⁸⁶⁰ Életformájukat tekintve, a bordalok és mulatónóták is alkalomhoz kötöttek; ezek az alkalmak elég változatosak (lakodalom, névnap, disznótor, szüret, esti és ünnepi pincézés, kocsmai mulatozás vagy egyszerű poharazgatás stb.); ilyen alkalmakkor, valamint a hangulat fokozódásakor éneklik e könnyed dalokat, esetenként csúfoló, gúny- és egyéb tréfás dalokkal együtt. Vidám, férfias műfaj ez, lényege a bor és az ivás dicsérete, egymás biztatása, a kárhoztatók kigúnyolása és meglehetősen borízű filozofálgatás a barátságról, a halálról stb. Egyikük-másikuk jó fokmérője annak, hogy a tudat milyen mértékben volt képes felszabadulni. A hangulat fokozódásával más-más daltípusok (bordicsérő, sorbaitató, tréfás búcsúztató, párbeszédes kocsmai veszekedő, csúfoló, paródia és travesztia stb.) kerülnek sorra. Ezeket nemegyszer szóló és kórus váltakozva énekli vagy tréfás szokás (kézfogás, pohárcsere, keresztezett kézzel való ivás és hasonlók) keretében hangzanak el; a dunántúli, úgynevezett duss közben pedig pénzt is gyűjtenek a zenészeknek.

Minden szempontbál heterogén dalcsoport: állandó az irodalmi, diákos városi hatás, a műdalok folytonos beáramlása. Műfajilag is oldottabbak az átlagnál: a tánc-, gúny-, lakodalmi és szerelmi, továbbá katonadal, pásztor- és betyárnóta közeli rokona; egy részét a szolgák és kubikosok alakították át saját életükre.

Eredetien népi vagy folklórizálódott szövegeket válogattunk össze, a következő csoportosítás szerint: a munka és az ivás szembeállítása; kocsmai mulatozások; világos virradtig; félre bánat, félre bú; az ivás és a bor dicsérete; részegség; tréfás végrendelkezés; itató, koccintó, pap-, leány- és asszonycsúfoló, kocsmai veszekedés, köszöntő, búcsú.

E mulatónóták is országosan ismertek, a borvidékeken, természetesen, többet gyűjtöttek (Zala, Somogy, Baranya, Csongrád stb.), de mintha az egri, gyöngyösi és a tokaji borvidékről kissé megfeledkeztek volna; ugyancsak gyér a gyűjtés a Duna Tisza közéről is. (Az erdélyi és nyugatmagyarországi változatok száma viszont érhetően kevesebb.)