Hadrianus, mint valahol olvasám, oly önhitt volt művészi ismereteire nézve, hogy midőn, még mint fiatal katona a Trajanus táborában szolgált, a nagy építőmester Apollodorus valamely művét – meglehet Trajanusnak a Dunán át vetendő hídja alaprajzát – nagy önhittséggel hibáztatta; miért az megharagván mondá néki: ne elegyedjék olyanba, mihez nem ért; maradjon a lopótökfestés mellett – mert ezzel szokta vala Hadrianus idejét tölteni. S ő e sértő gúnyt oly élénkül vette, s úgy nem tudá felejteni, hogy mihelyt Róma urává lőn: hatalmát a gúnyoló művészen bosszút állásra fordítá. Apollodorust előbb száműzte, utóbb meg is ölette; s még ezzel sem levén megelégedve: Trajanusnak Dunán át készített hídját irigységből lerontatta, hogy azzal együtt Apollodorus neve át ne menjen a jövő korra. De hogy ez igaz-e? Arról bizony jót nem állok; mert ha nem volt is divatban akkor a memoire-írás, de voltak akkor is pletykák.