⁵¹⁴ ELSŐ RÉSZ – TIZENKILENCEDIK RÉSZ

 (1667– 1690)

Bethlen Miklós Apafi Erdélyében kezdi meg közéleti pályáját. Erdély a Bethlen Gábor halála óta eltelt néhány évtized alatt központosított, a polgári rend felé haladó államból a török kényének-kedvének és a főurak érdekharcainak kiszolgáltatott, egyre szegényedő országocskává változott. Belpolitikáját az egyébként az államférfiúi erényekben bővelkedő Teleki Mihály önkénye irányítja; de szerepük van az események alakulásában a főurak egymással való anyagi természetű és hatalmi vetélkedéseinek is. A török birodalom gyöngülése, a bujdosók csoportjának – a Wesselényi-szövetkezés leverése után a Partiumba húzódott elégedetlen nemesek – létrejötte új külpolitikai elgondolások lehetőségét veti föl Erdély számára – az ország azonban már nem tud élni ezzel a lehetőséggel.

Bethlen Miklós ezekben az évtizedekben – bár az ország első főurai közé tartozik – az állami élet irányításában, láthatóan Teleki féltékenységéből, nem kap helyet; sőt, a Béldi Pál elleni nótaperben őt is bebörtönzik, s csaknem egy évet raboskodik.

A török kiűzésével egyidőben, a nyolcvanas években Bécs lépéseket tesz Erdély megszerzésére. Végül az országot császári haderő szállja meg; Apafi meghal, Teleki Mihály elesik a Thököly ellen vívott zernyesti ütközetben. Ekkor kerül Bethlen Miklós olyan pozícióba, hogy az ügyek irányítását – rövid időre – kézbe veheti. 1690-ben ő eszközli ki a császártól a „diplomát”, azt az okiratot, mely az új helyzetet Erdély számára viszonylag megnyugtatóan szabályozza.

Ez a fejezetcsoport Bethlen életének több mint két évtizedét – huszonöt éves korától negyvennyolc éves koráig – foglalja össze. Bethlen a művelt, koncepciózus, de a politikában háttérbe szorított főúr keserűségével írja meg ezeknek az éveknek – s bennük saját pályájának – történetét. A történések fő vonalai mellett rengeteg apró mozzanatot örökít meg: jellemeket, jeleneteket, titkos indítékokat; írói eszközeivel keserűen láttatott, de szuggesztív, végül is reális képet rajzolva a hanyatló Erdélyről.

A közügyek mellett Bethlen magánéletének eseményeiről is beszámol: első házasságáról 1668-ban Kún Ilonával, majd felesége 1685. évi halála után 1686-ban Rhédey Júliával.