¹²³⁹ A hármas fejezetcím is jelzi e dalcsoport összetettségét, melyet úgy lehetne legegyszerűbben jellemezni, hogy sem a műfaj, sem pedig az előadás alkalma szempontjából nem egységes. A lírai dalok egész sorára és sok-sok alkalomra kiterjeszthető fogalom, sokkal inkább, mint bármely más dalkategória; mindenfelé nyitott, bizonytalan a határ.

Általában vidám hangulatú társas összejöveteleken, mulatságokon hangzottak el nagy számban. E dalokban a falu vagy egy kisebb közösség teszi nevetségessé, gúnyolja ki bizonyos egyének, típusok, foglalkozások, nemzetiségek, a másik nem stb. vélt vagy valóságos hibáit, nemegyszer igen elfogultan. A személyi, közösségi érzékenységre nem sokat adnak, a célba vett szereplők szinte pőrére vetkőzve állnak a mindentudó faluközösség színe előtt. A dalbeli bírálat sokszor elevenbe vágó, sőt kíméletlen is tud lenni. A vidám, gunyoros tartalomnak megfelelő a forma is: nemegyszer olyan dalkeret, melyben a szereplők, a színhely stb. könnyedén cserélhető vagy éppen visszájára fordítható, tetszés szerint nyújtható vagy ismételhető. A páros-felelgetős forma is e dalcsoport fő jellemzője; továbbá az úgynevezett kiéneklés, mely dalbeli közhírré tételt jelent. Ebben az értelemben tehát a dalok jelentős része rögtönzés. Hangulatilag és tartalmilag a párosítók, bordalok, mulatónóták, továbbá a táncdalok közeli rokonai, de úgyszólván alig van olyan daltípus, mellyel ne volna kapcsolatuk (játékdal, lakodalmi ének, vőfélyvers stb.), ha másként nem, parodisztikusan átalakítva (tréfás búcsúztatók, siratóparódiák, visszájára fordított egyházi népénekek stb.).

A csúfolók hagyománya évszázadokra nyúlik vissza: a vágánsköltészet kötetlen jókedve, szókimondása, a könnyebb fajsúlyú hegedűs-énekhagyomány továbbélése és a korabeli deákság szelleme hatja át a XVI-XVIII. századi csúfolókat; nem egy típusa máig megmaradt a szóhagyományban.

E gazdag dalhagyomány megnyugtató rendszerezése nagyon nehéz, talán a célba vett személyek (leány, legény, asszony, mesterek stb.), közösségek (vallás, nemzetiség, falu), illetve a dalban szereplők (állatok stb.) szerint lehet legbiztosabban csoportosítani. Ennek értelmében a következő körök alakultak ki: legény-, leány-, férfi-, nőcsúfoló, tréfás játékdal, párosító, páros-felelgetős, tréfás és sorozatos dicsekvő, szerelmi csúfolódás, tréfás erotikus dalok, házasság, asszony- és férjcsúfoló, vénlány- és vénasszonycsúfoló, falusi hatalmasságok, mesterségek, nemzetiségek stb. kigúnyolása, felfordult világ, állatlakodalom, tréfás búcsúztató és siratóparódia.

E dalcsoport száma vetekszik a katonanótákéval, de nem éri el a szerelmi dalokét. Az egész országban ismert műfaj, meglepően sokat gyűjtöttek Erdélyből, az Alföld is vezet a humor tekintetében, egyébként a területi eloszlás nagyjából fedi a bor- és táncdalokét. (Somogyból, Zalából kevesebb gúnydal van, mint bordal; Baranyában azonos a számuk; az északi vidékek ismét kisebb számban vannak képviselve; de mindez inkább a gyűjtések aránytalanságára, mintsem a humor hiányára vall!)