| Szőke vize a zavaros Tiszának, |
| Mondd meg annak a szép barna kisjánnak, |
| Hogy az egész Tisza vize mentiben, |
| Nincsen ollyan barna kisján sehol sem! |
|
| Csak titokba akartalak szeretni, |
| De ki kellett annak világosodni; |
| Mindegy rózsám, hadd tudja meg a világ, |
| Hogy mi híven s tisztán szerettük egymást. |
|
| Száraz ágrul messze száll el a madár, |
| Addig repül, míg ződ ágra nem tanál; |
| A kis madár elmaradt a párjátul, |
| Úgy maradunk mi el, rózsám, egymástul. |
|
| Sárgadinnye ráfutott a görögre. |
| Meg kell válni, kedves rózsám örökre; |
| Megválásom még az ág is siratja, |
| Setét felhő a kék eget borítja.577 |
|
|
