Schweidel József+ 1796. május 18-án született Zomborban. Már a napóleoni háborúkban részt vett a 4. huszárezreddel. Mindvégig ugyanebben az ezredben szolgált, 1846-tól őrnagyként. Több mint három évtizedes hű szolgálata jutalmául 1848. május 2-án osztrák nemességet kapott. 1848 augusztusában ezredének három osztályát Magyarországra vezette. Mivel gróf Apponyi Károly+ ezredes beteget jelentett, Franz Conrad von Hötzendorf alezredes lováról lezuhanván sérült volt, gróf Mensdorff-Pouilly+ őrnagy pedig nem követte az ezredet, az ezredparancsnokságot Schweidel+ vette át. Gyors egymásutánban alezredessé, ezredessé, majd vezérőrnaggyá léptették elő, részt vett a pákozdi és a schwechati ütközetben. Beteges volta és aggodalmaskodó természete arra késztette, hogy 1848 decemberében hosszabb betegszabadságot kérjen. Csak 1849 májusában állt újra szolgálatba, Pest városparancsnokának tisztét töltötte be. Ekkor tüntették ki a III. osztályú érdemrenddel. Követte a kormányt Szegedre és Aradra, itt Görgey+ seregéhez csatlakozott, és 1849. augusztus 13-án Világosnál tette le a fegyvert.
Naplója az aradi fogság hétköznapjainak olykor egy kis öniróniával színezett egyszerű, szavahihető krónikája. Sorsát bölcs önuralommal viselte. Azt a feszületet, amelyet agyonlövetésekor kezében tartott, Bardócz Sándor+ minorita pap átadta a vértanú fiának, Schweidel Albert+ (Béla) huszár kapitánynak. Imakönyvét vértanútársának, Török Ignác+nak segédtisztje, Tipula Károly százados vásárolta meg 1849. október 7-én Karl Heindt közvitéztől, aki előző nap az agyonlőtt vértanúk holtteste mellett állt őrt.
Schweidel+ naplójának kézirata részben az Országos Levéltárban (R 31. 1848/49-es eseményekre vonatkozó naplók, feljegyzések gyűjteménye. Fol. 509-511.), részben az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában (Quart. Germ. 1006.) található. A Széchényi könyvtári rész 1849. augusztus 25-től szeptember 2-ig, illetve szeptember 22-től október 5-ig terjed. Eddig még sehol sem volt közreadva. Az 1849. szeptember 3-tól szeptember 21-ig terjedő országos levéltári rész – jó néhány félreolvasásból eredő közlési hibával – megjelent már német nyelven, a Hadtörténelmi Közlemények 1928-as (XXIX.) évfolyamának 103-106. oldalán. A teljes napló magyar fordítása kötetünk első kiadásában jelent meg először.