⁹⁹⁴ A táncdalok a nevükben is kifejezett alkalmak dalai, de ez a kapcsolat talán még lazább, mint a lakodalmi énekek vagy a bordalok esetében. Alig van olyan táncdal, amelyet csak tánc alkalmával énekelnének, ezzel szemben szinte minden giusto tempójú bor-, tréfás, csúfoló, párosító, szerelmi stb. dalra rophatják a táncot, sőt esetenként betyár- és katonadalt is fölhasználhatnak. E dalkategória sem egységes tehát. Célszerűnek látszott azokat kiválasztani, melyek szövegi és zenei (szerkezeti, formai) szempontból valamely tánchoz kapcsolódnak.

Ez a műfaji átfedés már a XV-XVII. századtól kimutatható, hiszen a korabeli kéziratos énekeskönyvekben is legalább kétféle értelemben használják a tanz nota megjelölést:

1. táncra vonatkozó, dallam nélküli szövegversek;

2. valamely tánc dallamára írt szerelemes dalok.

A tulajdonképpeni táncdalok közös vonása a táncra való felkérés, biztatás, a tánc és a táncosok dicsérete, az ügyetlen táncos vagy a kívülállók kigúnyolása stb. Jókedvű csipkelődés és ugratás, nemegyszer maró gúny és hetvenkedés jellemzi őket, e tekintetben a csúfolók, tréfás és gúnydalok közeli rokonai, valamint a táncszók édestestvérei.

A táncdalokat legkönnyebben táncfajták (hajdú-, verbunk-, kanász-, páros és szertartásos táncok) és táncalkalmak (bál, lakodalom, mulatság) szerint lehetne csoportosítani, de ez túlságosan formai rendszerezés volna, megbontaná az eddigi rendet, így gyűjteményünkben a táncdalok a következő tartalmi csoportok szerint sorakoznak: történelmi táncok (hajdútánc, verbunk stb.), kanásztáncok, kukástáncok, különféle játékos, társas és szertartásos táncok; találka; párosítók; lánykérés; felhívás a táncra, áll a bál; mulatság, táncra biztatók, páros táncok, férjek és asszonyok tánca, tánczene, táncszók, különféle gúnydalok, lakodalmi táncok, vége a táncnak.

A szerelmi dalok után a táncdalok országos szórtsága a legnagyobb, mégsem arányos teljesen a táji eloszlás, mert a nyelvterület északi szegélye alig van képviselve.