¹⁸⁰¹ A császár határozatából és az ország törvényei szerint mindenesetre továbbítani kell, és továbbíttatik is a jogügyigazgató pere, az előbb hozott szász bírói ítélet fönntartásával egészen a kivégzésig, ha csak ők maguk önként nem akarják a bűnügyet följebb vinni, amely kegyelemre nem is látszik méltónak, mint aki azt Kolosvári Dávid és Hadnagy János hasonló ügyében a királyi főkormányszék semmibevételével és ártatlan, vagy legalábbis őnála kevésbé bűnös létükre megtagadta. Kapjon azonban kegyelmet javaira nézve, hogy azokhoz a kincstár ne nyúljon, a szász városi jog értelmében tudniillik, mely szerint a bűnvád alapján elítéltek javaira a kincstárnak joga nincsen; és ami a felségsértési ítéletet illeti, minthogy azt már fölöslegesen hozták meg és föllebbezték meg, sőt ha a rendek közbenjártak volna érte, a király bizonyára meghagyta volna azokat neki. Ezért minden java maradjon meg az örökösöknek, a hitelezők és minden általa jogtalanul elítélt kielégítésének terhe mellett.