Tétel adatlapja
CÍMLAP
Somlyó Zoltán
Somlyó Zoltán versei

TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

A verseim elé
Az átkozott költő szól
Önéletrajz

Az átkozott költő

Líra
Sikátori ballada
Hárman az utcán
Egy idegen kapu előtt
Dél van
A Mária utcában
Miért?
Fagyó vágyak
Április 1.
Az ablakon át
Szüzek, balkónok
A tűzfal
Csókos redők
Novemberest
Reggel
A boldogság ablaka alatt
Esket az ősz
Pesti vasárnap este
Táncok
Várlak
Orchidea
Üres sarok a szekrényben
A kezem
Szép bolondok
Mea ölében
Finita la komedia
Az eső ritmusai
Álomszekér
Árnyak násza
Levélvárás
Délutáni zivatar
Halott szók hona
Két asszony
Az utolsó nap
Éjféli dithiramb
Letört gally a porban
A szívem
Álmodás
Forró nyári délután
Az Aranyhalban
Utcai szonett
Álmok és búk kavicsai
Ámbrafüst
Bús őszi szonett
Napszálltakor
Mi vagyok én?
Parkrészlet
A vendég
Déli árnyak
Szent távolok
Gyónás
Nyugati szél
Meddő Shiráz
Vén harangláb
A hó meg én
Az utolsó asszony
November
A kályha mellett
Bágyad az arcom
Sok szép nefelejcsem
Csóktalanság
Panaszos dal
Csókol a halál
Vénülés előtt
Sulamit
Megbeszélések az Istennel
Mária Abariendos
Ültem hideg szobákban...
Karod...
Ó te jó vagy...
A gyászparipák...
Látnod kellene...
Rossz csontjaimra...
A némaság álarca alatt
Szép nő éjjel a kávéházban
Hazamentem a néma szobába
A nyiltak
Szívem hölgye
Halott szerelmes verse
Örök vőlegények
Halál a pap borában
Naplójegyzet
Jaj...
Mondat a szerelemről
Ezer nap forró erejével
Parlementaire
Kezem húnyó parázs fölé emeltem...
Oktáv
Őrtornya bánatomnak
Szent: aki elmegy, jó: aki leül
Százezer homályon át
Arany az arannyal
Öklöd drága ütése
Nevetni vagy nem nevetni
Csók a karodra
Zord lovas
A némaság álarca alatt
Véres parfőm
Szylveszteréjji árnyék
Holtan a cirkusz porondján
Barátom szeretőjéhez
Vidéki városok vendége
Mák
Hideg szerelmes éj
Züllött lantos szerenádja
Halál tavasszal
Álom helyett
Levegőt!
Egy papnak
Csantavéri forsponton éjjel
Várad: villanyváros!...
Se győzni, se legyőzetni
S vagyok!
Imák
Északra indulok
Tilosak a női csodák!
Vén tutajos dala
A fekete nő
Tercinák madarakról
Ezüstnyelű aranykalapács
Szerelmem messzibb Áfrikánál
Komp a Dráván
Vers Trouville-ba
Fragmentum
Mea: századszor
Versek egy rossz leányhoz
Tej
Áhitatok verse
És így telnek le napjaim
Rossz halál
A szívben
Minden szép volt, minden jó volt
Titánok volnánk
Az ember
Katonanóta
Összekulcsolt kézzel
Galamb
A hiú halott
Ó, most már elhiszem
Első tavaszi este
Gulliver
Így lettem harmincéves
Örök körhinta ringarája
Selyemköpeny
Színházban
A katonadalokból
Bölcső és koporsó

Végzetes verssorok

Mindég gyűlöltem én...
Ajánlás
Ó, hagyjatok magamra...
Évszámolvasó
Nincs sarkantyúm...
Így nyárutón...
A büszke szem...
Sóhajtás
Amennyi kínt...
Ki nőért...
Fehér lábaid...
Szívekbe szentelt szégyen
Siess...
Anizia!...
Ma reggel...
Komor kocsis
Nem vagy enyém...
Hűség
A költő voltam...
Az ereszen...
Az őszi síp
Ha már a kínok függönyét...
Nagy körbe kerget...
Boszorkányos éj
Kosztolányi Dezsőnek
Mene tekel u farzin!...
Betűk
Játék
Sötétben

Nyitott könyv

Előhang
Első rész
Második rész
Harmadik rész

Jajgató Felicián

Fáradt katona
Az utókornak
Barátság
Mivé lett a nyár...
A kisfiút kiraboltam
Széna
Én költő voltam
Hogy mi a vér...
Artista-hotel
Mit csinálnak az ifjak Pesten?
Friderika
Vidék
Regényfordítás
Egy színésznőnek
Mért nem tudok úgy élni!...
Szerelem
Mért kényszerítesz...
Szén
A vágy vak éccakáján
És most e vers...
Hazudj és kábíts!
Oly piciny vagy...
Nem fáj neked...
Szalagok
Ó, színház
A hosszú csók...
Szonettet nékik!
Este tízkor
Gyászdobon
A pillanat
Oroszok a körúton
1917
A bús kovács
Szeptember
A remény
Diadém
Gyáva líra
A pesti ucca
Levél atyámnak
Szabadság
A tölgyek alatt
Hol van a cár?
A rongyos zsidó
Csak még, ha téged látlak...
Egy Rodin-akthoz
Adjátok vissza...
Falusi udvar
Új dió
Sorompó
Rubinstein 34. opusához
Mert boldog a férfi...
Jajgató Felicián
Kabaré
És mennek az évek...
Hintók
Fájdalmas eső
Öreg kórista
Csak te tudod
Harminchat év
A barbár
Ha bárhová is bújnál...
K. Judik Etel emlékének
Micsoda év!... Micsoda tél!...
Mi lesz velünk?...
Száz tavasznak lángviharja
Csak addig...
Béke?!
Némely magyar költőkhöz
Adalbert Kiefenhauser
Ady
A boldog utódhoz
A proletár
Bölcsődal
Líra
Piros sziveknek májusára
Testvérek májusa

A titkos írás

Dobd el...

Koraősz
Örvény
A kovács
Kincseket hoztál
Mért engedted...
Golyó
A lusta nő
Szűz Miléva
Álmok szőnyegén
Mese
Kié a május?
A Balaton
Hóvirág
Íróasztal
Rembrandt
Apák
A fiam
Öreg nénikék
Már semmi se menthető
Nap
A tisztaságnak fénylő ormán...
Külváros
Épülő ház
Csönd...
Őszi lakodalom
Élet virága: karcsúság...
Fáradtság
Víz...
Szerelmes vers
Nem hiszem el!...
Dinnyeszelet
A bécsi asszony
Két szem...
Be másképp látom...
Az ember összehúzza jól magát!...
Öngyilkosság...
Valaki...
Az élet asztala
Dzsungel
Kései szerelem
Amitől féltem...
Nem!...
Jazz
Vivát!
Kalács
Csak ezer kilométerek...
Fekete réten fekete ház
A nappalok rövidülnek...
Szerencse
Siet e század...
Az alvó színház
Álmomban Afrikában jártam...
Titok
Hol vagy, életem?...
Könyvek, amiket sosem olvashattam
Két szív között
Tavasz dícsérete
Délelőtt
Nyugodj meg, hogyha tudsz...
Orgonával
Szép lassan így lobbanna el...
Ebéd
Kukoricahaj
Még nem...
Cirkusz
Az induló már ébredez a dobban...
Virrasztó
A tizenkét betű
Az ötvenéves ember is...
Mimóza
Költészetem
Euterpe
Tükör
Villany
Gáz
Kosztolányi Dezsőnek
A falon át
Erdő
A kertek most már álmosak...
Hideg van
Egyetlen a sok közül...
Tinta
Évszámok
Kosztolányi Dezsőhöz
Régi városok
Szálló, szép madaram
Vádirat
Papok
A dal...
Így megy el a költő
Siratóének
Vers, cím nélkül
Lámpaoltogató
Meddig?...
Egy ház
Csöndes vers
Dobd el!...
Föld
Új barátaim...
Őszi vers
Séta
Séta
Vers a költészetről



Előszó

Ezek a versek pergő életem kerekéből hullottak ki; egyedüli ajándékaim, amelyekkel jobb magamat ernyedt vívódásaim közben megörvendeztethettem. Büszke vagyok rá, hogy fejedelmien ajándékozhattam meg magamat velük, a forró művészet céda kölykeivel, akik nem maradnak meg nekem, mert parázna kalandorságra születtek. Mint a félvilági dámák súlyosan gyűrűs, gömbölyded és polúros ujjai. Mindenki magához szoríthatja őket, elnyelhet a lüktető melegükből, és csókolhatja fínom, borzongó bőrüket.

Minden, amibe daloló kedvem belemarkolt, szürke sebeim, a szerelemben alázatos, de lázongó szívem, a földi színekkel való könnyelmű és siralmas játékom és az a sáros, fakó cirkusz, amelynek a legféktelenebb természetű, leglüktetőbb szügyű és legkorbácsoltabb paripája vagyok, mindez a Szépség és Drága Bolondság kevés időt hagyott meg nékem a versírásra. A kenyér többnyire száradtan és íztelenül jutott el hozzám, és magányos, sötét lakomáimon nagyon sok megalázást és fájdalmat fogyasztottam, amíg a révbe értek és okosan élők békeszivarjainak kék füstje síma kígyókként falta a fejemet.

Abból a kevésből is, amit a nagy fagyok évadján megírtam, sokat elhagyogattam. Sokat pedig kiszorítottam ebből a könyvből, mert két művészbarátom, akik a nyilvánosság elé unszoltak - úgy akarták. Féltettek engem a meg nem értőktől, akik a színdarabokban is azt szeretik, ha Rómeo és Júlia egymáséi lesznek. Én szeretem ezt a két jó embert, megtagadtam értük néhány versemet. De Rómeo és Júlia még így sem lehetnek egymáséi!

Szegeden, 1909 november hava


×