Előszó

Izsófalva... Aki először hallja ezt a helységnevet, érzi, hogy nem természetes úton keletkezett. Igaza van: a történelmi Borsod megyében, a mai Kazincbarcikától 8 km-re északra fekvő települést eredetileg Disznóshorvátnak hívták, amit a múlt század közepén, 1950-ben változtattak Izsófalvára a község jeles szülöttének, Izsó Miklós szobrászművésznek a tiszteletére. Így ha most valahol szóba kerül a falu, önkéntelenül felidéződik a nagy alkotó személye, korszakalkotó munkássága is - természetesen csak azokban, akik ismerik, tudnak róla...

Disznóshorvát-Izsófalva Árpád-kori település, keletkezése a 13. század elejére tehető. A középkori források meglehetősen keveset mondanak róla, nyilván azért, mert szerény helyet foglalt el a vidék életében. Nem voltak nevezetes és gazdag birtokosai, nem épült itt vár, kastély, de még kúria sem, határában nem dúltak heves csaták. Régészeti leleteknek, műemlékeknek is híján van. Legrégibb épülete az 1860-as években emelt református templom, amely a lebontott korábbi egyház helyén áll. "Csupán" azzal büszkélkedhet, hogy születése, illetve itt-tartózkodása révén szoros szálak főzték ide a 19 században a magyar kultúra néhány kiemelkedő alakját.

Lakói, dacolva a török sanyargatással, járványokkal, természeti csapásokkal és más megpróbáltatásokkal, a 19. század végéig földműveléssel és állattartással biztosították megélhetésüket. Akkor kezdődött új korszak a község történetében, amikor nagykiterjedésű határában több helyen is szenet tártak fel, és egymás után nyíltak itt a bányák. Disznóshorvát földjén két új, korszerű bányatelep jött létre, Ormospuszta (1953-tól Ormosbánya) és Rudolftelep. Sorra emelték az üzemi és közösségi épületeket, a betelepülő munkáscsaládok részére pedig a lakóházakat. A népesség néhány évtized alatt a korábbinak a többszörösére duzzadt. A bányászat minőségi változást eredményezett az életmódban, a szociális, oktatási és kulturális ellátásban is. A fejlődés 1945 után még látványosabb volt, egészen addig, amíg az 1970-es évek végétől hanyatlásnak nem indult a szénbányászat. Fokozatosan beszüntették a termelést a helyi aknák, ami az élet minden területén visszaesést okozott. A biztos kereseti lehetőség elvesztése nehéz anyagi helyzetbe hozta a korábban viszonylag jómódban élő bányászcsaládok többségét. Számukra eddig ismeretlen kihívásokkal kellett szembenézniük és megküzdeniük (munkanélküliség, átképzés, ingázás, elvándorlás stb.), ami sajnos sokaknak nem sikerült. Súlyosbította a helyzetet, hogy az 1990-es évek elején a rendszerváltozás utáni gazdasági átrendeződés következtében nem csak a bányászat, hanem más iparágak is válságba kerültek a környéken, csökkentve a volt bányászok elhelyezkedési lehetőségeit. Az sem jelentett kiutat, hogy a bányászat mellett mindig élt a helyi mezőgazdasági tradíció: az amúgy is gyenge termelőszövetkezet az 1990-es évek elején megszűnt, az egyéni gazdálkodás kockázatát pedig csak néhányan merték vállalni a kedvezőtlen adottságú földeken. Egyelőre tehát a jövő nem sok reményre jogosít.

A rendszerváltozásnak volt egy másik, a község szempontjából ugyancsak kedvezőtlen fejleménye is: élve a lehetőséggel, az évtizedekig Disznóshorvát-Izsófalva édes gyermekeiként dédelgetett, sok tekintetben nála fejlettebb két településrész, Ormosbánya és Rudolftelep önállóvá vált. Az anyaközség tehát magára maradt, elvesztve területének és lakosságának jelentős hányadát. Ezt azonban nem tragédiaként, hanem a fejlődés elkerülhetetlen velejárójaként élték át a helybeliek - a dolog legfeljebb önérzetüket tépázta meg. Ha gondoktól gyötörve is, de él és élni akar a település. Mintegy 2000 polgára számára mindent biztosít, ami egy ekkora községtől elvárható. Az önkormányzat óvodát, iskolát, művelődési házat, könyvtárat, házi- és fogorvosi szolgálatot működtet, amelyekben színvonalas szakmai munka folyik. Különösen nagy gondot fordítanak a helyi hagyományok, elsősorban Izsó Miklós emlékének ápolására. Ennek legújabb bizonyítéka a nagy művész életét és alkotásait bemutató, 2001 szeptemberében megnyílt emlékház. Két megyei fenntartású egészségügyi intézmény (szakkórház, szociális otthon) is található a faluban. A lakosság kényelmét víz-, szennyvíz-, elektromos, gáz- és telefonhálózat, valamint megfelelő kereskedelmi ellátás szolgálja. A vasúti és a közúti közlekedés feltételei jók, könnyen elérhetők innen a forgalom fő útvonalai.

Izsófalva azzal is jelezni szeretné élni akarását, a jövőbe vetett hitét, hogy most feleleveníti múltját: közreadja a település történetébe vázlatos bepillantást nyújtó könyvet. Minden részletre kiterjedő, tudományos igényű monográfia létrehozására sem az anyagi, sem pedig a személyi feltételek nem adtak lehetőséget. De talán nincs is szükség erre, inkább a lakosság egészéhez szóló, viszonylag kis terjedelmű (tehát olcsó), adatokban gazdag publikáció lebegett a szemünk előtt, amikor belefogtunk a vállalkozásba. A végeredményt most már a kezében tarthatja az olvasó, és eldöntheti, hogy mond-e számára újat, hasznosat, érdekeset.

Azonban e szerény munka megírása, összeállítása sem volt éppen egyszerű feladat, mert mint már fentebb is jeleztük, a községre vonatkozó írott források meglehetősen gyérek, hézagosak, különösen a korai időkből. Így inkább történelmi mozaikot, mintsem rendszeres históriát kapnak e kiadvány lapjain az érdeklődők, ahogy ezt a cím is jelzi. Szerencsére vannak olyan elemei a falu krónikájának, amelyek önmagukban, a nagy folyamatokból kiragadva is figyelmet érdemelnek (például az egyház-, az oktatás- és a művelődéstörténet, a szénbányászat, a helységhez kötődő neves személyek élet- és pályarajza stb.). Ezek adják a könyv gerincét, kiegészítve a természeti viszonyok bemutatásával, az ismert történelmi, gazdasági, társadalmi, statisztikai és egyéb adatokkal, néhány fontos szemelvénnyel, végül pedig a községről megjelent írások terjedelmes jegyzékével, amely jó alapot nyújt a további tájékozódáshoz. A szöveget képek, ábrák színesítik. (Izsófalva és a néhány éve még hozzá tartozó Ormosbánya és Rudolftelep múltja elválaszthatatlan egymástól, ezért az utóbbi két település is megfelelő súllyal szerepel a könyvben. Így tulajdonképpen három községről tájékozódhat belőle az olvasó.)

A kiadó és a szerkesztő remélik, hogy e szerény összeállítást haszonnal és érdeklődéssel forgatják majd a ma itt élők, az innen elszármazottak és a kívülálló érdeklődők egyaránt.