90

1849. szeptember 23-november 25.
  Dr. Jacob Böhm+ császári királyi főorvos vizsgálati naplója Lenkey+ János betegségéről*

1849. szeptember 23.

Reggel tíz órakor felkerestem a betegként bejelentett kapitány urat, és láttam, hogy magas termetű, vékony, a tekintete bizonytalan, a járása imbolygó. – Kérdésemre, hogy miként szolgál az egészsége, azt mondta, hogy fáj a feje, és székrekedése van. Könnyítő labdacsokat és hideg ülőfürdőt rendeltem, hogy enyhítsek a fejfájást okozó szoruláson. Megígérte, hogy – bár sohasem volt híve; orvosszereknek – az ajánlott gyógyszereket gondosan szedni fogja; beszéde folyékony volt, de a gondolatok rendkívül zavaros voltáról árulkodott. – Ugyanezen napon a leghevesebb haragra gerjedt megpillantva az ablaka előtt álló őrt*, akinek, mint mondta, hiába parancsolta meg, hogy távozzon. – Meg kell még említenem, hogy a vádlottnak Ernst+ törzshadbíró úrhoz néhány napja intézett levele* késztette Howiger+ vezérőrnagy urat, hogy engem a kapitány úrhoz kirendeljen.

 

1849. szeptember 24.

Hála a beadott labdacsoknak, melyeket tízesével szedett a beteg, néhány székletürítést végzett, és ez, mint mondta, némi megkönnyebbülést jelentett számára, mert megállapítása szerint enyhült a fejfájása, és a gondolatai sem olyan zavarosak már; kérdésemre, hogy miért nem vett ülőfürdőt, azt felelte, hogy csak akkor hajlandó fürdeni, ha külön kádat készítenek számára, majd azt mondta, hogy a szobában levő dézsát is használta volna, de a dézsa kicsinek bizonyult, nem takarta el a nemi szervét.

Sok összefüggéstelen dolgot beszélt még a népek boldogításáról és önnön neveltetéséről, amelyet rossznak ítélt, mert ő már kétéves korában*, szüleit meg sem kérdezve célszerűbbnek tartotta volna, hogy a maga útját járja. Tartása ugyanolyan imbolygó volt, mint korábban, a feje lehorgasztva, a tekintete hol merev, hol bizonytalan, az érverése ritka és gyenge, az általános testhőmérséklete alacsony, étvágya feltűnően nagy; ugyanezen a napon eltörte a hengeróráját, minden holmiját kiszórta az ajtón és az ablakon, csak az ágyat, egy palackot és egy poharat tűrt meg a szobában.

 

1849. szeptember 25.

A külső jelekben semmi változás, de megint azt mondta, hogy éhségéhez képest nagyon keveset kap enni*, és ezt a törzsporkoláb rosszindulatával magyarázta. – Azt kérte, hogy a legjobb minőségű ételt adják neki, és én vigyem be hozzá. – Azt mondta továbbá, hogy kimagasló személyiségéhez képest silány minőségű a fehérneműje, tehát gondoskodjanak számára varrónőről és mosónőről, és azt is kérte, hogy tisztiküldönce helyett másikat osszanak be hozzá. – A labdacsokat bevette, és ez ismét néhány székletételt eredményezett, de a fürdőt megtagadta, mert a számára készülő kád még nem volt készen. – Ugyanezen a napon este öt órakor a tekintetes várparancsnokság dr. Heinrich Hugelmann+ ezredorvos urat konzíliumra és mindennapos beteglátogatásra azonnali hatállyal kirendelte. Ebből az alkalomból a beteg új képtelenségekkel kiegészítve elismételte minden korábbi kitételét. Fizikai állapotára vonatkozóan azt mondta, hogy a labdacsok jótékony hatással voltak gondolkodásmódjára, most már sokkal jobban érzi magát, és csak ételadagjának felemelését kéri.

 

1849. szeptember 26.

Ezen a napon feltűnő megnyugvás volt észlelhető– azt mondta, hogy a korábbi napokon félrebeszélt, de most már olyan állapotban van, hogy az orvosság további szedését fölöslegesnek tartja. – Mikor felhívták a figyelmét arra, hogy három nappal ezelőtt széttépte a pénzét, pengő pénzben négyszáz forint értékű császári királyi bankjegyet, azt felelte, hogy ez nem nagyon érdekli, mert csak egy levelet kell írnia, és Wodianer+ vagy Károlyi gróf máris ellátja pénzzel.

 

1849. szeptember 27.

A mai napon, még a tegnapinál is nyugodtabb állapotban egyszerre csak az anormális lelkiállapot kitörését észleltük; kiemelte az ablaktáblákat, eltorlaszolta velük és más használati tárgyakkal a bejáratot, belülről bereteszelte az ajtót, meztelenre vetkőzött, és csak útiköpenyével takarózva feküdt az ágyon; végképp senkit sem akar bebocsátani, és azt mondta, hogy csak az ablakon át hajlandó válaszolni a kérdésekre. – Sem ételt, sem italt nem vett magához, míg a rettenetes éhség este rá nem kényszerítette.

 

1849. szeptember 2.

A mai napon megismételte a tegnapi jelenetet, este is csak gyümölcsöt és kenyeret evett, az előírt orvosságokat pedig kidobta az ablakon.

 

1849. szeptember 29. és 30.

Nincs változás.

 

1849. október 1.

Viselkedése ezen a napon csak abban tért el a korábbitól, hogy selyemkendőket terített az ágyra, velük is takarózott, és nagy mennyiségű gyümölcsöt és kenyeret fogyasztott. – Mivel azt mondta, hogy teljesen egészséges, nem volt hajlandó az egészségi állapotára vonatkozó kérdésekre válaszolni.

 

1849. október 2., 3., 4., 5., 6.

Nincs jelentős változás.

 

1849. október 7., 8.

A külső megnyilvánulásokat tekintve nincs észrevehető változás, de ezen a napon újra rendes táplálékot és italt vett magához.

 

1849. október 9.

Megint csak gyümölcsöt kívánt, reggel a kávét megitta, de a kávé mellé adott kenyeret morzsákra szaggatta, a morzsákat két párhuzamos sorba rakta, hogy, mint mondta, a tömegesen található legyeket táplálja. Különben semmi különös nem észlelhető.

 

1849. október 10.

Rendkívüli izgatottság, anyaszült meztelenül járt fel-le a szobában, arra a kérdésre, hogy miért dühöngött annyira az éjszaka, azt felelte, hogy az ördögöt akarta kiűzni magából –jelenlétemben felhágott az ablakkönyöklőre, az ablakpolcot teleszórta morzsával, hogy, mint mondta, odahívja és megetesse testvéreit, a legyeket, akik többet jelentenek a számára, mint az őt körülvevő emberek együttvéve, később leterítette köpenyét a földre, és szüntelenül és fáradhatatlanul képtelen monológokba bonyolódva lefeküdt.

 

1849. október 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20.

Az időközben megbetegedett ezredorvos úr arra kért, hogy egyedül keressem fel a beteget. A beteg hallani sem akart gyógyszerekről, ha megkérdeztem, hogy meglátogassam-e máskor is, azt válaszolta, hogy neki teljesen mindegy, megyek-e vagy sem, mert ő a legjobb bel– és külföldi orvosokkal szakadatlan szellemi kapcsolatban van.

 

1849. október 21., 22., 23., 24., 25., 26., 27., 28., 29., 30.

Kisebb megszakításokkal a már leírt állapot.

 

1849. november 1., 2., 3.

A beteg magában mormol, lélegzete nyugtalan, sóhajtozik, környezetében semmire sem figyel, még vigasztaló szavakra sem, egészen belevész szenvedéseinek tárgya fölötti töprengésébe. – Tekintete kiégett, mereven néz maga elé, a szeme mélyen ül az üregében, nyugtalanságról és bizalmatlanságról árulkodik. – A bőr színe sápadt, sárgás, fonnyadt, az arca beesett, fájdalmat tükröző arcvonásai mozdulatlanok, barázdáltak, orra sötétvörös, feje lehorgasztva, szív– és érverése lassú, erőtlen, az utóbbi görcsös is, a lába száraz és hideg, bizonyos bőrfelületek égetőn forrók – gyakran ürül víztiszta vizelet, de változatlanul makacs a székrekedés.

 

1849. november 4., 5., 6., 7.

A beteg állapota egyre romlik, éjjelente rendszerint rettenetesen dühöng, állítása szerint azért, hogy kiűzze magából az ördögöt, amelyről azt hiszi, hogy megszállta, még a ráadott kényszerzubbonyt is elszaggatta örökös kaparászásával-vakarózásával. – Kitűnő étvágya ellenére napról napra hanyatlik az ereje. A vizelést, a székelést az ágyban végzi el, nem tud egyedül enni, etetni kell, mint az ölbeli állatot. – Kijelentései közül figyelemre méltó, hogy a maga és családja szerencsétlenségének okát önnön jellemhibáinak tulajdonítja – mint mondja, nagyon rossz magaviselete miatt az ördög két ördögöt tett a testébe, és ezeket most ki kell operálni belőle. – Sok más értelmetlen fecsegés közben azt is kijelentette, hogy jót tenne az egészségének, ha darára vagy árpaszalmára fektetnék.

 

1849. november 8.

Mivel jelentettem, hogy dr. Hugelmann+ ezredorvos urat először a betegsége, majd az elutazása akadályozta a betegnek társaságomban történő előírásszerű meglátogatásában, a városi magisztrátus dr. Novák Imre+ polgári orvost adta mellém; az ő társaságában semmi olyat nem észleltem, ami a leírtaktól eltér.

 

1849. november 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14.

Az elmezavar napról napra erősödik, a beteg testi ereje napról napra csökken, nem tud járni, sem állni, egész nap összekucorodva fekszik az ágyon a saját piszkában. – A vizelést, a székelést mindig az ágyban végzi el, az érverése gyenge, a nyelve száraz, az étvágya változatlan. – Mivel sokat beszél a bűneiről, azt tanácsoltam, hogy forduljon az egyház vigaszához sok bűnének bocsánatáért, bele is egyezett. – A lelkész urat* elhívták. – Másnap a beteg elmondta, hogy meggyónt Magyarország prímásának, akit szerinte Claisance-nak hívnak, és maga Isten is leszállt legmagasabb trónusáról, és megbocsátotta neki azt a nagy vétket, amelyet hálátlanságával követett el őfelsége a császár ellen. – Az utóbbi napokban nyugodtabbnak látszik. Az arca, amely hol erősebben, hol kevésbé vöröses volt, most sápadt. – A gondolatai rendkívül zavartak.

 

1849. november 15., 16., 17., 18., 19., 20.

Mind a beteg szellemi, mind fizikai állapota a legszomorúbb képet mutatja. Olyan mélyre süllyedt elembertelenedésében, hogy horribile dictu* önnön ürülékével illatosítja magát, és ezt a förtelmes illatot, jobban mondva bűzt citromfűillatnak tartja, mellyel az ördög kente fel. – Különös öröme telik a lószőr szagában, ezt egy széttépett párnából szedte ki, és a mellére és hasára teregette. – Sok egyéb képtelenség mellett azt is kijelentette hogy tojáshéjból fog kemencét építeni, a tojás sárgáját; szoba kifestésére használja fel, és hogy a kemencét vasporral fogja fűteni.

Az utóbbi napokban azt állítja, hogy számtalan gyermek lakozik a testében, még égig érő kastélyokban sem férnének el. Ezek a gyerekek mind hugenották.

 

1849. november 21., 22., 23.

Ugyanaz az elembertelenedett állapot, mint korábban, de éjjelente nagyon nyugtalan, mindenkit felébreszt az álmából örökös vezényelgetésével. Sokat beszél a testében lakozó nyulakról, amelyek a tisztaság szempontjából nagyon jó hatással vannak egészségi állapotára.

 

1849. november 24., 25.

Azt állítja, hogy elveszítette szeme világát, mégis látja kijelentése szerint, hogy a testét fény övezi. – Az utóbb időben mindig betakarja a fejét is, és nem válaszol egyet len kérdésre sem.

Dr. J. Böhm+ császári
 királyi főorvos
 vezető orvos
Novák Imre+
 orvos



Hátra Kezdőlap Előre