CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
1. Bevezetés
2. Iskolaállítás, iskolaépület, iskolafenntartás
3. Tankötelezettség és végrehajtása
4. Tanterv, tanítás, tanfelügyelet
5. Tanév
6. Osztály, osztályok száma
7. Felszerelés
8. Egészségügy
9. Könyvtár
10. Ismétlő iskolák
11. Tanítók
12. Iskola és népművelés
13. Ifjúsági egyesületek, leventemozgalom
14. Háborús helyzet és politikai szélsőségek hatása a tanyai iskolák életére
15. Jegyzetek
16. Rövidítés- és irodalomjegyzék
17. Térképmellékletek
Bevezetés
A hódmezővásárhelyi határban 1855-ben létesítették az első tanyai
iskolákat. Számuk folyamatosan emelkedett, bár a legtöbb iskola nem állandó
épületben volt elhelyezve. A helye is gyakran változott egy-egy iskolának,
sőt előfordult, hogy megszűnt, majd évek múltán ismét létesítettek. Az
1870-es évek végétől kezdett lendületesebben fejlődni a hódmezővásárhelyi
tanyai iskoláztatás, ebből a város, az egyházak és az érdekelt tanyai
lakosok egyaránt kivették részüket. 1882-ben 16 tanyai iskola volt, 1887-
ben pedig már 21 iskola működött a vásárhelyi határban. A korai iskolák
legtöbbje érdekeltségi iskola volt a fenntartójuk szerint, azaz az érdekelt
szülők által társulás folytán fenntartott iskola; ugyanakkor legtöbb
zugiskola volt az iskola-felügyelet szerint, mert felügyelet nélkül
működött.
1878-tól voltak községi iskolák. 1896-ig csak egy iskola volt községi
felügyelet alatt, de két iskolaépület volt községi tulajdon. 1896-tól 6
iskolát biztosított felügyeletéről a város, 1897-től pedig egy, a Csajághy
Iskola kivételével az összes községi felügyeletű lett. Több mint felük
bérelt épületben volt ekkor, közülük a legtöbb iskola céljára teljesen
alkalmatlan tanya volt, de 1903. szeptemberben már 22 iskola a város
tulajdona volt (az öt bérelt helyiségből pedig négy iskola céljára épített
épület volt).
Egyházi tulajdonú iskolák 1890-től kezdtek lenni, de még 1896-ban is voltak
egyházi jellegű iskolák, azaz érdekeltségi iskolák, amelyekre az egyház
gyakorolt közvetlen felügyeletet. E felügyelet ellátásának korabeli
megítélésére enged következtetni, hogy már 1892-től községi felügyeletű
érdekeltségi iskolát akartak a tanyasiak több helyen. Az egyházi
felügyeletű iskoláknál gyakran kell alkalmazni a jellegű kifejezést,
mert a levéltári iratok arra engednek következtetni, hogy az egyházak a
felügyeletet alig, vagy egyáltalán nem látták el; voltak olyan tanyai
iskolák, amelynek egyházi mivolta kimerült az ott tanító (legtöbbször
képesítés nélküli személy) hitfelekezeti hovatartozásában. Ezeket
legfeljebb egyházi jellegű iskoláknak szabad nevezni, de nyugodtan
mondhatnánk zugiskoláknak is, mint ahogyan korabeli iratok is nemegyszer
annak minősítették.
A vásárhelyi tanyák között állami iskolák 1903-tól voltak. A Csajághy
Iskola kivételével minden tanyai iskola állami felügyeletű lett ekkor, de
az iskolaépületek csak évekkel később mentek át államkincstári tulajdonba,
vagyis az állam csak felügyeletet látott el, az épületeket a város tartotta
fenn és újabbak építése is a város kötelessége volt. Az 1890-es években
építették azokat az iskolaépületeket, amelyekben az iskolák végleges
elhelyezést kaptak, de tanyai iskolák korszerű épületei 1897, a tanyai
iskolák községi kezelés alá vétele után épültek. 1903-ra, a hódmezővásárhelyi
tanyai iskolák állami kezelés alá adásáig 11 téglaépületet adtak át.
Az 1903. szeptembertől 1918. őszéig terjedő időszak iskolaépítésben nagyon
látványosan indult. 1903-tól 1909-ig évenként átlag egy épületet adtak át
(1903-ban kettő, 1905-ben kettő, 1906- és 1907-ben egy, majd 1909-ben
ismét egy, állami elvárásnak teljesen megfelelő épületet). 1910-ben 5 új
iskolaépület készült el. Az 1910/11. tanévben már 36 iskolában folyt
tanítás, mindegyik iskola céljára épült épületben volt elhelyezve,
melyekből 22 korszerű, új épület volt. Ezután 1914-ben terveztek
felépíteni egy új iskolát, de a háborús helyzet miatt elmarad.
A tanyai iskolák tanítói a 19. század végéig sokszor képesítés nélküli
tanítók voltak, és gyakran változtak. Az utolsó évtizedben az állandó
épületben elhelyezett iskolákban már okleveles tanítókat alkalmaztak az
egyházak, az iskolák községi kezelés alá vétele után pedig csak rendkívüli
esetben alkalmaztak képesítés nélküli tanítót.