| Gesztyi Jóska a csárdába bort iszik, |
| Kis pej lova csárda előtt szénázik: |
| – Egyél, igyál kis pej lovam, jóllakjál, |
| Még az éjjel Kis-Bácskába szaladjál! – |
|
| Gesztyi Jóska, hogy kiment az utcára, |
| Három zsandár belelűtt a vállába, |
| Gesztyi Jóska ott lerogyott a sárba, |
| Saroglyán vitték őtet az állásra. |
|
| Odament az édesanyja hozzája: |
| – Szóljál, Gesztyi, még egyet utóljára! |
| – Eredj, anyám, te vagy oka sorsomnak, |
| Én meghalok, te boldogulj magadnak! – |
|
| Szomorú fűzfának lehajlott az ága. |
| Jaj de véres Gesztyi Jóska gatyája, |
| – Mosd ki, babám, ingem, gatyám fehírre, |
| Holnap visznek az agyitor elejbe!… |
|
| – Jaj Istenem, jaj de nagyot vétettem! |
| Oláh asszonyt hat malacér megöltem; |
| Oláh asszonyt viszik a temetőbe, |
| Engem pedig a szegedi tömlöcbe. |
|
| Leborulok agyitor asztalára, |
| Hull a könnyem gyenge piros orcámra. |
| Az agyitor csak azt rója felőlem, |
| Hogy a hóhér vegye el az életem. – |
|
| Gesztyi Jóska zsíros inge, gatyája, |
| Abba megyen el az akasztófára; |
| Árva fűzfa, fődre hajlik az ága, |
| Árván maradt Gesztyi Jóska babája. |
|
| Kovács Téra egy kis kertet kerített, |
| Négy sarkába bazsarúzsát ültetett; |
| Négy sarkába bazsarúzsa nyíldogál, |
| Közepibe Kovács Téra sírdogál. |
|
|
