Bevezető

A demográfiai folyamatok alakulása, a népesedési trendek hosszú idő óta, és egyre fokozottabban kerülnek az érdeklődés középpontjába. A szakemberek a népesedési folyamatok ismeretében, a népesség előreszámításának módszerével jó időben jelezték, hogy hazánkban az elmúlt negyedszázad népességfogyása, a népesség demográfiai öregedése komoly gondokat okoz.

A születéskor várható átlagos élettartam kedvezőbb, de korántsem megfelelő alakulása következtében egyre több az idős ember. A szükségesnél lényegesen kevesebb gyermek születik, alacsony a foglalkoztatási szint, és nem vagyunk túl egészségesek sem. Mindezeket tetézi egy elavult, reformra szoruló nyugdíjrendszer, e tekintetben azonban a nemzetközi tapasztalatok sem bíztatóak.

Az időskori ellátást biztosító felosztó-kirovó járulékrendszer 1975-re teljesedett ki. Kialakult egy teljes jogosultsági arányú, átfogó öregségi, hozzátartozói, rokkantsági nyugdíjrendszer. Az emelkedő keresetek, az egymást követő korosztályok növekvő szolgálati ideje, a nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított arányát az 1970-es évek 3-4%-áról 1980-ra 7%-ra, 1990-re közel 9%-ra növelte; az utóbbi években pedig folyamatosan 10% feletti volt.

Az inaktív kort elért emberek egyre nagyobb arányban alanyai egy olyan ellátórendszernek, amelynek anyagi bázisát egy szűkülő létszámú aktív népességcsoport járulékbefizetőinek kell előteremteni. Mindezekkel összefüggésben egyre élesebben (intenzívebben) jelennek meg az idős korosztályok arányának emelkedéséből következő kihívások, a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntarthatóságának kérdései.

Elemzésünk első részében a Közép-Dunántúl népességének demográfiai folyamataival, az öregedés statisztikai ismérveivel foglalkozunk. Ezt követően a nyugdíjas népesség különböző ismérvek szerinti összetételét és a nyugdíjösszegek alakulását vizsgáljuk.