Előszó

Ez a tanulmány a választási rendszerek egyetemi oktatásának terméke, s közvetlenül egy könyv készítése inspirálta. Könyvem több mint húsz ország egy-egy konkrét választását dolgozza fel egységes szempontok szerint. Eredetileg csak a 2003-as oroszországi parlamenti választást dolgoztam fel esettanulmányként, és az elemzés a vegyes rendszerek egyik típusának, az úgynevezett párhuzamos rendszereknek a működését volt hivatva illusztrálni. Oroszországgal azonban a "törököt fogtam, de nem ereszt" szituációjába kerültem. Folyton visszatértem hozzá, újabb és újabb részekkel bővítve az eredeti írást, amíg az kinőtte a könyvbeli kereteket, és egy idő után úgy tűnt, hogy már a saját lábán is megáll.

Több oka is volt annak, hogy Oroszország nem eresztett. Az egyik, hogy a 2003-as választás volt az utolsó, amelyet még vegyes rendszerben tartottak. 2005-ben új választási törvényt fogadtak el, s ezzel Oroszország választási történetének egy korszaka lezárult. Ezért sem tudtam Oroszországot csak úgy otthagyni, egyetlen választását elemezve. Egy ilyen helyzet azt kívánja, hogy pillantsunk vissza az egész korszakra, és a megelőző három választást is beemelve tegyük jól értelmezhető kerek egésszé a történetet.

A másik ok, ami az eredeti írás önálló tanulmánnyá bővítésében közrejátszott, az volt, hogy Oroszország esetében már az elemzéshez szükséges adatok felkutatása és a statisztikai tények előállítása sem volt egyszerű feladat, és az adatok aggregálásának közbülső fázisaiban olyan tények is előbukkantak, amelyeknek abban a szövegben nem volt helyük, viszont sajnáltam volna veszni hagyni őket.

A nehézségek érzékeltetésére csak egy példát említek. Az Oroszországi Föderáció Központi Választási Bizottsága (CIKRF) közzétesz ugyan minden szükséges adatot, de mindegyiket külön-külön, más-más helyen, és egyáltalán nem felhasználóbarát szerkezetben. Ahhoz, hogy az egyéni választókerületi eredményekről aggregálható adatokat kapjak, a 225 választókerület mind az 1895 jelöltje esetében fel kellett kutatni és egyesével be kellett írni, hogy melyik párthoz tartoznak. A választókerületi eredményeket ugyanis úgy tették közzé, hogy csak a neveket és a kapott szavazatok számát tüntették fel. A jelöltek párthovatartozását már egy másik honlapról lehetett megtudni, ahol viszont 152 egyesével letölthető oldalon ábécé sorrendben 6722 bejegyzés szerepel, vagyis mindenki, aki regisztráció céljából bejelentkezett, még ha egyébként a regisztrációját el is utasították. Panaszkodhatnék még, de nem érdemes, mert végül is megvan az a jó érzésem, hogy olyan munkát végeztem el, amire nem sokan vállalkoztak volna.

Ennek a tanulmánynak a központi része változatlanul a 2003-as választási folyamat leírása és elemzése, amiből képet kaphatunk a korábbi választásokról is. Ezt megelőzi egy rövid történeti rész, amelyben összefoglalom a vegyes választási rendszer bevezetésének körülményeit. A 2003-as választás elemezése után áttekintjük a korábbi választások eredményeit és tapasztalatait, majd befejezésül röviden felsorolom az új választási rendszer lényegesebb elemeit.

Ez azonban egyben már egy másik történet kezdete is. Vagyis Oroszország még mindig nem ereszt: adja az újabb feladatot, a 2007. decemberi választás történetének megírását. A folytatás tehát, reményeim szerint, hamarosan következik.