A tanulmányban 25 európai ország, kétezres évek közepi állapotot tükröző, reprezentatív keresztmetszeti mintáin egyrészt a Duncan–Hoffman modellre támaszkodva megvizsgáljuk, hogy adatbázisunk milyen mértékben tükrözi az illeszkedés bérhozamával foglalkozó irodalom legfontosabb empirikus következtetéseit, másrészt - a Hartog-Oosterbeek által javasolt statisztikai próbák segítségével – azt elemezzük, hogy empirikus modellünk eredményei alapján mit mondhatunk az emberi tőke minceri alapmodelljének és a thurowi állásverseny modelljének érvényességéről. A becsléseket Heckman szelekciós torzítást kiküszöbölő becslőfüggvényével végeztük, s azt találtuk, hogy eredményeink többnyire egybecsengenek az irodalomban található empirikus szabályosságokkal. A statisztikai próbák az országok többségében cáfolják a minceri és megerősítik a thurowi modell empirikus érvényességét.