¹¹³⁶ A mezei munkások dalainak elkülönítése több szempontból is nehéz, olykor kissé mesterkélt is; az aratódal például jelenthet aratásról szóló népdalt vagy különösebb szövegkapcsolódás nélkül aratás idején énekelt másféle dalt is; szűkebb értelemben véve pedig az aratórészesek saját életükről szóló lírai alkotásait; ez utóbbiak a legjellemzőbbek. (Cséplő-nóta viszont alig akad.)

A mezei munkásdalok közül aratódal van a legtöbb; nagyobb részük országszerte ismert és sok változatban él. E csoportban feltűnően nagy a népies műdalok aránya is, amelyek a munkát idealizálják. Az írástudó bandagazdák, részesek közt nem egy versszerző akadt, aki az időszerű problémáknak a korabeli história-hírvers kifejező eszközei segítségével adott hangot.

Az aratódalok csoportosítása nehéz. A főbb témakörök a következők: munkaszerzés-toborzás; szerelem; munka; a bánásmóddal, az élelmezéssel, a rész visszatartásával kapcsolatos panaszok; aratóünnep; sztrájkmozgalmak stb. Különlegességnek számít a kaszafenő mondóka (a munkadalok között is helyet kaphatna).

E szabad és többnyire saját kosztjukon dolgozó bérmunkások aránylag keveset panaszkodnak az élelmezésre, a bánásmódra; jóval több viszont a szerelmi vonatkozású dal, hiszen ekkor volt a párválasztás egyik legfőbb alkalma is; nem véletlen, hogy épp ezeket a dalokat ismerték országszerte. A sztrájkokról szóló dalok egyedi, kevéssé csiszolt, de figyelmet érdemlő alkotások. Külön csoport az aratóünnepi daloké: ezeket főként menetdalként vagy báli nótákként énekelték. Egyébként kezdéskor-végzéskor, munkába menet és jövet énekelték, de munka közben nem; a munka modern szervezeti formája és hajszája sok hagyományos alkotást háttérbe szorított.

Az aratódalok országszerte ismertek. A magyar nyelvterület keleti, délkeleti részéről kevés adatunk van; a legtöbb dalt a Dunántúlon és a Dél-Alföldön jegyezték föl; a Palócföld közepes mértékben van képviselve.