Gáspár András a szabadságharc kitörésekor huszár kapitány volt. Közvitéznek állt be 1821-ben a 9. huszárezredbe, de kiemelkedő lovaglótudásával és szorgalmával tiszti rangra küzdötte fel magát. Ferenc Józsefnek lovaglótanárja volt. Részben ez lehetett az oka, hogy a hadbíróság különös jóindulattal kezelte az ő ügyét, és nem ítélte halálra – részben pedig az a tény, hogy Gáspár a trónfosztás után nem szolgált tovább. A szabadságharc során ezred– és hadosztályparancsnokként kitűnően bevált. Görgey+ ideiglenes főparancsnoksága kezdetén ő vette át a VII. hadtest parancsnokságát. 1849. április 2-án Hatvannál győztes ütközetet vív, április 4-én Kossuth+ tábornokká lépteti elő. 1849. április 20. után betegszabadságon volt.
Idős korában Vasváry Ferencnek tollba mondta visszaemlékezéseit. Az általunk közölt részletet Bartha Albert: Az aradi 13 vértanú pörének és kivégzésének hiteles története (Budapest, 1930. 231-) című munkájából vettük át.