²⁹¹ A szerelmi dalok a népi lírán belül minden szempontból központi helyet foglalnak el: számuk és arányuk felülmúlja a többi lírai dalcsoportét; a legrégiesebb és ugyanakkor a legújszerűbb alkotások együttese, vagyis a legrétegzettebb lírai dalcsoport. Alkalmi dalok fokozatain keresztül ide torkollik a lírai fejlődés, ugyanakkor a szerelmi dalok hatása szétsugárzik minden szomszédos és rokon dalcsoportra. Ha valahol, itt tehát igazán nem lehet a műfaji sorompókat leengedni, ezért a szerelmi dalokat is nagyon nehéz egységes szempontok szerint csoportosítani.

A szerelmi dalok minden más lírai alkotásnál egyénibbek és szubjektívebbek, nem véletlen, hogy belőlük szokták a népi líra törvényszerűségeit is levonni. E dalok állanak mindenféle népköltészeti vizsgálódás tengelyében; ezeket utánozták a népies költők, de mindig is rájuk hatott legjobban a hivatásos költészet a virágénekek, a XVI-XVIII. századi kéziratos énekköltészet nem egy emlékével szinte mindmáig találkozhatunk, utóbb pedig a magyar nóták hatása fokozódott egyre jobban.

A lírai dalok közül a szerelmi dalok a legkevésbé alkalomhoz kötöttek; a legtöbbet foglalkozási és egyéb különbségtétel nélkül bárki elénekelheti. Döntő többségük tipikus és általános, mindenki magáénak érezheti. Az egyén nem közösségen keresztül, hanem közvetlenül nyilatkozik ugyan meg, de társadalmának egyik típusaként, nem pedig kifejlett, másoktól különböző személyiségként; régi típusú dalokban nem is magáról az érzelemről, inkább annak hatásáról szólt, és a kedvest sem nevezte meg hanem virágként vagy madárként emlegette.

Újabban mindenesetre sokféle lírai alaphelyzet, árnyaltabb érzelmek, többféle jellemtípus stb. jelenléte figyelhető meg. De minden alaphelyzetet, jellemtípust, érzelmi állapotot szinte azonnal tipizálnak; árnyalás helyett túlzó képekben magasztalnak vagy éppen ítélkeznek. A fájdalom pedig mintha nagyobb ihlető volna a boldog szerelemnél.

Az említett általánosításnak és tipizálásnak eredménye a jelzők, megszemélyesítések stb. állandósága, olykor valóságos rendszere, mely egészen stilizált atmoszférát teremthet. Könnyen úgy tetszhetett, mintha e szerelmi dalokban minden jelképes volna, holott gyakorta ismétlődő költői fogásokról, a lírai kifejezésmód kezdeti és egyben kezdetleges fokozatának hagyatékairól van szó, jelentésük időközben el is homályosulhatott már.

E gazdag lírai daltermést olyan tartalmi csoportokba osztottuk, mely a lírai alaphelyzetek, érzelmek, típusok stb. széles skáláját mutatja be, sőt némileg a történelmi fejlődést is figyelembe vettük. Természetes, hogy e gazdag dalkészleten belül van a legtöbb csoport, így: madárka (a kedves), szerelmi üzenet, a szerelem kertje és virága, a kedves szépségének dicsérete; szerelembe esve; a szerelem szívfájdalom, mulandó, ne szeressen senki mélyen; a legény- és leányélet, a házasság; látogatás, találka, udvarlás; tiltott szerelem, anyai tilalom; titkolt szerelem; irigység és pletyka; szerelmi bánat; elhidegülés, szakítás, hűtlen elhagyás; szemrehányás, fájdalmas (végleges) búcsú; elutasítás, kikosarazás; szeretetlenség; szegénység és szerelem, szerelmi átok.

E szerelmi dalcsoportok sokkal arányosabbak, mint más daltípusok csoportjai; az alapszövegek is nagyon erősen kontaminálódnak egymással, ugyanakkor épp a szerelmi dalokat alakítják át leggyakrabban másfajta (katona-, arató-, summás- stb.) dallá is. Nem csoda tehát, ha egy-egy vándorversszakkal négy-öt szerelmi és nem szerelmi dalcsoportban is találkozunk. A szerelmi daloknak, természetesen, a leglíraibb jellegű dalkörökkel van legintenzívebb, kölcsönös kapcsolatuk, így közölt példáink tanúsága szerint elsősorban a keservesekkel, bújdosóénekekkel és a katonadalokkal, de a szerelmi levelek, átokdalok, rabénekek, némely balladatípusok, továbbá a csúfolók és az újkori amerikás- és summásdalok vonatkozásában is.

Területi megoszlásuk is a legarányosabb, ám az Alföld szerelmi daltermése valamivel hangsúlyosabb, mint ugyanonnan más csoportoké; az is igaz viszont, hogy a legrégiesebb szerelmi dalok legnagyobb számban a magyar nyelvterület keleti széléről (székelyek, moldvai csángók) valók.