Az aradi vértanúkra vonatkozó hivatalos iratok gyűjteménye a kiadványnak nemcsak legterjedelmesebb, hanem legfontosabb része is. Csak olyan iratok kerültek bele a gyűjteménybe, amelyeket eredetiben, hiteles másolatban vagy mikrofilmen olvastam. A legfontosabb iratok – osztrák minisztertanácsok, a per anyaga – esetében teljességre törekedtem. Az iratok többsége most jelenik meg először magyarul, és elég jelentős része most jelenik meg először nyomtatásban.

Az aradi vértanúk perének jegyzőkönyveit magyarra fordítva Bartha Albert adta ki, előbb cikksorozatként a 8 órai újság 1929-es évfolyamában, majd könyv alakban is (Az aradi 13 vértanú pörének és kivégzésének hiteles története. Budapest, 1930.). Sajnos, Bartha Albert nem nagyon tudta elolvasni a jegyzőkönyveket vezető hadbírók kézírását, és sokszor homlokegyenest az ellenkezőjét fordítja, mint ami az eredetiben van – ráadásul, ha számára kényelmesebb, egész neki nem tetsző bekezdéseket hagy ki a szövegből. Minden úttörő érdeme ellenére ez a ma már szinte hozzáférhetetlen könyv kevéssé használható.

Az osztrák hadbírósági eljárásról tudni kell, hogy a hadbíróságnak egyetlen jogász tagja volt csak, a tárgyalásvezető hadbíró. A hadbíróság elnöke egy magasabb rangú tiszt (Aradon Johann Moser+ nyugállományú ezredes, Kiss Ernő+ és Vécsey+ perében Alois von Howiger+ vezérőrnagy), tagjai pedig két-két közvitéz, tizedes, őrmester, hadnagy, százados stb. – a vádlott rendfokozatától függött, hogy milyen rangú tisztek voltak a legmagasabb rendfokozatú ülnökök. (Aradon a vádlottaknak a császári királyi hadseregben viselt legmagasabb rendfokozatát vették csak figyelembe.) Haynau+ 1849. július 2-i utasítása értelmében az aradi hadbíróság iparkodott az eljárást a lehető leggyorsabban „lefolytatni”. Általában csak „sommás”, és nem „pontozatszerű” kihallgatásra került sor, tanúkat nem nagyon hallgattak meg, megelégedtek a legsúlyosabb vádpont vizsgálatával, a kisebb vádpontokkal érdemben nem foglalkoztak. A kihallgatások után Ernst+ törzshadbíró tárgyalásvezetői előterjesztésben foglalta össze véleményét, ezek után haditörvényszéki tárgyaláson szavaztak a büntetésről. Aradon mindig egyhangúan elfogadták a tárgyalásvezetői előterjesztésben javasolt büntetést. Az ítéleteket Haynau+ hagyta jóvá vagy módosította, Bécsbe felterjeszteni nem kellett. A kihallgatási jegyzőkönyveket a hadbíró vezette vagy mondta tollba, ezért csak kivételesen találkozunk bennük szó szerinti idézettel vagy erősebb, a hadbírónak nem tetsző kitételekkel. Ezt a szöveg olvasásakor nem szabad elfelejtenünk! (Csak Vécsey+ első kihallgatásakor vett jegyzőkönyvbe néhány bátor mondatot a jegyzőkönyvet vezető Zimmer+ hadbíró kapitány; a többiek óvakodtak az ilyesmitől, noha volt alkalmuk erős szavakat hallaniuk némelyik vádlottól.)

A per során a tábornokok egységesen azzal védekeztek, hogy a függetlenségi nyilatkozatot sem ők, sem a hadsereg nem helyeselték, és hogy a magyar alkotmányra tett esküjüket meg kellett tartaniuk. Ebben a védekezésben állítólag már a világosi fegyverletétel után, Kisjenőn megállapodtak, már csak azért is, hogy ne mondhassák ki őket bűnösnek a felségsértés bűntettében, vagyis ne ítélhessék őket halálra.

A per anyagán kívül is van néhány figyelemre méltó iratcsoport gyűjteményünkben. Ezek közé tartozik Haynau+ néhány levele, Ormai+ ezredes perének anyaga és Berg+ orosz tábornok Paszkevicshoz+ intézett levele. Ezekből látható, hogy Haynau+ huszonnégy óra alatt végezni akart a tábornokokkal, és hogy ebben csak a Bécsből jött utasítás gátolta meg. Érdekes az iratanyag végén található Schwarzenberg+-Buol+-levélváltás, mert megtudhatjuk belőle, hogy a cárt meglepetésként érte az osztrákok példátlanul kegyetlen eljárása. A Lenkey+ tábornok sorsára vonatkozó szomorú iratok is most látnak először napvilágot.

Az iratok időrendben követik egymást; mindegyiknek a végén megadjuk az irat lelőhelyét és jelzetét, mikrofilm vagy hiteles másolat felhasználásakor pedig az eredeti irat lelőhelyét és jelzetét is.