Ferenczy Jakab azon munkájával, mellyet a Szent-István-Társulat "Magyar Irodalom és Tudományosság Története" czim alatt 1854-ben kiadott, egyuttal egy életrajz-gyüjteményt nyujtott be, melly körül-belöl 300 irónak életirását tartalmazta: azon ohajtását fejezvén ki, hogy a kiadás esetére a gyüjtemény lehetöleg kiegészittessék.

E munkával alólirt bizatott meg: kinek is egy évi szorgalmatos kutatás és tudakozódás után sikerült a benyujtott gyüjteménynyel együtt 622 irónak életirását, részint a már meglevő gyüjtemények, folyó- és időszaki iratok nyomán, részint pedig az egyenesen általa szerzett eredeti adatokból összeállitani, söt a Ferenczy által gyüjtött életirásokat is, mint a mellyeknek adatai csupán 1848-ig terjednek, a következő évek nyujtotta adatokkal kiegésziteni.

Az eredeti adatok után készült életirások száma 180-ra megy, ide nem számitva a Ferenczy által szinte eredeti adatok után gyüjtötteket.

A munka mintegy függelékül szolgál a "Magyar Irodalom és Tudományosság történeté"-hez: mindamellett, mint első pillanatra világos, önálló müegészet képez, melly nem válik csonkává az által, hogy valaki az elsőnek hijával vagyon. S épen ez okból történt, hogy a kiadó társulat azt kettős czimlappal ellátva, kivánta az olvasó világ szine elé bocsátani.

...

Őszintén bevallom: hogy a gyüjtemény sem teljes, söt hogy egynél több helyen hibás is lehet. - Minden ráforditott igyekezetem daczára sem voltam képes némelly tisztelt irók életéhez a legszükségesebb elemi adatokat megszerezni. Igy történt, hogy egyesek a gyüjteményből - bizonyára akaratunk ellen, sőt nem csekély fájdalmunkra - egészen kimaradtak; másoknál pedig az általok kiadott munkák lajstroma netalán hiányosnak fog bebizonyulni.

A Ferenczy által gyüjtött életirások a gyüjteményben -y, az általam gyüjtöttek pedig -k betükkel jelelvék; olly életirások, mellyeket vagy magam egészen átdolgoztam, vagy legalább jelentékenyen megbővitve kiegészitettem, jegy nélkül hagyatván.

Még azt is megjegyzendőnek tartom, hogy a munkában előforduló, "jelen évre"-i hivatkozás 1855-re értendő, mint mellyben azt szerkesztettem, s a kiadást is bevégezhetni remélltem.

A t. olvasó észre fogja venni, hogy tollunkat sem pártosság, sem felekezetesség nem vezette. Itt mindenki érdemei, müködött legyen bármelly irodalmi szakban, tartozott legyen bármelly párthoz vagy felekezethez - természetesen csupán irodalmi tekintetből - méltányolvák és elismervék.

A kiadó Szent-István-Társulat remélli, hogy ezen vállalata átalán ugyan, de kiváltképen a katholika közönség részéről fog érdemlett méltánylásban részesülni; ez lévén az első és egyetlen gyüjtemény, mellyben az ő egyházi, jelen, a vallási tudományokkal keveset gondoló korban szinte egészen mellőzött iróinak is kijutott a tisztelet, mellyel nekik, midőn azt a világi szakokban müködőktől meg nem tagadjuk, kétszeresen tartozunk, már csak azon nehézségek tekintetéből is, mellyekkel nyelvünkben a transcendentalis dolgoknak fejtegetése még mindig találkozik. - Egy nemzet nyelve csak akkor éri el irodalmi tökélyét, ha ezen dolgokra is már kellőleg kiképeztetett. Rontó hatást minden, bármennyire ellenkező s töredékes irodalom gyakorolhat; a felépitéshez valamennyi külön ereiben összehangzó, compact, egységes s bizonyos nagy elvekhez, mint valamelly rendithetlen szirthez támaszkodó irodalom kivántatik; s egy illy irodalom theologiai tudomány és ismeretek nélkül lehetetlen. Ki nem hiszi, ám a dolog megérdemli, elmélkedjék bővebben felette.