¹⁸⁷² Ebben a zsoltárban „Dávid az Isten mindentudását és gondviselését szemlélvén, hozzá hűségét mutatja.” „Uram, te megkésértettél és esmérsz engemet. Te tudod az én ülésemet és felkelésemet, távol látod az én gondolatomat. Az én ösvényemet és lefekvésemet környülvötted, és minden én utaimat jól tudod. Mikor még az én nyelvem alatt nincsen a beszéd: ímé Uram, te azt mind jól tudod.” (1–4.)