Julianus domonkos frátert az első, 1235-1236. évi útjáról írt jelentés kézhez vétele után IX. Gergely pápa Rómába hívta személyes jelentéstételre. Julianus 1237 márciusában érhetett Rómába. Mialatt Rómában volt, négy  domonkos szerzetest indítottak útnak Nagy-Magyarország felé, akik Szuzdalt és Rjazanyt útba ejtvén, június 29-én értek a mordvinok földjére. Julianus Rómából visszafordulva, három társával útnak eredt utánuk, és mint Albericus, Trois-Fontaines-i szerzetes írja krónikájában, száz nap alatt, úgy látszik, 1237. nyár  végére elért Szuzdalba, tovább azonban nem haladhatott. A szerzett értesülések birtokában Rjazany és Kerman városokon át hazatért. – A pápai legátushoz intézett levele kiterjed a tatárok eredetére, Dzsingisz kán (nála: Gürkagán) harcainak történetére, Ögödej kán (nála: Kán) seregeinek 1236–1237. évi felvonulására, Batu kán IV. Bélához küldött levelének szövegére. Leírja a kán palotáját és a mongolok hadviselését. Beszámol szerzetestársainak útjáról, és közli egy orosz paptól nyert értesüléseit a mongolok eredetéről. Julianus levele több ponton olyan közel van Péter orosz „érsek” 1245. évi beszámolójához, hogy önkéntelenül fölvetődik a kérdés, hogy vajon Julianus értesüléseinek egy részét 1237-ben nem tőle kapta-e. Ha ez a föltevés nem is bizonyítható, a két jelentés rokonsága Julianus levelének hitelességét vitathatatlanná teszi. Julianus a lényeges tudnivalókat jól összefoglalja levelében, de nem olyan rendszeresen, mint követői, és jelentése sem mentes a túlzásoktól. Ennek ellenére úttörő jelentősége nem vitatható; első volt, aki a mongolokat megismertette Európával. Levelét hólabdaszerűen terjesztették az érdekelt egyházi és világi hatalmasságok. Jelentése három kéziratban maradt fenn: kettő a vatikáni könyvtár kézirattárában (a XIII. századi Pal. Lat. 443. fol. 105r-105v és a XIV. századi Vat. Lat. 4161. fol. 41r-44r) , míg a harmadik kézirat, melynek alapján Hormayr 1896-ban készítette az első kiadást, lappang. – A három szöveg kiadása és a két ismert kézirat fényképe: L. Bendefy: Fontes authentici itinera (1235–1238) fr. Juliani illustrantes, Budapestini, 1937. 35-47 és tab. XV-XXIIL; Gombos A. F.: Catalogus II. 1363-1367; H. Dörrie: Drei Texte zur Geschichte der Ungarn und Mongolen. Göttingen, 1956. 165-182.