Julianus domonkos barát első keleti útját a keleten maradt magyarok felkutatására minden valószínűség szerint az 1235–1236. években tette. Julianus és társai még IV. Béla trónra lépése (1235. október 14.) előtt indultak el, és Julianus a feltalált magyarok között a következő év júniusának elején értesült az 1235-ben Karakorumban tartott mongol kuriltáj határozatáról, az Európa elleni hadjáratról. Julianus maga nem írta meg úti élményeit, hanem elbeszélése alapján az ugyancsak domonkos rendi Riccardus fráter foglalta írásba a pápai kúria számára. A rövid jelentés nem annyira útleírás jellegű, mint inkább a Róma szempontjából fontos tudnivalók írásba foglalása. Amellett, hogy kihangsúlyozza a domonkos barátoknak a mártíromságot is vállaló önfeláldozását, két politikailag fontos hírről tudósít; egyrészt, hogy a mongolok Németország megtámadására készülődnek, másrészt, hogy a kelet-európai népek készek a római egyház elfogadására. Hogy e jelentésnek Rómában milyen fontosságot tulajdonítottak, mutatja, hogy kézhezvétele után bevezették a Liber Censuum-ba, a római kúria legfontosabb jogait (egyházszervezet, adószedés, birtokok, hűbéri függőség) és a pápák legfontosabb tudnivalóit (udvari rend, szertartások, történelem, földrajz) tartalmazó iratok egykötetes gyűjteményébe. A Riccardus-féle jelentés hét középkori kéziratban maradt fenn. Kettő a firenzei Biblioteca Riccardianában (a XIII. századi Ricc. 228. fol. 328r–329v és a XV. századi Ricc. 229. fol. 355r–365v); kettő a vatikáni levéltárban (a XIII. századi Misc. Arm. XV. 1. fol. 364r–365v és a XV. századi Arm. XXXV. 18. fol. 380v–382r); kettő a vatikáni könyvtár kézirattárában (a XIV. századi Pal. Lat. 965. fol. 201r–203v és a XV. századi Vat. Lat. 1437. fol. 191v–193r); egy Párizsban a Nemzeti Könyvtárban (a XV. századi Cod. Lat. 4188 fol. 428r–430r). Három kéziratot fotokópiákkal kiadott: L. Bendefy; Fontes authentici itinera (1235–1238) fr. Juliani illustrantes. Budapestini , 1937. 21–34, tab. I–XIV; új kiadások: J. Deér, E. Szentpétery szerkesztésében: Scriptores rerum Hungaricarum. Budapest, 1938. II. 535–542; H. Dörrie: Drei Texte zur Geschichte der Ungarn und Mongolen. Göttingen. 1956. 151–161, bő kommentárral.