én vagyok az örökös!" - kiabálja. Aki szobor előtt térdel, szobor lesz. Csonthalom lett a menyasszony. Lábszárcsontok, füldarabok hevernek a mezőn szanaszéjjel.

Charles Darwin arra sétált, s egy koponyatető belsejét nézegette. A fa alakú vájulatról eszébe jutott a törzsfejlődés. Ezután kezdték az emberek a szétesést evolúciónak nevezni.

Főníciából bikaháton asszony érkezik. Az erőszak és a csalárdság nászának dokumentuma: az inkvizítorok kínzógépe, a Mein Kampf, a Kommunista Kiáltvány. Az asszony palotát épít Rómában, amit a menyasszony egyik sejtjéről neveznek el.

Luther Márton a Fekete Kolostor egyik cellájában szembenéz a valósággal, leltárba veszi a csontokat, kiszedegeti a farkas szájából, gyomrából, beleiből, ürülékéből, majd összeállítja a teljes csontvázat, amely reformáció formájában végiggyalogol Európán. Átlép a máglyákon, az inkvizítorok kínzógépein, s Bibliákat osztogat. Szétrugdossa a bálványokat, a kegytárgyakat, letépi magáról a pogány ruhát. A kidobott sót visszahelyezi az asztalra, mert íze kezd visszatérni. Csontujja rámutat egy ajándékra, amelyre ez van írva: örök élet.

A farkas egy emberi agyat helyez fel a trónszékre, karmai nyomot hagynak rajta, s betűkként megjelennek bizonyos írók könyveiben.

A baptisták mögött, mint egy olló, a Vörös-tenger összecsukódik, s elvágja a pogány köldökzsinórt. A belső kapcsok megerősödnek. Így lettek a csontokon inak.

John Wesley 1783. május 24-én este ¾ 9-kor újjászületett. Bibliájából hatalmas izmok kúsztak elõ, összehúzódtak és elernyedtek, s lassanként beborították a csontozatot, rázkódott egész Anglia, s a hullámok elérték Amerikát.

A XIX. század végén a galamb megnyugodott néhány evangélistán, leszállt a koponyára, s hófehér arcbőrként betakarta.

Pygmalion génmanipulációkat végez, Prométheusz hidrogénbombákat gyárt, Ikarosz megteszi első lépéseit a holdon.

Tinnye fölött elhúz két helikopter, s Babilon fejedelme. Ki törli le láthatatlan lábnyomait? A parázna asszony szoknyája lebben, Passúr utódja beszél. Esztergom felett felhők és démonok sorakoznak.

Pregogovics Pregogov a Kremlben Jóel próféta könyvét tanulmányozza. Nagyokat nyel, mikor a nagy északi állat bomlásáról, a fügefa s a szőlő virágzásáról olvas.

A New York Times, a Pravda és a Népszabadság emberek eltűnéséről tudósít. Többen egy bibliai prófécia beteljesüléséről beszélnek:

"Éjfélkor pedig kiáltás lőn:
Ímhol jő a vőlegény!"

Vigyétek levelem Ázsiába,

hol az ágakon ágak nőnek,
hol a bűnökön bűnök nőnek.
Hiába szóltam néktek, jaj hiába,
vigyétek levelem Ázsiába!

"Te Galatáknál született menyasszony!

Rekedten a bortól, a lelki imától,
lábad a szőlőn tiporva táncol.
Anyáddá lett a parázna asszony,
Galatáknál született menyasszony."

Levelek ütődnek leveleknek.

Gazdagon terem az én és az én,
látom a fejsze a fák gyökerén,
szennyezett magot papírra vetnek:
levelek ütődnek leveleknek

"- Mit akarsz, hogy cselekedjem?
  - Hogy lássak!"

A másodperc törtrésze alatt lejátszódó film lassítva pereg.

A rhéma tűzzé alakul, s behatol a szemüregbe. Egy parányi csigalépcső karfáin mondatok tekerednek, könyvek nyitódnak és csukódnak, könyvtárak emelkednek. Sejtek lüktetnek, osztódnak. Egy láthatatlan kéz formálja az élő anyagot. Forog a fazekas korongja, forog. Egy diszkosz megáll a folyadékban, szemlencsévé alakul. Erek törnek a mélybe, ágakat adnak, piros pókháló pulzál. A kárpitokon vibráló idegsejtek mintázata, nyúlványaik felfelé nőnek. Az ég kékje gyűrűzik be a pupilla köré, a szemhéjak pislognak. Útnak indul a fény.

"- Ki cselekedte ezt veled?
  - Csak azt tudom, hogy nem láttam, és látok."

mézet eszem marokkal
éget, mint a folyó arany
égek csipkebokorként
a méhek menekülnek

mézet eszem marokkal
marokkal eszem mézet
éget, mint a folyó arany
folyó aranyként éget

égek csipkebokorként
csipkebokorként égek
a méhek menekülnek
menekülnek a méhek

marokkal eszem mézet
folyó aranyként éget
csipkebokorként égek
menekülnek a méhek

Mustba merített ének

gazdagon érik a szőlő

nem terem meg a szőlő
farkasbőr bundás völgyeken

kecskeszőr lepte dombokon
tíz róka hagyta a szőlőt

száz róka tépte a szőlőt

nem terem meg a szőlő
farkasbőr bundás völgyeken
száz róka tépte a szőlőt
----------------------------------

tíz róka hagyta a szőlőt
báránytól nyüzsgő kősziklán
gazdagon érik a szőlő

tíz róka hagyta a szőlőt

száz ember tépte a szőlőt
báránytól nyüzsgő kősziklán

farkasbőr bundás völgyeken
nem terem meg a szőlő

gazdagon érik a szőlő

A tereken hemzsegnek a könyvek,
tudományba burkolt hazugságok.
Sivárak az utcák Babilonban.
Feketébe öltöznek a lányok.

Viszonylag pontosak a tények,
viszonylag jók az erkölcsi normák,
viszonylag pontosak a számok,
viszonylag mennek együtt az órák.

Egy szép napon - mondja az Írás -,
megállnak a bölcsek s az órák,
..........................................
..........................................

Utak

Az egyetlen kiút, ha az ember vesz egy lovat.
Olyan lovat, amit ingyen adnak, mert ingyen
kapták. Aztán felpattan a hátára, és elindul
Damaszkusz felé. De fontos, hogy ellenőrizze:
a ló fehér színű. Mert a sárgák, tarkák, vörösek,
feketék, sohasem visznek Damaszkusz felé.

követsz, követlek
micsoda lárma
minden árnyék összefut
hallatszik víznek csobbanása

csobban az árnyék, akár a víz
mikor az árnyék rázuhan
víz issza be a csobbanást
az árnyék fölött víz suhan

A szerző megállapította, hogy nem igazán értették eddig a verseit. Ezért felkéri Robinsont és Pénteket, hogy beszélgessenek. Robinson és Péntek először egy lakatlan szigeten élt, aztán elkerültek Budapestre. Robinson különben egy vidéki gyülekezet pásztora, Péntek főiskolai hallgató.

(A képzavarról)