¹⁸⁹² Ebben a fejezetben „Jób meggyőzettetvén a testnek gyarlóságától, átkozza születésének napját.” Utolsó versei: „Mert amely félelemtől féltem, az jöve reám, és amitől tartok vala, az esék rajtam. Nincsen semmi csendességem, semmiképpen nem nyughatom, mert rajtam a nyomorúság.”