CÍMLAP
|
TARTALOM, FÜLSZÖVEG |
Tartalom
Monológ alkonyatban
Vigaszom: a Bolyai-kéziratok
Bevezetés Bolyai János marosvásárhelyi kézirataihoz
Kossuth Lajos és Bolyai János
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, akik megálmodták és akik köréje sereglettek
"...mindent a maga helyére illetni" - Történetírási és intézményteremtési törekvések találkozása a XIX. század első felében
Debreczeni Márton és az EME
Köszöntjük Kelemen Lajost
Szabó T. Attila jelenléte
Serlegbeszéd Jakó Zsigmond nyolcvanadik születésnapján
Imreh István klímateremtő igyekezete
A létrehozható teljesség - Tisztelgés Wabrosch Géza emléke előtt
Az igazságkereső fiatal jogász - 80 éves Kiss András
A tanár úr a pálya elején - Antal Árpád köszöntése
Gáll Ernő és az EME
EME-kiadványok
Jelek a kutató asztaláról
Hitbizománytól államosításig - Egy fejezet a Teleki Téka történetéből
Kolozsvári vita 1834-ben a "politikai utópizmus"-ról
Cédulák Csucsáról
Adalékok a nemzeti szimbólumok erdélyi történetéhez
Szép, hosszú élet reménysége
Négy beszéd
Hitkeresés évadján
Kévekötők dicsérete
Éles szablya, míves lószerszám!
Wekerle-telep
Könyvről könyvre
Irodalomtörténeti monográfia időtállósága
Hermányi Dienes József, az EME klasszikusa
Geometria és kard
Iskolatörténet-írásunk új ösvényén
Fülep Lajos levelezése I-III.
Babér és szivárvány
Jegyzetek
Névmutató
Fülszöveg
Évek teltek úgy el, hogy nyilvánosan egyetlen szót ki nem ejtettem,
nyomtatásban meg nem jelentettem.
A némaság éveit nem jelzik fiókba zárt kéziratok. Akkoriban nem láttam
értelmét az írásnak. Időm azonban volt bőven. Olvastam sokat. Főleg
másodszor vagy harmadszor vettem elő olyan könyveket, melyeknek értékéről
már korábban megbizonyosodtam, de újraolvasva őket, sok éve gyülemlő
élettapasztalatom a mondandó sok rejtekébe engedett bepillantanom.
1990-től már nyugdíjasan, tizenkét éven keresztül vállaltam közszereplést
az EME vezetésében. Ezen időknek írásos nyomait két, ezt megelőző kötetben
lehet megtalálni (Újrakezdések; Alkalmak és szavak). Visszhangjuk elenyésző
volt.
Amikor életemben először, 1970-ben kutathattam a Magyar Országos
Levéltárban, a beiratkozáskor ki kellett töltenem egy kérdőívet. Az egyik
kérdés így szólt: "Kinek a megbízásából és mi célból kutat?" Őszintén
feleltem: "A magam gyönyörűségére." Állítólag a kutatás engedélyezésekor
egy éber tisztviselő megjegyezte: ügyelni kell, vajon épelméjű-e ez az
Erdélyből jött "idegen"?
A magam gyönyörűségére állítottam össze megjelent írásaimból ezt a
gyűjteményes kötetet is.
Hálásan emlékszem mindazokra, akik a "haza a magasban" égtájain jók voltak
hozzám. Akik dialógust vállaltak velem, s akik - ha még életben vannak - e
monológból legalább hangfoszlányokat magukba fogadnak.