Az előbb Erdély déli részét, később Szatmárt, Ung megyét, Máramaros vidékét és Munkács környékét dúló tatár-török csapatok elől Kemény felesége a királyi Magyarországra menekült. Maga Kemény is kénytelen volt északkelet felé húzódni, hogy bevárja a felmentésére induló császári seregeket.