Bevezetés

A magyar népesség gazdasági aktivitását hosszú távon számos tényező bonyolult, különböző irányú és intenzitású változása befolyásolta. Célunk a statisztika eszközeivel bemutatni, hogy az elmúlt ötvenöt év alatt ezek a tényezők hogyan hatottak az ország különböző részein a foglalkoztatottságra, különös tekintettel az Észak-magyarországi régióra.

A 2. fejezetben azt vizsgáljuk, hogy a rendszerváltást megelőző ún. "teljes foglalkoztatás" valóban teljes volt-e. Az extenzív fejlesztés évtizedeiben folyamatosan nőtt a gazdaság munkaerőigénye, és ezzel egyidejűleg volt jelen a munkaerőhiány és a kapun belüli munkanélküliség. A munkaerő egy része alacsony hatékonyságú gazdálkodó egységeknél dolgozott. A halmozódó feszültségek és a korábbi piaci kapcsolatok összeomlása a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején rövid idő alatt radikális átalakulást hoztak. Ennek leglátványosabb jeleként tömegesen szűntek meg munkahelyek, megjelent a nyílt munkanélküliség.

A 3. fejezetben azzal foglalkozunk, hogy a nyugati országokban már korábban is jól ismert munkanélküliség mennyiben vált társadalmi problémává Magyarországon. A munkaerő-piaci helyzet megítélésénél a munkanélküliség mellett figyelemmel kell lenni a passzív munkanélküliekre és a munkaképes korú eltartottakra is. Bizonyos helyzetekben ugyanis az aktív álláskeresés reménytelenné válik, és ha ez a réteg nem regisztráltatja magát, akkor kikerül a nyilvántartott munkanélküliek táborából.

Az 1990 utáni időszakban a gazdasági aktivitás területi differenciái nőttek. A befejező részben bemutatjuk ezeket a különbségeket, és néhány összehasonlító adatot is közlünk az EU-tagországok népességének gazdasági aktivitására vonatkozóan.