Mundi punctus… – A világnak ez a pontja a mi dicsőségünk anyaga, hiszen nincs még egy föld a világmindenségben. Itt viseljük a tisztes hivatalokat, itt gyakoroljuk a hatalmat, itt zavarog az emberi nem, itt lázítjuk a földet egymás gyilkolásával. Vedd el még ebből a pontból, amit köröskörül az óceán foglal el, amit annyi folyó és mocsár, add hozzá még a tavakat és lápokat, vedd el azt, amit a hideg fagyaszt meg, vagy a tűz pörzsöl el, pörzsöl és éget, az égbe emelkedő és már csak nézni is meredek hegygerinceket, erdőket, meredek völgyeket és az ezer okból lakatlan sivatagokat: a föld ugyan mekkora részének örvendez, aki a legszélesebbre is terjesztette ki mezeit, még ha akár a maga kapzsiságának mértéke szerint tehette is? Ez az a pont, amelyen belül annyi nemzetet választ el tűz és vas egymástól. Ó, milyen nevetségesek a halandók határai.