¹¹⁰¹ HUSZADIK RÉSZ – HUSZONÖTÖDIK RÉSZ

(1691–1702)

Erdély rendei 1691 elején fogadják el a diplomát. Ennek megfelelően az ország élére gubernátor (kormányzó) kerül, a felelőtlen, csak a maga érdekét néző Bánffy György személyében. A második főtisztséget, a kancellári hivatalt kapja meg Bethlen Miklós. Föladata a császár és az ország közt az összeköttetés fönntartása, s a gubernium – a fejedelmi tanácsnak megfelelő tanácsadó szerv – hivatali működésének irányítása. E főtisztviselők önálló működését azonban illuzórikussá teszi a császári hadak tábornokának, 1696-tól a Habsburgok gyarmatosító szándékát nyers eszközökkel képviselő Rabutin tábornoknak jelenléte, aki a diploma rendelkezése ellenére az ország belügyeit is tulajdonképpen irányítja.

Bethlent a császár gróffá teszi; megkapja a máramarosi főispánságot is. A gubernium első évtizedében azonban Bethlen lépésről lépésre veszti el a diploma kieszközléséből eredő helyzeti előnyeit. A Bécsben létesülő helyettes kancellária egyre inkább fölébe kerekedik. A diplomában lefektetett elvek védelme Rabutinnal, a protestáns érdekek képviselete Apor Istvánnal, a katolikus kincstartóval, a törvényesség védelmére irányuló tevékenysége a tehetetlen, kétkulacsos guberniummal állítja szembe. Amikor azután az Erdély ügyeiben viszonylag méltányosan eljáró Kinsky osztrák államférfi, Bethlen legfőbb bécsi jóakarója 1699-ben meghal, Bethlen teljesen magára marad ellenfeleivel szemben.

A gubernium első évtizedéről írott hat fejezetben Bethlen Erdély és saját sorsának romlását összefonódottan ábrázolja. Mintha egy dráma érlelődését mutatná be: előkészíti, megokolja a következő szakaszban bekövetkező bukását.