Lázár Vilmos+ a szabadságharc egyik legrokonszenvesebb és legkevésbé ismert alakja. Az aradi tizenhárom közül ő az egyetlen, aki nem volt tábornok, sőt hivatalosan még ezredes sem, hiszen csak a kormány lemondása, Kossuth+ menekülése után léptette elő Bem+ alezredesből ezredessé „utólagos jóváhagyás reményében”. Embernek is, katonának is nyugodt, értelmes, megbízható volt. 1815-ben született Nagybecskereken, egy magyarországi örmény család fiaként. Katonai pályára lépett, de a szolgálatot még hadnagy korában 1843-ban elhagyta, tiszti jellegének megtartása nélkül kilépett a Prinz von Preussen (Vilmos porosz herceg, később német császár) nevét viselő 34. (magyarországi) gyalogezredből. 1844-ben feleségül vette báró Reviczky Máriát, Halasy József földbirtokos (1784-1844) özvegyét. A leveleiben oly sok szeretettel emlegetett gyerekek nem voltak édesgyermekei, mindhárman – Béla, Madlén és Szerencs – Lázárné+ első házasságából származtak.
1847 tavaszán elvállalta a Középponti Magyar Vasúttársaság főpénztárosi állását, egyszersmind a társaság elnöki titkári tisztét is. (Az elnök gróf Zichy Ferenc+, a későbbi muszkavezető volt.) 1848-ban jelentkezett a honvédségbe, októberben főhadnagy, majd novemberben százados lett. 1849. február 1-ig egy utászszázad parancsnoka volt, ekkor őrnaggyá léptették elő, és Répásy+ tábornok hadtestében hadtestsegédtiszti beosztást kapott. Amikor Répásy+ március 29-én Debrecenbe megy, hogy a lópótlási ügyeket átvegye, Lázár+ segédtisztként vele tart. Áprilistól „Bereg-, Ungvár– és Zemplénmegyékre hadmegyei parancsnokul neveztetvén ki” Felső-Magyarországon találkozunk vele. Naplója a hadmegye-parancsnokság átvételével kezdődik. Májusban az alá tartozó csapatokkal együtt beosztják Dembiński+ északi hadseregébe a IX. hadtest egyik dandárparancsnokának. Júliusban alezredes és hadosztályparancsnok lesz. A szabadságharc utolsó csatái azt igazolják, hogy az északi hadseregnek Lázár+ volt az egyetlen jól bevált alparancsnoka. A temesvári csatavesztés után a IX. hadtest maradványaival 1849. augusztus 19-én teszi le a fegyvert Simbschen+ osztrák vezérőrnagy előtt. Az osztrákok hadtestparancsnokként kezelték, ezért került a vezérék csoportjába, az aradi rendkívüli hadbíróság elé.
Naplóját segédtisztje, Matolay Etele+ (utóbb Zemplén vármegye matuzsálemi kort megért alispánja) mentette meg és adta ki saját emlékiratának függelékeként (Matolay Etele+: Visszaemlékezéseim honvéd életemre. Függelékül Lázár Vilmos+ aradi várfogságában írt emlékirata. Sátoraljaújhely, 1883.). Az eredeti kézirat hollétét nem ismerjük. Annyit tudunk róla, hogy Lázár+ eredetileg német nyelven írta meg, az általunk is közölt magyar szöveg Matolay+ fordítása. Már csak azért is fontos forrás, mert kevéssé ismert eseményekről és hadszínterekről számol be, és igen szavahihető. A Matolay+-féle szövegen csak apróbb helyesírási változtatásokat eszközöltünk.