Jelen dolgozat egy terjedelmes munka apró szelete, a hódmezővásárhelyi tanyai iskolák történetéhez gyűjtött adatokon belül apró adalékokat nyújt a tanyai iskolák tanítóiról. A hódmezővásárhelyi tanyai iskolák múltjához gyűjtött anyagunk 13 fejezetben igyekszik vázolni a tanyai iskolák történetét: 1. az iskolák neve, elhelyezkedése; az egyes iskolák fennállása; 2. iskolaállítás, iskolaépület, iskolafenntartás; 3. tankötelezettség és végrehajtása; 4. tanterv, tanítás, tanfelügyelet, iskolafelügyelet; 5. tanév; 6. az osztályok száma, osztályok jellege; 7. felszerelés (berendezés, tanfelszerelés); 8. egészségügy; 9. könyvtár; 10. ismétlő iskolák; 11. tanítók; 12. zugiskolák; 13. iskola és népművelés (iskola és az olvasókörök kapcsolata). Jelen dolgozat a tanítókról szóló fejezet része, melybe harmadik témakörként illeszkedik be, ahol a tanítókról szóló források feldolgozását a következő pontok szerint végeztük: 1. számuk (képesítettség, képesítés-nélküliség); 2. anyagi helyzetük (tanítói fizetések; járandóságok fizetés-kiegészítések (lakbérpótlék, kertilletmény, korpótlék, fűttetési díj, készpénz támogatás tanítói értekezletekhez, fizetéselőleg...); díjlevél; nyugdíj, nyugdíjazás, segélyezés (nyugdíjjárulék, nyugdíjba vonulás, elhalálozás, özvegyi segély); a tanítók általános életkörülménye); 3. velük szemben támasztott igények, követelmények; 4. önképzésük; 5. továbbképzésük; 6. tanítótestületek; 7. tanítók a tanyai iskolákban (a tanítók rövid bemutatása névsorrendben); 8. tanyai iskolák tanítói (az iskolák felsorolása tanítóikkal időrendben).

E rövid áttekintés alapján teljesen nyilvánvaló, hogy jelen dolgozatunk nem a legmegfoghatóbb témát öleli fel. Terjedelmi okoknál fogva voltunk kénytelenek ezt a témát választani. Ugyancsak terjedelmi okoknál fogva nem közölhetjük az alapfejezeteket még mellékletként sem. Alapfejezetnek tekintjük az egyes iskolák fennállásáról szóló részt, amely segítséget nyújtana ahhoz, hogy az itt olvasható tényeket térben és időben könnyen elhelyezhessük, továbbá alapfejezetnek tekintjük jelen dolgozatunkhoz a tanítókról szóló fejezet 1., 2., 7. és 8. pontját, melyek ahhoz adnának kiegészítést, hogy az itt olvasható adatokat a témakörben egzakt módon elhelyezhessük. Ezen adatok fellelhetéséhez fel kell hívnunk a figyelmet az irodalom és rövidítésjegyzékben közölt Koncz 1990., Koncz 1998. és Tanítói fizetések munkákra.^[1]

Dolgozatunk témája jelenleg - 2000. tavaszán - még kutatatlan terület, ezen munkában olvasható adatok tehát elsődleges feldolgozása és bemutatása a forrásokban fellelt tényeknek. Forrásaink szinte kizárólag levéltári iratok, mely indokolttá tette módszertanilag azt a megvalósítást, hogy a bemutatás és adatközlés nagy mértékben törekedjen a továbbdolgozhatóságra, elsődlegesen ne olvasmányos, hanem tényközlő legyen. Módszertanilag indokoltnak találtunk időnként olyan tények bemutatását is dolgozatunkban, amelyek jelenleg még nem értékelhetők abban az értelemben, hogy korrekt összefüggésbe hozhatók lennének további tényekkel, ám láthatóan említésre méltó tények, tehát nagyban elő fogják segíteni a további kutatást és feldolgozást. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy jelen dolgozatunk szervesen kapcsolódik a fentebb említett széles körű feltáráshoz, így egyes fogalmak bevezetésének, esetleg fontos következtetések hiánya nem módszertani pongyolaság, azok a definíciók és lemmák az itt nem közölt fejezetekben találhatók.

Az a tény, hogy a hódmezővásárhelyi tanyai iskolák története kutatatlan terület, önmagában indokolttá teszi a témaválasztást. Nem vitás az sem, hogy e téma feldolgozása nemcsak helytörténeti, hanem neveléstörténeti jelentőséggel is bír. A tanyai iskolák történetének kutatása e dolgozat írójának azt az alkotást jelenti, amellyel egzakt módon összeállított adalékokkal járulhat Hódmezővásárhely történetének feltárásához, továbbá jelenti annak a hiánypótló műnek a megvalósulását, amelyet haszonnal tud forgatni a helytörténet iránt érdeklődő kutató és olvasó. Meg kell említenünk, hogy a hódmezővásárhelyi tanyai iskolák tanítóinak bemutatása, a helytörténet és a neveléstörténet mellett, családtörténeti kiegészítést is jelent egyúttal, hiszen apró adalékokkal szolgál azok számára, akik a Fejérváry 1929., és az azóta megjelent családtörténeti munkák mellett további adatközléseket keresnek a Hódmezővásárhely külterületének történetéhez. Végezetül meg kell említenünk a témaválasztásnál azt is, hogy a tanyai iskolák történetének kutatása tiszteletadást jelent a volt tanyai tanítók előtt.

E témakör részletes bemutatása további kutatás feladata. A hódmezővásárhelyi tanyai iskolákra vonatkozólag kevés levéltári adat áll eddig rendelkezésre. Azonban az 1868:38. népoktatási törvény és a népiskolai hatóságokról szóló 1876:28. törvénycikk végrehajtása tárgyában 20.311. sz. a. 1876. szeptember 2-án kiadott vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet részletesen bemutatja a XIX. század utolsó negyedéből a tanítók feladatát.^[2] A végrehajtási rendelet polgári községek, polgári községi iskolaszékek, állami népoktatási tanintézetek gondnoksága és népnevelési tanfelügyelők számára kiadott utasításokat tartalmaz. Tartalmaz továbbá 7 rövid körrendeletet, a vallás- és közoktatásügyi miniszter polgári és egyházi hatóságok intézett körrendeleteit. Ebből adódóan csak a községi tanítók feladatát mutatjuk be, az egyházi és magániskolai tanítókra csak hellyel-közzel tudunk utalni. A hódmezővásárhelyi adatok előtt tehát a tanítóktól törvények és rendeletek által elvárt igényeket tekintjük át.

Tanítónak csak a törvény értelmében képesített személyt lehetett választani. A tanítókat élethosszig választották. Hivatalukból csupán súlyos hanyagság, a növendékekkel való durva bánásmód, erkölcsi kihágás, vagy polgári bűntény miatt voltak elmozdíthatók a megyei közigazgatási bizottság ítélete folytán.

A tanító vármegyei, városi, községi és egyházi képviselő valamint esküdtszéki tag is lehetett, de semminemű állást tanítósága mellett nem viselhetett. Olyan teendőket azonban, melyek helyben és tanórákon kívül is elvégezhetők, és nem járnak külön hivatallal, engedéllyel elvállalhatott. Ha a tanító ilyen tisztséget, például jegyzőséget akart vállalni, az iskolaszéknél kellett kérvényeznie. Az iskolaszék véleményes jelentést tett a tanfelügyelőnél s a közigazgatási bizottság adhatott arra azután engedélyt. A felekezeti iskolatanítók az istentiszteleten és temetésen segédkezhetnek.^[3]

A tanító hivatalát csak azután foglalhatta el, ha a megválasztását a közigazgatási bizottság jóváhagyta. A tanító részére díjlevelet állítottak ki, melyről a tanító hiteles másolatot kapott. A tanító halála esetén özvegyét és árváit, a halálozás napjától számított fél évig, az egész fizetés megillette.

Az iskolaszék kötelessége volt elsődlegesen felügyelni a tanító munkáját. Az utasítás szerint: az iskolaszék szigorúan felügyel a tanítóknak úgy a magaviseletére, hivatali kötelességeik pontos teljesítésére, szorgalmukra és a növendékekkel való szelíd bánásmódjukra, mint arra is, hogy a tanítóságon kívül semmi más hivatalt, vagy az iskolai felsőség által meg nem engedett mellékfoglalkozást ne gyakoroljanak.

Ha kisebb mérvű mulasztást, kihágást vagy egyéb törvénytelenséget tapasztalt, az illető tanítót rögtön és bizalmasan kellett meginteni. Ha a megintésnek kellő eredménye nem volt, illetve nagyobb fokú kihágás, mulasztás és egyéb törvényellenesség esetén, az ügyet a tanfelügyelő elé kellett terjeszteni. Ez utóbbiak közé sorolta a rendelet a vétkes hanyagságot, a növendékkel való durva bánásmódot, erkölcsi kihágást, a kormány által eltiltott tankönyvek vagy taneszközök használatát.

Ugyanakkor az iskolaszéket utasította a rendelet a kitűnő és feladatának teljes odaadással élő tanítónak elismerést érdemlő működését a tanfelügyelőnek tudomására juttatni, jutalmazását kieszközölni.

Felsőbb szintről a tanfelügyelő ellenőrizte a tanító munkáját. A rendelet a községi tanítókra nézve feladatául szabta a tanfelügyelőnek, hogy "a tanító levén az oktatás sajátképi vezetője s az iskola lelke, a tanfelügyelő legfőbb gondját a tanító eljárásának, szorgalmának s egész magaviseletének folytonos szemmel tartására és működésének támogatására irányozza."

A tanulók szülői vagy gondviselői és a tanító között fennforgó panaszokban elsőfokúlag az iskolaszék határozott, határozata ellen mindkét fél a közigazgatási bizottsághoz fellebbezhetett. Az iskolaszék és a tanító között felmerülő panaszokban első fokú bíróság a közigazgatási bizottság volt.

A népiskolai hatóságokról szóló törvény szerint a tanító ellen folytatott fegyelmi vizsgálat alapján kiszabható fegyelmi büntetések: megintés vagy dorgálás, pénzbírság, mely a tanító összes fizetésének 10 %-áig terjedhet, a szerzett nyugdíjigény elvesztése, állomásról elmozdítás.

Ugyancsak a törvény értelmében az államkormány által eltiltott tankönyv vagy taneszköz használata büntetendő cselekmény volt, melyet a körülmények szerint 300 forintig terjedő pénzbírsággal, vagy 3 hónapig terjedő fogsággal, vagy a tanítót illetőleg hivatalvesztéssel sújthattak. Felekezeti iskola tanítója esetén a vallás- és közoktatásügy miniszter, az illető egyházi főhatóság útján, a vétkes tanítónak állomásától és fizetésétől felfüggesztését elrendelhette.^[4]

A tanítót megválasztása után - a vásárhelyi községi iskolaszék néhány iratának szavaival - a vezetése alá adott iskolába beállították, bevezették. Az iskola bútorait és minden egyéb felszereléseit leltár mellett átadták a tanítónak s arról időnként elszámoltatták. Kötelessége volt rendben és épségben tartani a keze alá adott taneszközöket és könyvtárat.

A rendelet szerint az iskolák belső életének egyik legfontosabb része a tanítás rendszere és módszere; a tanítás rendszerének tervét és módszerének irányát a tanterv jelöli ki. A községi iskolákban követendő volt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által kiadott tanterv. Az iskolaszék állapította meg a tanítói kézikönyveket, taneszközöket. A tanítónak a gyermekek számára választott könyvek módszere szellemében kellett vezetni a tanítást.

Az iskolaszék állapította meg, hogy egy tanító hetenként hány órát tanítson. Az osztatlan elemi iskolában működő egy tanító, az ismétlő iskolai tanítással együtt legalább 34-36 órát kénytelen volt tanítani. A több tanítóval bíró elemi iskolában egy tanítóra legfeljebb 30 tanítási órát lehetett szabni.

A tanító vagy a tanítói testület készítette el a heti tanítási óratervet, a vallás- és közoktatásügyi miniszter által kiadott tan- és tanítási óraterv alapján. Jóváhagyás után az iskolateremben ki kellett függeszteni, és kötelessége volt a tanítónak pontosan megtartani.

A községi népoktatási intézetek nevelési, tanítási, rendtartási és fegyelmi ügyeit az iskola tanítója vezeti; a községi iskolaszék pedig az ügy menetére a tanítót felügyeli - rendelkezett a végrehajtási utasítás.

Az osztatlan elemi népiskola tanítója a vezetésére bízott iskola növendékeinek erkölcsi és szellemi nevelését és oktatását a vallás- és közoktatásügyi miniszter által kiadott rendeletek értelmében önállóan vezérelte, a tantárgyakat az eléje szabott tanterv és tankönyvek szerint kellett tanítania. Magától arra nyert engedély nélkül sem tankönyvet, sem kéziratot, sem semmiféle taneszközöket nem használhatott. Feladata volt az évfolyamokra kijelölt tantárgyakat egész terjedelmében bevégezni.

Az iskolák felügyeletére vonatkozó szempontok alapján feladata volt a tanítónak: Rendben és pontosan megtartani a tantervben kiszabott tanítási órákat. Megtanítani a különböző korú és osztályú gyermekekhez mérten a tantervben elrendelt tantárgyakat, és ezekre célravezetően, a kézikönyvek szerint oktatni tanítványait. A gyermekek kora és fejlettsége szerint helyesen felosztani a tantárgyakat a tanítási órákhoz mérve. Kellő gondot fordítani arra, hogy naponként minden osztállyal személyesen legalább kétszer foglalkozzon. A tantárgyakhoz a kormány által kiadott vagy ajánlott tankönyveket használni. A természetrajzi s mértani tárgyakat magukról a tárgyakról, a természet és vegytant kísérletileg tanítani. Tanítani az éneklést, testgyakorlást, a gazdasági és kertészeti munkákat, esetleg a házi ipar valamely ágát; oktatni a lányoknak a női kézi munkákat és a konyhakertészetet; mindezekben folyamatosan képezni és tovább képezni magát. Az ismétlő iskolai tanfolyamban a törvény szerint és pontosan megtartani az oktatást.

Az iskolaszék feladata volt felügyelni, hogy a tanító a megállapított tanterv s óraterv szerint és sikeresen tanítja-e tanítványait az eléje szabott tanítanivalókra.

Kötelessége volt tanítási óráit minden nap pontosan megtartani. Akadályoztatása esetén, az akadály okának előterjesztése mellett, az iskolaszék elnökénél előre be kellett jelenti távolmaradását, és ha ezt valamely fontos oknál fogva nem tehette meg, mulasztását utólag pótolnia kellett. Egy hétnél több ideig tartó szünetelésére, az iskolaszék gyűlésileg hozott határozata által kaphatott engedélyt, viszont utasíthatta az iskolaszék, hogy helyettesítéséről saját maga is gondoskodjon.

"Őrködik a tanítványai szorgalma és magaviselete felett". Mind a szorgalmasokról, mind a hanyagokról pontos nyilvántartást kellett vezetnie, a mulasztási naplóba beírnia mind az igazolt, mind az igazolatlan hiányzásokat. "Mindennemű, de különösen a mulasztásokról szóló nyilvántartásait a hét végén az iskolaszék elnökének beadja."

A tanítónak pontos nyilvántartást kellett vezetni a tanulókról. Ehhez rendtartási naplókat kellett vezetnie, azaz felvételi naplót, anyakönyvet és mulasztási naplót.

Az iskolába jelentkező gyermekeket a tanító a felvételi naplóba megjelölt rovatok szerint írta be.

Az iskolai év végén osztályonként nyilvános vizsgát tartottak. Ezt megelőzően köteles volt a tanító az anyakönyvet a tanulók erkölcsi magaviseletéről, szorgalmáról és tanulásbeli előmeneteléről, megállapított osztályzatok feljegyzésével elkészíteni s ezt a nyilvános vizsgálaton közszemlére tenni.

A mulasztási napló kivonatát minden hét utolsó napján be kellett adni az iskolaszéknek. Az utasítás elrendelte az iskolaszéknek, tegye kötelességévé minden tanítónak, hogy a vezetése alatt álló iskolából mulasztók névsorát és azok mulasztása jegyzékét minden hét utolsó napján az iskolaszék elnökének beadja.

A tanításra kiszabott órák kezdete előtt legalább negyedórával hamarabb kellett megjelennie, s az iskolába érkező gyermekeket köteles volt fogadni. "A tanítási órák alatt tanítványai közt van; a tanítási órák végein a tanítást néhány (5-8) percre megszünteti; a félnapi tanítás bevégeztével tanítványait a tanteremből sorban bocsátja ki s az utcára kikíséri s onnan rendben bocsátja haza; tanítványai magaviseletét, amennyire lehet, az iskola körén kívül is figyelemmel kíséri."

A tanfelügyelő számára elrendelte az utasítás, különösen ügyeljen az iskolalátogatások alkalmával, hogy a tanító "megtartja-e azon rendet, hogy az iskolában a tanítási órák kezdete előtt, az iskolába érkező gyermekek fogadására mindig maga jelenik meg legelőször, a tanítási órákon állandóul tanítványai közt van s azokkal foglalkozik-e, és hazabocsátáskor ő megy-e ki a tanteremből legutoljára?"

A tanítónak felügyelnie kellett és eljárásában figyelmet kellett fordítania a gyermekek testi és szellemi épségben maradására és azok egészségére. Ügyelnie kellett az iskolának mind belső, mind külső tisztántartására: tisztán kellett tartania az iskola környezetét (udvarát, kertjét), a tantermet, az iskolai bútorokat. Ügyelnie kellett a tanterem szellőztetésére. Mindezeket "az egészségi szemponton kívül, különösen azért is meg kell tennie, hogy ezek által is hasson a gyermekek rendre és tisztaságra szoktatására".

"Szigorúan felügyel arra, hogy a gyermekek az iskolába pontosan és tisztán jelenjenek meg, hogy a tanterem tisztán tartására s a bútorok épségben maradására ügyeljenek. Gondoskodik a gyermekek épségben maradásáról, melyekre nézve szoktatja őket egyebeken kívül az egyenes ülésre, rendes állásra, írás vagy rajzolás közben testük egyenesen tartására; a tanterem levegőjének tisztán és kellő mérsékleten tartása a legfőbb gondjai közé tartozik."

Figyelnie kellett a népiskolai törvény és a közegészségügyi törvény rendeleteinek megtartására. (A testileg vagy szellemileg gyenge gyermekeket, a tiszti orvos bizonyítására, az iskolaszék rövidebb vagy hosszabb időre fölmentheti az iskolába járás kötelessége alól. Ragályos bajban vagy elmebetegségben szenvedők, avagy taníthatatlan tompa elméjűek kizárandók a nyilvános intézetekből.)

Minden egyes tanuló erkölcsi magaviseletéről, szorgalmáról és tanulásbeli előmeneteléről folytonosan nyilvántartást vezetett, ebből kellett összeállítania az iskolai értesítőt, az iskolai év végén pedig az anyakönyvet.

A szülők értesítésére tanulók részére kiadott iskolai értesítőbe a tanító a gyermek magaviseletét, szorgalmát, előmenetelét és iskola mulasztását havonként kellett bejegyezni. E könyvecskét a tanító őrizte. Minden hónapban ki kellett töltenie ebben a kijelölt helyeket az érdemjegyekkel és a mulasztott órák számával, azután a tanulónak átadni. A szülő vagy gyám aláírása után vissza kellett vinni megőrzés végett a tanítónak.^[5] 

A növendékek osztályzatait az előírt fokok szerint kellett megállapítania. (Az erkölcsi osztályzat jelölésére: dicséretes, jó, tűrhető. A szorgalmi osztályzatokra: ernyedetlen, dicséretes, változó, hanyag. A tanulásbeli előmenetel jelölésére: kitűnő, jeles, jó, elégséges, elégtelen.)

"A tanító növendékei irányában a fegyelemgyakorlás következő elveit és szabályait tartsa szem előtt:^[6] 

Tanítványait nyájassággal szeretete és igazságossága által édesgesse és csatolja magához; velük bánása, figyelmeztetése, sőt feddése is mindig szelíd, rendreutasítása és büntetése nem durva, hanem komoly legyen; kerülje az illetlen kifejezéseket, az indulatoskodást és verést.

A fegyelemgyakorlás legbiztosabb és leghelyesebb eszköze a tanítási módszerben, a gyermekek figyelmének lekötésében s azoknak okos módon való foglalkoztatásában áll; az oly tanító, ki e feladatát lélektanilag érti és gyakorolni tudja, büntetési eszközre igen ritkán, sőt nem is szorul.

A tanítónak jól meg kell tudni különböztetni a gyermekeknek a tanulás elmaradásából eredő hibáit, erkölcstelenségekből származó vétségeiktől; amazokat szelíd vagy komoly figyelmeztetéssel vagy azokról való lebeszéléssel, ezeket szigorú komolysággal kell javítania. A tanító mindenek felett arra törekedjék, hogy a kihágásra vezető s a büntetést maga után vonó minden alkalmat előrelátással s okos előintézkedésekkel előzzön meg.

A tanuló durvaságból származó kihágásait és dacoskodását, erkölcstelen beszédeit, a mások tulajdonának megsértésére célzó hajlamait s több efféléket, ha a tanító egyedül megjavítani nem tudná, az esetben az ügyet az iskolaszéknél kell bejelentenie.

A fegyelmi eljárás fokozatai: 1. Szeretettel és komolysággal való intés magányosan. 2. Az ily megintésre nyilvánosan való figyelmeztetés. 3. Megpirongatás magánosan. 4. Megpirongatás nyilvánosan. 5. Székből kiállítás. 6. Tanítási óra utáni fennmarasztalás éheztetés nélkül. 7. Tanítási óra utáni fennmarasztalás éheztetéssel (megjegyezvén, hogy a fennmarasztás csak nappali órákra terjedhet ki). 8. A szülőknek szó- vagy írásbeli értesítése. 9. Bejelentés az iskolaszéknek végintézkedés végett."

A tanítóválasztások alkalmával a községi iskolaszék igyekezett fiatal tanerőt megválasztani, aki - természetesen - tanítói képesítéssel rendelkezett és a tanítóképzőt jeles eredménnyel végezte.^[7] A tanyai iskolák községi kezelés alá vételekor az újonnan létesített községi tanítói állomásokra történt első választáskor tanítónőket még nem kívántak megválasztani. A választási elnök figyelmeztette az iskolaszéket, hogy miután okleveles tanítók elegendő számmal vannak a folyamodók közt, tanítónőkre és óvónőkre nem történhet szavazás.^[8] Az 1898 nyarán történt tanítóválasztáson választották meg az első tanítónőt, aki végzettsége szerint tanítónő volt és nem óvónő.^[9] 

Óvónőket már az 1897/98. tanév során választott az iskolaszék helyettes tanítónőnek külterületi iskolákhoz. Egy-egy óvónő megválasztásakor - a tanítók, tanítónők választásához hasonlóan - szintén figyelembe vették eddigi eredményét. Elsősorban nem azt, hogy milyen eredménnyel szerzett képesítést, hanem ideiglenes alkalmazásának eredményét, amennyiben korábban már dolgozott ideiglenes tanítónőként vagy óvónőként. Sajnos - mint az korábban már látható volt - a községi iskolaszék iratai az 1897/98. tanévről rendkívül hiányosak, így túlnyomó részben nem lehet megállapítani, hogy név szerint kiket alkalmazott az iskolaszék helyettes tanítónőnek abban a tanévben, és nem lehet megmondani, hogy 1898-tól egy-egy óvónő megválasztásakor a megválasztandó óvónő előző tanévi eredményéről szól elismerően az iskolaszék jegyzőkönyve, vagy az 1897/98. tanévben alkalmazott óvónők által elért eredményekről általánosan.

Az óvónő-képezdei oklevél eredményét egy esetben tüntették fel az iskolaszék irataiban, az akkor megválasztott óvónő általános kitűnő osztályzattal szerzett oklevelet. Ebből és a tanítók, tanítónők oklevelének eredményével szembeni elvárásból arra lehet következtetni, hogy az óvónőkkel szemben is elvárták a jeles eredménnyel szerzett diplomát.^[10] 

Elvárás volt a megválasztott tanítókkal szemben, hogy ideiglenes kinevezéssel kellett elfogadniuk állásukat. Az okleveles tanítókat ideiglenesen nevezték ki egy évre, és csak az egy éves sikeres működés után erősítették meg. Az ideiglenesen megbízott, és tanítói oklevél megszerzésére utasított s a megszabott időre az oklevelet meg is szerzett tanítókat pedig két évi sikeres működésük igazolása után véglegesítették.

Ezt az igényt csak 1897. szeptember 1., a tanyai iskolák községi kezelés alá vétele után támasztották a megválasztott tanítókkal szemben, és a fizetésükhöz adott államsegély miatt rendelték el. Ugyanis a népiskolai törvény végrehajtására vonatkozó és a polgári községi iskolaszékek számára kiadott utasítás nem tartalmaz ilyen paragrafust, csak az állami népiskolai gondnokságok számára kiadott utasítás, továbbá a tanítói fizetésekhez adható államsegélyről szóló törvény tett szigorú megszorításokat a tanítók alkalmazására.^[11] 

A tanyai tanítók közül egyről tudósítanak az iskolaszéki iratok, hogy a tanítás mellett egyéb munkakört is ellátott. A hatablaki iskola tanítója egyúttal anyakönyvvezető is volt. E munkakör ellátása hátráltatta a tanítás menetét, az egyik iskolalátogatásról tett jelentés szerint a tanító nagyon csekély előrehaladást tüntetett fel.

1899-ben az iskolaszék felhívta a polgármesteri hivatalt, hogy segéd-anyakönyvvezetőnek más egyént alkalmazzon, mert a tanítótól sok időt elvesz a segéd-anyakönyvvezetői teendők végzése.^[12] A polgármesteri hivatal azonnal intézkedett, és rövidesen értesítette az iskolaszéket, hogy Joó Imre tanító a külterületi anyakönyvvezetői teendőktől akkor lesz felmentendő, ha az anyakönyvvezetői állásra javaslatba hozott személyt a belügyminiszter kinevezi, mely kinevezés a legrövidebb idő alatt várható.^[13] 

Több tanyai tanítóval szemben komoly igényt támasztott a századfordulótól egyre növekedő tanulói létszám, amelyet szűk tanteremben kellett elhelyezni és tanítani.

A kopáncsi iskolában már az 1897/98. tanévben is magas volt a tanulók létszáma, 1898/99-től a Kispusztai Népiskolában is megemelkedett a létszám, 1899-től pedig több iskolában annyira felszaporodott a tanulók létszáma, hogy a hely szűke miatt a tanítók nem tudták elhelyezni a tanulókat.^[14] 

1899 októberében határozott az iskolaszék a váltakozó rendszer bevezetéséről a kispusztai és a gorzsai iskolával kapcsolatban, majd novemberben a kopáncsi és szőrháti iskolában is elrendelte a váltakozó rendszer bevezetését.^[15] Ez a váltakozó rendszer azt jelentette, hogy a tanulók a téli hónapokban felváltva, csak minden második nap mehettek iskolába. A gorzsai iskolában például az 1899/1900. tanévben egyik nap az 1., 2. és 5., másik nap a 1., 3., 4. és 5. osztály járt fel.^[16] 

Az 1899/900-as tanév után a kispusztai iskola tanítója panaszolta, hogy a szűk tanterem miatt az elmúlt tanévben is csak váltakozó rendszerrel lehetett tanítani, ami több hátrány mellett az erejét is túlfeszítésig igénybe vette.^[17] Néhány hónap múlva mind a kispusztai, mind a kopáncsi tanító az utóbbi két év alatt túlságosan megnépesült iskolája eredményes vezetéséért méltányos összeg kiutalványozását kérte. Az iskolaszék - méltányolva a kérelmező tanítóknak azt a nagy fáradtságát s odaadó buzgalmát, mellyel a vezetésük alatt álló iskola túl nagy népessége mellett is a tanításban igen szép eredményt értek el - kérelmüket pártolólag beterjesztette a törvényhatósági közgyűléshez.^[18] Bár a kispusztai tanító igyekezett megsürgetni, hogy az iskolája túlnépesedése miatt rendes fizetéséhez 200 korona személyi pótlékot kapjon, de a törvényhatósági közgyűlés csak két év múlva szavazta meg a működési pótlékot.^[19] 

Az 1900 őszén átadott 9 új iskolával a helyzet valamelyest javult, de nem oldódott meg, hiszen a túlnépesedett iskolák nem kerültek új épületbe.

A polgármesteri jelentésben is beszámolt az iskolaszék, hogy 1901-ben a külterületi iskoláknál nagy akadályokkal kellett megküzdeniük a tanítóknak. Különösen nagy nehézséggel kellett megbirkózniuk az elmúlt évben is a kispusztai és a kopáncsi tanítóknak, kiknek a tanítványai száma a százat a lefolyt évben is meghaladta.^[20] 

Az 1902. évről hasonló beszámolót állított össze az iskolaszék: A kopáncsi és kispusztai iskolákban, melyeknek tantermében csak 40-50 tanuló fér el, százon felül emelkedett a mindennapos tanulók száma. Ezekben az iskolaszék, ily körülmények között, kénytelen volt a váltakozó rendszert további intézkedésig fenntartani. S minthogy ezeknek az iskoláknak a tanítói ily nehéz körülmények között is képesek voltak a tanításban szép sikert felmutatni, amit csak tetemes munkatöbblettel s nagy testi-lelki gyötrődéssel érhettek el, ezt az iskolaszék méltányolva, személyi pótlékot kért részükre a közgyűléstől.^[21] 

1902 őszén Erdei János kispusztai tanító a beíratás lebonyolításához az iskolaszék véleményét kérte. Az iskolaszék utasította, hogy minden jelentkezőt fel kell venni és a tananyag nem rövidíthető meg. A tanító részére 200 korona személyi pótlék engedélyezését kérte, továbbá kérte a tanterem kibővítését.^[22] Ugyancsak az iskolaszék intézkedését kérte a belsőerzsébeti tanító a tanulók nagy száma miatt. Az iskolaszék hasonlóan rendelkezett, viszont az ő részére nem helyezte kilátásba a személyi pótlékot.^[23] Ugyanakkor a kopáncsi tanító kérelmét - melyben személyi pótlékot kért arra való tekintettel, hogy tanítványai száma évek óta százon felül van - pártolólag beterjesztette a v. tanácshoz.^[24] 

Tanításbeli tantárgyi eredmények

A záróvizsgákról tett jelentések felvázolják a tanítókkal szemben támasztott igényeket, amelyet a tanítási tantárgybeli eredményekben vártak el. A záróvizsgák alkalmával értékelték az elért eredményt és a vizsgáról tett jelentésben feltüntették az átlageredményt. A megfelelő eredményt pár szóban jegyezték fel, a kiemelkedő és gyenge eredményt részletezték olykor.^[25] Összességében jónak értékelték a tanítók munkáját, csupán néhány kivétel található.

1899-ből feljegyezték az egyik tanítóról, hogy kötelességét nagyon hanyagul teljesítette. Ugyanerről a tanítóról a következő évi értékelésben azt írták, hogy az 1. osztályban alig akadt tanuló, aki a legegyszerűbb kérdésre meg tudott volna felelni, az olvasás is igen gyenge; a tanító maga sincs tisztában a tárggyal, az egyes tantárgyak kérdésénél maga is tétovázó. Az újabb tanév végén már némi javulásról számoltak be.^[26] Ebben a tanévben az iskolalátogatás alkalmával is azt jelentették már, hogy látszik némi javulás, de a számtan és a nyelvtan tanítása most sem kielégítő.^[27] 

Egy másik tanítót 1902 tavaszán megintett az iskolaszék, és felszólította, hogy a tanév még hátralevő részében minden időt használjon fel s a legnagyobb szorgalmat fejtse ki arra nézve, hogy a tanítás eredménye megnyugtató lehessen. Az iskolaszék megállapítása szerint a tanító által alkalmazott helytelen módszer és a szorgalom hiánya miatt a tantárgyak legnagyobb részének tanításában a szorgalmi idő első hat hónapjában igen silány eredményt ért el.

Az iratokból kitűnik, hogy ha egy tanító nem teljesített a vele szemben támasztott igényeknek megfelelően, akkor részletes vizsgálatot tartottak, ahogyan ebben az esetben is. A vizsgálatról jegyzőkönyvet vettek fel, melyet a tanítóval is aláírattak. E jegyzőkönyv szerint: "Az I. osztályban fent volt 22 gyermek, az olvasásból a 26. (sz) betűig haladtak, a 22 gyermek közül 7 kielégítően olvas, a többi nem tud foglalni; számból 1-6-ig haladtak, 7 leánynál itt is több előhaladás és gyakorlat volna kívánatos. A II. osztályban 11 gyermek van, kik elegendő módon olvasnak és számolnak az osztáson kívül; a nyelvtanból nincs rendes ismeretük. A III. osztályban levő 19 növendék közül 10 olvas elegendő jártassággal; a nyelvtanból kérdezett 8 növendék közül csak egy tudta megmondani a névelőt, a többi azt sem tudta mi a mondat, főnév, melléknév, ige, jelen-, múlt- s jövő idő, alany, állítmány; számtanból az összeadást, kivonást a táblán elegendő jártassággal végezte 6 tanuló; földrajzból 7 növendék felelt, a térképen több jártasság volna kívánatos. A IV. osztályban 13 növendék a földrajzból és számtanból elegendő jártasságot tüntetett fel, számtanból most gyakorolják a szorzást. Az V. osztályban 1 növendék a történelemből jó, számtanból elegendő jártasságot mutat, a többi tantárgyat együtt tanulta a IV. osztállyal. Ezen észrevételekre a tanító megjegyzi, hogy az I. osztályosok között azért van oly sok gyönge, mert némelyek a mulasztások miatt elmaradtak a többitől 23 betűvel, azután nem tudták őket utolérni; hely szűke miatt nem tudta a növendékeket úgy beosztani, hogy mindenik osztállyal kellőképen foglalkozhatott volna minden nap; a III. osztály előhaladását ő kielégítőnek tartja és a növendékek zavarából magyarázza ki azt, hogy nem tudtak felelni." Ezen kívül a népiskolai felügyelő jelentette még, hogy a nevezett iskolánál a beírás október 1-től november 10-ig tartott, amiből azt következtette, hogy a tanító "nem lépett fel olyan eréllyel, mely a törvény büntető rendelkezéseinek alkalmazása nélkül is késztette volna a szülőket gyermekeik iskolába járatására; a tél folyamán 4-5 napot talált olyat, melyen a növendékek csekély száma miatt nem tartatott tanítás. A növendékek előrehaladása nem áll arányban a tanításra fordított öt havi idővel. Az I. osztályban az olvasásból, a II-V. osztályokban a nyelvtanból, a III. osztályban földrajzból tapasztalt elégtelen előhaladást a helytelen tanítási módszernek tulajdonítja a népiskolai felügyelő s hibának tartja azt is, hogy a növendékek írásai nincsenek kijavítva."^[28] 

Az ismétlő iskolai záróvizsgákról 1888-ból található egy jelentés, amelyben kitérnek a tanító munkájára. Az iskolaszék kiküldött tagjai jelentették, hogy a gyerekek alaposan megvizsgáltattak s jó feleletet adtak; általában meglátszott, hogy a tanító jól vezette őket.^[29] Összességében a tanítók ismétlő iskolai oktatásban végzett munkáját megnyugtatónak értékelte az iskolaszék.^[30] 

Összességében azt kell megállapítanunk, hogy a tanításbeli tantárgyi eredmények ilyen formában történt rögzítésével nem értettek egyet a külterületi tanítók, mert a külterületi tanítótestület kérte az iskolaszéket, hogy szokásban levő osztályozását a vizsgáknak és a tanítóknak mellőzzék s e helyett "eleget tett" vagy "nem tett eleget" bírálatot alkalmazzanak. Azonban az iskolaszék kijelentette, hogy ennek eleget nem tehet, mert nem utasíthatja kiküldöttjeit arra, hogy milyen meggyőződésben legyenek s mihez tartsák a vizsgálat elbírálásánál magukat.^[31] Mindez azt látszik megerősíteni, hogy nem volt egységes szempontrendszer kidolgozva a záróvizsgák alkalmával tett értékelésre, továbbá azt sejteti, hogy az iskolaszék laikus tagjai tudatlanságból, olykor tudatos rosszindulattal beleszóltak az iskolák belső életébe, a tanító munkájába.

Mezei gazdálkodás, kertészet tanítása

A népiskolai törvény kötelező tantárgyként rendelte el a mezei gazdálkodás és kertészet köréből való gyakorlati útmutatásokat.^[32] A törvény végrehajtására kiadott miniszteri utasítás elrendelte, hogy e célra a népiskoláknál kertet kell biztosítani - ha lehet, legalább két holdat - és a kertet be kell keríteni.^[33] 

Nem állapítható meg pontosan a rendelkezésre álló iratokból, hogy a XIX. század tanyai ismétlő iskolái mellett mindenütt biztosítva volt-e a kert, és tanították-e a kertészeti ismereteket, mindössze a szőrháti és a kispusztai iskoláról áll rendelkezésre néhány adalék. E néhány irat azt mutatja, hogy a tanyai tanítókkal szemben az elvártnál nagyobb igényt támasztott a kertészet tanítása.

1885-ben a szőrháti ismétlő iskola vezetője a községi iskolaszéktől kért támogatást ahhoz, hogy a faiskola érdekében a v. tanácshoz korábban beterjesztett kérelme meghallgattassék.^[34] Az iskolaszék támogatta az ügyet, de elintézve még három év múlva sem lett, miközben az iratok arra engednek következtetni, hogy a szőrháti tanító nagy gondot fordított a gyümölcsös kert művelésére. Barsy Kálmán az 1900. októberére elkészült új iskolánál is azonnal megkezdte a faiskola kialakítását, ugyanis fél év múlva, a tanító halála után, az örökösök kérvényezték, hogy az új külsőszőrháti iskolánál Barsy Kálmán által a múlt ősszel nagy költséggel és fáradtsággal berendezett kert nemesített gyümölcsfáit váltsa meg a város az örökösöktől.^[35] 

A kispusztai iskola tanítója az iskola kerítését részben saját pénzéből készíttette 1895-ben. Azt kérte az iskolaszéknél, hogy a még bekerítetlen részt a v. hatóság keríttesse be. Az iskolaszék a kérelmet indokoltnak találta, a v. tanácsot a kerítés megcsináltatására, valamint a megrongálódott kerítésrész kijavítására felkérte, mert a kert faiskola gyanánt is szolgált, az országút melletti kerítetlen terület pedig ilyen célra nem alkalmas.^[36] Sajnos még két tanévig kellett a tanítónak kertészeti ismereteket tanítania a meglévő állapotok mellett, ugyanis a v. tanács több mint fél év múlva arról értesítette az iskolaszéket, hogy a kerítés költségeinek fedezésére szükséges összeget az 1897. évi költségvetésben fogja előirányozni.^[37] 

Az előbb említett szőrháti kerítés problémája még nehezebben ért el a megoldás első fázisába. Az iskolaszék kivizsgálta az 1885-ben beadott kérelmet, és felkérte a törvényhatóságot, hogy az iskolához csatolt földterületből legalább 240 □ölet keríttessen be faiskola és kert részére.^[38] Három év múlva, a kérelem megismétlésekor, a v. tanács továbbra se találta léckerítéssel bekeríthetőnek a kertet költség keret hiányában, de kijelentette, hogy amennyiben a konyhakert gledícsiával sikeresen eszközölhető, a szükséges gledícsiát rendelkezésre bocsátja. - Az iskolaszék továbbra is a fakerítést kérte.^[39] 

Megemlítünk még egy nagyon szép példát a fásításról. 1901-ben Orovecz János külterületi tanító a kútvölgyparti iskola részére 14 db gyümölcsfát, 4 db vadgesztenye fát és 12 db bokrot kért. Az iskolaszék végzése szerint az iskolaszék örömmel tapasztalta, hogy a kérelmező tanító már addig is nagy gondot fordított a vezetése alatt álló iskola területének rendben tartására s a fák nemesítésére: kérelmét a legmelegebb pártolással a v. tanács elé terjeszteni határozta.^[40] 

Hittan tanítás

Az egyházi iskolák tanítójának a hittant tanítania kellett. A tanyai iskolák községi kezelés alá átvétele után, a város és az egyház között fennálló szerződés szerint, a református egyháztól átvett tanítóknak a református hittan tanítása továbbra is feladata volt. Amennyiben ezt elmulasztotta, úgy a legszigorúbban utasította a községi iskolaszék a hittan tanítására.

Az iskolaszék iratai között található olyan adat, ami arra enged következtetni, hogy a hittan tanításának észrevételezéséről túlzó jelentés is érkezett az iskolaszéki ülés elé. Az iskolaszék határozottan felszólította az érintett tanítót a hittan tanítására, melyre a tanító jelezte, hogy a vezetése alatt álló iskola ref. vallású növendékeinek a vallást és éneklést a lefolyt tanévben tanította s ezután is tanítani fogja.^[41] 

1897 és 1903 között, mikor is a tanyai iskolák községi kezelés alatt álltak, a megválasztott tanítók némelyikét megbízták a hittan tanításával. Ezért azonban az érintett egyház külön díjazást adott.^[42] A katolikus iskolaszék kérelmezte a községi iskolaszéktől azt is, hogy a tanyai iskolák évzáró vizsgájának idejéről értesítse a kat. iskolaszéket s hogy a községi iskolaszék kiküldöttjével a katolikus iskolaszék kiküldöttje is kimehessen a vizsgálatokra abból a célból, hogy a vallástanítás eredményéről meggyőződhessen.^[43] 

A tanyai iskolák államosítására kötött szerződés szerint az állami tanítók - amennyiben az illető egyház hozzájárult - a hitoktatás ellátására kötelezve voltak.^[44] 

Itt említünk meg egy észrevételt, amelyet az 1898/99. tanév végi záróvizsgáról terjesztettek az iskolaszéki ülés elé. Két tanítóról jelentették, hogy iskoláikban az imák alkalmával minden vallású növendék keresztet vet. Az iskolaszék határozatot hozott, hogy végzésben utasítani fogja őket ennek beszüntetésére, mert a községi iskolák szellemével s a törvénnyel ellenkezik.^[45] 

Egészségügyi követelmények megtartása

A századforduló tanyai iskoláiról fellelhetők olyan adatok, amelyek arról tanúskodnak, hogy az egészségügyi követelmények betartása is nagyobb igényt jelentett az elvárhatónál némely tanyai tanítónak. A szőrháti iskola tanítója 1891 tavaszán a saját pénzén volt kénytelen kimeszeltetni az iskolaépületet kívül-belül, mert a város az iskolaépület karbantartását hanyagul végezte.^[46] 

Néhány év múlva a kispusztai iskola tanítója kért a tanítói lakás festésének árában 50 forintot, mivel az iskola meszelésekor nem tudtak hol meghúzódni, így a lakás festését utólag kellett elvégeztetnie a tanítónak.^[47] 

A tanítói lakás állagára fordított összeg megtérítését csak indokolt esetben teljesítette a város.

A kopáncsi tanító kérte a lakószobái padlózatának kifestésére felhasznált anyag árának kiutalványozását. Az iskolaszék csak azután terjesztette át kérelmét további intézkedésre a tanácshoz, miután a tanító hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolta, hogy valóban egészsége szempontjából volt szükséges a lakószobák padlózatának kifestése.^[48] 

A mártélyfeketehalmi tanítói lakásban a boglyakemencét meg kellett javíttatnia a tanítónőnek. Költségeit a város megtérítette, de a javíttatásról kiállított számlát, nyilvánvalóan, be kellett mutatni.^[49] Egy átalakításhoz viszont nem járult hozzá a város ugyanebben az időszakban.

Az öthalmi iskolai tanító lakásának folyosóra eső részén 16 korona árban egy ajtót vágatott, kérte ezen összeg kiutalványozását. Az iskolaszék nemcsak a költség megtérítését tagadta meg, hanem kijelentette, hogy a tanító az iskolától való távozás esetén köteles lesz az ajtó helyét újra berakatni, mivel a v. tanács és az iskolaszék engedélye nélkül nyittatott ajtót.^[50] A kérelemnek tehát nem adtak helyet. Kár, hogy a tanító előzetesen nem kért engedélyt az ajtó vágatására - bár lehet, hogy nem kapott volna, amivel a tanító tisztában is volt, csak az iratokból nem derül ki a hatóságok korabeli hozzáállása -, pedig az iskolaépület célnak megfelelő kialakítási szándékának tűnik. Tudva azt hogy, hogy a korabeli iskolák előtt nem volt tornác vagy folyosó az épület teljes hosszában, így esős időben a tanítónak a lakás és tanterem közötti átjárása kellemetlenségekkel járt.

A tanyai tanítóknak, természetesen, közreműködniük kellett a közegészségügyi rendeletek betartásában. Például 1901-ben a rendőrkapitányi hivatal felkérte az iskolaszéket, hogy a védőoltást szabályozó törvény végrehajtására kiadott belügyminiszteri rendelet értelmében hívja fel a külterületi tanítókat azon kilencedik életévüket betöltött növendékek névsorának beadására, akik újraoltási bizonyítvánnyal ellátva még nincsenek, hogy azok újraoltása iránt a szükséges intézkedések megtehetők legyenek.^[51] 

1902-ben egy tanácsi átirat alapján az iskolaszék javaslatot tett arra, hogy a külterületi iskolák meszeltetését és a kisebb rendű javításokat 40-40 korona évi átalány biztosítása mellett bízzák a tanítókra, az ellenőrzést gyakorolja a népiskolai felügyelő. A tanácsi határozat a népiskolai gondnokok kinevezését kívánta elrendelni. Az ügy tárgyalásakor az iskolaszék több tagja azt találta a leghelyesebbnek, ha az iskolai helyiségek évi tisztán tartására s kisebbszerű javítására a mérnöki tisztség kiszámítása alapján előirányzott összegek a tanítóknak adatnának ki azzal a kötelezettséggel, hogy az iskolai helyiségeket ezen összegből tartoznak folyton tisztán és rendben tartani.^[52] A tervezetet nem valósították meg a tanyai iskolák állami kezelés alá adásáig.

Költségek az iskolai felszerelés biztosítására

A város olykor annyira elhanyagolta az iskolai felszerelések és eszközök biztosítását, hogy a tanítás lehetetlenné vált. Ebből adódóan találkozhatunk olyan esettel, hogy a tanító saját költségén biztosította a legszükségesebb eszközöket.

1899-ben a kenyereparti iskola új épületébe a bútorok áthordásának 2 forintnyi költségét a tanító saját pénzéből fizette ki.^[53] Ugyanekkor a v. tanács felhívta az iskolaszéket arra, hogy az iskolát a szükséges taneszközökkel lássa el, mire az iskolaszék kijelentette, hogy a kenyereparti iskolánál a legszükségesebb taneszközök megvannak.^[54] Az iskolaszék kijelentése nem volt helytálló, mert a tanító rövid idő múlva jelentette, hogy az iskolánál nincs ivóedény.^[55] 

A következő tanév sem volt zökkenőmentes a kenyereparti iskolánál. 1901 januárjában a tanító költségeinek megtérítését kérte, mert a saját pénzén volt kénytelen vásárolni szivacsot, krétát, osztálykönyvi űrlapot, mert a várostól nem kapott.^[56] 

A tanyai tanítókkal szemben elvárás volt a tantervi követelményeken túli ismeretek nyújtása, melyet olykor órai tevékenységen kívül kellett végezni. Erre néhány példa található a községi iskolaszék iratai között.

1901-ben a kir. tanfelügyelőség a hazai ipar pártolása érdekében kelt felhívásból 20 példányt küldött az iskolaszéknek, hogy azokat a felügyelete alatt álló iskolák tanítóival közölje s a hazai ipar pártolására nézve saját részéről is minden lehetőt megtegyen.

Az iskolaszék a tanfelügyelői átiratot tudomásul vette s a 20 példányt a külterületi tanítóknak szétosztásra kiadni rendelte.^[57] 

Rövid idő múlva a kir. tanfelügyelőség az orsz. állatvédő egyesület ajándék könyvecskéiből 250 példányt küldött az iskolaszéknek az elemi iskolák 4. 5. és 6. osztályos tanulói között való szétosztás végett. Mindehhez az iskolaszék egyik tagja előterjesztette, hogy Pákozdy László helybeli állatorvos kieszközölte azt az orsz. állatvédő egyesületnél, hogy az egyesület által évenként kiadni szokott ajándékkönyvecskék a jelen évben városunk területén osztassanak szét. A könyvecskékből 1500 példányt bocsátott az iskolaszék rendelkezésére, hogy azokat a külterületi tanítók útján minél szélesebb körben elterjeszthesse.

Az iskolaszék köszönettel fogadta az állatvédelem céljából kiadott könyvecskéket s azokat iskolánként elosztva, a külterületi tanítóknak a gyerekek között szétosztás végett kiadni határozta. Kijelentette, hogy a könyvecskék szétosztása alkalmával szóval is ajánlani kell a néptanítóknak, hogy az állatvédelem eszméjének az elemi népiskolai tanulók közt minél szélesebb körben való elterjesztésére minden kínálkozó alkalmat használjanak fel.^[58] 

Még ugyanebben az évben adott ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter egy rendeletet az ifjúsági egyesületek szervezéséről. A közigazgatási bizottság a miniszteri rendelet értelmében alakítandó "Ifjúsági egyesületek"-et nemzeti és társadalmi szempontból egyaránt figyelmet érdemlő kezdeményezésnek tartotta. Az ezen egyesületek szervezése tárgyában a "Hivatalos Közlöny"-ben egész terjedelmében közölt miniszteri rendeletet az iskolaszéknek avégből ajánlotta legmelegebb figyelmébe, hogy az ifjúsági egyesületek szervezésének eszméjét a községi népiskolai tanítótestületek felkarolják, sőt azt lehetőleg meg is valósítsák. A v. tanácsnak pedig avégből, hogy a tanítótestületeket e nemű törekvéseikben minden kitelhető módon támogassák.

Az iskolaszék a közigazgatási bizottság ezen határozatát a külterületi tanítótestületnek kiadatni rendelte.^[59] 

Adminisztrációs tevékenység

A naplóvezetés kérdésköre ritkán szerepel az iskolaszéki iratokban, de arra sincs jegyzőkönyvi adat, hogy nem adták volna be a mulasztások jegyzékét és ezért fel kellett volna őket szólítani. Az iratok arra engednek következtetni, hogy a népiskolai törvény végrehajtására kiadott utasítástól eltérően nem hetenként, hanem havonta adták be a jelentéseket a tanyai tanítók.^[60] Sajnos nem található adat arról, hogy milyen úton kerültek a jelentések az iskolaszékhez, a tanító vitte be a városba, vagy más személy által küldte be. A hetenkénti jelentéstétel mindenképpen megterhelő lett volna, bármilyen úton is került a jelentés az iskolaszék elé. A tanyai iskolák legtöbbje nagy távolságra volt a várostól, az utak olykor járhatatlanok voltak a sár miatt.

A külterületi tanítók az 1898/99. tanévben felvételi, előmeneteli és mulasztási naplót vezettek.^[61] 1900-ban az iskolaszék olyan álláspontot foglalt el, hogy az m. kir. Egyetemi Nyomdából hozatott felvételi naplókat a tanítók kötelesek a tanév végén pontosan beadni az iskolaszékhez, egy másik bekötött anyakönyvet pedig az iskolában tartani és megőrizni. Egyúttal a népiskolai felügyelőt felhatalmazták ilyen anyakönyv készítésére s arra, hogy tegye kötelességévé a tanítóknak, hogy ilyen anyakönyvet már a folyó tanévtől kezdve állítsanak ki és vezessenek.^[62] 

A következő tanévben még ugyanezen rend szerint vezették az adminisztrációt a külterületi tanítók. A tanács értesítette az iskolaszéket, hogy megkeresésére a külterületi iskolák részére a felvételi, előmeneteli és mulasztási naplót megrendelte.^[63] 1901-től a tanítók munkanaplót is vezettek, bejegyezvén abba a naponként végzett tanítások tárgyát és eredményét.^[64] 1902-ről az iskolaszék úgy számolt be a polgármesteri jelentésben, hogy minden tanító vezetett anyakönyvet, felvételi, előmeneteli, mulasztási és munkanaplót.^[65] 

Az adminisztrációs tevékenységben mulasztásra egyetlen adatunk van. Az iskolaszék arra figyelmeztette a külterületi tanítókat 1902-ben, hogy ha előfordul olyan eset, amidőn valamelyik tanuló egyik iskolából a másikba megy át, vegyék fel olyan esetben is, amikor a tanuló által felmutatott iskolai bizonyítvány nem felel meg minden tekintetben a külső formáknak.^[66] 

Nyugdíjintézeti hozzájárulás beszedése

A külterületi tanítókkal szemben támasztott igények, elvárások közül a nyugdíjintézeti hozzájárulás beszedése volt a talán legkellemetlenebb a tanítók számára. E nyugdíjintézeti hozzájárulásról - melyet egyszerűen csak 15 krajcáros járuléknak neveztek a forint pénzrendszer idejében, és 30 filléres hozzájárulásnak a korona pénznem bevezetése után - 1896-ban a vallás- és közoktatásügyi miniszter megerősítő rendeletet hozott. A járulék befizetésének módjáról évek alatt születet döntés a tanyai iskolák községi kezelés alá vétele után.

1897 őszén az iskolaszéki jegyző az iskolaszék ülésén előterjesztette, a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete értelmében az országos tanítói nyugdíjintézet alapja javára minden nép és polgári iskolai tanuló 15 krajcárt köteles a tanév elején fizetni. "Minthogy a f. tanévtől kezdve a külterületi népiskolák községi jellegűvé váltak, a kérdéses 15 krajcárok beszedése iránti intézkedés a községet illeti. Az a kérdés tehát, hogy elrendeli-e az iskolaszék, hogy a 15 krajcárok a tanítók által az iskolájukba feladott gyermekek szülőitől behajtassanak, vagy pedig úgy kíván eljárni ezen ügyben, mint a múlt évben, a mikor a városi hatóságoknak azt a javaslatot adta, hogy mivel ezen 15 krajcároknak beszedése sok kellemetlenséggel és kevés sikerrel jár, iskolánként bizonyos átlagot fizessen be a m. kir. adóhivatal pénztárába ezen a címen."

Az iskolaszék ezen ügyben a v. tanácsnak m. évi végzéséhez alkalmazkodva azt javasolta, hogy a tanköteles gyermekek után az orsz. tanítói nyugdíjintézet alapjára fizetendő 15 krajcárok ne a szülőktől szedessenek be, hanem a tanulók bizonyos átlaga szerint az egyes iskolák után kerek összegekben a közpénztárból fizettessenek.^[67] 

Az ügyben kikérték a külterületi tanítótestület véleményét is. A külter. tanítótestület az iskolaszék felhívására az orsz. tanítói nyugdíjalapba fizetendő 15 krajcáros járulékokra nézve azon véleményes jelentést tette, hogy azokat a törvényhatóság mint iskola fenntartó kerek összegben váltsa meg, miként az előbbi iskolafenntartók is megváltották, mert ezen járulékoknak a tanítók általi beszedése - mint azt az országszerte felmerült esetek igazolják - sok kellemetlenséggel jár s mert a Minisztérium maga is legcélszerűbbnek találja a 15 krajcárok beszedése helyett egy bizonyos átlagos összeg fizetését.

Az iskolaszék kijelentette, hogy mivel már előbb maga is hasonló nézetben volt, a tanítótestület véleményét elfogadja s a közigazgatási bizottsághoz ilyen értelemben tesz jelentést.^[68] 

1898 októberére a v. tanács arról értesítette az iskolaszéket, hogy a külterületi tanulók által az országos tanítói nyugdíjalapra fejenként fizetendő 15 krajcáros járulékok megváltására felvett 108 forintot meghagyta ugyan, de felhívja az iskolaszéket, hogy ezen összegeknek beszedése és a házi pénztárba visszatérítése iránt intézkedjék.

Az iskolaszék tudomásul vette a v. tanács határozatát s hasonló célból kiadta a külterületi tanítóknak azon utasítással, hogy a 15 krajcáros járulékokat a gyermekek szülőitől rendes időben nyugta adása mellett szedjék be s az iskolaszéki gondnoknak számolják el. A tanácshoz pedig megkeresést intézett, hogy miután az ingyen-iskoláztatás életbe léptetése óta a nép azon hitben él, hogy a szülők minden teher alól fel vannak mentve, nyomasson a 15 krajcárok behajtására vonatkozó felhívásokat és nyugtákat.^[69] 

A 15 krajcáros járulékok fizetésének kérdése ezzel eldőlt. Érdekessége a tanácsi határozatnak, hogy a járulék megváltására felvett 108 frt mindössze 720 tanuló után fizetendő összeg, miközben az 1897/98. tanévre a naptári év végéig beiratkozott 1116 tanuló és tanévet elvégezte 1294 tanuló, az 1898/99. tanévre pedig 1163 tanuló iratkozott be a naptári év végéig.^[70] 

A járulékok befizetésében évekig elmaradások voltak. 1900 tavaszán utasították a külterületi tanítókat, hogy az 1897/98. és 1898/99. tanévekről az orsz. tanítói nyugdíjalap címén hátralékos 15 krajcáros járulékok beszedhetése végett az anyakönyvek alapján a jelzett években iskolába járt tankötelesekről név szerinti kimutatást készítsenek. A beiratkozott tankötelesek névjegyzékét a szülők és azok lakásának pontos kiírásával az iskolaszékhez felelősség terhe mellett terjesszék be.

A külterületi tanítótestület képviselője jelentette, hogy nagy nehézséggel járna ezen időkről kimutatni az iskolákba beírt tankötelesek számát, mivel az 1897/98. tanévben a legtöbb külterületi iskolánál nem volt rendes anyakönyv s ami volt, azt a tanítók a tanév végén beadták az iskolaszékhez. Erre az iskolaszék megbízta a jegyzőjét, hogy keresse ki az irattárban a tanítók által beterjesztett névjegyzékeket, hogy esetleg azok alapján állíttathassanak össze az egyes iskolákba az 1897/98. és az 1898/99. tanévben beírt növendékek kimutatása.^[71] 

Ugyanekkor értesítette a v. tanács az iskolaszéket az 1899/900. tanévi 15 krajcáros járulékok befizetéséről s általában a járulékok befizetésének rendjéről. Nyolc iskola részéről összesen 564 tanköteles után nem fizették be az orsz. tanítói nyugdíjintézet javára fizetendő 15 krajcáros járulékokat, ennek fejében a 169 korona 20 fillért a házi pénztárból kiutalványozták és a helybeli m. kir. adóhivatalba befizették. Ezen összeget azonban a házi pénztárnál előíratták az érintett iskolák tanítóinak terhére, és egyúttal felhívták az iskolaszéket, hogy a külterületi iskolákba feladott tankötelesek után a 15 krajcáros járulékokat az illető tanítók által 30 nap alatt szedesse be.

A jövőben pedig a tanév február havának 1-jéig szedesse be a járulékokat az iskolaszék, és tanítókat szigorúan utasítsa, hogy a beszedett járulékokat név szerinti kimutatás mellett jelentés kíséretében a kitűzött határidő előtt terjesszék be; mindenkor tüntessék fel a jelentésben, hogy kiktől szedték be a járulékokat és kik maradtak hátralékban. A 15 krajcáros járulékok beszedésére és leszámolására a tanítók részére jelentésmintát szerkesztettek és sokszorosítottak.

Az iskolaszék a tanácsi végzés alapján szigorú anyagi és erkölcsi felelősség mellett utasította a külterületi tanítókat a 15 krajcáros járulékok beszedésére, a járulékokra vonatkozó jelentések és a beszedett pénzek beadására.^[72] 

A városi tanács ezen végzésének megfelelően intézkedett a községi iskolaszék a következő tanévben. Az 1901. február 27-én készült jegyzőkönyvből kiderül, hogy 6 tanító még egyáltalán nem számolt el, 8 tanító pedig csak részben számolt el az ilyen összegekkel, miközben a külterületi tanítótestület december, január és február havi gyűlésein felhívták a tanítókat az orsz. tanítói nyugdíjintézetet illető 30 fillérek elszámolására. Az is kitűnik a jegyzőkönyvből, hogy több tanító csak ekkor tudta rendezni az előző évi elmaradásokat.^[73] 

Szeptemberre a legtöbb tanító elszámolt a járulékokkal, a külsőerzsébeti iskola tanítója viszont többszöri felszólítás dacára sem szedte be a 30 filléreket, ezért a v. tanács az iskolaszéket újabb intézkedésre utasította. Az iskolaszék felszólította a tanítót, hogy a vezetése alatt álló iskolába az 1900/1. tanévben beírt 83 tanuló után a 30 filléreket, összesen 24 korona 90 fillért, a végzés átvétele után számított 3 nap alatt múlhatatlanul számolja el, mert ellenkező esetben ezen összeg fizetéséből egy összegben fog levonatni.^[74] 

Nyilvánvalóan nehezen képzelhető el, hogy egy iskolában minden beírt tanuló teljesen vagyontalan volt, de az bizonyos, hogy tanyán nagy számban éltek szegény sorsúak. A nyugdíjintézeti járulékok beszedésének nehézségét jelzi egy további végzés, amely szerint a 30 filléres járulék több szülőtől nem hajtható be.^[75] A v. tanács az orsz. tanítói nyugdíjalapra a külterületi tanítók által csak részben beszedett 30 fillérekre vonatkozólag felhívta az iskolaszéket, utasítsa a tanítókat a még be nem folyt hátralékok behajtására. Az iskolaszék kijelentette, hogy mivel a tanítóknak végrehajtói hatalmuk nincsen, a szülők által be nem fizetett hátralékokat a tanács hajtsa be közigazgatási úton.^[76] 

1901 végén a v. tanács arról értesítette az iskolaszéket, hogy az orsz. tanítói nyugdíjintézetet illető 30 fillérek régi hátralékának behajtását beszünteti. Ez alkalomból felhívta az iskolaszéket, hogy jövőben a 30 filléres járulékoknak minden év február hó végéig beszedésére és a községi iskolaszéki elnökség útján a v. tanácshoz pontosan beterjesztésére a külterületi tanítókat szigorúan utasítsa.

A népiskolai felügyelő jelentette, hogy az 1901/2. tanévi 30 fillérek behajtása minden iskolánál folyamatban van, kivéve a külsőerzsébeti iskolát, melynek tanítója a 30 filléreket az iskolaszék komoly megintése daczára sem számolta el még a múlt tanévről sem.

Az iskolaszék a népiskolai felügyelő jelentéről értesítette a v. tanácsot, a külsőerzsébeti tanítót ismételten felhívni határozta a 30 fillér pontos elszámolására azzal, hogy ellenkező esetben kénytelen lesz ellene a törvény szigora szerint eljárni.^[77] 

Az 1901/2. tanévben sem tudta beszedni minden tanító a nyugdíjintézeti hozzájárulásokat. Május elején jelentették az iskolaszék ülésén, hogy még három, a ráczúti, a hatablaki és a mártélyfeketehalmi tanító a 30 filléreket többszöri felhívás dacára sem fizette be. Az iskolaszék utasította a tanítókat, hogy az általuk beszedett 30 fillérekkel felelősség terhe mellett f. évi június 1-ig múlhatatlanul elszámoljanak, minthogy ellenkező esetben ellenük fegyelmi vizsgálat megindítását fogja javaslatba hozni az iskolaszék.^[78] 

A v. tanács is intézkedett a 30 filléres járulékok beszedése tárgyában. Felhívta az iskolaszéket, hogy a mártélyi tanítónőtől még 23 tanuló után, a ráczúti tanítótól még 63 tanuló után, a hatablaki tanítótól 51 tanuló után és a mártélyfeketehalmi tanítótól 73 tanuló után szedje be a járulékokat. Másrészt utasította a pénztári tisztséget, hogy miután a hatablaki és mártélyfeketehalmi tanító a 30 filléres járulékokat többszöri felszólítás után sem fizette be, ezeket az összegeket a július havi fizetésükből vonja le. Az iskolaszéki alelnök jelentette, hogy azt a javaslatot terjesztette a tanácshoz, hogy a 30 filléres járulékokat a nevezett tanítóktól csakis közigazgatási úton lehet behajtani.^[79] 

1903-ban már belenyugvását adta az iskolaszék abba, hogy a külterületi iskolákba az 1902/3. tanévre beiratkozott tanulók után a tanítók által beszedett s mindeddig be nem fizetett 30 filléres nyugdíjjárulékokat a tanítók június havi fizetéséből levonassa a v. tanács. Összesen 269 korona 10 fillérről volt szó, ami 897 tanuló után fizetendő hozzájárulás.^[80] 

Fel kell hívni a figyelmet a "tanítók által beszedett és mindeddig be nem fizetett" megfogalmazásra. Ez minden bizonnyal hibás fogalmazás, bár ezt a rendelkezésre álló iratok alapján bizonyítani nem lehet. Tudva azt, hogy a tanulók létszáma az 1902/903. tanévben 2069 volt, valóban megdöbbentő, hogy erre a tanévre vetítve a tanulóknak több mint 1/3-át terheli hátralék, de az összeg be nem fizetése sokkal inkább a szülők vagyontalanságának és a beszedéssel járó nehézségeknek tudható be, mintsem annak hogy a tanítók visszatartották volna a pénzt.

1903. szeptember 1-je után, a tanyai iskolák állami kezelés alá kerülésével a 30 filléres járulékok beszedésének követelménye nem terhelte a tanítókat. Az államosítási szerződésben Hódmezővásárhely város vállalta az iskolába járó tanulók után fizetendő 30 filléres díjak megváltását. Évi 500 koronát kellett fizetnie a városnak előleges félévi részletekben.^[81] 

Az iratok arra engednek következtetni, hogy a tanterem fűtését a tanítók végezték, a népiskolai törvény végrehajtására kiadott utasításnak megfelelően.^[82] Az biztos, hogy a tanítónak a tanterem levegőjének megfelelő hőmérsékletéről gondoskodnia kellett. Ezt az év végi vizsgákról tett jelentésekben is feltüntették. Az 1898/99. tanévi záróvizsgákról készült összesítésben némely iskolánál feljegyezték, hogy a fűtés ellen panasz merült fel, vagy a fűtés rendetlen. Található olyan bejegyzés is, hogy a fűtés miatt nem volt panasz, ami arra enged következtetni, hogy az előző tanévben viszont volt, tehát az előző tanévben is odafigyeltek arra, megfelelő gondot fordít-e a tanító a tanterem hőmérsékletére.^[83] 

A tanítók ellen tett panaszok alapján felvett panaszjegyzőkönyvek közül kettőben egyértelmű utalás található a fűtésre. Az egyik esetben feljegyezték, hogy olykor reggelenként 9 órakor még nincs befűtve az iskolában, a gyermekek fáznak.^[84] A másiknál pedig - egyéb panaszok mellett - azt hozták fel a tanító ellen, hogy a tanterem levegője mindössze 11 fok volt.^[85] 

Ezen adatok szerint a tanterem fűtésének teljesítése is elvárás volt a tanítókkal szemben.

A tanyai iskolák államosítása után - az államosítási szerződés szerint - az iskola fűtését az állam eszközöltette.^[86] 

A tanítók munkájáról tett elismeréseket három iskolaszéki jegyzőkönyv idézésével kell kezdenünk. Bár szomorú eseményhez, tanítók elhalálozásához kapcsolódnak, de a bennük kifejtett elismerések a tanítói pálya iránti tiszteletet tükrözik.

1898-ban elhunyt Moravecz Károly fehértóparti tanító. Az iskolaszék iratai között erről a következő megemlékezés olvasható. "Az elnök sajnálattal jelenti, hogy Moravecz Károly lelkésztanító f. hó 19-én. váratlanul elhunyt. A megboldogult mint tanító hivatalos állásában mindenkor híven teljesített kötelességét s mint ember nemes gondolkodású, mindenki által szeretett és becsült volt, méltó tehát arra, hogy elhunyta felett érzett őszinte részvétét jegyzőkönyvében is kifejezze az iskolaszék. [...]

Végzés: Az iskolaszék őszinte sajnálattal fogadja Moravecz Károly külterületi lelkész-tanító váratlan elhunytát s a kötelességét mindenkor híven s teljes odaadással végzett kiváló tanító elhunytát nagy veszteségnek tartja a külterületi népoktatásügyre nézve; halála felett jegyzőkönyvében őszinte részvétének ad kifejezést s a jegyzőt megbízza, hogy erről a családját értesítse. [...]"^[87] 

1901-ben a Szőrháti Népiskola tanítójának halálát önálló iktatószám alatt jegyzőkönyvezték az iskolaszék ülésén. "Az elnök bejelenti, hogy Barsy Kálmán községi tanító a f. hó 21-én hirtelen elhunyt. A megboldogult majdnem 45 éven át állott a népoktatásügy szolgálatában s ezen időből 35 esztendőn keresztül volt helyben külterületi tanító s mint ilyen a legjobb erők egyike volt, ki nehéz hivatásában mindenkor odaadó buzgalmat, kitartást tanúsított s így érdemessé tette magát arra, hogy az iskolaszék megőrizze emlékezetét s hátramaradt családjának kifejezze halála felett érzett őszinte részvétét.

Végzés: Az iskolaszék őszinte sajnálattal és részvéttel fogadja Barsy Kálmán volt községi tanító elhunytát s mint szorgalmas és eredményes tanító érdemeit elismeréssel örökíti meg jó emlékeivel együtt jegyzőkönyvében s erről a boldogult családját végzésileg értesíteni rendeli."^[88] 

Barsy Kálmán haláláról az 1901-ről kiadott polgármesteri jelentésben is megemlékezett az iskolaszék. Kifejezte, hogy pályájából 35 esztendőt a szőrháti iskolában töltött el. Ezen hosszú idő alatt az iskola kezdetleges felszerelése mellett csekély fizetéssel s abból egy nagy családot fenntartva, nehéz hivatásában mindenkor odaadó buzgalmat és kitartást tanúsított.^[89] 

A Barsy Kálmán iránti tisztelet tükröződik a halála miatt megüresedett állás betöltése iránti intézkedés jegyzőkönyvéből. Az iskolaszéki elnök jelentette, hogy Hermán János vereskutasi tanító azt kéri, hogy a szőrháti iskola vezetésével a tanév végéig ő bízassék meg úgy, hogy az iskolában az elhunyt tanító kiskorú fia és leánya tanítsanak; ugyanezt kérelmezi 61 szülő is az elhalt tanító családja iránti tiszteletből. Az iskolaszék végzése szerint: "Az iskolaszék megható példáját látja az elhunyt Barsy Kálmán volt tanító és hátramaradt családja iránt érzett ragaszkodásnak és becsülésnek, melyet a külső szőrháti iskola növendékeinek szülői 61-en kifejeznek a tanító árváinak tanítóul alkalmazását kérő folyamodványukban s nagyon becsüli Hermán János belső szőrháti tanító azon készségét is, mellyel az árvák érdekében a külső szőrháti iskola vezetésére a folyó tanév végéig felajánlja magát, de kötelességéből folyólag legelső sorban a tanügy érdekére kíván tekintettel lenni s azt el nem fogadhatja."^[90] 

A tanítók munkájának elismeréséről az iskolalátogatásokról és az év végi vizsgákról tett jelentések tanúskodnak. 1899-ben csak a hiányokat tüntették fel, de 1900-ból már találhatók elismerések. Az ismétlő iskolai záróvizsgáról feljegyezték, hogy Kristóffy Katalin tanítónő jó modorral s buzgalommal vezeti növendékeit, Szűcs Irén az eredményért dicséretet érdemel, Köpösdy Jolán tanítónő szintén dicséretet érdemel.^[91] A mindennapos iskolák záróvizsgája alkalmával beszámoltak arról, hogy Török Péter a tankötelezettség végrehajtását következetesen betartotta, Vida Lídia elismerést érdemel, a ráczúti iskolában elért eredmény Nagy István lelkiismeretességéről tanúskodik.^[92] 

Érdekes elismerés található az 1901/2. tanév végi záróvizsgáról tett jelentésben. Beszámoltak arról, hogy a szőkehalmi iskola 44 tanulója meglepő eredményt mutatott be, miért Török Péter Tanítót népesebb iskolához kellene áthelyezni.^[93] Erről a tanévről az iskolalátogatásokról készült összefoglaló is azt a véleményt tartalmazza, hogy a tanítók munkája megnyugtató, a legtöbb iskolában örvendetes.^[94] 

Feltűnő, hogy az elismerések között nagy számban fordulnak elő tanítónők. Közülük többen óvónők voltak még ekkor, akik igyekeztek megszerezni a tanítónői oklevelet. Róluk a polgármesteri jelentésben is elismeréssel szólt az iskolaszék: A tanítói állásokat ideiglenesen betöltő óvónők kivétel nélkül meglepő szakképzettséget, szorgalmat és tanítási eredményt mutattak fel. - Óvónőket a tanyai szülők kivétel nélkül szívesen fogadnak és szeretnek, mert nemcsak szorgalommal, de kiváló tapintattal és ügybuzgalommal teljesítik kötelességüket, amiről a tanévi záróvizsgálatokon az iskolaszék kiküldöttei is örömmel győződtek meg s a tanítás eredményét igen jónak, sőt kitűnőnek találták. - Az óvónők állásukat szorgalmasan betöltötték.^[95] 

Köpösdy Jolán és Tóth Ilona 1901-ben megszerezte a tanítónői oklevelet, és véglegesítését kérte az iskolaszéktől. Az iskolaszék kijelentette, hogy végleges minőségben alkalmazza őket az idevonatkozó miniszteri rendelet alapján, de figyelemmel arra is, hogy eddigi működésük sikeres volt s nemcsak szorgalmat és kitartást tanúsítottak, de erkölcsi magaviseletükkel s tapintatos bánásmódjukkal is érdemessé tették magukat az iskolaszék elismerésére és bizalmára.^[96] 

Hasonlóan jó véleménnyel volt a tanítónői képesítést még nem nyert óvónőkről is a községi iskolaszék.^[97] 

A tanyai iskolák községi kezelés alatti időszakából találhatók először szabadság iránti kérelmek az iratokban. A kérelmeknek minden esetben eleget tett az iskolaszék, a szabadságokat engedélyezte, a betegség alatti helyettesítéseket jóváhagyta.

Az indokok között található családi okok miatt kért szabadság, ezekből mutatunk be először néhány esetet. 1900-ban Petreczky Jenő nősülése miatt kért és kapott 8 nap szabadságot. Szintén 8 napi szabadságidőt engedélyezett Petreczky Viktor tanítónak, Jenő öccsének Ung megyében leendő házasságkötésén való megjelenhetés végett.^[98] 

1902 április 15-én Plavecz Gyula az iskolaszék utólagos jóváhagyása reményében növendékeinek szünidőt adott, mert nagynénjének temetésére Szentesre kellett mennie. Az iskolaszék belenyugvását adta a tanítási szünetbe.^[99] 

Szintén egy napra kért szabadságot Kádár Lajos mártélyfeketehalmi tanító azért, hogy volt tanítója 51 éves működésének jubileumán Mindszenten jelen lehessen. Az iskolaszéki elnökség az egy napi szünetet megadta, és az iskolaszéki ülés sem emelt kifogást az elnökség intézkedése ellen.^[100] 

1902. június 10. és 11. napjára az iskolaszéki elnök engedélyt adott a tanítás szüneteltetésére Petreczky Viktor tanítónak, mert beteg feleségét szülőihez kísérte.^[101] 

A mártélyi tanítónő 1903. márc. 5-től márc. 31-ig szabadságot kért. Férjhez ment, leendő férje a fővárosban lakott és az esküvő is ott volt. Erre az időre helyetteséül a saját költségén Hajdú Róza okleveles óvónőt alkalmazta.^[102] A következő hónapban családi helyzetére való tekintettel újabb szabadságot kért és kapott az iskolaszéktől.^[103] 

A betegség miatt adandó szabadságot orvosi igazolással kellett igazolni. 1902-ből két adat is található ilyen esetre.

Az iskolaszéki elnök az orvosi igazolást bemutatva előterjesztette az iskolaszéki ülésnek, hogy Soós Jolán hörghurut miatt legalább 5 napig képtelen iskolai teendőit végezni. Jelentette, hogy miután vasárnap esett közbe, a tanítónőt 3 napon át Hermán János, a szomszédos iskola tanítója helyettesítette. Az iskolaszék az elnök jelentését tudomásul vette.^[104] 

Ugyanezen az ülésen terjesztették az iskolaszéki ülés elé, hogy Petreczky Jenő külterületi kenyereparti tanító súlyos betegségére való tekintettel s a csatolt orvosi bizonyítvány alapján 3 heti szabadságidő engedélyezését s ezen időre helyettesítését kéri. Az elnök jelentette, hogy a szabadságidőt április 16-tól május 20-ig engedélyezte s Petreczky Jenő helyetteséül ezen időre a kenyereparti iskolához Petreczky Jenőné Torma Anna okl. óvónőt alkalmazta. Az iskolaszék az elnök intézkedését jóváhagyta s a helyettesítésért Petreczky Jenőné részére a tanítói fizetés arányában a költségvetésben erre felvett összeg terhére 77 koronát kiutalványozni engedélyezett.^[105] 

1903 januárjában az iskolaszék előtt bemutatták a mártélyi tanítónő jelentését arról, hogy a karácsonyi szünidő után csak január hó 5-én kezdheti meg a tanítást az ünnepek alatt támadt betegsége miatt. Az iskolaszéki elnök előterjesztette, hogy már többször követett el hasonló mulasztásokat. Az iskolaszék végzésileg felszólította a tanítónőt, hogy a tanítás meg nem kezdését igazolja hatósági orvosi bizonyítvánnyal s azt az iskolaszékhez mielőbb terjessze be.^[106] 

Hosszabb szabadságot engedélyeztek a betegség miatt szükségessé vált szabadságolás mellett a továbbképzéseken való részvételre.^[107] Például 1903 tavaszán az iskolaszéki elnök bemutatta az iskolaszéki ülés előtt Mészáros János tanító levelét arról, hogy felvételt nyert szőlészeti tanfolyamra, és ezért április 27-től május 11-ig szabadságot kér. Jelentette, hogy miután az iskolaszék hasonló okból már két heti szabadságidőt engedélyezett a tanító részére, ő az engedélyt az iskolaszék utólagos jóváhagyása reményében megadta. Az iskolaszék az elnök intézkedéséhez hozzájárult.^[108] 

A tanyai iskolák községi korszakából található egy szabadság kérelmezés állás változtatás miatt. Kiss Mózes tanítót Csorvásra megválasztották, de mielőtt lemondott volna itteni állásáról, elhurcolkodott és szabadságot kért.^[109] 

Mint azt már láttuk, a községi iskolaszék okleveles óvónőket is választott tanyai iskolákhoz.^[110] A tanyai iskolák községi időszakában - 1897. szept. 1. és 1903. aug. 31. között - kilenc óvónő végzett oktató-nevelő munkát a tanyák között, név szerint Hajdú Róza, Köpösdy Jolán, Papp Takács Jusztina, Soós Jolán, Szűcs Irén, Tóth Ilona, Vetró Anna, Vida Lídia és Vida Teréz.

Tudjuk, hogy óvónőket az iskolaszék a vallás- és közoktatásügyi miniszter egy 1897-es rendelete alapján választhatott tanítónőnek.^[111] Ideiglenes tanítóként választhatta őket, rendes tanítói illetményekkel, de azon kikötéssel, hogy legfeljebb két tanév alatt kötelesek megszerezni a tanítói képesítést. A tanítónői oklevél bemutatása után állásukban véglegesítették őket.^[112] 

Az oklevél megszerzésével kapcsolatban először 1900-ból található iratanyag. 1900. májusban az iskolaszék elé terjesztették, hogy Köpösdy Jolán külterületi tanítónő két társával együtt tanítónői képesítő vizsgát kíván tenni Budapesten; a vizsga ideje már meg van állapítva, azt kérik tehát, hogy az ő vezetésük alatt álló külterületi iskolák folyó tanévi záróvizsgáit a rendes időnél valamivel korábban tartsák meg.

Az iskolaszék méltányosnak találta a kérelmet s az elnököt megbízta, hogy az évzáró vizsgák idejének kitűzésénél azt vegye figyelembe.^[113] Sajnos a rendelkezésre álló iratokból nem állapítható meg, hogy név szerint melyik két óvónő kérvényezte még az évzárás előre hozatalát.

Ugyanezen év őszén az iskolaszék az ideiglenes elemi tanítónőkül alkalmazott okl. óvónőket komolyan figyelmezette, hogy a megszabott időre tanképesítői oklevelüket az iskolaszékhez terjesszék be. Felszólítását a tanítói fizetésekhez adott államsegély folyósítása miatt tette, ugyanis egy ekkor hozott miniszteri rendelet alapján a közigazgatási bizottság emlékeztette az iskolaszéket arra, hogy az óvónők részére csak az esetben fog az államsegély folyósíttatni, ha két év leforgása alatt a szabályszerű tanképesítő oklevelet megszerzik. Az iskolaszék jegyzőkönyvi kivonatban értesítette a tanyai iskoláknál alkalmazásban lévő óvónőket, Köpösdy Jolán, Szűcs Irén, Tóth Ilona, Vetró Anna, Vida Lídia és Vida Teréz óvónőt.^[114] 

Az iskolaszék felszólítására Köpösdy Jolán és Tóth Ilona okl. óvónők, bejelentették, hogy a tanítónő képző intézet osztályvizsgálatokat már letették, képesítő vizsgára azonban csak a folyó tanév végén nyertek engedélyt, addig tehát halasztást kérnek.

A kért halasztást Köpösdy Jolán és Tóth Ilona részére a beterjesztett okok alapján a folyó tanév végéig, tehát az 1900/1901. tanév végéig, megadta az iskolaszék, Vetró Anna, Vida Lídia és Vida Teréz tanítónőket pedig újólag felhívta, hogy az iskolaszék felszólításának 15 nap alatt eleget tegyenek.^[115] 

Érdekessége az iskolaszéki határozatnak, hogy Szűcs Irénről nem tesz említést, de nem szerepel a neve a következő ide vonatkozó iratban sem. 1901. évi első iskolaszéki ülésen tűzték napirendre a tanítónői oklevél bemutatására múlt évben kiadott felszólításra eddig elmaradt jelentéseket. Vetró Anna, Vida Lídia és Vida Teréz jelentették, hogy "már egy osztályvizsgát letettek, de a képesítő vizsgálatot rajtuk egészen kívül eső okok miatt legjobb törekvésük mellett is le nem tehették s egy évi haladékot kérnek".

Kérelmükre "tekintettel a felsorolt indokokra, tekintettel továbbá az eddig tanúsított szorgalmukra és tanítói eredményre", az iskolaszék Vetró Anna, Vida Lídia és Vida Teréz községi külterületi tanítónőknek a tanítónői oklevelük bemutatására egy év haladékot engedélyezett.^[116] 

Két óvónő oklevelet szerzett 1901-ben. Az iskolaszék második nyári ülésén, augusztusban terjesztették az iskolaszék elé, hogy Köpösdy Jolán és Tóth Ilona az elemi tanítónői képesítettséget megszerezték, hiteles másolatban oklevelüket bemutatják azzal a kéréssel, hogy tanítónői állásukban véglegesítést nyerjenek.

Az iskolaszék az ide vonatkozó miniszteri rendelet értelmében, és tekintettel eddigi teljesen kielégítő munkájukra 1901. szeptember 1-től községi külterületi rendes tanítóul alkalmazta őket.^[117] Mint érdekességet megjegyezzük, hogy a kinevezés ügyintézése meglehetősen lassan haladt, 1902 februárjában Köpösdy Jolán és Tóth Ilona tanítónők ismét az iskolaszékhez fordultak, állomásukban való megerősítésüket kérték. Az iskolaszéki jegyző felvilágosításul adta, hogy miután nevezett tanítónők - kik mint okleveles óvónők a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1897. évi április 7-én 22.342. sz. a. kelt rendelete alapján lettek alkalmazva külterületi tanítónőkül - két éven belül tanítónői oklevelüket megszerezték és bemutatták, az iskolaszék őket a hivatkozott miniszteri rendelet értelmében állásukban múlt évi augusztus 28-án tartott ülésben 183. sz. végzéssel véglegesítette. Részükre a díjlevelet kiállította s megerősítés végett a közigazgatási bizottsághoz felterjesztette. Ez ügyben tehát további intézkedés szüksége fenn nem forog.^[118] 

1902. májusában az iskolaszék a községi külterületi népiskolák záróvizsgáinak időpontját továbbra is az óvónők kérését figyelembe véve állapította meg. Az iskolaszéki elnök előterjesztette, hogy Szűcs Irén, Vetró Anna, Vida Lídia és Vida Teréz tanítónői képesítettségük megszerzése végett június hó közepén hosszabb időre kénytelenek távol lenni az iskolától, a vezetésük alatt álló iskolákban tehát mielőbb legyen megtartva a záróvizsga. Ez alapján az iskolaszék június 16-17. napjára tűzte ki az érintett iskolák vizsgájának idejét a vizsgák idejéül megállapított június 15-től 25-ig terjedő időszakon belül.^[119] 

A következő hónap végén, 1902. júniusban foglakozott az iskolaszék ismét az óvónők tanítónői képesítettségének megszerzésével. Az elnök előterjesztette, hogy 4 külterületi tanítónő, Szűcs Irén, Vetró Anna, Vida Lídia és Vida Teréz még eddig nem mutatták be tanítói oklevelüket. Az elnöki előterjesztésre az iskolaszék nevezett tanítónőket végzésileg felhívta, tegyenek arról jelentést, hogy megszerezték-e már tanítónői oklevelüket, nehogy a fennálló rendelet értelmében állásukból el kelljen őket bocsátani.^[120] 

1902. augusztusban, a következő iskolaszéki ülésen, bemutatták Szűcs Irén községi külterületi ideiglenes minőségű tanítónőnek az iskolaszék felhívására beadott jelentését. E szerint nevezett tanítónő oklevelét eddig különböző akadályok miatt nem mutathatta be, de mivel a tanítónői osztályvizsgálatokat s az írásbeli képesítőt már letette, s a szóbeli képesítő vizsgálat engedélyezését a vallás- és közoktatásügyi minisztertől már kérelmezte s így remélhető, hogy oklevelét nem sokára bemutathatja, kéri az iskolaszéket, addig hagyja meg jelen állásában.

Egyidejűleg Vetró Anna, Vida Lídia és Vida Teréz községi külterületi ideiglenes tanítónők is, szintén az iskolaszék felhívására, hasonló jelentést adtak be s kérték állásukban meghagyásukat.

Az iskolaszéki elnök előterjesztette, hogy nevezettek, mint okleveles óvónők a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete alapján lettek megválasztva ideiglenes tanítónőknek. Mindnyájan nagyon jó, sőt Szűcs Irén kitűnő eredménnyel működtek eddig, de a miniszteri rendeletben megszabott két év, mely alatt a képesítést megszerezni tartoznak, már megválasztásuk óta letelt, ezért kellett őket tanítónői oklevelük bemutatására felhívni. Minthogy azonban a képesítő vizsgálatot részben rajtuk kívül álló okok miatt nem tehették le, tekintettel sikeres működésükre, állásukban még továbbra is meghagyhatók volnának.

"Az iskolaszék, - tekintettel arra, hogy Szűcs Irén, Vetró Anna, Vida Lídia és Vida Teréz tanítónők alkalmaztatásuk óta teljesen megnyugtató eredménnyel tanítanak; tekintettel továbbá arra hogy tanítónői oklevelüket a rendes időben nagy részben rajtuk kívül eső okokból nem szerezhették meg, - részükre az oklevél bemutatására a f. évi december hó, illetve a tanév végéig újabb haladékot enged, azzal a felhívással azonban, hogy ezen időre oklevelüket haladéktalanul megszerezzék."^[121] 

Ugyanezen az ülésén döntött a községi iskolaszék Papp Takács Jusztina, Soós Jolán alkalmazásáról. Mindkét óvónő tanyai iskolánál tanított már az 1901/2. tanévben, de csak ideiglenesen a tanév végéig.^[122] Az iskolaszéki elnök felhívta az iskolaszéket a további intézkedésre. Egyúttal közölte, hogy megnyugvással jelentheti azt is, hogy nevezett tanítónők nagy szorgalommal, kiváló és tapintatos bánásmóddal jártak el hivatásukban s a záróvizsgálaton szép eredményt mutattak be tanítványaikkal.

Az iskolaszék Papp Takács Jusztina és Soós Jolán ideiglenesen alkalmazott külterületi községi tanítónőket, - tekintettel eddig tanúsított szorgalmukra és a tanításban elért szép sikerre - az ide vonatkozó miniszteri rendelet alapján rendes tanítói illetményekkel megválasztotta. Kijelentette, hogy elvárja tőlük azt, hogy tanítói oklevelüket rendes időre megszerzik, amikor is állásaikban végleg megerősítve lesznek.^[123] 

Az 1902/3. tanévtől tehát ismét hat óvónő tartozott tanítónői oklevelet szerezni: Papp Takács Jusztina, Soós Jolán, Szűcs Irén, Vetró Anna, Vida Lídia és Vida Teréz.

Közülük Szűcs Irén bemutatta a tanítónői oklevelét 1903. júliusban.^[124] Vetró Anna, Vida Teréz jelentették ugyanekkor, hogy egy tárgyból javítóvizsgáznak, oklevelüket csak f. év decemberében tudják bemutatni.^[125] Vida Lídia okl. óvónő alkalmazásáról szintén 1903 júliusában úgy határoztak, hogy már 4 év óta ideiglenes tanító, de oklevelet még nem mutatott be, ősztől nem alkalmazható. Ugyanekkor határozott a községi iskolaszék arról, hogy Papp Takács Jusztina és Soós Jolán felhívatnak, jelentsék mikor akarnak tanítónői oklevelet szerezni.^[126] 

Összefoglalásként az 1901-ről kiadott polgármesteri jelentésben közzétett iskolaszéki értékelésből idézhetünk: a külterületi iskolák vezetésével megbízott óvónők "egyidejűleg szorgalmasan készültek a tanítónői oklevél megszerzésére is, de mivel az iskolai kötelezettség nagyon lekötötte őket, e miatt a kikötött időre tanítónői oklevelüket mindannyian nem szerezhették be".^[127] Nem tudjuk felsorolni pontosan, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük a tanyai iskolákban dolgozó óvónőknek, de nyilvánvaló, hogy embert próbáló feladat volt a korabeli tanyai viszonyok között helytállni.

A tanyai iskolák állami kezelés alá vételével azoknak az okleveles óvónőknek, akiket az iskolaszék az ide vonatkozó miniszteri rendelet értelmében választott meg külterületi népiskolai tanítónőnek, s kik állásukat szorgalmasan betöltötték, de a tanítói oklevelet meg nem szerezhették, ennek bemutatására állásukban való ideiglenes meghagyásuk mellett két évi haladékot engedélyeztek.^[128] Az ideiglenesen alkalmazott óvónők tanítónői oklevél megszerzési nehézségeit tehát az állami iskolai felügyelet is elismerte.

Amikor egy tanító távozott állásáról, szolgálati bizonyítványt állítottak ki számára. Az eddigi levéltári iratok egyikéből sem derül ki pontosan, hogy mit tartalmazott egy szolgálati, másképpen működési bizonyítvány. Többféleképpen nevezték ezt az iratot a források. Leginkább szolgálati bizonyítványnak írták, de gyakori a működési bizonyítvány megnevezés is, egy iratban viszont - nagyon szemléletesen - a tanító itteni működéséről kiállított szolgálati bizonyítványként említik.^[129] Tudjuk, hogy a szolgálati bizonyítványban feltüntették az adott iskolafelügyeletnél eltöltött időt, de sejthetőleg szerepelt benne a távolmaradások száma és ideje.^[130] 

A szolgálati bizonyítványt az iratokban olvasható távozáskor mindig kiadták. Kikötések a kiadásra elenyésző számban fordultak elő.

1898-ban lemondott az egyik tanító. Az iskolaszék a tanító lemondását elfogadta, de kijelentette, hogy igényt tart a leltár szerinti elszámolásra, az el nem számolt pénzt visszakéri, addig sem okmányait nem adja ki, sem szolgálati bizonyítványra nem számíthat.^[131] 

Egy érdekes esetet találunk 1900-ból. Egy tanító 1898 áprilisában elhagyta állását.^[132] 1900-ban levelet intézett a főispánhoz, melyben bizonyítványainak vissza nem adása miatt panaszkodott. Az iskolaszék erre kijelentette, hogy a tanító összes okmánya a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz lettek felterjesztve megválasztásakor, onnan azóta sem érkeztek vissza.

A szolgálati bizonyítványról viszont kétféleképp nyilatkozott az iskolaszék. Előbb kijelentette, hogy kiállították a tanító részére, de az iskolaszék irattárában van, és addig nem is küldik el a tanítónak, amíg az általa felvett, de meg nem szolgált fizetést az iskolaszék pénztárába vissza nem fizeti. Két hónap múlva, amikor a tanító ismét a főispánhoz fordult, az iskolaszék a következőt jelentette ki: szolgálati bizonyítványt pedig a tanító - az iskolaszék beleegyezése nélkül történt távozásakor - nem kért, ilyen tehát részére nem lett kiállítva, most azonban kiállítja részére az iskolaszék.^[133] 

Arra más esetben is van adat, hogy az iratokat a minisztériumtól kellett kérni, mert évek múlva sem érkeztek vissza. Az egyik volt tanítót két és fél évvel a megválasztása, és másfél évvel a lemondása után közvetlenül a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz irányított a községi iskolaszék.^[134] 

A szolgálati bizonyítványra szüksége volt a tanítónak, mert hiányában nem tudta igazolni a pályán eltöltött éveit, amely kihatással volt a korpótlék mértékének megállapítására. 1902-ben Petreczky Viktor külterületi tanító bejelentette hogy az 1901-ben kiállított díjlevelében az évötödös korpótlék 1900. január 1-től van felemlítve, holott ő a korpótlékot 1898. október 1-től kezdve jogosan élvezi; kérte új díjlevélben e tévedésen alapult hibát kijavítani. A népiskolai felügyelő bizonyította, hogy a tanító az évötödös korpótlék élvezetére valóban 1898. október hó 1-je óta jogosult. A tévedés onnan származhatott, hogy a jogosultságot a minisztérium egy szolgálati bizonyítvány hiánya miatt csak később helyesbítette 1898. évi okt. hó 1-jétől.^[135] 

Egy állás megpályázásakor a szolgálati bizonyítvánnyal igazolta a folyamodó tanító az eddigi szolgálati idejét, az eddigi munkája minősítését. Található a községi iskolaszék iratai között feljegyzés arról, hogy egy-egy tanító szolgálati bizonyítványt kért. Általában nyaranta kértek szolgálati bizonyítványt, de az esetek többségében a kérvényező tanító ősztől továbbra is itt tanított. Néhány esetről viszont tudjuk, hogy a tanító valóban pályázatot nyújtott be egy állásra és az állást el is nyerte.^[136] 

A rendelkezésre álló iratokban egyetlen eset található elbocsátásról. A községi iskolaszék ülésén az iskolaszéki elnök előterjesztette, hogy az egyik községi külterületi tanító a népiskolai felügyelő időközi jelentései, az ellene emelt panaszok s az évzáró vizsgálatról beadott jelentés szerint arról győzte meg az iskolaszéket, hogy nem méltó a tanítói állásban való véglegesítésre.

Az iskolaszék határozatilag kimondta, hogy ez az ideiglenes minőségű tanító nem felelt meg a várakozásoknak, jelen állásban nem véglegesítik.^[137] 

A tanító kérte hogy az iskolaszék változtassa meg határozatát, "ő ígéri, hogy sem ellene sem működése ellen nem leend panasz." Azonban az iskolaszék kijelentette, hogy a kérelmet nem veheti figyelembe, a tanító részére itteni működéséről bizonyítványt állítanak ki, az állásra pályázatot hirdetnek meg.^[138] 

E témakört néhány áthelyezési kérelem ismertetésével kezdjük. Bár a kérelmek első látásra egyértelműen elégedetlenségre utalnak, de a folyamatból kirajzolódik a tanító tevékenységének elismerése.

Az 1900/1901. tanév elején került az iskolaszék elé terjesztették, hogy több mátyáshalmi dűlői lakos folyamodványában a tanító áthelyezését kéri. Az iskolaszék nem találta indokoltnak a tanító áthelyezését, sőt a tanügyre nézve hátrányosnak tartotta, ennélfogva a kérelmet nem teljesítette.^[139] 

A tanév végén, 1901 júniusában foglakozott azzal az iskolaszék, hogy az érdekelt lakosok a mátyáshalmi iskolához ref. vallású tanítót kérnek, mert közülük csak 5 más vallású szülő van, s nem nyugodhatnak meg abban, hogy gyermekeiket idegen vallású tanító tanítsa vallásra. Az iskolaszék kijelentette, hogy a kérelemnek egyelőre hely nem adható. A hitfelekezetek gondoskodnak minden iskolánál a vallásoktatásról.^[140] Még ugyanezen a nyáron újabb kérelmet nyújtottak be a mátyáshalmi lakosok az iskolához ref. vallású tanítót kérve, melyre már nem elutasítólag reagált az iskolaszék, de a Mátyáshalmi Népiskola tanítóját továbbra is meghagyta állásában. Kijelentette az iskolaszék, hogy indokoltnak találja a kérelmet s amennyiben a körülmények engedik, azt a tanítók elhelyezésénél figyelembe veszi.^[141] 

A következő tanév után, 1902 júliusában viszont már ezekkel ellentétes tartalmú kérelmet nyújtottak be a szülők, ami azt jelzi, hogy a tanítónő munkájával meg voltak elégedve. Az iskolaszék irata szerint a mátyáshalmi iskola körül lakó szülők közül 46-an azt kérik, hogy hagyja meg az iskolaszék Tóth Ilona ottani tanítónőt állásában továbbra is.^[142] 

A tanító vallásáról tettek elvárást a Szőrháti Népiskola környékén lakó szülők is, kérvényezték az iskolaszéknél, hogy iskolánál üresedésben levő tanítói állást ref. vallású tanítóval töltse be, melyre az iskolaszék ígéretet is tett.^[143] 

A szülők megelégedésének egy igen szép példája tárul elénk egy 1902. augusztusi iratból.

A Pusztafeketehalmi Népiskola tanítója 1902 januárjában lemondott, az iskolaszék ideiglenesen Soós Jolánt alkalmazta a tanév végéig.^[144] Ekkor egy szülő 24 társával azt kérte, hogy a pusztafeketehalmi külterületi népiskolánál üresedésben levő tanítói állás Soós Jolán okleveles óvónővel kerüljön betöltésre, aki egy féléven át ott mint ideiglenesen alkalmazott tanítónő nem remélt szép eredménnyel tanította a gyermekeiket s jeles képességénél és kitűnő bánásmódjánál fogva a szülők általános elismerését megszerezte.

Az iskolaszék örömmel fogadta az érdekelt szülők jóindulatának megnyilatkozását Soós Jolán ideiglenesen alkalmazott tanítónő iránt, annál is inkább mert a tanítónő sikeres működéséről maga is meggyőződött. Mindazonáltal kijelentette, hogy a pusztafeketehalmi tanítói állás betöltésénél a törvény értelmében fog eljárni.^[145] 

Végezetül egy érdekes momentumot mutatunk be ahhoz, hogy a tanítók törekedtek arra, hogy a szülök legyenek megelégedve az iskolai rendtartásban végzett munkájukkal. A külterületi tanítótestület kérte az iskolaszéket, járjon közbe, hogy a rendőrkapitányi hivatalhoz büntetés végett beterjesztett mulasztók jegyzékében megnevezett szülőket ne utasítsa a hivatal a tanítókhoz a már általuk igazolatlanul feltüntetett mulasztás igazolásáért. Ugyanis ez az eljárás kellemetlenség okozójává válik a szülő és tanító között.

Az iskolaszék kijelentette, hogy megkeresi a polgármesteri hivatalt, intézkedjék a legszigorúbban. Az iskolaszéknek is tudomása volt arról, hogy a rendőrkapitányi hivatal közegei kiküldetésükkor a nép előtt a tanítókat vádolják vagy a hivatalba beidézett szülőket a tanítókhoz utasítják az igazolatlan mulasztások igazolttá tétele végett. Ezáltal a tanítókat ellenszenvessé teszik a nép előtt s zaklatásoknak teszik ki őket.^[146] 

Panaszok

A tanítók ellen tett panaszokat nem kívánjuk túlzottan részletezni. Iratanyagunk is csak a községi korszakból - 1897. szept. 1. és 1903. aug. 31. közötti időszak, amikor a tanyai iskolák községi kezelés alatt álltak - van egyelőre ehhez a témához, és feltehető, hogy a múlt század egyházi felügyelet alatt álló tanyai iskoláihoz nem is található ilyen iratanyag.

Alapvető értékelésként a polgármesteri jelentésekben közétett községi iskolaszéki beszámolót fogadjuk el, amely 1899-ből úgy számol be, hogy ami az iskolaszék munkáját megnehezítette, az több tanítónak nem egészen szabályszerű magaviselete, ami egy esetben fegyelmi eljárást vont maga után.^[147] 1900-ról hasonlót ír az iskolaszéki beszámoló: Adattak be panaszok a külterületi szülők részéről egyik-másik tanító ellen, ezek azonban két eset kivételével nem vontak maguk után vizsgálatot. A két súlyosabb esetben egy tanítót megintettek, egy másik ellen pedig fegyelmi eljárást indítottak.^[148] Szinte ennek ismétlését olvashatjuk a következő évről: Merültek fel panaszok az egyes tanítók ellen a szülők részéről és viszont, de ezek komolyabb következmények nélkül maradtak, csupán két esetből folyólag kellett egy tanítót és egy szülőt meginteni, egy tanító ellen pedig fegyelmi eljárás megindítását kérelmezni.^[149] 

Az 1902-es polgármesteri jelentésben megjelent iskolaszéki beszámolót úgy tekinthetjük, mint a korszak iskolafelügyeleteinek általános véleményét. A beszámoló szerint a szülők részéről tétettek ugyan panaszok egyes tanítók ellen a lefolyt évben is, és viszont, a tanítók is emeltek panaszt a szülők ellen, de a megejtett vizsgálatok után egy esetből se derült ki az, hogy komoly intézkedés váljék szükségessé.^[150] Néhány ide vonatkozó iratot elolvasva viszont teljesen más véleménnyel kell lennünk. A huszadik század végéről pedagógus szemmel nézve sajnos azt kell mondanunk, hogy egyik-másik tanítót el kellett volna bocsátani. A huszadik század végének értékítéletével, némi indulattal azt mondhatnók, hogy némely tanítót azonnal el kellett volna zavarni.

A panaszok mögött egyértelműen látszik az emberi tényező. Néhány tanítóra volt panasz, és a súlyos panaszokat ugyanazokra a tanítókra tették.

Az egyik tanítóra szinte folyamatosan panasz volt az alatt a néhány év alatt, amíg a vásárhelyi határban tanított. 1898 őszén a közigazgatási bizottság arról értesítette az iskolaszéket, hogy a tanító ellen hivatalos hanyagsága és a növendékekkel való durva bánásmódja miatt a fegyelmi vizsgálatot elrendelte. A fegyelmi eljárás a szülők panasza következtében a tanítót első fokúlag 400 frt évi fizetésének 10 %-áig terjedő 40 forintra büntette. Az iskolaszék tudomásul vette a tanítóval szemben hozott súlyos határozatot, és annak megfelelően intézkedett. Átiratot intézett a városi tanácshoz, hogy mivel a tanító fizetése a városi közpénztárból kerül kiadásra, - ha addig a 40 frt bírságot a helybeli adóhivatalnál az orsz. tanítói nyugdíjalap javára be nem fizetné a tanító - azt tőle havonként 12 egyenlő részben vonják le.^[151] 

1901-ben szintén fegyelmi vizsgálatot kellett indítani ez ellen a tanító ellen.^[152] 

Egy másik tanítóról 1900-ban jelentették az iskolaszéki ülésen, hogy az egyik szülő panasza szerint a tanítványaival szemben feltűnő kíméletlenséggel jár el. A felvett panaszjegyzőkönyvet a benne foglalt panaszok sürgős megvizsgálása végett kiadták az iskolaszéki alelnöknek. Nemsoká újabb panasz érkezett a tanító ellen.^[153] 

A két rendbeli panasz tárgyában a vizsgálatot megtartották, az ügy okmányait az iskolaszéki ülés elé terjesztették. Az iskolaszéki irat nem idézi teljes egészében a panaszjegyzőkönyvet, néhány vádat tudunk csak felsorolni: az egyik panaszos szülő szerint a tanító kitépte a fia haját úgy, hogy a feje azon a helyen kopasz maradt; egy másik szülő szerint a tanító a vallás tanítása ellen van; panaszolták továbbá, hogy egy gyereket kegyetlenül elfenekelt, egy leánynak kiszakította a függőjét a füléből, a katekizmusra karácsony szombatján pénzt szedett s azt elköltötte, reggelenként olykor még 9 órakor sem volt befűtve az iskolában, sokszor napokon keresztül nem volt az iskolában a tanító, részegen felelőtlenül viselkedett stb., stb.- olvasható az előterjesztésben. A irat szerint a tanító a vádak legnagyobb részére azt mondta, hogy már nem emlékszik, több kérdésre azt válaszolta, hogy felelni nem tartozik.

Az iskolaszék végzésileg kijelentette, hogy a kihallgatási jegyzőkönyvből súlyos vádakat lát fennforogni, de tekintettel arra, hogy a tanító ellen első ízben emeltek panaszt, szótöbbséggel kimondja, hogy a fegyelmi eljárást kegyelemből most még nem kezdeményezi. A legkomolyabban meginti a tanítót és szigorúan utasítja, hogy eddigi viselkedésével hagyjon fel. Újabb alaposnak látszó panasz esetén a fegyelmi eljárás megindítását kezdeményezni fogja ellene, amikor a most kivizsgált panaszokat is beterjeszti a közigazgatási bizottsághoz, mint súlyosbító körülményeket.^[154] 

Olvasható az iratok között olyan eset is, amikor a tanítót alaptalanul vádolták. Az egyik tanítót például megfenyegették, mert egyik tanulójának két hónapos mulasztását bejelentette a v. tanácsnál bírságolás végett. Az iskolaszék törvényesnek és helyesnek tartotta a tanító eljárást. A szülő ugyanis a panaszolt tanító iskolájába íratta be fiát ismétlő iskolásnak, és járatta is októbertől januárig. Ekkor cselédnek állította el, innen kezdve a gyerek az egyik városi ismétlő iskolába járt. Erről azonban a tanítónak jelentést nem tett.^[155] 

Találunk utalást arra, hogy egy tanító a követelményrendszer megvalósítása érdekében testi büntetést alkalmazott. A vizsgálati jegyzőkönyvben a tanító beismerte, hogy enyhébb testi büntetést többször alkalmazott, de az a cél lebegett előtte, hogy a tanulók sok idejű és könnyelmű mulasztásai miatt is az eléje szabott tananyaggal legalább a tanév végére tisztában legyen.

Az iskolaszék a tanítót megintette, felszólította hogy kötelességét minden tekintetben a törvény által előírt módon, higgadtan s tapintatosan végezze. A tanító ellen az iskolaszék több oknál fogva sem kérte a fegyelmi vizsgálat elrendelését. Egyrészt, mert ez volt az első panaszemelés ellene, másrészt, mert azonnal beszüntette a testi büntetést, amint azt az első szülő kifogásolta. "Továbbá az iskolaszék meg van róla győződve, hogy a panaszlott tanító az általa beismert mértékű testi büntetést csak azért alkalmazta, hogy növendékeivel jobb eredményt érjen el és mutathasson fel."^[156] 

Egy további tanítóról az sejthető, hogy precíz és kötelességtudó, ám olykor szorongásokkal küszködő ember volt. A magánélete viszont rendezetlen volt, nem törvényes házasságban élt.

1901-ben panaszt emelt ellene egy szülő, mert fiát nem akarta beírni az iskola ötödik osztályába sőt illetlen kifejezésekkel fogadta. A panaszjegyzőkönyv szerint az ellen emelt panasz kellő alappal nem bírt. Az iskolaszék levette az ügyet a napirendről, de figyelmeztette ez alkalomból a panaszlott tanítót, valamint általában a külterületi tanítókat, hogy ne zaklassák és ne riasszák el a tanulókat az iskolától s ha a szülők nem tudják, mint kell eljárni iskolai ügyekben, egyszerűen világosítsák fel őket.

1902-ben több rendbeli panaszt emeltek ellene, amiről iskolaszék részletes vizsgálatot tartott. A vizsgálatot vezetők a tárgyalás közben szerzett tapasztalatok alapján azt állapították meg, hogy a panaszok megtételénél az egyik szülőt a bosszú vezérelte azért, mert a tanító az ő gyerekét lopáson érte; a panaszosok között több olyan egyén is volt, kinek sem abban, sem a korábbi tanévben nem járt gyereke abba az iskolába; egyáltalában a panaszok közt egy sincs olyan, amiért a tanító komolyabb intést érdemelne. A tanító ellen valóban nem kezdeményeztek fegyelmi eljárást, de felszólították, hogy a magánéletét rendezze.^[157] 

Végezetül egy érdekes panaszról teszünk említést. A pusztafeketehalmi olvasókör elnöke panasz tett az ottani tanítónő ellen, mert a kör tagjait a helyiségből kizárja. A panaszlott tanítónő terjedelmes nyilatkozatban elmondta, hogy az olvasókör jogot formál arra, hogy helyisége a pusztafeketehalmi iskola tanítójának díjlevélileg biztosított egyik szobája legyen. Ő ezt megengedte, de a kör tagjai nemcsak vasárnapokon gyűlnek ott össze, hanem a tanítások ideje alatt is, s a tanítást zajos beszélgetéseikkel nagy mértékben zavarják. Legutóbb a kör táncmulatságot rendezett, a megmaradt bor elfogyasztására egész héten át összejöttek s a tanítás ideje alatt nagy zajt csaptak.

Az iskolaszék a panaszt kifejezetten alaptalannak találta.^[158] 

Az iratokban további panasztétellel foglalkozó ügy található.^[159] Azonban azok alapján sem nyilvánvaló, hogy miért is kérte a külterületi tanítótestület, hogy a tanítók ellen beadott panaszok megvizsgálásánál, ha azok nem súlyos természetűek, a helyszíni vizsgálatot mellőzze az iskolaszék.

Az iskolaszék véleménye szerint mindig a körülményektől függ az, hogy van-e szükség helyszíni vizsgálatra. Egyúttal kimondta, hogy csekélyebb fontosságú ügyekben s amikor kevés a panasz és a tanú, ott a kérést lehetőleg figyelembe veszi.^[160] 

A panaszemelés alapján hozott döntés utóhatásáról olvashatunk egy 1900-ból fennmaradt iratból. A tanító ellen lefolytatott fegyelmi eljárás folyamán beigazolódott, hogy a tanító a mulasztóként feltüntetett tankötelesek szüleit bosszújának kielégítése céljából jelentette a hatóság felé. Az alaptalan feljelentések alapján behajtott bírságpénzeket a városi tanács a szülőknek visszautalványozta.

A községi iskolaszék veszedelmes precedensnek ítélte a tanács intézkedését. Véleménye szerint az ilyen esetek a tanító tekintélyét aláássák.^[161] 

^[i] Pályamunka a "Családtörténet, helytörténet (Pályázatok a magyar államalapítás ezredik évfordulója tiszteletére)" pályázatra. (A pályázatot meghirdette:  Emberközpontú, Fenntartható Társadalomért Alapítvány, SZTE JGYTF Történettudományi Tanszéke, Magyar Történelmi Társulat Csongrád megyei és Szegedi Csoportja,  Szécsény város Önkormányzata.) 
A tanulmány a Bíráló Bizottság döntése és javaslata alapján különdíjban részesült. 

^[ii] Nyomatásban megjelent: A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve 1999., Helytörténeti tanulmányok. (Szerk.: Kovács István, Kruzslicz István Gábor) Mayer Nyomda és Könyvkiadó, Hódmezővásárhely-Budapest, 2000. ISSN 1219-7084.
A pályamunka eredetiben megtalálható a SZTE JGYTFK Történettudományi Tanszék Könyvtárában, Szécsény Város Könyvtárában, valamint a Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltárában.

^[1] Koncz 1990. részleteiben, Koncz 1998. teljes terjedelmében elérhető még jelenleg - 2000. júniusában - az interneten is, a http://www.hod.date.hu/~koncz/docs/szakdolg/ és a http://www.hod.date.hu/~koncz/docs/eloadas/ címen.

^[2] Magyarországi rendeletek tára 1876.

^[3] 1868:XXXVIII. tc. 141. §. - Magyarországi törvénytár.

^[4] Az államkormány által eltiltott tankönyveket vagy taneszközöket haladéktalanul elkobozták. - 1876:XXVIII. tc. 7. §. 4. bek. - Magyar törvénytár 1876.

^[5] Ha a szüle írni nem tudna, tartozik azt legalább keze keresztvonásával alájegyezni.

^[6] Az iskolalátogatások alkalmával az iskolaszék minden tagja különösen felügyel még a tanítóra nézve, hogy a gyermekek nevelésében és tanításában tapintatosan és hasznosan alkalmazza-e az eléje írott fegyelmi szabályokat.

^[7] 121/1886. (VIII. 29.) isk.szék, 135/1897. (VIII. 8.) isk.szék, 202/1897. (X. 24.) isk.szék, 213/1898. (VIII. 6.) isk.szék, 265/1899. (VII. 23.) isk.szék, 188-189/1901. (VIII. 28.) isk.szék, 3334/1902. (IX. 25.) isk.szék, 60/1903. (II. 22.) isk.szék

^[8] 136/1897. (VIII. 8.) isk.szék. A választási elnök a pályázatból az oklevéllel nem bíró tanítókat kizárta.

^[9] 213/1898. (VIII. 6.) isk.szék

^[10] 231/1898. (IX. 2.) isk.szék, 286/1898. (X. 23.) isk.szék, 340/1898. (XI. 13.) isk.szék, 374/1898. (XII. 22.) isk.szék, 265/1899. (VII. 23.) isk.szék, 12/1901. (I. 23.) isk.szék, 86/1901. (III. 27.) isk.szék, 222/1901. (IX. 24.) isk.szék, 263/1902. (VIII. 3.) isk.szék

^[11] 20.311/1876. (IX. 2.) VKM rendelet. Utasítás az állami népiskolai tanintézetek gondnoksága számára az 1868. évi XXXVIII. és az 1876. évi XXVIII. tc. végrehajtása tárgyában, 13. §. 1893. évi XXVI. tc. a tanítói fizetésekről. - Magyarországi rendeletek tára 1876., Magyarországi rendeletek tára 1893.

^[12] 400/1899. (XII. 23.) isk.szék. A tanító felhívatik a hiány pótlására.

^[13] 31/1900. (I. 31.) isk.szék

^[14] PMJ'97. 69-70., PMJ'98. 76-77., PMJ'99. 79-82.

^[15] 341/1899. (X. 15.) isk.szék, 371/1899. (XI. 15.) isk.szék

^[16] 220/1900. (VI. 4.) isk.szék, PMJ'99. 73., 39/1900. (I. 31.) isk.szék

^[17] A tanteremben az egészségügyi szabályoknak megfelelően 60 gyereknél többet nem lehetett elhelyezni, miközben az 1899/900. tanévre a naptári év végéig beiratkozott 101 mindennapos és 53 ismétlő iskolai tanuló. - 248/1900. (VII. 17.) isk.szék, PMJ'99. 80.

^[18] 268/1900. (X. 7.) isk.szék

^[19] 387/1902. (XII. 24.) isk.szék, PMJ'902. 71., 86/1903. (III. 29.) isk.szék

^[20] PMJ'901. 76.

^[21] PMJ'902. 70-71.

^[22] 319/1902. (IX. 3.) isk.szék

^[23] A tanító okt. 4-ig már 90-et meghaladó növendéket beírt, de 70 növendéknél többel elhelyezni nem lehetett. - 362/1902. (X. 18.) isk.szék

^[24] 384/1902. (XII. 24.) isk.szék

^[25] 75/1888. (IV.19.) isk.szék, 237/1899. (VI. 29.) isk.szék, 301/1899. (VIII. 26.) isk.szék, 171/1900. (V. 2.) isk.szék, 174/1900. (V. 30.) isk.szék, 220/900 (VII. 4.) isk.szék, 238.-, 240/1900. (VII. 17.) isk.szék, 221/1901. (IX. 24.) isk.szék

^[26] 301/1899. (VIII. 26.) isk.szék, 220/900 (VII. 4.) isk.szék, 221/1901. (IX. 24.) isk.szék

^[27] 113/1901. (V. 15.) isk.szék

^[28] 155/1902. (V. 7.) isk.szék

^[29] 75/1888. (IV. 19.) isk.szék

^[30] 75/1888. (IV. 19.) isk.szék, 173/1900. (V. 30.) isk.szék, 185/1902. (VI. 4.) isk.szék

^[31] 162/1900. (V. 2.) isk.szék

^[32] 1868. évi XXXVIII. tc. 55. § - Magyar törvénytár 1868.

^[33] 20.311/1876. VKM körrendelet. Utasítás a polgári községi iskolaszékek számára az 1868. XXXVIII. és 1876. XXVIII. törvénycikkek végrehatása tárgyában, 12. § - Magyarországi rendeletek tára 1876.

^[34] 57/1885. (III. 18.) isk.szék

^[35] 87/1901. (III. 27.) isk.szék

^[36] 132/1895. (VIII. 27.) isk.szék

^[37] 501/1896. sz. tanácsi végzés - 54/1896. (II. 25.) isk.szék

^[38] 63.-, 79/1885. isk.szék

^[39] 75.-, 97.-, 186/1888. isk.szék

^[40] 97/1901. (III. 27.) isk.szék

^[41] 158/1900. (V. 2.) isk.szék, 318/1900. (X. 24.) isk.szék

^[42] 357.-, 371/1898. isk.szék

^[43] A közs. iskolaszék szíves készséggel adott módot a rom. kat. iskolaszék tagjainak, hogy a külter. iskolák évzáró vizsgáin jelen lehessenek. - 92/1901. (III. 27.) isk.szék

^[44] 684/1900. (XI. 21.) kgy.jkv.

^[45] 301/1899. (VIII. 26.) isk.szék

^[46] 97/1891. (V. 11.) isk.szék

^[47] 132/1895. (VIII. 27.) isk.szék

^[48] 305/1900. (X. 24.) isk.szék, 363/1900. (XI. 28.) isk.szék

^[49] 105/1903. ( III. 29.) isk.szék

^[50] 58/1903. (II. 22.) isk.szék

^[51] 94/1901. (III. 27.) isk.szék, 40.180. sz. belügyminiszteri rendelet az 1887. évi XII. tc. végrehatása tárgyában.

^[52] 17/902. (II. 2.) isk.szék

^[53] 340/1899. (X.15.) isk.szék

^[54] 379/1899. (XI. 15.) isk.szék

^[55] 439/1899. (XII. 23.) isk.szék

^[56] 18/1901. (I. 23.) isk.szék

^[57] 1181/1901. sz. tanf. átirat - 40/1902. (II. 1.) isk.szék

^[58] 7/1902. sz. tanf. átirat - 42/1902. (II. 1.) isk.szék

^[59] 220/1902. (VI. 5.) isk.szék. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 21.015/1902. (III. 22.) sz. a. kelt rendeletéről a közigazgatási bizottság 135/1902. sz. határozatával értesítette az iskolaszéket.

^[60] 84.-, 87/1891. (V. 11.) isk.szék, 136/1893. (VI. 25.) isk.szék, 303/1898. (X. 23.) isk.szék, 338/1898. (XI. 13.) isk.szék, 399/1898. isk.szék, 402/1898. (XII. 22.) isk.szék, 371/1899. (XI. 15.) isk.szék, 26.-, 41/1900. (I. 31.) isk.szék, 195/1900. (V. 23.) isk.szék, 352/1900. (XI. 28.) isk.szék, 104/1902. (IV. 10.) isk.szék

^[61] 388/1899. (XI. 15.) isk.szék

^[62] 103/1900. (III. 28.) isk.szék

^[63] 262/1900 (IX. 5.) isk.szék, 274/1900. (X. 7.) isk.szék

^[64] PMJ'901. 82.

^[65] PMJ'902. 77.

^[66] 19/1902. (II. 1.) isk.szék

^[67] 197/1897. (X 18.) isk.szék

^[68] 238/1898. (IX. 2.) isk.szék. Az iskolaszék f. évi május hóban hívta fel a tanítótestületet jelentéstételre.

^[69] 291/1898. (X. 23.) isk.szék

^[70] PMJ'97. 69-70., 214/1903. isk.szék, PMJ'98. 76-77. Az 1898/99. tanévben 1536-ra emelkedett fel a tanulói létszám.

^[71] 103/1900. (III. 28.) isk.szék

^[72] 102/1900. (III. 28.) isk.szék. A v. tanács 4037/1900. sz. végzésével értesítette a községi iskolaszéket, hivatkozva a 48.869/1896. sz. VKM körrendeletre.

^[73] 69/1901. (II. 17.) isk.szék

^[74] 206/1901. (IX. 12.) isk.szék

^[75] 10.069/1901. sz. tanácsi végzés - 210/1901. (IX. 12.) isk.szék

^[76] PMJ'901. 79-80.

^[77] 17.433/901. sz. tanácsi határozat, 22/1902. (II. 1.) isk.szék

^[78] 149/1902. (V. 7.) isk.szék

^[79] 236/1902. (VII. 5.) isk.szék

^[80] 179/1903. (V. 21.) isk.szék

^[81] PMJ'99. 32.

^[82] 301/1894. (XI. 27.) isk.szék

^[83] 301/1899. (VIII. 26.) isk.szék

^[84] 109/1900. (III. 28.) isk.szék

^[85] 154/1902. (V. 7.) isk.szék

^[86] PMJ'99. 33.

^[87] 370/1898. (XII. 22.) isk.szék

^[88] 85/1901. (III. 27.) isk.szék

^[89] PMJ'901. 83.

^[90] 86/1901. (III. 27.) isk.szék

^[91] 173/1900. (V. 30.) isk.szék

^[92] 220.-, 240/1900. isk.szék

^[93] 221/1901. (IX. 24.) isk.szék

^[94] 113/1901. isk.szék

^[95] PMJ'98. 73., PMJ'99. 74., PMJ'903. 71.

^[96] 183/1901. (VIII. 28.) isk.szék

^[97] 222/1901. (IX. 24.) isk.szék, 262-263/1902. (VIII. 3.) isk.szék

^[98] 15/1900. (I. 31.) isk.szék

^[99] 152/1902. (V. 7.) isk.szék

^[100] 189/1902. (VI. 4.) isk.szék

^[101] 232/1902. (VII. 5.) isk.szék

^[102] 92/1903. (III. 29.) isk.szék. Hajdú Róza 1901-ben néhány hónapig már tanított tanyai iskolában helyettes tanítónőként az iskolaszék megbízásából.

^[103] 145/1903. (IV. 25.) isk.szék

^[104] 153/1902. (V. 7.) isk.szék

^[105] 160/1902. (V. 7.) isk.szék

^[106] 39/1903. (I. 4.) isk.szék

^[107] 65.-, 77/1903. isk.szék

^[108] 181/1903. (V. 21.) isk.szék

^[109] 374/1902. (XI. 2.) isk.szék

^[110] Lásd a tanítóválasztásról szóló részt.

^[111] 22.342/1897. (IV. 7.) VKM rendelet

^[112] 231/1898. isk.szék, 63/900. isk.szék

^[113] 197/1900. (V. 23.) isk.szék

^[114] 396/1900. sz. közig. bizottsági határozat a 51.444/1900. sz. VKM rendelet alapján. - 313/1900. (X. 24.) isk.szék. Lásd még az 1893. évi XXVI. törvényt a tanítói fizetésekről, valamint az annak végrehajtása tárgyában kiadott 10.000/1894. (III. 2.) sz. VKM utasítást.

^[115] 364/1900. (XI. 28.) isk.szék. Az óvónőknek, mint a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter 1897. évi ápr. hó 7-én 22.342. sz. a. kelt rendelete értelmében községi iskolához alkalmazott tanítónőknek nyilvánvalóan az iskolaszék f. évi 313. határozatának kellett eleget tenni.

^[116] 13/1901. (I. 23.) isk.szék. Az iratban az iskolaszék 313/900. sz. végzésére hivatkoznak, tehát feltehető, hogy a 364/900. sz. a. felszólítás kézhezvétele előtt beadták jelentésüket.

^[117] 183/1901. (VIII. 28.) isk.szék. A hivatkozott miniszteri rendelet a 22.342/1897. (IV. 4.) sz. a. VKM rendelet az óvónők alkalmazásáról.

^[118] 15/1902. (II. 1.) isk.szék

^[119] 168/1902. (V. 7.) isk.szék

^[120] 221/1902. (VII. 5.) isk.szék

^[121] 262/1902. (VIII. 3.) isk.szék

^[122] 222.-, 273/1901., 164.-, 185/1902. isk.szék,

^[123] 263/1902. (VIII. 3.) isk.szék

^[124] 212/1903. (VII. 5.) isk.szék

^[125] 213/1903. (VII. 5.) isk.szék

^[126] 215/1903. (VII. 5.) isk.szék

^[127] PMJ'901. 82.

^[128] 56.301/1903. VKM rendelet - PMJ'903. 70-71.

^[129] 235/1899. (VI. 29.) isk.szék, 250/1899. (VI. 29.) isk.szék, 111/1900. (III. 28.) isk.szék, 182/1901. (VIII. 28.) isk.szék, 264/1902. (VIII. 3.) isk.szék; 29/9000. (I. 31.) isk.szék, 96/1886. (VII. 2.) isk.szék, 115/1902. (IV. 10.) isk.szék, 235/1902. (VII. 5.) isk.szék; 33/1900. (I. 31.) isk.szék

^[130] 95/1901. (III. 27.) isk.szék

^[131] 372/1898. (XII. 22.) isk.szék

^[132] 288/1899. isk.szék

^[133] 33/1900. (I. 31.) isk.szék, 111/1900. (III. 28.) isk.szék

^[134] 29/1900. (I. 31.) isk.szék. Megjegyzendő, hogy az irat szerint a tanító nagyon udvarias hangvételű levelet intézett a községi iskolaszékhez.

^[135] 123/902. (IV.10.) isk.szék. - Az iskolaszéki elnököt és jegyzőt megbízták, hogy a tanító részére a bejelentett indokok alapján 3 példányban új díjlevelet állítsanak ki s azt megerősítés végett terjesszék be a közigazgatási bizottsághoz.

^[136] 96.-, 115/1886. isk.szék, 235.-, 250/1899. isk.szék, 115/1902. isk.szék

^[137] 222/902. (VII. 5.) isk.szék. "Amiről nevezett kézbesítő ív mellett mielőbb értesíttetik s ezután állására a pályázat kihirdettetik"- azon rendkívül kevés esetek egyike, amikor a kézbesítés módjáról is intézkedtek.

^[138] 264/902. (VIII. 3.) isk.szék. A határozatról a tanítót ajánlott levélben értesíteni rendelte az iskolaszék.

^[139] 263/1900. (IX. 5.) isk.szék. Ugyanekkor Joó Imre hatablaki, Pista Zsigmond belsőerzsébeti, Mészáros János külsőerzsébeti, Viszlay György öthalmi tanítók kérték még áthelyezésüket, továbbá több gorzsai dűlői lakos folyamodványában szintén tanítók áthelyeztetését kérte. Vö. a tanítók általános életkörülményéről szóló rész.

^[140] 149/1901. (VI. 26.) isk.szék

^[141] 185/1901. (VIII. 28.) isk.szék

^[142] 242/902. (VII. 5.) isk.szék. Az iskolaszéknek nem áll szándékában Tóth Ilona mátyáshalmi tanítónőt ezen állásából más iskolához áthelyezni, a kérelem felett napirendre tér.

^[143] 185/1901. (VIII. 28.) isk.szék

^[144] 12/1901. (I. 23.) isk.szék

^[145] 186/1901. (VIII. 28.) isk.szék. Megemlítjük, hogy Soós Jolán az 1901/1902. tanévtől a Szőrháti Népiskola tanítónője lett, de nem áthelyezéssel került oda, hanem azok után alkalmazta ismét az iskolaszék, hogy az oda megválasztott tanító állását nem fogadta el.

^[146] 162/1900. (V. 2.) isk.szék, PMJ'900. 59.

^[147] PMJ'99. 73.

^[148] PMJ'900. 57.

^[149] PMJ'901. 82.

^[150] PMJ'902. 73.

^[151] 218/1898. (VIII. 6.) isk.szék, 379/1898. sz. kib. határozat - 296/1898. (X. 23.) isk.szék, 470/1899. sz. kib. határozat - 37/1900. (I. 31.) isk.szék

^[152] 179.-, 180/1901. (VIII. 28.) isk.szék

^[153] 35/1900. (I. 31.) isk.szék, 65/1900. (III. 7.) isk.szék

^[154] 109/1900. (III. 28.) isk.szék

^[155] 164/1900. (V. 2.) isk.szék. Az iskolaszék levelet intézett az unitárius egyház gondnokához, utasítsa az unitárius tanítót, hogy a vezetése alatt álló ismétlő iskolába csak bizonyítvánnyal vegyen fel más iskolából növendékeket.

^[156] 107/1900. (III. 28.) isk.szék

^[157] 113/1901. (V. 15.) isk.szék, 296/901. (XI.27.) isk.szék, 19/1902. (II. 1.) isk.szék, 107.-, 108/1902. (IV. 10.) isk.szék, 187/1902. (VI. 4.) isk.szék, 265/902. (VIII. 3.) isk.szék

^[158] 190/1902. (VI. 4.) isk.szék

^[159] 36/1900. (I. 31.) isk.szék, 151/1901. (VI. 26.) isk.szék, 400/1902. (XII. 24.) isk.szék, 56/1903. (II. 22.) isk.szék, 154/1902. (V. 7.) isk.szék, 186/1902. (VI. 4.) isk.szék

^[160] 161/1900. (V. 2.) isk.szék

^[161] 271/1900. (IX. 5.) isk.szék