¹³⁹⁸ A legújabb kori magyar népköltészet sajátos színfoltja az amerikás líra, a századforduló körüli évtizedek nagy kivándorlási hullámainak terméke; ennek megfelelően rétegzett: alapja a korabeli népdal (katonanóta, bujdosóének stb.), a kispolgári műdal és az ipari munkásdal. Elszigetelve, idegen nyelvi környezetben következett be az agrárproletár tömegek munkássá válása; így a szóbeliség kényszerűen konzerválódott, ugyanakkor sok idegen szó is benyomult a dalszövegekbe.

Az amerikás dalok legkönnyebben tartalom szerint csoportosíthatók: a búcsú, az utazás, a kinti élet (munka, mozgalom, honvágy stb.), az itthon maradottak és a hazatérés dalai alkotják a fontosabb ciklusokat; egy-egy versszak több csoportban is előfordulhat, különösen a ki- és visszautazásról szóló szövegrészek lehetnek hasonlók. A panaszos alaphang nemcsak az elszigeteltség, hanem a szakképzetlenség, a kiszolgáltatottság miatt is érthető. Egyébként az amerikások is ismerték és dalolták, de nem alakították át a korabeli divatos szerelmi és bordalokat és egyéb nótákat.

Az amerikás dalok nagyobb részét itthon gyűjtötték; szűk körben voltak csak elterjedve és csak kevéssé csiszolódtak. (A táji eloszlás nem a kivándorlási gócok, hanem a gyűjtések helye szerint rajzolódik ki.) Tudomásunk szerint újabban az észak-amerikai Egyesült Államok magyar lakossága körében is intenzív dalgyűjtés folyik.