Bevezetés

Az emberiség szétszakadt. Hívők és hitetlenek táborai vívják világnézeti harcaikat és az érvek döntőjébe sohse fognak eljutni a "tiszta ésszel"... Más valami kell ide, más, az ami az elvek mellett a tényeket is felsorakoztatja, mert egyedül a tények azok, melyek egyszerre megváltoztatják az elvek és elméletek hadállását és a kételkedő, sőt a durván tagadó lélekből is megtört hívőt, jámbor lelket faragnak.

Ezeket a tényeket nem lehet azonban úgy felidézni és megismételni, mint a tudomány tényeit, hanem várni kell amíg az égiek egy-egy ilyen - minden elvnél és elméletnél jobban bizonyító - ténnyel, élménnyel a segítségünkre jönnek, vagy pedig meg kell elégednünk azzal, hogy a már megtörtént tényekre alapítsuk világnézeti kiindulásunkat. S hogy e tények mennyire igazak lehetnek, illetve lehettek a multban is, nemcsak korunk kisebb- nagyobb tényeivel, hanem a modern mágia kisérleti eseményeivel is igazolni fogjuk egy külön kötetben.

Az emberiség nemcsak kettészakadt, hanem mondhatni felaprózódott. Maguk a hívők is két szélsőségre oszthatók. Egyik a primitív hívő, aki nem mélyítette el hitét, aki csak kérni és kapni jár Istenhez, - míg a másik az elmélyült hívő, aki hitét világnézeti érvekkel, logikai és etikai igazságokkal alapozta meg. E két csoport oly messze áll egymástól, hogy - mint az árny és fény - nem is látszódnak egynek...

Amíg a primitív azért hisz, mert más világnézeti érveket és tanokat nem ismer s így mintegy - választék hiányában - kényszerül hinni, - addig a másik az összes világnézeti anyag áttekintése és összehasonlítása után ért oda, a lehetőségek és valószínűségek óriási anyagának a felértékelése után, hogy a hitet válassza élete vezérfonalául, világnézeti "eszközéül." Évek, évtizedek lelki munkájának a gyümölcse ez, míg amaz, az elherdált évtizedek - vádirata.

A hitetleneket illetőleg is, - ha jól belenézünk lelki tárházukba, - azt kell látnunk, hogy hitetlenségüknek oka lelkihiányuk! Az, hogy - noha egyetemi tanár is lehet - az illetők a lelkiekben, a lelkidolgok ismeretében hiányokban vannak. A másik, a tudatlanok hitetlencsoportjánál pedig azt látjuk még ezen kívül, hogy nemcsak nem ismerik a lelkiek területét és anyagát, hanem még képességük sincs az értelmi magasságok megközelítésére, a tényektől a lehetőségek és valószínűségek világáig való felemelkedésre. S mégis, ez a legszomorúbb, hogy mennél hiányosabb lelki készültsége és képessége van valakinek, annál inkább hitetlenségének - kételyének és tagadásának - a kihangsúlyozásával akarja palástolni tudatlanságát. Ezek a többnyire hétköznapi emberek még azzal akarják felerősíteni világnézetük jogosultságát, hogy reális, vagy gyakorlati embernek mondják magukat, nem is sejtve, hogy épp az a realitás, amelyre ők hivatkoznak, az anyagi, az - irreális, a mulandó, a látszatvilág képe s nem a valóságé!...

Ezek a "reális" emberek még nem láttak a tények mögé... Ezek részére nincs talány, nincs csoda, nincs végtelenbe látás, csak - kenyérkérdés. Ezeket elméletekkel, értelmi bevilágításokkal nem lehet felrázni, ezeknek a felrázásához más kell, rendkívüli esemény, a misztika, a csoda... Ezekhez az égi kegyelem tényekkel szól, hogy majd, ha hinni kezdenek, a tanról is beszéljen nekik, hogy majd felébressze arra őket, hogy az igazi reális cél lelkiségünk - hitünk és erkölcsünk - megalapozása, előkészítése az örök életre.

Ha valami közérdek van a világon, az a lélek érdeke. Ha valamit tisztáznunk kell magunk előtt, az a lélek és örökélet kérdése, mert azon a bizonyos halálnak nevezett sorozáson valamennyiünknek át kell menni a közeljövőben s bizony jobb elkészülni, mint készületlenül lépni egy új, egy más világ küszöbére.

S ha már nincs is módunkban az összes filozófiai, teológiai, etikai és misztikus anyagot felülvizsgálni, legalább annyi fáradságot vegyünk, hogy megismerjük azokat a tényeket, amelyek a túlvilági élet nyilvánvalóságát, a lélek továbbélését megdönthetetlenül igazolják, illetve azt, hogy - nemcsak test az ember! Ennyit már az orvosi tudomány is leszögezett, ennyit, ezt a kis negatív bizonyítást, hogy - nemcsak test az ember. Majd a bizonyítás pozitiv formájához is elérkezik valamikor s meglátja, felfedezi, hogy - test és lélek az ember, sőt - igazi mivoltában lélek... a testruhájába bujtatott lélek... s hogy a halál nem az elmúlás, hanem az örökélet kezdete... S amint a lét és élet oka, úgy azoknak célja is, ezen a világon kívül esik.

S ezzel átléptünk e világ határmesgyéjén egy más világ és más világnézet területére, oda, ahova a tisztaszívűek már évezredek óta átléptek, csak "mi", a tudóst játszó kis tudatlanok késtünk pár évezredet...

Hogy a kétely és tagadás szellemének mennyire nincs jogos, vagy logikai alapja, igazolja az, hogy több az ismeretlen, mint az ismert dolog, - hogy a tudás örökértékei ott kezdődnek, ott rejlenek valahol, ahova a tudomány még el se ért, a háttérben, a láthatók láthatatlanában, - hogy az igazi tudós és filozófus ismeretei csúcsán a teológia és misztika világába kényszerül belenézni, - hogy a világot sokkal nagyobb csodák töltik ki, mint amilyen csodákról a misztika beszél...

Át kell látni, hogy minden látható a láthatatlanból jött s oda tér vissza s minden tapasztalható a tapasztalhatatlanból ered s hogy emberi tudásunk csúcsteljesítménye ez és csak ennyi, hogy - összemérve a hit, kétely és tagadás anyagának úgy mennyiségi, mint minőségi értékeit, - hinni kényszerülünk... Csak hinni, mert tudni, e csodákkal teli világban eligazodni az emberi agy és érzék képtelen...

De hát eddig a szerény pontig csak a bölcsek értek el, míg a tudatlanok a kétely és tagadás homályában beszélnek a - világosságról...