Mindszenti Gáborról csupán annyit tudunk bizonyosan, hogy Szapolyai János király bizalmas emberei közé tartozott, ezt itt közreadott műve meggyőzően bizonyítja. Legutóbb az a gyanú is fölmerült, hogy a négy evangéliumot és Aiszóposz fabuláit az 1530-as években magyarra fordító Pesti Gáborral azonos, ez azonban még korántsem bizonyított tény, noha lehetőségét jelenleg ismert adataink nem is zárják ki (I. Makkai László utószava a mű 1977-es kiadásához).

A mű eredeti szövegének kézirata elveszett, utoljára a neves erdélyi történész, Benkő József látta 1789-ben, amikor Marosvásárhelyen másolatot készített róla. Ennek a másolatnak alapján készült Kemény József kiadása (Erdélyország Történeti Tára I. Kolozsvár 1837), amelyet további négy követett. Legutóbb a Bibliotheca Historica sorozatban látott napvilágot; mi ezt a szöveget vettük alapul, részint megbízhatósága miatt, részint, mert a jelen kötetünk szövegeivel szemben támasztott igényeknek, az olvasmányosság kívánalmainak megfelel. A szövegben egyébként számos olyan szóalak fordul elő, amely csak a 18. századtól kezdve volt használatos, ezért könnyen lehet, hogy az eredeti szöveg latinul íródott, s csak a 18. században fordították magyarra (l. Kulcsár Péter föltételezése, Irodalomtörténet, 1978. 516-5521). Ennek ellenére helyesebbnek véltük, hogy kötetünkben a megírás dátumának megfelelő helyre tegyük, mintsem a 18. századi művek közé, jóllehet a nyelvi állapot ez utóbbinak felel meg.

Az eddigi szakirodalom teljes joggal emelte ki a mű Szapolyai melletti elfogultságát és tartalmi hitelességét. Minden állítása megfelel ugyanis a más forrásokból ismert tényeknek, ugyanakkor semmi jelét nem árulja el annak, hogy írójának a János király halála utáni eseményekről a legkisebb mértékben is tudomása volna. Hangulati egysége, találó jellemrajzai és művészi stílusa miatt ma is élvezetes olvasmánynak számít.