⁴⁶⁸ A vándordalok a bujdosóénekek legközelebbi rokonai, ismeretük azonban szűkebb körű. A mesterlegényeknek (segédeknek) az elmúlt századokban három évig vándorolniok, eközben tanulniuk kellett, hogy céhes mesterek lehessenek. Az ő repertoárjukhoz tartoznak a vándordalok, melyekről nagyon keveset tudunk, minthogy a kisiparosság dalkincse javarészt még föltáratlan.

A vándorlás nem társadalmon kívüli kényszer, mint a bujdosás, nem is hajléktalanság. Ennek következtében a vándordalok hangulata kevésbé pesszimista, mint a bujdosóénekeké, és több a tudálékos, félnépi, döcögős prozódiájú alkotás is köztük. Azok a vándordalok a legsikerültebbek, melyek legjobban hasonlítanak a bujdosóénekekhez. A szövegek csak kevés bepillantást engednek a vándor mesterlegények életébe (pl. a városi legényszállásokra, az úgynevezett herbergekre való utalás stb.), sokkal több közöttük az általános vonatkozású, sőt egyik dalunk a fecske költözésének, fészekrakásának példájával mutatja be a vándor mesterlegények életét.

Az első személyes vándordalok a búcsú, indulás, a faluról falura, városról városra való vándorlás bemutatására jól bevált költői közhelyeket alakítottak ki; egy részükkel már a bujdosóénekekben is találkoztunk, főként az erdőben való pihenés, a gyaloglás költői ábrázolásával kapcsolatosan.

Ma még elég kevés vándordalt ismerünk; úgy látszik, nemcsak az iparilag fejlettebb vidékeken voltak elterjedve: szövegeink a magyar nyelvterület több tájáról származnak.