| Mikor az Urjézus ezen a földön járt, |
| Szállást ment keresni, de sehol nem talált. |
| Bemenvén egy házhol; dúsgazdag vendéglős, |
|
| – Adj Isten jó estét, dúsgazdag vendéglős! |
| Hogyha adnál szállást a Jézus Krisztusnak. |
| A Jézus Krisztusnak, a szegény koldusnak. |
|
| – Nem adhatok szállást a Jézus Krisztusnak, |
| Mert énnekem estére lesznek sok vendégim, |
| És azok belőled mind csúfot űznének. |
|
| – Gyere ki asszony, gyere ki, uszítsd rá a kutyákat. |
| Hadd tépjék széjjel őt, hadd marják össze őt. |
| egyik a lábába bele is harapott, |
| A másik köntösét a földre letépte. |
|
| – Menj el Péter, menj el a város végére, |
| Ott lakik egy szegény özvegy, árva asszony. |
| Özvegy árva asszony, Veronika asszony. |
|
| – Adj Isten jó estét, szegény özvegy asszony! |
| Hogyha adnál szállást a Jézus Krisztusnak, |
| A Jézus Krisztusnak, a szegény koldusnak? |
|
| – Van nékem, van nékem három vetett ágyam, |
| Amellik megteccik, Jézus lefekhetik. |
| A fejénél felkelt ragyogó napsugár, |
| A lábánál fölkelt gyönyörü holdvilág. |
|
|
„Itt most az Urjézus megbüntette a dúsgazdagot, amijér rájuk uszította a kutyákat, s nem adott neki
szállást… Amikor a nagy lakodalmat tartotta a dúsgazdag, vacsorásztak a nagy urajival, akkor
meglepték a nagy kígyók. Akkor mind azok a nagy urak kiszalattak, a dúsgazdag nem tudott kiszaladni,
mert azt teljessen ellepték a kígyók, összemarták és akkor elkezdte énekelni, kiabálni, hogy:”
| A dúsgazdag lakodalmát mostan tartja, |
| Ó hol vagytok, hogy nem szántok, |
| Itt hagytatok egymagamra. |
| Áspiskígyók, rútul kígyók |
| A testemet mind elmarják. |
| Ó hol vagytok, hogy nem szántok, |
|
|
|
