Verseit a Régi Magyar Könyvtár (RMK) 23. kötetének kiadása szerint közöljük, Ányos Pál versei (kiad.: Császár Elemér. 1907).

Ányos a vers végéhez a következő jegyzetet csatolta:„Ezek a versek annak a pompának alkalmatosságában benyomtattattak Budán 1780-dik esztendőben 25. júniusában. Nem tartóztathatom magamat, hogy örök emlékezetért ide ne írjam annak a napnak gyönyörűségét. Az igaz magyar buzgóság egész elolvadásig érdekelte sziveinket, midőn az egész vár mintegy forrott a sokaságtól. Országunknak minden részeiről a nemesség ottan volt. Gróff Pálfi Károlyt, ki ő fölsége személyét viselte, több mint 60 hat lovas hintó késérte, és 14 Pest vármegyei nemes ifjúból állott a gárdája, kiknek vezérjek volt Gróff Klabusiczki; mindegyiknek világos kék öltözete, arannyal gazdagon felruházva és veres bársony csákó süvege arany passzománttal s drága forgókkal; azt vélte volna az ember, hogy Mátyás királyt hozzák Csehországból, oly pompás volt ez az innep. A ágyuk szünet nélkül orditottak; a tárogató síp a sziveket keresztül járta; emlékezet pénzek szerte széllyel osztogattattak; királyi ebéd készittetett, mely után a magyar nemesség tánc palotában lépett. – Ó! hány magyart láttam vélem együtt könyvezni, midőn Báró Patasics Ádám, kalocsai érsek, az universitás fő palotájában kimondhatatlan ékességgel, buzgósággal, hálaadó beszédet mondott felséges asszonyunk s anyánk Mária Teresiának. Gyertek barátaim ennek a boldog fejedelemnek sírjához, csókoljuk hideg hamvait, az egek fizessék meg néki édes nemzetünkhez mutatott s megbizonyított szeretetét…”