A népiskolai törvény a tanítók részére tisztességes lakást rendelt fizetésük mellett. A végrehajtási utasítás szerint egy rendes tanító számára lakásul legalább két tisztességes padozott szobát, egy konyhát és egy kamrát kellett juttatni. Mindamellett már az 1869-es végrehajtási rendelet is megengedte, hogy iskola felállítása esetén amíg a tanítói lakás felépítése vagy átalakítása eszközöltetik, a község bérelhet e célra házat. Ugyanúgy megengedte az 1876-os végrehajtási utasítás is.

A hódmezővásárhelyi tanyai iskolák községi kezelés alá kerülésekor az újonnan szervezett tanítói állásokra kiírt pályázatban közzétették, hogy a megválasztandó tanító addig, míg a törvényhatóság iskolaépületet építtet, a kibérelendő tisztességes lakást minden kárpótlási igény kizárásával elfogadni tartozik. Azaz benne volt a pályázatban az is, hogy tisztességes lakást kapnak.

Az iskolaszéki iratok alapján a tanyai tanítók jegyzőkönyvezett panaszok nélkül tűrték nyomorúságos lakáskörülményeiket, mert mindössze két tanítói lakás esetében kérelmeztek lakbérpótlékot. Előrevetjük, a kérelmeket a legtöbb esetben határozottan elutasították. Az első kérelmet a fecskésparti iskola tanítói lakása után, a másodikat pedig a szőkehalmi lakás után adták be. Mindkét lakás esetében előfordul Török Péter tanító neve, aki körülmények kedvezőtlen alakulása miatt került másodjára is elfogadhatatlan lakásba családjával.

A fecskésparti iskola bérlete 1878. szeptember 1-én lejárt, Török Péter fecskésparti tanyai tanító lakást és iskolai helyiséget kért. Novemberre kötöttek új szerződést, ugyanarra a tanyára, amelyet az előző tanévben is bérelt a város. Ugyanarra, mert a fecskésparti iskola tanterme és tanítói lakása sok kívánni valót hagy maga után ugyan, azonban a közelben még ilyen helyiség sem található – számolt be városi tanács. Az iskolát szükségből helyezték ebbe az épületbe, maga a tanács sem tartotta alkalmasnak tanítás és lakás céljaira. Továbbá azon a véleményen volt, hogy a tanítói lakás nős, gyermekes tanító igényeit nem elégítheti ki, de egy nőtlen tanító egy-két évig (míg a város megfelelőt építtet) "meglakhat benne", ezért javasolta, hogy Török Pétert máshová helyezze s oda nőtlen tanítót alkalmazzon az iskolaszék. Az iskolaszék nem helyeselte a tanítót a tanév közepén áthelyezni.

Török Péter fecskésparti tanító a tanítást november 7-én kezdhette meg. Az iskolaszéknél 20 forint kiutalványozását kérvényezte, amit Orosházán bérelt lakásért volt kénytelen fizetni, mivel a tanítói lakásban nem volt képes meglakni. Sajnos az iratok ebből az időszakból hiányosak, így nem tudjuk megmondani, megkapta-e a kért lakbért. Emiatt nem tettünk említést az 1897/98. tanévről sem, pedig már akkor is ebben a tanyában volt az iskola.

A következő tanévkezdéskor az iskolaszék Petreczky Viktort Sóstópartról Fecskéspartra, Török Pétert Fecskéspartról Sóstópartra (azon kikötéssel, hogy jövő tanévre, mikor az új iskolai helyiség felépül, a fecskésparti iskolához visszamehet,) osztotta be. Az újonnan áthelyezett tanító szintén panaszkodott a körülmények miatt.

A fecskésparti iskolában tisztességes lakás Petreczky Viktor szerint se volt, a szóban forgó lakást a törvény és a miniszteri rendelet értelmében elfogadnia nem kötelező, a pályázat szerint pedig lakás járna. A tanács kijavíttatta és lakható állapotba helyezte a lakást, de a tanítás csak novemberben kezdődhetett meg. A tanító lakbérpótlékra beadott kérelmét mindennek ellenére visszautasították. A városi tanács Petreczky Viktor fecskésparti tanító lakbérpótlék iránti beterjesztésére arról értesítette az iskolaszéket, hogy miután a külterületi tanítói állásokra kihirdetett pályázatban határozottan ki volt tüntetve, hogy az új iskolák felépítéséig a tanítók a rendelkezésre álló lakásokkal megelégedni tartoznak, kérése nem volt teljesíthető. Az 1900/901. tanévvel átadták az új iskolaépületet, így a tanító lakáshelyzete megnyugtató lett. Érdekes, hogy Török Péter tanítót nem helyezték vissza.^[1]

A sóstóparti iskola, ahová Török Pétert áthelyezte az iskolaszék, az 1899/900. tanévvel Szőkehalomra került. Török Péter október 10-én levelet intézett az iskolaszékhez, hogy lakása és iskolája még mindig nincsen. Az iskola novemberre kapott helyet szőkehalmon, így Török Péter októberben a városban bérelt lakást, kérte a lakbér kiutalványozását. Az iratokban nincs utalás arra, hogy ezt kérelmét elutasították volna, bár az sem található meg, hogy kifizették. A következő tanévkezdési nehézségek alapján benyújtott kérelmét viszont már kétségtelenül elutasították.

1900 őszén az iskolaszékhez benyújtott kérelmében lakbérpótlék fejében 80 korona kiutalványozását kérte. Az iskolaszék a kérelem indokait teljesen alaposnak találta s azok alapján a kérelmet pártolólag beterjesztette a városi tanácshoz. Az ügy felsőbb szintre került, de a közigazgatási bizottság végzése szerint Török Péter községi szőkehalmi tanító lakbérpótlék iránti kérelme még méltányossági szempontból sem volt figyelembe vehető. Az iratok alapján arra következtethetünk, hogy a tanító ismét megfellebbezte a végzést, ugyanis 1902-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium intézkedett a rozzant és szűk helyiségről. E rendeletet Török Péter községi tanító lakbérpótlékának megállapítása tárgyában a közigazgatási bizottság azzal az utasítással küldte meg, hogy a tiszti orvos, a tanfelügyelő és az iskolaszék a tanító jelenlegi természetbeni lakását szakértőileg vizsgáltassák meg. A vizsgálat eredményét a tanító díjlevelével és a megválasztásának alapjául szolgáló pályázati hirdetménnyel terjesszék a közigazgatási bizottsághoz.

Az iskolák állami kezelésbe adására folytatott tárgyalások során már 1899-ben kötelezte magát a város, hogy a törvényes követelményeknek megfelelő tanítói lakással és szükséges mellékhelyiségekkel épít iskolákat. Ennek megvalósítása az 1900-ban indult iskolaépítésekkel megkezdődött, a tanítói lakások legtöbbje elfogadható minőségű lett.

A kertilletmény kérdéskörébe soroljuk azt a problémát, amikor egy adott iskolánál nem volt meg a törvény szerinti 1/4 hold kertilletmény. 1600 négyszögöles földről, azaz katasztrális hold negyedéről írnak az iratok, tehát 400 négyszögöl vagyis 0,143.865 ha területről van szó. Az népiskolai törvény, valamint a tanítók és tanítónők fizetésének rendezéséről szóló törvény szerint az alapfizetés mellett legalább egy negyed holdnyi kertilletményt kellett juttatni a tanítóknak.^[2]

A községi tanyai iskolák szervezésekor már a legelső pályázati hirdetményben, 1897 nyarán közzétették, hogy a tanítói jövedelemnek része az 1/4 holdnyi kertilletmény vagy helyette megfelelő pénzösszeg; a megválasztandó tanító a netán hiányzó kertilletmény fejében a városi tanács által megállapított készpénzbeli egyenértéket elfogadni tartozik.

A kertilletmény értékét 1897-ben 10 forintban állapították meg. 1899-ben a nyugdíjjogosultság meghatározásához újraértékelték, ekkor a törvényhatósági közgyűlés 15 forintban (30 koronában) határozta meg az 1/4 hold kertilletmény egyenértékét. Ez az értékelés a tanyai iskolák állami kezelés alá adásáig megmaradt.

A kertilletmény megadását (szemben a lakbérpótlékkal) készséggel támogatta a város. Példaként bemutatunk egy esetet: 1898-ban Petreczky Viktor külterületi tanító hivatkozva arra, hogy a díjlevelében 1/4 holdnyi kertilletmény esetleg annak kárpótlásául évi 10 forint biztosíttatott, a kert hiányában ezen összeget kérte kiutalványoztatni. Az iskolaszék kérvényt pártolólag áttette a városi tanácshoz. A városi tanács nemsokára értesítette az iskolaszéket, hogy megkeresésére Petreczky Viktor részére a tíz forint kertilletmény megváltásdíj, mint jogos és méltányos összeg az 1897/8. tanévre a házi pénztárból kiutalványoztatott.

A kertilletmények általános rendezése 1901 végén kezdődött. A külterületi tanítótestület azon külterületi tanítók részére, kiknél a törvény által biztosított 1/4 hold kert nincs meg egészen, a hiányzó területnek megfelelő egyenérték kiutalványozását kérte. – Az iskolaszék ekkor még visszaadta a kérvényt a tanítótestület elnökének, de csak pontosításra, mert nem voltak megnevezve a kérvényben azok az iskolák, melyeknél az 1/4 hold kertből több-kevesebb terület hiányzik. Az iskolaszék következő ülésére a tanítótestület a pótlás végett visszaadott jelentését újból beterjesztette. Felsorolta, hogy a 400 négyszögöl kert a belsőerzsébeti, kopáncsi, kistóvölgyi, külsőerzsébeti, mártélyi, mártélyfeketehalmi, pusztafeketehalmi, ráczúti és szőkehalmi iskolánál nincs meg.

A kérelem alapján az iskolaszék kimondta, megkeresi a városi tanácsot, intézkedjék mielőbb, hogy a tanítók jogos követelése kielégíttessék. Indoklása szerint a népoktatásról szóló törvény a tanító részére 1/4 hold kertet biztosít s a helybeli külterületi tanítói állásokra kihirdetett pályázatban, de az ezek alapján kiadott díjlevelekben is biztosítva van a meghatározott kertilletmény, illetve annak 30 korona egyenértéke. A városi tanács végzése szerint is megilleti a külterületi tanítókat a 400 négyszögöl kerti föld, vagy ennek 30 korona egyenértéke, ezért felhívta a számvevőséget, hogy az 1902/3. tanév kezdetétől való esedékességgel a költségvetésbe a következő összegeket vegye fel: a belsőerzsébeti iskola tanítója részére 194 négyszögöl föld után 14 korona 55 fillér, a kistóvölgyi iskola tanítója részére 166 négyszögöl föld után 12 korona 45 fillér, a kopáncsi iskola tanítója részére 135 négyszögöl föld után 10 korona 12 fillér, a külsőerzsébeti iskola tanítója részére 74 négyszögöl föld után 5 korona 55 fillér, a mártélyi iskola tanítója részére 250 négyszögöl föld után 16 korona 75 fillér, a mártélyfeketehalmi iskola tanítója részére 288 négyszögöl föld után 21 korona 60 fillér, a pusztafeketehalmi iskolánál működő tanító részére a hiányzó 55 négyszögöl föld után 4 korona 12 fillér, a ráczúti iskola tanítója részére 231 négyszögöl föld után 17 korona 32 fillér évi egyenértéket. A tanács végzéséhez hozzáfűzte, hogy a tanítók személyében beálló változás esetén azok hivatali utódait illetik ezen illetmények. Mint látható, a szőkehalmi iskola tanítója részére nem intézkedett a tanács. Ennek okát abban keressük, hogy az iskola végleges elhelyezése már 1901-re tervbe volt véve, így itt már a megfelelő méretű telken felépítendő új iskolával számolt a város. – Az iskolaszék véleménye szerint a tanács a jogos kérelmet a törvény rendelkezése szerint s az érdekelt tanítók megnyugvására intézte el.^[3]

A tanyai iskolák állami kezelés alá átadására kötött szerződéssel a város kötelezte magát, hogy minimum 800 négyszögöl területen fog iskolákat állítani, így az 1900-tól épült új iskoláknál biztosítva lett a 400 négyszögöl kert. Mindezt már az 1899-ben szövegezett szerződésbe felvették: a város tulajdonában levő iskolák azon területtel adatnak át az állami kezelés alá, melyek velük kapcsolatban tényleg használatban vannak, s azokhoz újabb területet a város nem köteles venni, az új iskolák azonban legalább 800 négyszögöl területen helyezendők el.

Úgy tűnik, a kertilletmény biztosítása elsősorban csak a földterület nagyságára terjedhetett ki, a megfelelő minőségű földet nem lehetett minden iskolánál szavatolni.

A fehértóparti iskolánál 550 négyszögöl kert volt, de (az egyik iskolaszéki irat szerint) földje ilyen célra nem egészen volt alkalmas. A tanító többször is kérvényezte, hogy számára megfelelő kertet biztosítson a város, de a törvényhatósági közgyűlés elutasítólag határozott. Ezek után az iskolaszék kénytelen volt kijelenteni, hogy "ennélfogva a kérelmet mostmár el nem intézheti". Kiss Mózes fehértóparti tanító ezután a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez folyamodott kertje ügyében. Kérvényét a kir. tanfelügyelőség jelentéstétel végett az iskolaszéknek kiadta. Az iskolaszéki alelnök előterjesztése szerint a városi tanács készséggel venne kertnek alkalmas földterületet, de a szomszéd birtokosokkal megkezdett tárgyalások eddig még nem vezettek eredményre. Az alelnök előterjesztése alapján megadott jelentés után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium utasította a városi tanácsot, hogy a fehértóparti tanító részére legalább 400 négyszögöl művelhető területet az iskola mellett szerezzen meg.

Végezetül egy érdekes adalékot mutatunk be a községi kezelés alatt álló tanyai iskolák kertilletményeihez kapcsolódóan. Antal Imre belsőerzsébeti tanító 1898. február 16-án elhunyt, illetményeit (a törvény értelmében) özvegye fél évig élvezte. A kertet október 1-ével kellett átadnia a városnak, azután az ott alkalmazott tanító birtokba vehette. A belsőerzsébeti iskola vezetésével Bányai Istvánt bízta meg a községi iskolaszék, aki 1898 nyarán folyó évi kertilletményének kieszközölését kérvényezte. Az iskolaszék a kérelemmel kapcsolatban kimondta, hogy mivel Bányai István községi Tanító a f. évi szeptember hó 1-ig csak ideiglenes minőségben alkalmaztatott, mint ilyennek a törvényben megállapított 1/4 hold használatára jogosultsága nincsen. – Tehát egy tanítónak az első évben csak abban az esetben juttattak kertet, ha az rendelkezésre állt.

A korpótlék a tanítói fizetések emelésére bevezetett rendszer volt, mely szerint öt évenként emelkednie kellett a tanítók jövedelmének. A korpótlékról már 1880-ban történt rendelkezés, de az iratokban nincs annak nyoma, hogy a hódmezővásárhelyi tanyai iskolák tanítóira vonatkozólag figyelembe vették volna.

A korpótlékok alakulásának áttekintése során apró részletekre fogunk kitérni, amit azért teszünk, mert következtetési alapot adnak a tanítók képesítésére, a betöltött állásuk jellegére, a tanítói állások megbecsülésére az iskolai hatóságok részéről. Nemkülönben sajátosan tükrözi a tanítók kiszolgáltatott helyzetét.

A tanítók fizetésének rendezéséről szóló 1893:XXVI. törvénycikk szerint minden tanítót öt évi működés után 50 forint korpótlék illet meg. Az első 50 forint az 1893. évi szeptember 25-én már rendes vagy segédtanítói állomáson működő tanítónak 1898. október 1-től kezdődőleg vált esedékessé. Az ötödéves korpótlék öt ízben vált esedékessé és 250 forintig emelkedhetett. Az összes elemi népiskolák tanítóinak részesülnie kellett korpótlékban, tehát a hitfelekezetek által fenntartott elemi iskolákban működő tanítóknak és tanítónőknek is. A korpótlékot a 300 forintnál (azaz a törvény által megszabott alapfizetésnél) nagyobb fizetésbe nem lehetett beszámítani, a magasabb fizetésben részesülő tanítóknak is ki kellett szolgáltatni.

Ha az iskolafenntartók a korpótlékot saját erejükből szolgáltatni nem tudták, államsegélyért folyamodhattak. A korpótlékok fedezésére adott államsegélyt az iskolafenntartónak utalványozták, amely azután kiszolgáltatta a tanítóknak. Ezen államsegélyt más célra fordítani nem lehetett, és ilyen segélyben csakis a törvény szerint képesített tanító részesülhetett. Az államsegély nyerése végett a kérvényhez csatolni kellett a községi iskolaszék költségvetését, a községháztartási költségvetést, a tanítók oklevelét és díjlevelét, a község egyenes állami adójáról kiállított adóhivatali igazolást.

Az 1893. szeptember 25-én már alkalmazásban álló tanítók részére legkésőbb a korpótlék esedékességét megelőző három hónappal lehetett államsegélyt kérni. Ha ellenben az iskolafenntartó nem kért 1898. június végéig államsegélyt, akkor a korpótlék teljes összegét az iskolafenntartó által biztosítottnak tekintették. Ugyanilyen intézkedéseket rendeltek el az 1903, 1908, 1913 és 1918 októberének elsejétől esedékes második, harmadik, negyedik és ötödik korpótlékok kiszolgáltatására is.

Az 1893 szeptember 25-től kezdve alkalmazást nyert tanítók ötödéves korpótlékai mindenkor a működés megkezdése napját követő hónap 1-től kezdve számított öt-öt év elteltével váltak esedékessé. Ha az iskolafenntartó nem volt képes az esedékessé váló első, vagy bármely korpótlék kiszolgáltatását biztosítani, akkor a korpótlék esedékességének napját megelőzőleg három hónappal a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez fordulhatott a korpótlék fedezéséhez szükséges államsegély engedélyezése végett. Ha az iskolafenntartó a megszabott időig nem kért államsegélyt, akkor korpótlék teljes összegét az iskolafenntartótól hajtották be.

Az első korpótlékok kiszolgáltatása a hódmezővásárhelyi tanyai iskolák községi korszakára esett. Mivel e díjakat a város saját erejéből fedezni képtelen volt, ezért az ide vonatkozó rendeletek betartásával államsegélyt kért. E kérvény elintézéséig a város megelőlegezte a korpótlékokat. A közpénztárból kiutalványozott pénzt az iskolaszéki elnök felvette, és az iskolaszéki gondnok fizette ki a tanítóknak havi előleges részletekben. Az államsegély leérkezése után azt az iskolaszéki elnök a helybeli adóhivatalból felvette, az iskolaszéki gondnok a házi pénztárba visszatérítésül befizette.

1900-tól utalványozta az állam a korpótlékok fedezésére adott államsegélyt. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által folyósított, 1900 után kifizetendő korpótlékokat a helyi kir. adóhivatalból féléves előleges részletekben vette fel az iskolaszék, és a város házi letéti pénztárába elhelyezte. Egyidejűleg a városi tanácshoz jelentést kellett tennie erről. A korpótlékok szigorú nyilvántartása az iskolaszék feladata volt. Az újabb korpótlékok iránti kérvényezésről a tanácsnál kellő időben jelentést kellett tennie.

A korpótlékok megadásával kapcsolatos eljárásokra 1897. tavaszán fordul elő az első irat a vásárhelyi tanyai iskolákra vonatkozólag. A közigazgatási bizottság felhívta az iskolaszéket, hogy tegyen jelentést a kispusztai iskola tanítója korpótlékának kiszolgálása tervéről. Megküldte a miniszteri rendeletet, mely az elemi iskolai tanítók 50 forint évötödös korpótlékának az 1898. október 1-től kezdődőleg való kiadásáról szól azon felhívással, hogy ha a község ezen korpótlék fizetésére nem volna képes, akkor az a közoktatásügyi tárcát fogja terhelni. Az iskolaszék a rendelet alapján a közigazgatási bizottsághoz olyan jelentést tett, hogy államsegélyt kíván igénybe venni: miután a város külterületén megállapított iskolai körzetekben az iskolák már a jövő tanévtől kezdve községi jelleggel oly módon fognak fenntartatni, hogy a tanítók fizetését az állam fogja adni s így a kispusztai iskola tanítójának fizetése is az állampénztárból fog fedeztetni, az 50 forint évötödös korpótlék is a közoktatásügyi m. kir. miniszter tárcájának terhére irányoztasson elő.

A korpótlékok tényleges megadásának intézése 1898 novemberében kezdődött a községi iskolaszéknél. A külterületi tanítótestület elnöke tanítótársai nevében a törvényes esedékes évötödös tanítói korpótlékok kiutalványozását kérvényezte a kir. tanfelügyelőségnél. A tanfelügyelőség Erdei János tanítótestületi elnök kérvényét, megfelelő eljárás végett a községi iskolaszékhez áttette. Az iskolaszék végzése szerint: Az érdekelt tanítók jogos igényt tarthatnak az évötödös korpótlékra a f. évi október hó 1-je óta. Ezért a városi tanácsot sürgősen felkéri, hogy addig is, míg ezen ügyben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium intézkedik, az évötödös 50 forint korpótlékot az arra jogosult tanítók részére folyósítani szíveskedjék. Azonban a kérvényhez nem mellékelték a megfelelő okmányokat, így a tanács nem tudott intézkedi. A városi tanács felhívására az iskolaszék a külterületi tanítók évötödös korpótlékát kérő folyamodványát a korpótlékra jogosult tanítók hiteles okmányaival felszerelve újból beterjesztette a városi tanácshoz.

1899 júniusában értesítette az iskolaszéket a városi tanács, hogy az 1898. okt. 1-én esedékessé vált 50 forint ötödéves korpótlékok utalványozása iránt a törvényhatósági közgyűléshez előterjesztést intéz. A közgyűlés városi tanács javaslatát elfogadta. Kimondta, hogy a hitfelekezetektől átvett tanítók közül Aranyi Lázár, Barsy Kálmán, D. Szabó Lajos, Gera Pál, Mészáros János, Moravecz Károly, Nagy István és Plavecz Gyula, továbbá az újonnan választott tanítók közül Bányai István, Petreczky Viktor és Viszlay György részére az 1898. okt. 1-én esedékessé vált s egyenként 50 forinttal számított évötödös korpótlékok (a községi iskolaszéki gondnoknak, a községi iskolaszéki elnök által láttamozott nyugtájára) a törvényhatósági közgyűlés által házi pénztárnál folyóvá tétetnek és utalványoztatnak. Határozatát kiegészítette, hogy az időközben elhunyt D. Szabó Lajos és Moravecz Károly után esedékes korpótlékok az elhalálozás napjáig azoknak örökösei részére lesznek kifizetendők, Bányai István részére pedig, aki időközben állomását elhagyta, az eltöltött szolgálati időre esedékes összeg lesz kifizetendő.^[4]

A tanítók ötödéves 50 forint korpótlékának utalványozását magára vállalta a vallás- és közoktatásügyi miniszter. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium volt illetékes a korpótlékok megállapítására, valamint a korpótlék fedezéséhez szükséges államsegély engedélyezésére, így annak rendelkezése szerint módosult a város által megelőlegezett korpótlékok kifizetése. Ennek pontos alakulását az államsegélyek leérkezése után, a korpótlékok számvevői rendezése alapján követhetjük nyomon. A korpótlékok kifizetésének és fedezetének rendezése 1900 tavaszán történt meg.

A közgyűlés által engedélyezett összegből az iskolaszék csak Aranyi Lázár, Barsy Kálmán, Gera Pál, Mészáros János, Nagy István és Viszlay György részére fizette ki a korpótlékot. Plavecz Gyula és Petreczky Viktor a bemutatott bizonyítványaik alapján nem voltak jogosultak korpótlékra a Minisztérium szerint. (D. Szabó Lajos és Moravecz Károly elhunyt, Bányai István állomását elhagyta.) A korpótlékban részesült tanítók közül csak kettő, Aranyi Lázár és Mészáros János korpótlékát hagyta jóvá elsőre a miniszter. Mellettük azonban engedélyezte Török Péter részére, az időközben már kérvényezett korpótlékot, 1899-től. Barsy Kálmán, Gera Pál, Nagy István és Viszlay György tanítók esetében úgy rendelkezett a miniszter, hogy kérvényeik okmányokkal pótlandók, de meg fogja adni az államsegélyt. A szükséges okmányok másolatait 1900. január 3-án felterjesztették a közigazgatási bizottság útján, de a korpótlékok számvevői rendezéséig nem érkezett miniszteri leirat. Tehát az 1900 márciusának elején fizetett hat korpótlékból még csak három tanító korpótléka volt rendezve. A községi iskolaszék számadása szerint Aranyi Lázár, Barsy Kálmán, Mészáros János, Nagy István, Török Péter és Viszlay György részére fizettek havi előleges részletekben korpótlékot, Gera Pál neve valamilyen oknál fogva nem szerepel a korpótlékban részesülők között.

1900. március 28-án rendelkezett a miniszter Barsy Kálmán korpótlékáról. A rendelet érdekessége, hogy a szőrháti iskolát 1872 óta folyamatosan vezető tanítónak csak az 1899. évtől engedélyezte a korpótlék utalványozását. Októberre engedélyezte a kultuszminiszter Gera Pál, Nagy István és Viszlay György korpótlékára is az államsegélyt.

Néhány kiegészítést kell tennünk az adatokhoz. A miniszter még 1898-ban kelt leiratával tudatta, hogy Barsy Kálmán, Gera Pál, Nagy István és Viszlay György tanítók részére némely okmányuk felterjesztése után engedélyezni fogja az államsegélyt. A kívánt okmányok egy részét a tanítók azért nem tudták benyújtani, mert 1897-ben történt megválasztásuk alkalmával felkerültek a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, ahonnan többször ismételt sürgetésre sem küldték vissza. Az ügyben csak 1899 decemberében tudott újabb lépést tenni az iskolaszék.

Érdekes lenne megvizsgálni, hogyan lehetséges az, hogy Barsy Kálmán, aki 1872-től tanított folyamatosan a szőrháti iskolában, nem rendelkezett olyan iratokkal, amelyből a korpótlékra jogosultsága azonnal megállapítható; továbbá, hogyan lehetséges az, hogy Plavecz Gyula nem volt jogosult a korpótlékra, miközben a források szerint 1886-tól folyamatosan Kardoskúton teljesített szolgálatot.

1900 végére dinamikussá vált a korpótlékok fedezéséhez szükséges államsegély engedélyezése. Pista Zsigmond részére 1900-ban vált esedékessé az első ötödéves korpótlék. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a 100 korona államsegélyt engedélyezte, ezen rendeletét a közigazgatási bizottság tudomásulvétel és további megfelelő intézkedés végett rövid idő múlva meg is küldte az iskolaszéknek.

Az államsegélyek folyósításával a városi tanács megtagadta a korpótlékok megelőlegezését. 1900-ban vált esedékessé Erdei János évötödös korpótléka is. A községi iskolaszék Erdei János évötödös kórpótlék iránti kérvényét és a mellékelt okmányokat a közigazgatási bizottsághoz beterjesztette további intézkedésre. A kérvényt a városi tanácshoz is beterjesztette és egyúttal jelezte, hogy a tanítónak okmányokkal igazolt kérelmét felsőbb hatósághoz pártolólag felterjesztette. A városi tanács ennek ellenére utasította az iskolaszéket, hogy a korpótlék felsőbb helyen engedélyezése iránt a további intézkedéseket (amennyiben azt eddig még nem tette volna meg) sürgősen tegye meg, mivel a város mint iskolafenntartó nem kötelezhető arra, hogy a tanítók korpótléka a házi pénztárból már előre folyósíttassék. Az iskolaszék szerint az iskolafenntartó köteles a tanító évötödös korpótlékát azonnal folyósítani, amint az esedékessé válik. Még abban az esetben is, ha a korpótlék az állam részéről biztosított. Erdei János korpótlékát 1900. július 1-től engedélyezte a miniszter, melyet csak 1901-ben utaltak le. A városi tanács álláspontjának nincs további nyoma az iskolaszéki iratokban.

Az 1900. esztendő Petreczky Viktor korpótlékának kérelmével zárul. Fentebb már láttuk, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1898-ban nem találta esedékesnek. Ezzel szemben a tanító jogosult volt a korpótlékra, így okmányait a közigazgatási bizottság útján lekérték s a korábban hiányzó okmányokkal újból felterjesztették. 1900. januárban, Erdei János kérelmével együtt, kérvényezték részére ismét az évötödös korpótlék engedélyezését. A miniszter 1900-tól engedélyezte a korpótlékot, de a rendelkezésből az tűnt ki, hogy Petreczky Viktor 1899. január 1-től fogva illetékes a korpótlékra, így az iskolaszék a tanító 1899. évi kórpótlékának engedélyezésére újabb felterjesztést intézett. A kérdés csak 1902-re oldódott meg, viszont kedvezően. Petreczky Viktor korpótlékra jogosultságát helyesbítették 1898. október 1-jétől. – 1901-ben végre elrendelte a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy Plavecz Gyula részére is a 100 korona évötödös korpótlék "az állam terhére előírattassék".

1902-ben nyújtotta be kérvényeit Orovecz János és Petreczky Jenő az évötödös korpótlékaik kiutalványozására. Az iskolaszék szerint a kérvények szabályszerűen felszereltek voltak, így a tanfelügyelőség, illetve a közigazgatási bizottság útján a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez felterjeszteni határozta azokat. A miniszter Orovecz János részére 1901. szeptember-december havára 33 korona 33 fillért, az 1902. évtől kezdve pedig öt egymásután következő évre I. ötödéves korpótlékul évi 100 koronát engedélyezett. Petreczky Jenő korpótléka pedig 1902. szeptember 1-től került kiutalványozásra a hódmezővásárhelyi kir. adóhivatalnál.

Szintén 1902-ben kérvényezte Joó Imre a korpótlékát. Az iskolaszék a tanító 4 db okmányának beküldése mellett felkérte a közigazgatási bizottságot, hogy miután Joó Imre tanítónak 100 korona évötödös korpótléka már 1901. október 22-én esedékessé vált, annak engedélyezése iránt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézzen felterjesztést. A kérvény sorsáról nem tudunk semmit az eddigi iratok alapján, pedig izgalmas kérdés, hiszen az esedékessé válás utáni kérvényezés a végrehajtási utasításba ütközött.

A korpótlékokra nyert és felvett államsegélyek helyes felhasználását tanévenként igazolni kellett volna, azonban a városi tanács ezt elmulasztotta, éveken keresztül nem teljesítette. Ezért 1902. júliusban a közigazgatási bizottság utasította a városi tanácsot, hogy az államsegélyekről számoljon el. Az 1897/8. tanévtől kezdve a múlt tanév végéig a községi tanítók ötödéves korpótlékára kiutalt 100-100 korona államsegélyekről tanévenként szerkesztett számadásokat a közigazgatási bizottsághoz egy hónap leforgása alatt terjessze be.^[5]

1903. szeptember 1-től a tanyai iskolák állami kezelésbe kerültek, így a korpótlékok kezelése is állami feladat lett. 1903 nyarán az 1897. szeptembertől kezdődőleg engedélyezett összes államsegélyről, tehát a korpótlékokról is végleg el kellett számolni. Azonban még szeptemberre sem készült el az elszámolás a korpótlékokról. Az iskolaszék szeptemberi ülésén az iskolaszéki alelnök beszámolt, hogy a tanítók második ötödéves korpótléka ügyében a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz kellő időben felterjesztést intézett. 1903-ra az összes államsegélyt felvette, a tanítók korpótlékait is egész évre vette fel és helyezte a városi pénztárba letétbe, viszont azok október 1-jétől visszafizetendők az államnak. A beszámoló alapján az iskolaszék felkérte a városi tanácsot a tanítói korpótlékok október-december havi részleteinek az állampénztárba visszafizetésére.

Az 1903. naptári évben esedékessé vált egyetlen első ötödéves korpótlék Hermán János részére engedélyezett korpótlék volt. Esedékessége már őszre esett, amikorra a tanyai iskolák állami kezelésbe kerültek és a községi tanítókat, köztük Hermán Jánost is állami tanítónak átvették. Ezért a közigazgatási bizottság értesítette a községi iskolaszéket, felterjesztést intéz a Minisztériumhoz az iránt, hogy Hermán János ötödéves korpótlékát ne államsegélyként az iskolaszék számára, hanem közvetlenül a tanító részére folyósítsák.

A tanítói lakás fűtőanyagát a tandíjként beszedett tüzelőanyag képezte. Ez nem csak a hitfelekezetek által fenntartott iskolák esetében volt így, a községi iskoláknál is ezt alkalmazták. A községi iskolák fejlesztésére 1881-ben hozott közgyűlési határozat is úgy rendelkezett, hogy a felállításra kerülő iskolákban alkalmazandó tanítók részére a tüzelőanyag, az eddigi gyakorlat szerint, a szülők által lesz kiszolgáltatandó. Ugyanilyen intézkedést tettek 1894-ben, a fecskésparti iskola tervezett felállításakor: a tanári lak fűtőanyagáról a szülők, a községi iskolaszék által megállapítandó részben, gondoskodni tartoznak.

1897-től, a tanyai iskolák községi kezelés alá vételével a tanítói lakások fűtési költségeit a város fedezte. A közgyűlés 1897 szeptemberében kimondta, hogy a szülők a tanítói lakás fűtéséhez szükséges tüzelőanyag kiszolgáltatása alól felmentetnek, azt a jövőben a város közönsége fogja a városi pénztár terhére kiszolgáltatni. A városi tanács rövid időn belül intézkedett is a fűtőanyag beszerzéséről és az iskolákhoz szállításáról.^[6]

A tüzelőanyag egyenértékét először 1899-ben határozta meg a városi hatóság, amikor külterületi tanítótestület a nyugdíjjogosultság megállapításához a tanítók járandóságai egyenértékének meghatározását kérte. A külterületi tanítók kérelmére az iskolaszék az egyenértékek megállapítására a törvényhatóságot felkérte. A törvényhatósági közgyűlés 40 forintban (80 koronában) mondta ki a tüzelőanyag egyenértékét.

1900-ban döntött a törvényhatóság a külterületi iskolák fűtőanyagának költségéről, valamint a fűttetési és takarítási költségekről. A tanítói lakás fűtésére egy-egy tanító után évi 80 koronát állapított meg, azaz meghagyta az előző évben meghatározott mértékben. Az iskolaszék véleménye szerint a külterületi tanítók fűtési illetményének ügye ezáltal teljes elintézést nyert.

A városi tanács ezt az összeget megpróbálta megcsonkítani, a tanítói lakás fűtésére megállapított összegből az iskola fűtésére is akart költeni. Ez könnyen megtehető volt, mert egyben kezelték a tanterem tüzelőanyagának, a tanítói lakás tüzelőanyagának, valamint az iskola fűttetésének és takaríttatásának költségét. A városi tanács 1900-ban az iskolák fűtésére és takarítására új átalánydíjat kívánt megállapítani. A külterületi tanítótestület kijelentette, hogy a városi tanács által tervbe vett egységdíjat nem fogadhatja el, mert a tanítók díjlevelében saját lakásuk részére 80 korona fűtési díj van megállapítva, így az iskola fűtésére és takarítására túl kevés összeg maradna. Az iskolaszék méltányosnak találta a külterületi tanítók álláspontját, a tanítótestület jelentését pártolólag terjesztette be a városi tanácshoz. – A fűtési díj továbbra is megmaradt 80 koronában, csak a kiutalás módja változott. 1901-től az addig havonként utalványozott összeget az évnegyedek elején fizették ki.

Az 1901-ben és 1902-ben kiállított díjlevelekben a tanítói lakás fűtésére 80 korona átalánydíjat írtak. Nincs arra vonatkozó adat, hogy ez az illetmény 1903. szeptember 1-ig, a tanyai iskolák állami kezelés alá átadásáig megváltozott volna.

Bizonyos szempontból az időszakos juttatásokhoz tartozik az ideiglenesen alkalmazott tanítók fizetése. Mégpedig abból a szempontból, hogy 1903-ra az ideiglenes tanítók fizetését időszakos javadalmazásként akarta kiadni a városi tanács, csak a tényleges szolgálatra engedélyezte járandóságaikat, a nyári szünetre nem.

A múlt század egyházi iskoláiban alkalmazott ideiglenes tanítók fizetéséről nem adnak részletes képet az iratok. Valószínűsíthető, hogy a nagyszünet idejére is járt nekik fizetés. Erre enged következtetni a (tanítói fizetések községi segélyezésének bemutatásánál ismertetett) mártélyi római katolikus iskolánál 1867-től ideiglenesen alkalmazott tanító fizetésének ügye.

A tanyai iskolák községi fenntartásának időszakában az iskolaszék több okleveles óvónőt választott tanítónőnek. Alkalmazásuk nem is tekinthető teljesen ideiglenes minőségűnek, hiszen egy-egy óvónő megválasztásakor az iskolaszék kijelentette, hogy azon határozott kötelezettséggel választja meg, miszerint két tanév alatt a tanítónői képesítést megszerezni tartozik, amely esetben állomásán végleg megerősíttetni fog.

Az óvónőket rendes tanítói illetménnyel választották meg, azaz évi 400 forint (800 korona) készpénz fizetés, természetbeni lakás, téli fűtőanyag, 1/4 hold kert vagy annak kárpótlásául a megállapított pénzösszeg. Még a márciustól csupán a tanév végéig ideiglenesen alkalmazott óvónőt is rendes tanítói illetményekkel látták el. Barsy Kálmán, szőrháti tanító 1901. március 21-én elhunyt, a tanév végéig Hajdú Róza okleveles óvónőt alkalmazta az iskolaszék. Megválasztásakor járandóságaként csak évi 800 korona fizetés havi részleteit, 66 korona 66 fillért és lakást vettek fel a jegyzőkönyvbe, de az iskolaszék később többször is kijelentette, hogy Hajdú Róza részére rendes tanítói illetmények járnak. – Az iskolaszék 1901. májusi ülésén előterjesztették, hogy a szőrháti iskolához ideiglenesen alkalmazott tanítónő részére a városi tanács csak a 800 korona törzsfizetés esedékes részét adta ki, a mellékjárandóságokat nem. Ennélfogva a tanítói lakás fűtésére járó pénz, valamint a tanítótestület havi ülésein való megjelenhetéshez járó útiköltség kiutalandó. Az iskolaszék kimondta, hogy a külterületi iskolák tanítói részére megállapított javadalmak élvezetére az ideiglenes minőségben alkalmazott tanítók is illetékesek, ezért a városi tanácsot felkéri, hogy Hajdú Róza ideiglenes tanító részére a rendes tanítónak megállapított mellékjárandóságokat utalványozza ki. A kertilletményről nincs említés, de (mint azt a kertilletményt bemutató részben láttuk) ideiglenesen alkalmazott tanítónak csak abban az esetben juttattak kertet, ha az rendelkezésre állt.^[7]

Az 1901/2. tanévre alkalmazta az iskolaszék Soós Jolán tanítónő-jelöltet, és Papp Takács Jusztina okleveles óvónő s tanítóképezdei tanulót. Fizetésüket, mint ideiglenesen alkalmazott tanítónők fizetését a városi tanács csak a tanév végéig tette folyóvá. Az iskolaszék felkérést intézett a városi tanácshoz, hogy mivel miniszteri rendelet és általános szokás szerint is az ideiglenes tanító, ki bár csak egy tanéven át is működött, a tanév után következő két hónapi szünidőre járó tanítói javadalmak élvezetére jogosított; a tanítói összes javadalmakat Soós Jolán és Papp Takács Jusztina ideiglenesen alkalmazott tanítónők részére is tegye folyóvá aug. hó 31-ig. A tanács pótlólag a 800 korona évi fizetésből 1902. évi július és augusztus hónapra esedékes részt engedélyezte, de felhívta az iskolaszéket, hogy jövőre az ideiglenes tanítókat havidíj mellett, a tényleges szolgálati időnek megfelelő javadalmazás mellett alkalmazza. Az iskolaszék elfogadta ugyan a tanács határozatát, de azzal a megjegyzéssel, hogy az egész tanévre alkalmazott tanítóknak általában ki szokták adni a nagy szünidőre eső fizetést is.

A tanyai iskolák állami kezelés alá adásáig még két újabb ideiglenesen alkalmazott tanítóval töltöttek be megüresedett állást az 1902/3. tanévben, de mindkettőt csak két hónapig, az állás pályázat útján történő végleges betöltéséig bízták meg. Ebből adódóan a kenyereparti iskolánál ideiglenesen alkalmazott Török Ilona, és a fehértóparti iskolánál ideiglenesen alkalmazott Balogh Gergely fizetéseivel kapcsolatban a nyárra eső fizetés kiutalásának problémája nem merült fel.

Az alkalmi kiegészítésekhez csak az útiköltségek és napidíjak tárgykörben tartalmaznak adatot az iratok. Itt teszünk még említést a fizetéselőlegről is, mint alkalmi esetről. A útiköltség és napidíj juttatás három csoportra osztható: Egyszer a megválasztott vidéki tanítók ideköltözési költségeinek fedezése. Másodrészben a szolgálatban álló tanítók támogatása a tanítói egyesületek ülésein való megjelenhetésben. Harmadik csoportba soroljuk az egyéb utazási költségeket.

A külterületi iskolákhoz 1897-ben megválasztott tanítók az útiköltségeik megtérítését kérelmezték. A városi tanácshoz intézett folyamodványukat, beadták az iskolaszékhez, melyet méltányosnak és indokoltnak talált az iskolaszék és a városi tanácshoz pártolólag beterjesztette. Az iskolaszék álláspontja szerint a tanítók útiköltségének megtérítése általános szokásban van, továbbá a kérelmező tanítók állomásukat nem foglalhatták el azonnal és vendéglőben voltak kénytelenek tartózkodni.

A városi tanács a külterületi tanítók kérelmére szállodai költségük megtérítéséül összesen 13 forint 35 krajcárt a házi pénztárból kiutalványozott, mert megérkezésük után az őket megillető lakásokat rajtuk kívül álló okokból nem foglalhatták el azonnal. Az utazási költségek megtérítése iránti kérelmüket azonban nem teljesítette.

A törvényhatósági közgyűlés pártfogásába vette az ügyet. A külterületi iskolákba megválasztott vidéki tanítók ideköltözési költségeinek fedezésére 10 forintot szavazott meg a közgyűlés.

Az 1898/9. tanévvel megválasztott tanítók ideköltözési költségeik megadása már gördülékenyen ment. Kristoffy Katalin, hivatkozva arra, hogy az újonnan választott tanítók fejenként 10 forint úti átalányban részesültek, kérte ezt az összeget részére kiadni. A tanítónő részére útiköltségül a 10 forintot kiutalványozták s az iskolaszék pénztárából kifizetni határozták.

Az 1901. augusztusban megválasztott tanítók ideköltözéséhez ugyanúgy 10 forint, azaz 20 korona hozzájárulást kaptak. A külterületi iskolákhoz megválasztott tanítók jelentették, hogy megválasztásukat köszönettel elfogadják s kérik az iskolaszék további intézkedését. Az iskolaszék tudomásul vette Kádár Lajos, Erdős Endre és Tokody Piroska újonnan megválasztott községi külterületi tanítóknak a tanítói állás elfogadása iránti nyilatkozatát s részükre utazási költségül fejenként 20 korona kiutalványozását kérte a városi tanácstól azzal, hogy a megválasztott tanítók a bútoraik kiszállítására szükséges kocsik kirendelése iránt a város tanügyi osztályánál jelentkezzenek.

A tanítói egyesületek gyűlésén való megjelenhetéshez 1897 októberében kaptak először támogatást a községi tanyai népiskolák tanítói. Tanfelügyelői utasítás érkezett a községi iskolaszékhez, hogy a községi tanítók a Csongrád megyei tanító testületbe lépjenek be, és az egyesület Csongrádon tartandó októberi közgyűlésén jelenjenek meg. Az iskolaszéki elnök a rendeletet a tanítókkal azonnal közölte, a városi tanácsot pedig a tanítók útiköltségeinek és napidíjainak kiutalványozására felkérte. A városi tanács a tanfelügyelői és iskolaszéki megkeresésre a négy napos megyei közgyűlés idejére a tanítók részére egyenként 10 forint átalányt, összesen 250 forint utazási és napidíjat a házi pénztárból kiutalványoztatott.^[8]

A fuvardíjak és napidíjak rendezése 1898-ban történt meg. A külterületi tanítók a népoktatásról szóló törvény értelmében testületté alakultak, a testület alapszabálya szerint minden hónapban egyszer gyűlést tartottak. Az iskolaszék méltányosnak találta, hogy a tanyáról a városba utazott tanítóknak ezen alkalmakkor felmerülő költségeinek évi fedezéséhez a város hozzájáruljon. Ezért a külterületi tanítók részére a vármegyei tanítói egyesület közgyűlésén, továbbá a tantestület havi ülésén való megjelenésük alkalmából fuvardíj címen fejenként 20-20 forint megszavazására előterjesztést tett a közgyűlésnél.

A törvényhatósági közgyűlés kimondta, hogy a külterületi tanítók részére a vármegyei tanító egyesület közgyűlésén megjelenhetés végett fejenként a már előzőleg is utalványozott 10 forintot továbbra is meghagyja. Kimondta, hogy ezen kívül a szorgalmi idő minden hónapjában egyszer a városban tartandó testületi gyűlésen résztvehetés végett (tekintettel arra, hogy a várostól nagy távolságban laknak a városba haza szállításuk és élelmezésük reájuk érzékeny kiadást rónak,) fejenként havi 1 forinttal számítva a tanév 10 hónapjára ugyancsak 10 forintot vagyis fejenként összesen 20 forintot az 1899. év január hó 1-től megszavaz. Az összegeknek az üléseken való igazolt megjelenés esetén utalványozásáról intézkedni a városi tanácsot megbízta.

Az indoklás felölelte az iskolaszék javaslatát is: A népoktatásról szóló törvény értelmében kötelesek a községi tanítók testületet képezni, és havonként egyszer az iskola tankörébe vágó szakkérdések megvitatása végett ülést tartani. A vármegyei hivatalos tanító egyesületbe kötelesek beiratkozni, és annak évi közgyűlésén pénzbírság terhe alatt részt venni tartoznak. Ugyancsak a népoktatásról szóló törvény értelmében, a tanítóknak a vármegyei tanító egyesület közgyűlésén megjelenhetés végett az iskolafenntartó hatóság köteles fuvar és napidíjat adni. – Az iskolaszék következő ülésén a közgyűlési végzést bemutatták az iskolaszék tagjainak, és kiadták a külterületi tanítótestületnek.

A külterületi tanítótestület ülésein való részvételhez nyújtott összeg a későbbiekben sem változott de a vármegyei hivatalos tanító egyesület ülésén való megjelenhetéshez adott összeget a tanács megpróbálta redukálni.

Már 1898 őszén, néhány hónappal a támogatást meghozó határozat után megtalálható az első tanácsi végzés amely arra utal, hogy a városi tanács a Csongrád Megyei Tanító Egyesület közgyűlésén megjelenhetéshez csak öt-öt forintot szavazott meg a külterületi tanítók részére. Az iskolaszék érvénytelennek találta a tanácsi határozatot, mert időközben méltányosabban intézkedett. Valóban hozott egy kedvezőbb végzést a városi tanács, de szövegezéséből úgy tűnik, mintha a törvényhatósági közgyűlés határozata ellenére kegyet gyakorolna a külterületi tanítóknak. Ugyanis ezen végzésével arról értesítette az iskolaszéket, hogy bár a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete szerint a község a tanítói értekezleten megjelent tanítókat csak fuvarral, illetve fuvar bérrel köteles ellátni, mindazáltal a múlt évben működésben állott tanítók közül a tanítói értekezleten tényleg részt vett tanítók részére kivételesen fejenként 10-10 forintot megszavaz.

A hozzájárulás megmaradt a közgyűlés által megszavazott eredeti összegben. A községi iskolaszék 1900 tavaszán tett számadása szerint a 25 külterületi tanítónak, fejenként 40 koronával számítva, összesen 1000 korona fuvar és napidíj adatik ki a házi pénztárból a havi tanítótestületi gyűléseken és a Csongrád megyei hivatalos tanító egyesület évi közgyűlésén részvétel végett. Összevetve a fentebbi, közgyűlés által megszavazott összeggel látható, hogy ugyannyi pénzt kaptak a tanítók, csak itt már korona értékben van megadva. Ugyanis, az iskolaszéki iratokban is megtalálható átszámítással, 40 korona 20 forinttal volt egyenlő. 1901-ben is ugyanezt az összeget kérte kiutalványozni az iskolaszék az egyik ideiglenes tanítónőnek.

1900-tól vettek részt a községi tanyai tanítók a Csongrád Megyei Általános Tanítóegyesület járási körének ülésén. A résztvételhez évi 4 koronát állapított meg a városi hatóság. Mivel hódmezővásárhelyi járásról van szó, amely évi két gyűlést tart helyben, ez ülésenként 2 korona, ami egyezik a külterületi tanítótestület helyben tartott ülésén való részvételhez a törvényhatóság által megszavazott ülésenkénti 1 forinttal, azaz 2 koronával. A városi tanács értesítette az iskolaszéket, hogy a 25 külterületi tanító részére a hivatalos tanító egyesület járási körének tavaszi és őszi ülésein megjelenhetés végett fejenként 4 koronát utalványozott ki útiköltségül a városházi pénztárból. A tanácsi végzés alapján az iskolaszék májusban tudatta a tanyai tanítókkal, hogy a tavaszi gyűlés útiköltségére már most, az őszi gyűlés útiköltségére pedig ősszel a pénzt a város házi pénztárából felvehetik. Mindkét alkalommal az iskolaszéki elnök által láttamozott hivatalos nyugtára.

A járásköri gyűléshez megszavazott összeg mértéke másfél év múlva is ugyanennyi volt. 1901 végén a városi tanács értesítette az iskolaszéket, hogy jelentése alapján a községi tanítók részére a f. évi november hó 10-én tartott Csongrád megyei járásköri gyűlésen megjelenhetés végett fejenként két korona fuvar- és napidíjat engedélyezett.

Az üléseken való részvétel igazolását a városi tanács valóban megkövetelte. 1901-ben a járásköri gyűlésen megjelent tanítók névjegyzékének beküldését meg is sürgette. Az 1902. tavaszi járási gyűlés hozzájárulásáról pedig eleve úgy rendelkezett a városi tanács, hogy az iskolaszéki gondnok a gyűlésen jelen volt helybeli külterületi tanítóknak fejenként járó 2 korona fuvardíjat a házi pénztárból felvett összegből fizesse ki.

Ide vonatkozólag nagyon kevés adatot tartalmaznak az iratok, de mindenképpen érdemes megemlíteni őket, mert nagyon figyelemreméltó az első adat, amely még 1897 előtti. Szőke Béla, kispusztai községi tanyai tanító az ezredéves országos kiállítás megtekinthetésére némi útiköltség kiutalványozását kérte, amelyet az iskolaszék meg is szavazott részére.

Egy más típusú támogatásról olvashatunk 1898-ból. A kir. tanfelügyelőség értesítette az iskolaszéket, hogy a földművelésügyi m. kir. miniszter 12 községi tanítót gazdasági ismétlő iskolai tanfolyamra felvett s részükre 50 forint segélyt engedélyezett.

Itt helyezzük el továbbá Tokody Piroska tatársánci tanítónő kérelmét. Az iskolaszék 1902-ben tartott első ülésén az iskolaszéki alelnök közölte, hogy a tanítónőnek a városi tanácshoz intézett kérelmét beterjesztette, melyben Tokody Piroska a szokásos útiköltség engedélyezése iránt intézett kérelmet a városi tanácshoz. A kért útiköltséget egyelőre nincs mihez kapcsolni. Fél évvel a megválasztása után adta be, tehát nehezen képzelhető el, hogy ideköltözésének költségeihez kérte. Az iratok arra engednek következtetni, hogy a tanítótestületi üléseken résztvett tanítók útiköltségeit együtt kezelték, nem kellett tehát külön is kérvényeznie.

Mindössze két esetben fordul elő az eddigi iratokban, hogy egy tanító fizetéselőleget kért. Az első esetben Petreczy Jenő községi tanító három havi fizetésének kiutalványozását kérte. Az iskolaszék indokoltnak találta a kérelmet, mivel a nyári szünetet szülőföldjén szokta tölteni, eddig is oda lett küldve július és augusztus havi fizetése. Kérelmét pártolólag beterjesztette a városi tanácshoz avval, hogy a fizetés július 1-én augusztus hóra is kifizethető. Petreczky Jenő Bereg megyében született.

A másik esetben közvetlenül megválasztása után kért fizetéselőleget egy tanító. Kérelme nem járt sikerrel, nemhogy nem engedélyezték neki a fizetéselőleg kiadását, hanem egyszerűen szó nélkül hagyták. Az 1901-ben megválasztott tanítók ideköltözési költségei támogatásának tárgyalásakor előterjesztették, hogy Erdős Endre mint héttagú család feje, útiköltségül a szokott segély megküldését s a városi tanácshoz intézett folyamodványában egynegyed évi fizetésének előlegezését kéri.

Az iskolaszék még annyit sem fűzött hozzá, hogy (korabeli hivatali szövegezéssel) a kérelem fölött napirendre tér.