Bevezető

Az MTA Szociológiai Kutatóintézete 2003-ban megbízást kapott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától arra, hogy végezzen országos reprezentatív mintán kérdőíves vizsgálatot "Magyarország kulturális állapota az EU csatlakozás küszöbén" címmel. A kutatás elvégzésére az MTA Szociológiai és Politikatudományi Intézetének közös kutatócsoportját, a "Kultúrakutató műhelyt", Vitányi Ivánt és Hidy Pétert kérték fel. (Az adatfelvételt a Szonda Ipsos végezte.) A felvétel megtörtént, az adatok feldolgozása tématerületenként folyik.

A társadalmi differenciálódásban, a társadalmi egyenlőtlenségi rendszerben a kulturális fogyasztás különbségei meghatározó szerepet játszanak. Mivel a kulturális stratégia számára megkerülhetetlen kérdés az egymással összefonódó, egymást erősítő társadalmi és kulturális különbségek kezelésével kapcsolatos állásfoglalás, az elemzések központi kérdése, hogy a kultúra különböző területeihez kapcsolódóan feltárjuk a társadalmi különbségek természetét, jellemzőit. Az elemzések másik fő szempontja azt az elvet, értéket tartja szem előtt, mely szerint a kulturálódási lehetőségek széles skálájának biztosításán keresztül valósulhat meg minél több állampolgár számára a választás szabadsága. Ehhez pedig a kultúra különböző területeivel kapcsolatos igények ismerete szükséges.

A sorozat első füzete e kérdéseket a művelődési házakkal kapcsolatban elemzi, s abból a feltételezésből indul ki, hogy a művelődési házak ideális színterei lehetnek mind a különbségek csökkentésének, mind a sokféle kulturálódási lehetőségek biztosításának.

Külön hangsúlyozni szeretnénk, hogy a vizsgálat nem terjedt ki a 14 év alatti és a 70 év feletti népességre, így értelemszerűen az elemzés során a legfiatalabbak és a legidősebbek művelődési ház használatáról nem tudunk képet adni. Különösen a 14 év alatti kohorsszal kapcsolatban fontos e hiányosság hangsúlyozása, mert a művelődési házak számos programja épp e legfiatalabb korosztályt célozza meg, számukra biztosít sokféle tanulási, játszási, művelődési lehetőséget. A következőkben felvázolt kép tehát teljesebb és kedvezőbb lenne, ha ők is képviselve lennének a mintában. A legidősebbek, a 70 év felettiek, kihagyása kevésbé csorbítja a vizsgálat eredményét, mert, mint látni fogjuk, a kor előrehaladtával csökken a művelődési házak iránti affinitás. Úgy véljük, hogy a 70 év felettiek kulturálódási-, művelődési szokásai - s ezen belül a művelődési ház igénybevétele - nem térnek el jelentősen a mintában szereplő 60-70 évesekétől.