A tanyai tanítók általános körülményeiről először 1853-ból találunk adatot. A megyefőnök rendelete, mely az iskolák fenntartására vonatkozott, arra is utal, hogy a tanyák között létező, vagy felállítandó iskolák évnegyedenkénti megvizsgálása a tanítók kedvezőbb körülmények közé juttatására is térjen ki.

Az 1858-as szolgabírói rendelet szerint az iskoláztatás javítása mellett a tanítók fizetésének kellő arányban felemelése és megállapítása kívántatik. A községválasztmány, a különféle viszonyok miatt, nem intézte el az ügyet azonnal, véleményes jelentéstételre adta ki egy erre létrehozott bizottságnak. A kiküldött bizottság jelentéstételét feladatának összefoglalásával kezdte, ahol már külön kiemelte a tanyai tanítók fizetésének megállapítását.

A tanítók anyagi helyzetéről ad általános képet egy 1872-es irat. A tanfelügyelő, a vallás- és közoktatásügyi miniszter határozata szerint 1872-ben Hódmezővásárhelyen megrendezendő póttanfolyam idejére, ingyenes szálláslehetőséget kívánt kieszközölni a közgyűlésnél. A póttanfolyam augusztus 10-től szeptember 20-ig tartott, a tanfelügyelő levele szerint a szállást mintegy 70-80 vidékről jövő s leginkább szegény sorsú tanítók vennék igénybe. A jegyzőkönyvből nem derül ki, hogy a közgyűlés tagjai milyen megítéléssel voltak a tanítók anyagi helyzetéről, megértően megszavazták a támogatást, vagy csak a tanfelügyelői megkeresésnek kívántak eleget tenni, de végzésileg megbízták a városi tanácsot, hogy keressen ingyen-szállás lehetőséget a városban, s az eredményről azonnal értesítse a tanfelügyelőt. A tanfolyam után a tanfelügyelő megköszönte a közgyűlésnek is és a lakosságnak is a vendéglátást, tehát a kért szálláslehetőséget a városi hatóság biztosította.

Egy korabeli visszaemlékezés feljegyzett egy nyomorúságos körülmények között működő iskolát XIX. századból. Az iskolaállítás pontos dátumát nem tudjuk egyelőre megmondani, csupán annyi állapítható meg a rendelkezésre álló források alapján, hogy 1890 előtti iskoláról számol be a feljegyzés. Az egyik református iskola részére olyan tanyát béreltek ki, amely ellen a tanító nem győzött panaszkodni. A tanítói lakás mindössze két helyiségből állt, egy szobából és egy szabadkéményes konyhából. A szoba alacsony és sötét volt, egyik ablakába üveg helyett csak papír volt ragasztva. Az iskolánál árnyékszék nem volt. A tanító nem vihette ki magával a családját, várandós feleségét kénytelen volt a városban elszállásolni. A tanító nem titkolta elkeseredettségét, de a tanítást elég odaadással látszott végezni az iskolát meglátogató iskolaszéki tag véleménye szerint.

A tanyai iskolák községi kezelés alá vétele utáni időszakból már láttuk, hogy a bérelt épületben elhelyezett iskolák közül milyen panaszokra adott okot a fecskésparti és a szőkehalmi iskola. A két iskolából csak a Fecskésparti Népiskola került 1900-ban a törvény előírásainak megfelelő épületbe, Szőkehalmon még 1903-ig bérelt épületben folyt a tanítás. A községi iskolaszék ugyan kérte a városi hatóságot 1900-ban, hogy a szőkehalmi iskola állandó helyiségét a jövő évben építtesse fel, de csak három év múlva teljesült. Az iskolaszék a tanító panasza alapján határozta el, hogy a városi hatósághoz megkeresést intéz. A szőkehalmi tanító panaszolta, hogy két év óta (amióta az iskola Szőkehalmon van) nincsen iskolai helyisége; ideiglenes, rozzant szűk bérhelyiségben szorong növendékeivel most is, mert az iskola helyisége nem felel meg az iskola céljainak.

A községi korszak elejéről található egy további megdöbbentő adat is a tanítók élet- és munkakörülményeiről. A Csicsatéri Népiskola tanítója 1898 decemberében lemondott. Bodó Sándor tanító lemondó levelében a lemondást a csicsatéri iskolánál fennálló tarthatatlan állapotokkal indokolta, amelyeket tovább tűrni minden jóakarata és türelme mellett sem volt képes. Az iskola és tanítói lakás abban az évben még meszelve nem volt s így annak rondasága, az ajtók és ablakok rozzantsága okozta léghuzam örökös betegséget idézett elő. Ivóvíz nemhogy az iskola udvarán, de még annak közeli szomszédságában sincs. Megjegyezte, hogy a fűtési és tisztogatási általány fejében kiutalt összegből annyi fűtőanyagot szerzett be, hogy ennek hiányáról az idén szó sem lehet. Fel kell hívnunk a figyelmet az utolsó mondatra: az a tény, hogy a tüzelőanyagot az előző évhez viszonyította a tanító, a külterületi tanítók egymás közötti panaszára vagy a szülők és iskolások elégedetlenségére utal, ugyanis Bodó Sándort 1898 nyarán választották meg vásárhelyi tanyai tanítónak, tehát az előző tanév állapotáról csak a kollégáitól vagy a szülőktől és iskolásoktól lehetett tudomása. A tanító elkeseredettségét igazolja a csicsatéri iskolaépület állapotának ismerete. Csicsatéren népiskolai célokra egy tanyaépületnek a részét tudta kibérelni a város, így az iskola és tanítói lakás mindössze három kis helyiségből állt: a tanyaépület nyugati végében eső kis szobából (amely iskolai helyiségül szolgált), a szoba előtt a tető megnyújtásában levő kamrából (amely tanítói lakásul szolgált) és egy folyosóról nyíló s az iskolai szoba melletti konyhából. Bár a város a tanító lakásául szolgáló kis helyiséget 1899-re kitoldotta, de a kép így is lesújtó.

A századfordulón a polgármesteri jelentésekben is elismerték, hogy a tanítók sokszor nyomorúságos körülmények mellett voltak kénytelenek tanítani. Az 1897-ben létesített új községi tanítói állásokra kiírt pályázat eredményét kedvezőnek értékelte. Az állomáshelyek elfoglalásáról már nem tudott ilyen pozitívan fogalmazni: A megválasztott tanítók közül négyen időközben előnyösebb állást találván, itteni állásukat el sem fogadták. Hárman pedig az itteni viszonyok miatt elkeseredvén, rövid idő múlva elhagyták állásukat. Az állásukat elfoglalt tanítókra nagyon rossz hatással volt az a sajnálatos körülmény, hogy többen csak szűk és egészségtelen lakáshoz jutottak, fizetésük sok utánajárás mellett késedelmesen lett kiadva és fűtőanyagot nagyon sokára kaptak.

Az 1898. évről szóló jelentés még szomorúbb képet mutatott be. A tanítók, kik között nagyobb számmal voltak törekvő s valóban elhivatott tanerők, nem voltak képesek kitartani a nehéz viszonyok között. Nem remélhettek jobb jövőt, tűrhetőbb helyzetet iparkodtak szerezni maguknak. A rendezetlen viszonyok magyarázhatják meg, hogy a tizenegy újonnan felállított tanyai iskolákhoz egyszerre megválasztott tanítók közül már az első évben tízen mondtak le állásukról. Némely iskolák láttán a borzalom szállja meg mindazok lelkét, kik a népoktatás jelentőségét mérlegelni képesek. Nem is lehet csodálkozni, ha a tanítók kedvüket vesztve részben jobb állomásra léptek, részben pedig folyamatosan panaszokat hangoztattak – számol be a községi iskolaszék a polgármesteri jelentésben.

A tanítók általános életkörülményeiben kell keresnünk elsősorban annak az okát, hogy több tanító is kérte az iskolaszéktől áthelyezését másik iskolához. 1900-ban kérte a hatablaki, a belsőerzsébeti, a külsőerzsébeti és a gorzsai tanító áthelyezését. Az iskolaszék iratából csak annyit lehet megtudni, hogy az iskolaszék nem találta indokoltnak a tanítók áthelyezését, sőt a tanügyre nézve hátrányosnak tartotta. Az nem derül ki, miért kérték az áthelyezésüket és hova, de feltehetőleg befolyással volt döntésükre, hogy átadás előtt állt kilenc új iskolaépület megfelelő kerttel és melléképületekkel, továbbá hogy az iskolájuk viszonylag nagy távolságra volt a várostól.

Ugyancsak a külterületi infrastruktúra állapota lehetett az oka annak, hogy a cinkusi tanítónő Mártélyra kérte magát áthelyezni. Cinkus messze volt mindentől, Mártély közel esett a városhoz, a tanítói lakáshoz közel volt a vasúti megálló. Kérelme nem volt teljesíthető, mivel a mártélyi iskolánál nem volt üresedésben tanítónői állás.

Hangsúlyozni kell a tanítói lakáshoz tartozó javadalmak jelentőségét, hiszen a tanyai tanítók rá voltak utalva a kert és a gazdasági épületek használatára. A fehértóparti iskola tanítója 1900-ban részletesen indokolva jelentette az iskolaszéknél, hogy a vezetése alatt álló iskola kertje mennyire használhatatlan. Kérését az iskolaszék jogosnak és méltányosnak találta, elhatározta, hogy az ügyben intézkedni fog. Ugyancsak a fehértóparti iskola ügyében intézkedett az iskolaszék két év múlva, amikor kifejezte, hogy a külterületi tanítók tehéntartásra utalva vannak. Istálló építését kérte ekkor a városi tanácstól a fehértóparti iskolához, hozzátéve, hogy az iskolaszék is szükségesnek tartja az istálló építését és megjegyezve, hogy az újonnan épített iskoláknál az istállókról is gondoskodva van.

Hasonlóan pártfogolta a kistóvölgyi tanító kérelmét, amikor az a sertés ól elé akol készítését kérte. Az iskolaszék indokoltnak és méltányosnak találta a kérelmet, ezért elhatározta, hogy a városi tanácshoz beterjeszti.