(így beszélte el nekem egy barátja) – ez a barát elég rosszul lehetett értesülve a dologról. Görgey+ maga ezt írja kilépésének okairól 1845. május 18-án bátyjához, Görgey+ Guidóhoz intézett levelében: „Én legkésőbb augusztus havában katonatiszti rangom megtartása nélkül kvietálni és más kenyérkereset után nézni szándékozom. Indítóokaim: mostani pályám elleni mély ellenszenv, mely ezredsegédtiszti szolgálattételem rövid ideje alatt, hol első kézből kapom minden piszok bűzét az orromba, s ahol tulajdonképpen csak arra való vagyok, hogy azt meg is emésszem, elképzelhetetlen fokra hágott. Ez az indok azonban hiába ösztökélne, ha ennél erősebb más okok nem járulnának hozzá: úgymint egy ellenállhatatlan vágy Magyarország, hazám felé, melytől mostani állomásomban örökre távol kellene élnem, minthogy ezredünket a magyarok iránti erős rokonszenvvel vádolják. Továbbá vágyódásom egy tevékenyebb szabad élet után, oly viszonyok után, melyek nem kényszerítenek följebbvalóim közül az olyanoknak is, kiket megvetni van okom, s mint becsületes ember meg kell hogy vessek, a tiszteletnek külső nyilvánításával hódolni, s igen gyakran a legnemesebb erőmet az ő oktalanságuknak vagy rosszakaratuknak áldozni fel.”