| Ha bemegyek a közkórház kapuján, |
| Jön a portás, mutatja az irodát: |
| – Jobbra tessék, balra írják a nevét. |
| Ápolónő készíti a fekhelyét. |
|
| Kolozsvári kórház-utca homokos, |
| Rajta sétál Mátyás doktor, főorvos, |
| Tüzes lápisz, éles kés a kezébe, |
| Fehér vizitsapka van a fejébe. |
|
| Ha felmegyek az első emeletre, |
| Ilus madám mérgelődik előre: |
| – Tessék, kérem, itt a maga fejlapja, |
| Hogy ne járjon egész nap a nyakamra! |
|
| Kilenc óra, csengetnek a vizitre, |
| Főorvos úr siet az emeletre, |
| Felteszi a fehér vizitsapkáját, |
| Úgy hallgassa minden beteg panaszát. |
|
| Négy ablaka van a műtőszobának, |
| Ahol minden beteget operálnak, |
| Sírnak-rínak, keseregnek szegények, |
| Mikor a műtőasztalra kerülnek. |
|
| Mikor vége van az operálásnak, |
| Kicsenget a főorvos a madámnak: |
| – Madám, kérem, vigyázzon a betegre, |
| Nehogy elaludjon szegény örökre! |
|
|
