| Nem messze van ide Kismargita, |
| Körös-körül folyja azt a Tisza, |
| Közepibe vagy egy híres csárda, |
| Abba mulat egy betyár magába. |
|
| Onnajd alul jönnek a zsandárok, |
| Még messziről fénylik a csákójuk. |
| Elől jön a zsandár főhadnagya, |
| Egyenesen a csárdaajtóba. |
|
| – Jó napot hát, csárdás csaplárosné, |
| Hát ez a szép szilaj csikó kié? |
| – Ott benn iszik ennek a gazdája, |
| Most érkezett, nincs egy fél órája. |
|
| – Küldje ki hát, ennek a gazdáját, |
| Vagy jöjjön ki, vagy adja meg magát! |
| – Ki sem megyek, meg sem adom magam, |
| Ha úgy tetszik, hajtsák el a lovam. |
|
| Kis pej lovam nem annyira bánom, |
| Csak a nyeregszerszámom sajnálom. |
| Szügyellőbe bugyellárisom, |
| Abban hever százezer forintom. |
|
| Kettőt adtam a kis pej lovamér, |
| Hármat meg a rávaló szerszámér, |
| Négyet meg egy barna-piros lányér, |
| Kit nem adnék széles ez világér! |
|
|
