Pjotr Akerovics a kijev-beresztovi Szpasz monostor igumenje volt. A monostor Vlagyimir Monomah utódainak kegyuraságához tartozott és egyben a fejedelmi dinasztia temetkezőhelye volt. Pjotrról 1230-ban tudunk, a kijevi metropolitával együtt békét szerez Mihail Vszevolodovics csernyigovi fejedelem és Jaroszláv perejaszlavi fejedelem között. 1231-ben is találkozunk a nevével, midőn Kijevben a rosztovi püspök felavatása után tartott fejedelmi értekezleten a csernyigovi Mihail és a kijevi Vlagyimir szövetséget kötöttek. 1236-ban a csernyigovi Mihail ült a kijevi fejedelmi székbe, s ettől kezdve Pjotr igumen és Mihail sorsa összefonódott. A tatárok közeledtének hírére 1238-ban Mihail Magyarországra, majd Lengyelországba menekült, a Kijevet feldúló tatárok pedig a görög Joszif metropolitát megölték. A tatárok elvonulása után 1240-ben Mihail visszatért, s ekkor hívét, Pjotr igument tette meg érseknek; a görögül nem tudó érseket azonban csak Mihail fejedelemsége területén ismerték el. 1243-ban Mihail fia, Rosztyiszláv egy tatár seregtől vereséget szenvedve Magyarországra menekült; IV. Béla hozzáadta leányát, Anna hercegnőt. 1245-ben Mihail is Magyarországra jött, de rövid tartózkodás után visszatért Oroszországba, s ott 1246-ban a tatárok megölték. Pjotr érsek Mihail fiának, Rosztyiszlávnak házassági kapcsolata révén jött Magyarországra; innen Olaszországba utazott, majd 1245-ben megjelent a lyoni zsinaton. A zsinaton tíz kérdést tettek föl neki a mongolok életére és politikai viszonyaira vonatkozóan; rövid, tömör és világos válaszait írásba foglalták. Péter érsek vallomásának különös becsét az adja meg, hogy mintegy láncszem Julianus második beszámolója és Plano Carpini úti jelentése között. Plano Carpini részben azokra a kérdésekre hozott kimerítő választ, amelyekre Péter érsek felelt rövid, tárgyilagos mondataiban. Péter érsek vallomását két forrás tartotta fenn: rövidebb és hívebb szövegezésben a Burtoni évkönyvek; az előzményeket jobban megvilágítva, de a vallomás szövegét utólag betűzdelt mondatokkal és jelzőkkel felhígítva a kortárs Matthaeus Parisiensis: Historia maior Angliae című művében. A Burtoni évkönyvek kiadása: Gombos: Catalogus 1. 113–113; Matthaeus Parisiensis szövegének kiadása. Ed.: Luard IV. 386; mindkét szöveget párhuzamosan kiadta: H. Dörrie: Drei Texte zur Geschichte der Ungarn und Mongolen. Göttingen, 1956. 187–194; Péter érsek származására lásd B. T. XXXXX CCCP. 1948.