A Verseket részben a Magyar Helikonra vezérlő kalauz. című kötetéből (Pozsony, 1781), részben a Deákos költők című gyűjteményből közöljük.

„Ki miben tudós, abban gyanós. Marci deák uramat illeti ez: fogja meg az orrát őkegyelme, aki úgy vélekedett, hogy e versben valóban egy kedvesemhez való indúlatomat kijelentettem. Én ezt csak avégre írtam, hogy anyai nyelvünket ama méltatlan vádolás ellen védelmezzem, hogy csak káromkodáshoz illik, nem pedig oly édes indulathoz, aminémü a szerelem.” (Rájnis jegyzete)