Saepe istud facio… – Gyakran teszem azt, ez gyönyörködtet, és amennyire szabadulhatok a szükséges cselekedetektől, visszamenekülök ezekhez a gyönyörűségekhez. És mindezekben, amiken végigfutok, nem találok biztos helyet lelkemnek. Csak tebenned, akiben egyesül, ami bennem szét van szórva. És egyszer majd bebocsátasz engem egy nagy szokatlan érzésbe, valami nagy benső édességbe és ha ez tökéletes lesz bennem, ez valami olyan lesz, ami nem ez az élet.