Cserei itt fölsorolja az általa ismert történelmi műveket, hozzájuk kritikai megjegyzéseket is fűz, így e bevezető rész bepillantást enged írói műhelyébe. Antonio Bonfini, Thuróczy János, Istvánffy Miklós és Zsámboki (Sambucus) János a legjelentősebb magyarországi humanista történetírók közé tartoznak, műveikből bő válogatást tartalmaz a Magyar Remekírók sorozat egy korábbi kötete (Humanista történetírók, 1977). Piaseccus lengyel történetíró (Pawel Piasecki), przemyśli püspök; történeti műve Báthori Istvántól 1646-ig dolgozta föl az eseményeket. Bethlen Farkas (1639-1678) latin nyelvű történelmi művének (Historiarum Pannonico-Dacicarum libri decem) egy részét öccse, Bethlen Elek rendezte sajtó alá. Kemény János és Mikó Ferenc terjedelmes magyar nyelvű memoárokat írt Erdélyről. Id. Bethlen János (1613-1678) Bethlen Miklósnak az apja, latin nyelvű történelmi művében Bethlen Gábor halálától 1663-ig vázolja hazája történetét. Haner György és Franck Bálint erdélyi szász történetírók a XVII. században. Az előbbi az erdélyi egyházak történetét írta meg. Lengyel Lászlón II. Ulászlót érti Cserei.